Nyár vége felé - jenlegi helyzet

Eljött végre az az idő is, amikor a saját házunkban alhatunk.
Még Erdély előtt egy pénteki napon, augusztus  3-án aludtam ott. Rég éreztem magam ilyen jól és ilyen boldognak, hogy ott lehetek. Aznap este az égiek is küldtek ajándékot, bagolyhuhogást hallottunk, egy süni sétált át az udvaron (tuti ott lakik hátul a család), Sanyinak neveztem el és Sanyi engedte, hogy megsimizzük az orrát, nem húzta be magát.
Csend volt, csak a tücsökciripelés hallatszódott és néha kutyaugatás.
Másnap két kiscica is felbukkant, akiket alig lehetett levakarni magunkról, egyre közelebb kerülök ahhoz is, hogy végre saját állataim legyenek. Jókat ettünk és ittunk az új házban. Festék és fabútorok illata lengte körbe a helyiséget. Egyszóval minden szuper volt,végre nem voltam elégedetlen.
Egyre több cuccot veszünk, már van hűtőnk is, konyhai felszereléseink- úgy, ahogy, de a szegediekkel lenne teljes a készlet.  Még kellene mosógép és mikró, na meg nagy lapostévé, de az már luxus lenne, azt karácsonyi ajándéknak szánjuk majd magunknak. Egyébként otthonos és mostmár többnyire tiszta is.
Most három éjszakát is ott tudtam aludni. Szombat este lagziban voltunk, hát anyóssal és apóssal nem volt egy nagy örömmámor, sokat panaszkodtak, látszik, hogy sose mozdulnak ki sehova, idegen nekik minden. Egyébként a lagzi elég unalmas volt, nem is ismertem az ifjú párt és hát a hangulat is inkább mű volt, nem beszélve a vőfély rengeteg dumájáról, többet hallottuk, mint a zenét. Voltak feladatok, amelyek inkább kínosnak tűntek, mint viccesnek, én részemről örültem, hogy nem lettem bevonva, csak párom. Mulatós zenék ugyan voltak, de kevés és sokat szünetelt a zenekar, egyedül a kaja volt jó és persze a korlátlan italfogyasztás része. A menyasszony ruhája nekem előnytelennek tűnt, ekrü volt, pánt nélküli, így rendesen látszott a dekoltázsa meg némi zsírpárna is. Nem állt jól neki, pedig a csaj szép egyébként. Beszélgettem párom egyik haverjával, alig tudtam magamról levakarni, egyébként jó szándékú fickó és sokat segített már nekünk a háznál.
Voltak ismerős arcok, ez is azt mutatja, hogy már nem egy ilyen rendezvényen veszek részt. Mármint nem lagzin, hanem helyi eseményen. Fél 12-kor leléptünk, de ez is inkább anyós miatt volt, sztem mi távoztunk elsőként, én még tudtam volna maradni, bár furcsamód nincs kedvem táncolni még úgy se, hogy kicsit ittam. Főleg ha párom másik haverjának szülei bámulnak és lesik minden mozdulatomat. Nem tudom, miért néznek vagy csak irigykednek, hogy a párommal egyidős fiuk nem tudott még egy normális nőt összeszedni, passz. Mindenesetre elképzeltem, hogy a mi lagzink van és hát inkább erőltetettnek tűnt a dolog, mint szívből jövő kívánságnak. Max kevesebb emberrel és az se kizárt, hogy helyben tartanánk. Talán jobb a hangulata, többen tudnak inni,igazi parasztlakodalom. Ez a városi helyszín egyébként se igazán tetszett, nem volt semmi varázsa.
Augusztus 20-án egész nap a házat takarítottuk, fürdőszoba sikálása, festékfoltok eltávolítása, fertőtlenítés, felseprés, felmosás, porszívózás..stb. Gyorsan eltelt az idő, szeretek párommal dolgozni, mert mindig feltalálja magát és segít, ahol tud. Este kimentünk a mező szélére, ahonnan láttuk a tűzijátékot, egész jól látszódott, igaz légvonalban nincs messze.
Ma pedig egy állásinterjúra mentem, amit inkább hívnék elbeszélgetésnek. A munka helyben lenne, ami hatalmas előnye és maga a feladatkör is tetszene. Hivatal, irodai környezet, kényelmes munkaidő. A fizetés kevesebb lenne, mint az itteni, de legalább albérletet nem kell fizetnem, csak a hitelt, de annak is a felét. Igaz, tanfolyamot kellene elvégezzek és vizsgáim is lennének, de nem hinném, hogy nehéznek találnám a bölcsészképzés után, bár tény, hogy elszoktam már a tanulástól.
Mindenesetre jövő hét elején kiderül, ha pedig megkapnám a munkát, akkor innen nagyon gyorsan el kéne mennem, hogy ott kezdeni tudjak. Albérlet felmondás, munkahely felmondás, költözés.

Vannak bennem kételyek, furcsa még mindig azon a településen lenni, semmi sincs helyben, persze nyugodt és vidéki környezet. Biztos meg tudnám szokni, de sztem hónapok kellenének hozzá, ehhez pár nap nem elegendő. Illetve jobban belegondolva Szegeden sem hagyok magam után senkit, max 1-2 embert, akikkel hiába hogy egy városban lakunk, nem tudunk egy talit összehozni 3 hónap alatt. Inkább a boltok fognak hiányozni, illetve a vicceskedések a kollégákkal. Egy, akivel jóban voltam, elment szülni, egy pedig, akivel a legjobban kijöttem, már nem dolgozik ott, tehát marad kb 2-3 ember.Nem túl sok a 100valamennyiből.

Nade nagyon előre szaladtam, közel se biztos, hogy megkapom az állást, annak ellenére, hogy párom két haverja is olyan hátszél félék, de én sose voltam híve a protekciónak, csak sajnos sokat számít. Ebben az esetben persze jó volna, ha végre nekem is lenne protekcióm egyszer az életben... 

Székelyföldi nyaralás - II. Gyönyörű tájakon, magyarok nyomában

Székelyföldi kirándulásunkat egy utazási iroda se tervezhette volna meg jobban, mint szüleim, minden napra akadt valami látnivaló, és persze sok-sok kilométer.

1.nap: Megérkezés Máréfalvára, séta a fenyvesek és nyaralók között. 3 kiscicát is észrevettünk,akikhez minden este visszatértünk játszani.
2.nap: Parajdi sóbánya- valóban különleges, nem mindennapi látvány,szinte egy egész város van kiépítve a bányában. Lent kellemes 16 fok, de a lejutás és feljutás borzalom. Egy agyon tömött, meleg buszban egy sötét alagútban kell leutazni a bányába, igaz, csak pár perc, de így is rémes, megy a lökdösődés, mint heringek a dobozban. Nade a látványért megérte.
Szováta- ebéd a Szovátai Halászcsárdában, lassú kiszolgálás, a pisztráng nem volt rossz, szép környezet. Medve-tó tele volt fürdőzőkkel, de körbe lehet kerülni a tavat, tanösvények vannak végig kiépítve, sóhegyeket lehet megtekinteni és több kisebb, olykor vörös színű tavat is. Igényesen kialakított környezet, nem láttunk szemetet. Fincsi kürtőskalács fagyit ettünk. A tó valóban sós ízű. Érezhetően dübörög a turizmus, aki nyüzsgősebb helyre vágyik nyaralása alatt, annak jó választás lehet.

Farkaslaka-  megnéztük Tamási Áron sírját, a 13 aradi emlékmű kopjafát és  Trianon-emlékművet. Nagyon szép kis falu, teljesen magyar. Bazárok is voltak, vettünk pár apróságot, dehát még csak a 2.napunk van.
Szejkefürdő - útközben láttuk meg, hogy erre van Orbán Balázs sírja, mint kiderült, sok-sok székelykapun kell végighaladni a dombon. Van borvíz forrása is, de a víz nekem nem jött be, nagyon büdös, és mintha benzint innál, persze jó gyomorbántalmakra.
3.nap: Zetelaka- templomot megnéztük, majd a víztározóhoz indultunk, ami egy gyönyörű tó, elkezdett esni az eső, ekkor volt egyedül a héten, de nem tartott sokáig.

Zetelakai víztározó

Székelyvarság-mivel sokszor nézzük a Hazajárókat, ezért ismerős volt a hely neve, nagyon szép kis falu, inkább nyaralóhelynek tűnt, kis boltjában szinte minden kapható volt, itt vettünk finom Csíki mézes sört. Megnéztük a Csorgókő-vízesést, a Jézus-kútnál pedig frissítő forrásvizet ittunk.
Székelyudvarhely-sétáltunk a központban, megnéztük kívülről a református kollégiumot, egy templomot és sok szobrot, emlékművet, ami természetesen mind magyar volt. A városban nagy többségben magyarok élnek, a Kauflandban szinte csak magyar szót hallottunk.
Homoródfürdő-itt is voltak borvíz források, de egyébként semmi érdekes.
4.nap: Csíksomlyó - amióta láttam az István, a király rockoperát Csíksomlyón, azóta szeretném megnézni ezt a helyet. Reggel 10kor a még vizes fűben gyalogoltunk fel a Kálvária-dombon, kápolnákat érintve, hogy aztán megpillantsuk lent a Hármashalom-oltárt, ahol eleinte csak mi voltunk, így sikerült jó képeket csinálni.

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó - 1 órán át haladtunk szerpentines, de egyébként jó úton, majd ahogy közeledtünk, hirtelen megálltunk és hosszú kocsisor kígyózott előttünk. Mint kiderült, nehézkes a parkolás, ezért a háromnegyed óra várakozás után inkább leálltunk az út szélén, mint mindenki más. A tó gyönyörű, egyedi, ahogy azok a rönkök kiállnak belőle, mesés. Itt ebédeltünk a Panoráma étteremben, ahol viszonylag gyors volt a kiszolgálás és a kaja se volt rossz, bár levest ettünk mind (csorbát), utána pedig kürtőskalácsot vettünk.
Békás-szoros - további autóút következett, de már nem volt messze, újabb nem könnyű szerpentinek. Ha csak ennyit láttam volna Erdélyből, már ezért megérte volna. Nem lehet leírni, de mindenhol magas sziklatömbök, zubogó források és rohanó patakok, rengeteg fényképező ember, autó és bazárok. Ezt tényleg látni kell. Azt hiszem, még sosem volt részem ilyen szép tájban, még öcsém is folyamatosan fényképezett, ami nagy szó tőle, hiszen szinte sose fényképez. Beültünk egy helyre kávézni, ahol éppen Márió zene szólt. :)
Utána elmentünk volna Gyimesbükkre,az ezer éves határhoz, nem lett volna messze de az út olyan borzalmas és kiszámíthatatlan volt, hogy inkább visszafordultunk, Csíkszeredáról megközelíthető lett volna, de már nem akartunk délután 3-kor újabb 2 és fél órát utazni addig.
Aznap este szalonnát sütöttünk.
5.nap: Madarasi Hargita - tábla jelezte a medve veszélyt, majd elindultunk Ivó után egy nagyon rossz, zötyögős úton, haladtunk 2 km-t, majd visszafordultunk, apukám féltette a kocsit. Aztán rákérdezett egy embernél, aki közölte, hogy 1 km után már nagyon jó út van, tehát visszamentünk és 
mostmár sikerült
eljutni a Madarasi Menedékházig. Innen fél óra volt az 1801 m magas csúcs, a Madarasi Hargita. Minden magyarnak látnia kellene ezt a helyet legalább egyszer. Egyetlen románnal sem találkoztuk, ahogy sétáltunk felfelé, szinte mindenki köszönt. Egyből feltűnt a turulos emlékmű és a székely zászló, majd háttérben a rengeteg kopjafa és kereszt. Azt éreztem, jó magyarnak lenni és büszke vagyok a származásomra. Ez a hely mitikus, igéző, halkan sétáltunk a különböző idézetek és kőtömbök között. Az ég is kissé felhős volt, kedvezett a képeinknek. Lent a Súgó étteremben ettünk, többség most is levest, de a sertésflekkenre kissé várni kellett, össz. háromnegyed órát. Szegény csávó nem állt a helyzet magaslatán, aki sütötte és valószínű a stressz se viszi el idejekorán. Vagy csak mi szoktuk meg a pörgést.
6.nap: Pihizős, olvasós, bográcsozós nap, majd este séta a falu kocsmába.
7.nap: Korond - fazekasvásár miatt mentünk elsősorban, de az a néhány kiállított stand kissé csalódást keltett, volt egy kis színpad meg kb. egy-két kajálda. Végül a hosszas bazárokon mentünk végig, és megvettünk mindent, amit akartunk. Székely zászló, szőnyeg, fatál, korondi tányérok és bögrék, magyar címeres tányér, havasi méz, áfonyalikőr, csíki sör és apróságok. Az Árcsói Fogadóban ebédeltünk, ez volt eddig a legigényesebb hely, kaja választék is volt bőven, megérte betérni ide.

Azt hiszem, ilyen rövid idő alatt is mindent megnéztünk, amit szerettünk volna. Lépten-nyomon a természet újabb ajándéka örvendeztetett meg minket. Ide nem kellett belépő, hiszen a természet magáért beszélt. Medvét nem sikerült látnunk, de azt hiszem, ez nem nagy gond.
Aki csak teheti, jöjjön el erre a környékre, mert itt érzi igazán az ember, hogy magyar.

Békás-szoros

Székelyvarság

Szejke

Székelyföldi nyaralás - I. Székely gyökereink nyomában Máréfalván

Végre eljutottam Székelyföldre, amire mindig is kíváncsi voltam. 7 éjszakát töltöttünk Máréfalván.
Az út közel 8 órás volt, bár rövidebbre számítottunk, hiszen Nagyszebenig egyébként autópálya lett volna, viszont egy szakaszon még nincs kész, ezért Lugostól Déváig tömött sorokban zötykölődtünk a szeméttel tarkított leállóhelyek mentén. Az autópályán gyorsan haladtunk, de a pihenő helyek hagytak némi kívánnivalót maguk után, már a magyarhoz képest. Itt sor volt a benzinkutak előtt, mert volt kb. 2 néhol, és nem működő vécékbe is sikerült belefutnunk. Egyetlen fa sem volt, így a meleg aszfalton, a szemét mellett kellett megegyük útközbeni kajánkat. Mondtuk is magunkban, hogy azért van még mit fejlődni, de amúgy is a székelyek miatt jöttünk...
Megkönnyebbültünk, mikor végre megérkeztünk Máréfalvára, amely közel van Székelyudvarhelyhez. Sosem volt részünk olyan kedves fogadtatásban, mint most, mintha csak rokonokhoz érkeztünk volna meg, az asztalon várt minket a pálinka, Csíki sör, áfonyalikőr, kalács,linzer,pogácsa. A szállásunk faház volt, mindennel felszerelt. A falu arról híres, hogy itt található Székelyföldön a legtöbb székelykapu, de ezen kívül elég szegényes, a forgalmas út mentén állnak végig a házak, így a benzinszagon kívül mást nemigen éreztünk sétánk során. Szerencsére van egy nyaraló része, ami tele van faházakkal, fenyvesek és patakok övezik, itt elénk tárult az igazi székely táj és itt volt a mi szálláshelyünk is. Birkák legeltek a hegyoldalon, lovakat is láttunk, nem beszélve a szénát gyűjtő székelyekről, akik mai napig szekérrel közlekednek, némelyek rosszabb traktorral. Fűkaszát használnak, semmi elektromosság, leszámítva a kezükben lévő nyomógombos mobiltelefont. Nem sokat beszélnek, egy alkalommal beültünk a kocsmába, a fiúk Csíki sört ittak, mi lányok áfonyalikőrt, de nem sok szó hallatszódott. A mindenhol reklámozott áfonyás Csíki sört nem láttuk sehol, állítólag leállították most a gyártását.

És miért pont Máréfalvát választottuk? 

Máréfalvi emlékmű dédapám nevével

Nagymamám itt született, innen költöztek le Arad környékére 1945-ben. Akkor 6 éves volt, édes és féltestvéreivel, valamint édesanyjával és nevelt apjával indultak el Szentlányfalvára. (Korábbi bejegyzés) Édesapja, az én dédapám meghalt a II. világháborúban, emléklap is van róla, hogy hősi halált halt.
Egyik falubeli sétánk során egy emlékművet vettünk észre, ami a háborús hősök számára lett kiállítva a faluközpontban és hát nem más nevét fedeztük fel rajta, mint a dédapámét. Sírja nincs, mivel a csatatéren halt meg, csak ez az emlékmű őrzi emlékét. Megható volt látni egy ismerős nevet egy másoknak talán teljesen közömbösnek tűnő emlékművön. 
Utána a kissé gizgazos temetőbe is felsétáltunk, kerestünk ismerős vezetékneveket, akadt is egyébként néhány, bizonyára sokan rokonok lehettek, de évszámok és nevek híján nehéz volt megállapítani. 
Nem emlékezett pontosan mamám, hogy hol laktak, de utolsó nap annyit mondott, hogy a templommal szembeni utca végében, de nem találtunk régebbi székelykaput, amire a családnevük fel lenne jegyezve. Mégiscsak majd 70 év telt el azóta, valószínűleg sokminden már nem így néz ki és új házak épültek a helyén. Leszámítva persze az abban az évben épített székelykapukat, sok már műemlék. 
Mamám azóta se tért vissza ide, de mi, gyerekei és unokái láthattuk a helyet, ahol született és a környéket, ahol élt. 
Valahogy nem csodálom, hogy éhínség volt itt, hiszen a termőföld nem jó minőségű, nincs szőlő sem, állatot tartanak sokan, ebből élnek. Az útszéleken áfonyát és vargányát árulnak, talán ma is ez az egyik megélhetésük. Nehéz lehetett itt az élet a világháború idején és után, de én úgy láttam, még ma sem könnyű. Főként ha a román kormány még jobban megnehezíti az itteniek életét és nincs akkora támogatás a gazdáknak, mint nálunk itthon. Nem laknék itt, de a táj lenyűgözött, nem lehetett betelni vele. Reggel és este kellemesen lehűlt a levegő, elbírtuk a meleg takarót.
Tiszta vízű források, borvizek és jó levegő. Ezt azért el lehetett  viselni.

Szalonnasütés előtt Székely sörrel

Máréfalvi templom székelykapuval

Július végén

Végre beköszöntött az augusztus és mostmár hőség is van, így fullasztó meleg is itt a városi albérletben. Rossz volt tavaly is itt, de most megnyugtat a tudat, hogy valahol egy hűvös szoba vár rám.. Még ha jelenleg nem is ott alszok.

Ma mentek öcsém, papám és szüleim a házhoz, hogy felszereljék a konyhabútort. Nekem sajnos dolgom volt, így nem tudtam ott lenni, bár sok hasznomat nem vették volna a felszerelési munkálatokban. Péntek lesz az első napja, hogy ott alszunk majd párommal. A szobában már a szekrények és a tv állvány is össze lett szerelve, így szinte teljesen berendezett.

Múlt hét szerdán indultunk a szokásos utunkra, Egerbocsra.
Jó volt úton lenni és kimozdulni kicsit. Már első nap grilleztünk és sétáltunk a dombok között, következő nap Mátrafüredre mentünk, ahol párom volt elszállásolva, mikor Visontán dolgozott és ahonnan felmondott. Nosztalgiázott kicsit, illetve én is, bár én sokkal régebben voltam még ott szüleimmel, amiből csak arra emlékszek, hogy egy kifőzdében ettünk egy eléggé bűnrossz kaját. Most fagyiztunk, de az legalább fincsi volt. A Sástói kilátóról szép látvány nyílt a hegyek felé és a környék is jó néz ki. Strandnapot is tartottunk, bár Bükkszék másodjára már egyáltalán nem jött be. Először is nem jutott szekrénykulcs nekünk (igaz, szombat délelőtt mentünk, talán reggel 8-ra kellett volna), ezért nem nagy könnyebbséggel hagytuk a cuccainkat a füvön. A meleg vizes medence annyira tele volt, hogy lépni nem lehetett, a hideg vizes medence pedig olyan hideg volt, hogy sokáig nem lehetett megmaradni abban sem. Ivóvíz nem volt, mert nagyon kis sugárban jött a víz, nyilván szándékosan, hogy az ember vegye meg a vizet. Egyetlen dolgot ettem volna az életmódváltásom ellenére, palacsintát, ami csak délután 2-től volt, megjegyzem a palacsintázónak nevezett bódéban.Így elvből sem ettem utána, inkább visszamentünk Bocsira, ahol az előző nap megfőzött kajánkat ebédeltük meg.

Úgy volt, hogy jön párom haverja és annak barátnője is, amiből végül nagy örömömre nem lett semmi. Kár, hogy nem fogadtam rá, mert a csávó totál kaotikus, kiszámíthatatlan, nem sok kedve volt eljönni, azt akarta, hogy mi menjünk borozni, de a párom furikázza kocsival, mert ő már ivott. Majd mikor mégis eljött volna, közölte, hogy jönne két haverja is, akik nem szeretik a paprikás krumplit, amit főztünk volna bográcsban, dehát őket nem is hívta meg senki, minek jönnek?
Szóval végül maradtunk kettesben. Egyvalamiben sosem csalódok mostanában, mégpedig abban, hogy az emberek nagy többsége és a barátnak nevezett személyek csalódást okoznak. Ez most is bejött.

Barátom persze inkább a házat csinálta volna vagy épp dolgozott volna, mint pihenjen, nincs még egy ember sztem, aki ennyire ódzkodna az utazástól, mondván inkább pénzt keres. Ez nyilván jó dolog, de nem egy hetet vagy kettőt kértem tőle, csak négy napot. Végülis elvoltunk, egyetlen éjjel volt borongós, amikor épp a vörös Holdat lehetett volna nézni. Sokat sétáltunk a dombokon, a Medve-dombon és az Őzek erdejénél, ezeket én neveztem így el, mert azon a részen hat őzet figyeltünk meg. A Medve-dombon ugyan nem jött medve, bár manapság már ezt sem lehet tudni.

Az utolsó esténken pedig felfedeztünk egy hangulatos ösvényt fenyvesekkel, ami mintha az erdőbe vezetett volna, de este fél 8-kor már nem mertünk nekivágni és papucsban is voltunk.
Lett egy kis színem legalább, és mikor hazaértem, örömmel állapítottam meg, hogy nem híztam egy dekát sem, sőt rá két napra már egy kilóval kevesebbet mutatott a mérleg.
Holnap vége a munkahétnek, utána pedig ismét pihenés, augusztus 13-ig.

És vasárnap irány Székelyföld! 

Júliusi hétvége

A hétvége elég zsúfoltan telt. Péntek este három kollégámmal megnéztük a Mamma Mia 2-őt, ami azért nem volt az első színvonalában, de jól elvoltam rajta és sok zene fantasztikus volt benne.
Szombaton strandra mentünk a párommal, idén nyáron először, de már az új fürdőrucimban, amit annak örömére vettem, hogy lefogytam, illetve mert a másik már elég régi volt. Strand után pedig a Jyskbe mentünk, ahol csupán két szekrényt, egy tv állványt és matracot vettünk. Utóbbiból ami tetszett volna, nem volt 160x200 centis, így kettőt vettünk a 80-asból, de azért így is megoldottuk. Árban nem volt csillagászati, kókuszréteg habszivacs, az eladó szerint sokáig kitart. Egy másik magasabb árkategóriásról meg lebeszélt bennünket. Azért ez is érdekes hozzáállás, főleg miután a szekrényt is fikázta, hogy milyen vékonyak a lapjai, pedig fogadkoztam neki, hogy ismerem, mert az albérletben is ilyet használok, dehát biztos ezzel volt meg a napi negatív hozzáállás adagja. Jól elhesszeltünk az áruház matracain, amíg párom haverját vártuk, hogy elvigyen minket a házhoz a beszerzett cuccokkal, ahol aztán a matracot egyből ki is bontottuk és bele feküdtünk.
Ma anyukám szülinapja volt, bográcsos kapros csirke volt az ebéd. Még egészséges desszertet is készített karobporból, amit ugyan korábban nem kóstoltam, de utána olvastam és sok pozitívat írnak róla. Újabb elem az egészséges ételek listámhoz.

Házhelyzet: 

A saját szobánkat, ha sikerül az összerakósdi, szinte teljesen berendezzük. Aludni már fogunk tudni ott, illetve ha lesz hűtő, akkor akár többet is ellehetünk. A konyhabútor kész, már csak el kell szállítani és felszerelni, papám már az újabb könyvespolc ötletét adta elő, de valószínűleg rábízom, mert ismerem a munkáját és mindig szépeket készít. Ma összeszedtem pár otthoni cuccomat a padlásunkról, díszek, könyvek, két fotel és egy régebbi tv, szőnyeg. A baglyaim még ott maradtak, mivel régebben gyűjtöttem őket, nagyon sok felhalmozódott, nekik majd külön helyet kell találjak.
De a fele könyv már nálam lesz. Kazettákat is találtam (atyaég, ki használ már olyat) és DVD-ket is viszek el, bár letölteni már egyszerűbb sokkal, mint beindítani egy DVD lejátszót. Régi iskolás cuccokat is bepakoltam, ballagó tarisznyák, ellenőrzők, jókat nevettem a beírásokon, bár én csak egy osztályfőnökit kaptam, hozzám képest a páromé jóval durvább képet mutatna, mert nem a magaviseletéről volt híres.
Fura érzés volt  lehurcolni ezeket a padlásról, ugyanakkor jó is, hogy már nálam lesz az összes cuccom, nem három különböző helyen.
Szeptembertől már simán oda tudnék költözni, talán hamarabb is, ha nem lenne ez a fránya munkahely. Több ötlet is van már, mihez kezdjek, az is tetszik, hogy 1-2 hónapot munka nélkül legyek, de az csak akkor lenne szuper, ha párom már teljes munkaidőben dolgozna.
Addig meg járok be valószínűleg és imádkozok, hogy egy normális és extra csendes lakótársat kapjak. De a hétvégéket már legalább ott tudom tölteni.

Ahogy közeledek a 30-hoz, legalább megérem végre, hogy a saját házamban ünnepelhessem.

Diétázásokban...

Jelenleg 67 kiló vagyok, ami azt jelenti, hogy sikerült 2 hónap alatt 8 kilót fogynom. Végre mérleget is sikerült vennem, úgyhogy most méregetem magam, de nem szeretném túl sűrűn, mert azzal már átesnék a ló túlsó oldalára. Jobb, ha nem nézem magam folyton.

Néha már megengedek magamnak cukormentes édességeket, de nagyon ritkán, illetve végre van mogyorókrémem is, ami 30% mogyoró, pálmaolaj helyett kókuszolajat tartalmaz, édesítőszeres, csökkentett szénhidráttartalmú. És olyan az íze, mint a Nutellának! Hihetetlenül hangozhat, de igaz. Persze árban is kissé több, mint cukortestvére, de ha csak ritkán kóstolok bele, úgy hosszú távon kitarthat.

Megszerettem a reggelizést, míg régen csak egy zacskós cukros zabkását nyomtam be, illetve cukros vagy fehér lisztes péksütiket (volt, hogy a héten minden egyes nap), addig most normál, természetes kajákat készítek. Én főzöm meg a zabkását és ízesítem, általában fahéjjal. Sokszor eszek tojást, a lehető legtöbb formában. A kedvencem az omlett szendvics lett, amit megpakolok sonkával, tojással, illetve a tojásmuffin, összekeverem az alapanyagokat, fűszerezem, majd muffin formába öntöm. Az eredmény nagyon fincsi és nem is tart túl sokáig elkészíteni. Ezért megéri még picit hamarabb is felkelni. És persze sok mennyiségű zöldség, reggeli mellé meg ebédhez is.
A joghurt sose volt a kedvencem, de vannak egész jó light gyümölcs joghurtok, és persze zsírszegény natúr joghurtok. A Lidlbe nagyon jó termékek vannak, de tőlem távolabb esik, ezért inkább Sparban vásárolok. Azért ott is van választék.

Minden másnap főzök (2 napra előre),  ez az első, ahogy hazajövök a munkából. Minden nap hasprést is csinálok, minimum ennyi mozgásom legyen.
És ami fura, hogy április óta ott áll a jagerem a hűtőben, ami még anno csapatépítőről maradt meg. Pedig csak maradék az alján, de még mindig van, ráadásul a pünkösdkor elhozott 2 liter egri vörösborom is érintetlen, már átvittem a házunkhoz, hogy inkább ott álljon a hideg kamrában, lehet, hamarabb isszák majd meg a vendégek, mint én.

Na most, nincs már kajakóma sem, nem éreztem magam már régóta tele vagy felfújódva, nincs gyomorsavam (bár szerencsére csak ritkán volt előtte is). És fura, de azóta a szemem se gyulladt be, ami azért érdekes, mert április környékén szinte minden héten az egyik szemem totál vörös volt valamiért. Azóta ezt nem tapasztalom.

Úgyhogy most azon leszek, hogy minél több embert áttérítsek erre, olyan szinten ráállt az agyam erre az egészre, hogy sztem akkor se ennék chipset, ha fizetnének érte. Nem beszélve a nagy tábla milka csokiról. Akkor már inkább pár kiskanál mogyorókrém!

Mióta ezt az életmódot folytatom, még kevésbé érdekel a társaság, vagy inkább mondjuk úgy, a főzések mellett nincs semmi időm hétköznap bárkihez is. Hétvégén meg vagy a háznál vagyok vagy haza utazok szüleimhez, de sokszor tartok szabad hétvégéket itt, amikor csak takarítok, főzök, mosok, és persze ha mindezzel megvagyok, akkor jöhet az olvasás, filmnézés, sorozatozás. Szeretek magammal foglalkozni, feltöltődni egyedül, sose érzek magányt és csak ritkán történik meg, hogy megjön a kedvem valakihez, leszámítva persze a páromat.

Egyszóval, ez az életmódváltás az egyik legjobb dolog, ami valaha is történt velem! :) 

Házi előkészületek

Az egész ház belső tere ki lett festve, a falak, ablakok, ajtók, üvegek, szúnyogháló betéve. Bútorok még nem igazán vannak, az étkező asztal és székek össze lettek rakva, a konyhabútor is kész van már, csak lakkozni kell és elszállítani, felszerelni nálunk. Az ágykeret a szobában áll, már csak matrac kellene, dehát a nagy dolgokat szállítani is kell, azt meg nem olyan könnyű megoldani.
Végigjártunk egy rakat üzletet párommal, Obi, Praktiker, Dr. Padló, Diego, TLT, bútorboltok. Függönyöket Diegóból rendeltünk, illetve varratunk a két nagy szobába, a karnisok már megvannak. Már csak a kis helyiségekbe kell függöny. Vécét komplett kicseréljük, már csak be kell szerelni, valamint a tükröt is megvettük, az utoljára kerül fel valószínűleg. Konyhába egy melegítős csapot rendelt barátom, nem tudom, hogy működik majd, mert otthon pl. bojlert használunk, ilyet nem nagyon láttam senkinél, remélhetőleg beválik, modern dolognak tűnik.
Szekrényeket tudjuk, milyet szeretnénk, már csak azt is el kéne hozatni. Jyskben egész jó áron vannak bútorok, tv állványt is néztem ki onnan (mind tölgyfa anyagból), sok inspiráló berendezés is van, ami tetszik. Egyszóval már jobban állunk, mint pár hónapja, sőt, ha matrac lenne és már a fürdőbe minden fel lenne szerelve, párom már be is költözne. Persze neki könnyebb, hiszen csak az utca egyik részéről kell a másik felébe mennie, nem több mint 60 km-t utazva, munkáját is hátrahagyva, mint nekem.
Igaz, utóbbit nem bánom, minden reggel stresszel indulok dolgozni, utálok bejárni, de ezt már sokszor írtam, így legyen elég annyi, hogy nagyon örülni fogok, ha végre elmehetek innen.
Már csak egy másik munkahelyet kellene találni a közelben, aztán költözhetek is. A költözés könnyebb lenne, mint a munka keresés.

Másik dimenzióban élő lakótársamnak hamarabb összejött a költözés, lakásfelújítás, mint nekem, így ő elhagyja a lakást hamarosan, a helyére majd jöhet egy újabb idegen. De remélhetőleg nem kell sokáig néznünk egymást, akárki is lesz az, mert senkire nincs szükségem.

Mikor hétvégén ott üldögéltem a házikónkban,olyan csend és nyugalom volt, hűvös volt odabent a kinti meleghez képest. Alig akartam eljönni onnan, inkább álltam volna neki takarítani, minthogy hétfőn dolgozni menjek.
Szóval már várom az egészet, mert belegondolva, Szegedhez nem köt senki, inkább dolgok fognak hiányozni és a sok vásárlási lehetőség, mint az emberek.

Meg hát valahogy így is "normális", egyrészt az összeköltözés, másrészt pedig a saját ház. Majd megszokom azt is, mint a jelenlegi helyzetemet.
Eleinte biztos nehéz lesz, de kezdem magam hozzá szoktatni a gondolathoz. Eleinte valószínűleg csak hétvégente fogok ott aludni, aztán szép lassan próbálom magam odaszoktatni.

Mert el kell kezdődnie a felnőtt létnek valahol...

Néhány előtte-utána kép:

Előtte bal felső, utána jobb alsó

Előtte kék, utána barackvirág színű fal