Az idei nyár picit talán jobban sikerült és élménygazdagabb is volt, mint az elmúlt három évben. Mivel a kislányunk már nagyobb, ezért jobban ki tudunk mozdulni, több helyre és ő is élvezi. Fejlesztés kevesebb volt a nyári szünet miatt, de sokat csavarogtunk, shoppingoltunk. Persze a szokásos kánikula se maradt el, de legalább már van klímánk, így a melegtől bent nem szenvedtünk, csak unatkoztunk. És persze férjem is pont akkor dolgozott estig, amikor nekünk se volt semmi programunk. Ez a része kissé szenvedés volt. De aztán végre kimozdultunk, elmentünk a Balatonra, utoljára 2021-ben voltunk ott férjemmel. A kislány először látta a Balatont, bár különösebben nem hatotta meg, mert ott is csak a játszótér és az ugrálóvár érdekelte. De jó volt hajókázni, étterembe enni, a szállás se volt rossz, kaptunk reggelit és csendes helyen volt, de sajnos a parttól messze, igy oda autóval kellett menjünk. Mivel nem volt strandidő pont abban a három napban ,így a fürdés kimaradt, de annyira nem bántam. Helyette is volt azért program. Hajókázás, gömbkilátó, naplemente nézés, séták, de egyébként utólag belegondolva még több napot is ellettünk volna itt. Majd két hétre rá indultunk megint a nyaralóba, ahol elmentünk ismét Szilvásváradra, és most először sikerült anyáékkal is egy estét együtt töltenünk itt a kislánnyal, szalonnát sütöttünk, és férjemmel kettesben tudtunk kicsit a dombokon sétálni. Elmentünk a Szépasszonyvölgybe és Egerbe is sétálni, de nagyon meleg volt, ezért rövidre nyúlt az ott töltött idő. A harmadik utazás pedig a Tisza-tóhoz volt egy négycsillagos hotelbe (bár ez szeptemberben), de ez igazából anyáék ajándéka volt kettőnknek előszülinapi ajándék gyanánt. Utoljára a nászutunkon voltunk négycsillagos hotelben (az is apa ajándéka volt), ezért már kicsit elszoktunk az élménytől, de a svédasztalos reggelit és vacsorát azt hiszem, meg tudnám szokni. A hotelben wellness részleg is van, a kislány is rengeteget medencézett, nagyon tetszett neki, mi szaunáztunk is. Volt játszóház gyerekek részére, ezért volt, hogy vacsora alatt „beadtam” a kislányt, hogy ott játsszon, amíg mi „nyugodtan” megvacsorázunk. Persze ez se volt túl nyugodt, erről talán később majd írok. Részt vettünk egy motorcsónakos kiránduláson, ahol bevittek minket a madár rezervátumba és a tó olyan részeire, amelyek csak vízi úton megközelíthetőek. Volt pár ösvény, ahol konkrétan azt néztem, mikor csapódik az arcunkba egy hatalmas faág, de végül sikeresen partot értünk és közben láttunk madarakat is. Hazafelé pedig ellátogattunk a poroszlói Öko-tavi centrumba, ahol egyszer mi már jártunk, de férjem és a kislányom nem. Ott az akváriumok a legérdekesebbek, a többi része hanyagolható. A Tisza-tó környékén is egyébként sok programlehetőség van, de egy hétvégébe ennyi fért bele.
Itt a faluban is elmentünk a búcsúba, ide eljöttek öcsémék is (előtte nálunk volt ebéd), de a majd 40 fokos hőség nem tette kellemessé a dolgot, és mintha évről évre kevesebb játék és kirakodó lenne. Majd a falunapra is elnéztünk, de a fellépők borzasztóak voltak, bár itt legalább ismerősökkel elbeszélgettünk. Kétszer pedig bulizni is eljutottam így sok-sok év után, az egyik egy szabadtéri pünkösdi vigasság alatt volt, a másik pedig egy retro party augusztus végén. Az elsőn jobb híján sógorommal lógtam, a másodikon meg ismerős anyukákkal, de az inkább unalmas volt. A buli része nem lett volna rossz, ha kicsit többet iszok, de nem éreztem magam oldottnak túlzottan, sőt el is álmosodtam 1 körül, így inkább hazajöttem. Idén augusztus 20-án itthon volt férjem (az elmúlt 3 évben mindig dolgozott aznap), így ezt kihasználva elmentünk a közeli település búcsújába és egy koncertre is, amit végig ült a kislányom és nagyon tetszett neki. De volt kétszer strandolás is, a kislány ezt is élvezte, sokat csúszdázott is. Biciklizések a naplementében, játszóterezés, buszozgatás,anyáéknál grillezés, szalonnasütés, medencézés, szegedi csavargás , ja és mamámhoz is elnéztünk júniusban. Az ablak csere helyett végül csak redőny csere lett, az ablak csere még állami támogatással együtt is sok lett volna, főleg úgy, hogy én most nem is keresek pénzt. Úgyhogy talán majd legközelebb. Mindent szépen apránként.
Szóval végülis mondhatom, hogy tucatnyi élmény összegyűlt.
Most pedig már ott tartunk, hogy kislányom szeptember 1-jén kezdte az óvodát úgy, hogy még nem szobatiszta, de legalább néha már vécébe is pisil. De már nem húzhattuk tovább a kezdést. Eddig elvan, de a hétre lebetegedett így a beszoktatás alatt, így jövő héten kezdhetjük elölről a fokozatban haladást, igaz, akkor már én is dolgozni fogok. Várom is, meg nem is. Itthon is elvoltam ugyan, de egyrészt fogy a pénzem, másrészt meg amíg a kislány óvodában van, mit csinálok. Persze nyilván feltalálnám magam, de nem élhetek a férjem pénzén, ha semmi se indokolja. Hihetetlen, hogy pár éve még abban se voltam biztos, hogy kislányom járhat majd ebbe az óvodába, most meg már itt kezdi. Én részemről már most igyekszek csak túlélni a dolgokat, mert ez a gyereknevelés egyre nehezebb lesz, sosincs nyugtom és ugyanúgy állandó aggódás. Szinte csak én vagyok vele, pár óránál tovább nagyon senki se kér belőle, nekem még azt is furcsa volt megszokni, hogy oviban van több órát. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a szabadidőmmel nélküle. Vannak anyukák, akik kint sírnak, hogy jaj, a picikéje kezdi az óvodát és nélküle van, hát nálunk egyik oldalról se volt sírás. Én részemről örülök, hogy már más is foglalkozik vele, vagy legalábbis vele van. Ő meg hátra se néz, úgy indul a csoportszobába. Hogy ez fog-e változni, nem tudom.
És még egy érdekesség: 2018-ban is szeptember 15-én kezdtem a munkát a hivatalban, és idén is ezen a napon térek ide vissza 4 év után. Az biztos, hogy még annyi időm se lesz ide írni, mint eddig, de tuti, hogy unatkozni nem fogok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése