Egyébként a munkába visszarázódás nem volt nehéz, olyan érzés volt, mintha csak tegnap mentem volna el. Persze amúgy vissza kellett szokni a mindennapi keléshez, a rendszerhez, hogy nincs semmire időm hétköznap. Főzni sincs igazán kedvem,és gyorsan eltelik a nap. Amúgy a fűtési támogatást leszámitva nem volt sok dolgom, korábban a munka köreimet felosztották a többiek között. Szóval nem túl stresszes mondhatni és túl sok értelmét sem látom már igy az egésznek. Viszont már nem sokáig leszek ott. Korábbi kolléganőm, Cickány is visszajön gyesről, igaz ő 2 év után, mivel bölcsibe adja a gyerekét. Igy most rájöttek az okosok ,hogy már igy sokan leszünk és ugye büdzsé sincs ennyi emberre a hivatalban. Igazságtalan, hogy pont én megyek, főleg úgy, hogy kolléganőm van Cickány helyett, így őt kellene elsősorban elküldeni, de neki határozott idejű szerződése van,gondolom drágább,ha neki mondanak fel,mintha nekem. Cickány meg szépen vissza ül a helyére. Lehet,nekem is hetente be kellett volna mennem kávézni gyes alatt. Akkor talán én is maradnék.. tehát egy embert elbirnak pluszban augusztusig, de engem már nem.
Először felajánlottak egy másik munkakört, de azt végülis elvetettem. Lehet,bele tanulnék, de erre se idegzetem, se türelmem nincs,és egyáltalán nem is érdekel. Egy csomó máshoz értek, de arra megvannak az emberek, igy én már felesleg vagyok. Ez van.
Lehet,jobb is igy. Igaz, helyben nem fogok még egy ilyen munkát találni. De talán megvan a miértje, hogy miért kell innen elmennem, és talán vár rám valahol egy másik lehetőség.
A gyereknevelés nehéz, a kislányom nagyom dacos, nem könnyű vele egyáltalán. Mióta óvodás, főleg nehéz őt kezelni. Itthon kiengedi a fáradt gőzt , ott pedig gondolom csendben van egész nap. És én is egyre türelmetlenebb vagyok vele. Annyi mindenből maradok ki, mert nekem folyton vele kell lennem. Nem tudunk elmenni egy színházba vagy moziba. Nem vigyáz rá senki, ha mi nem vagyunk. Nagyszülők is max egy órát vannak vele. Múltkor anyósom olyan fél órát kellett volna kibírjon vele, de ahhoz is türelmetlen volt. És még ő mondogatta anno,hogy majd elhozza a kislányt ebéd után az oviból. Hát ő még arra se alkalmas,hogy egy szobanövényt ellásson, nemhogy egy gyereket. Hiába laknak közel apósék, nem sokra megyünk velük. Inkább ők szorulnak rá férjemre. Igaz,nem nekik csináltunk unokát, de az biztos,hogy nem is igazán méltóak arra,hogy nagyszülőnek hívjuk őket. Mondtam férjemnek is hogy ne is vigye el a kislányt, jöjjenek ők, ha annyira látni akarják. A kislány meg majd akkor megy hozzájuk, ha elég nagy lesz hozzá, hogy egyedül elengedjem. Az még jó pár év.. jelenleg amúgy se említi vagy hianyolja őket, számára megszokott,hogy nincsenek jelen.
Nem baj, én egy darabig biztos itthon leszek munka nélkül, legalább a választáson se kell részt vennem,ami egy egész napos procedúra lett volna,előtte is sok előkészületettel. A kislányomnak nagyobb szüksége van rám, mint ezeknek.
Inkább ott marad az érettségizett, aki kevesebbet is tud nálam a munkaköröket tekintve. De bízom benne,hogy egyszer én is megtalálom a helyem.
Azért hiányozni fognak a közös kávézások, a friss hírek, a szörnyülködések bizonyos eseteken, a munkaidő és hogy közel van.. szóval amúgy sokminden. Szerettem bejárni,kicsit kikapcsolni az agyam,ahol nem anya vagy feleség vagy háziasszony vagyok, hanem nő. Hiányozni fognak az esküvők és az adminisztrációs dolgok. Most még teszem a dolgom, még jobban is talán, legyen egy kis lelkiismeret furdalásuk azoknak,akik ezt a döntést meghozták. A testület is megszavazta még ha elotte 2 órát is vitáztak róla. Elvileg a polgármester is azt szerette volna,ha én maradok ott és az általa utált kolléganőm elmegy s én így vállalnám a másik munkakört. Az az egy lány is,akihez közelebb állok és az egyedüli,akinek elmondtam,mi a helyzet. De nem nekik kellene megbírkózniuk az új feladattal,ami még csak nem is érdekel,nem ők lesznek ott segítség nélkül,hanem én. Lehetne talán több önbizalmam, akkor még lehet, el is vállalnám. De sajnos önbizalomból ilyen téren nem jutott sok. Igaz, mindig minden helyzetet megoldottam korábban is,amik újak voltak. De itt minden teljesen új lesz,nem csak kicsit új. Nem olyan, amit már tanultam, csak át kell ültetni a gyakorlatba. Szóval elengedtem a dolgot. Olyat szeretnék csinálni, aminek van is értelme és talán köze van a diplomámhoz is.
Folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése