Egy éve falun

Napra pontosan 1 évvel ezelőtt kezdtem meg falusi életemet és egyben közös életemet is párommal.
Voltak bennem kétségek, hiszen az ember minden változásról tart egy kicsit, jó lesz-e avagy sem. Én azt kell mondjam, hogy nem bántam meg, hogy magam mögött hagytam Szegedet.
Saját házban, a párommal összeköltözve sokkal több értelmét látom az életemnek, mint amikor csak albiban laktam és hétvégente láttuk egymást.
A munkám is értelmesebb sokkal és valamennyire szeretem is, habár nyilván, mint minden munkának, ennek is vannak hátul ütői. A kollégákat megszoktam, elvagyok velük, egyedül a főnököm szörnyű, bár nagy ritkán neki is vannak normális pillanatai. Most választások közelednek, amiben aktívan részt kell vennem HVI vezető helyettesként. Főként az adminisztrációban. Érdekes volt az az időszak, amikor rajtam és egy kolléganőmön kívül (plusz a főnök) csak hárman tudtuk biztosan, hogy kik jelöltették magukat polgármesternek vagy képviselőnek. Nem adhattuk tovább, bárki is kérdezte. Szerencsére már kiderültek a jelöltek nevei, így vége a titoktartás ezen részének, de nem volt könnyű. A java még hátravan és mi is kíváncsian várjuk, ki lesz a polgármester, hiszen nálunk azért főleg nagyon nem mindegy, mivel napi szinten együtt is kell majd dolgozzunk vele. Még magam sem tudom, hogy kit szeretnék, két ember között vacillálok, az egyik a mostani, akivel amúgy emberileg nincs bajom és már meg is szoktam/szoktuk a stílusát, a másik pedig egy pozitív személyiség, akiről annyit tudok, hogy jóindulatú és  nagy hazaszerető, illetve lokálpatrióta, aki nem fél kiállni az emberek elé beszélni. De kérdéses, hogy való-e egyáltalán polgármesternek, eddig teljesen más körben dolgozott, és hogy mennyire lenne határozott, ha arról lenne szó. Mindenesetre már nagyon várom a választásokat, és annak is a végét. Legalább nem lenne annyi feladatom, ami most van, nem beszélve a túlórákról és az ügyeletekről, amik kb. a semmiért vannak, csak hát ott kell lenni, ha van értelme, ha nincs.
Végre kivehetnék még szabit, amit ebben az időszakban nem lehet. Tudnék ismét az esküvővel foglalkozni kicsit. Már be vagyok írva ruhapróbára októberben, illetve október végén a tortát is megbeszéljük a cukrásszal,aki amúgy haláli jó arcnak tűnt és az egyik legközvetlenebb szolgáltatónak. Még jó, hogy felhívtam, ugyanis a 303. megrendelése vagyunk jövőre és aznap már van nem egy esküvője, amire tortát kell készítsen .
Áldom az eszem, hogy ennyire időben elkezdtem mindent.Ha páromon múlna, sztem még tortánk se lett volna a Nagy Napon.
A DJ-t már lefoglaltuk, némi fenntartásom volt vele a zenét illetően, de megbeszéltük, hogy azt játssza, amit szeretnénk és írhatunk tiltólistát is, hogy mit ne játsszon. Sajnos pont azokat a zenéket hozta fel példának, amiket lejátszik, amit én rühellek és azokat nem szereti, amiket én szeretek. pl. Dupla Kávé. Dehát ez a nap nem róla fog szólni, hanem rólunk, úgyhogy ha tetszik neki, ha nem, kap egy zenei listát, és egy hosszabb tiltólistát. Remélem, nem lesz ezzel gond és csak én fújtam fel ennyire.Amúgy ajánlották többen, és ceremóniamesternek sem lesz rossz sztem, jó az orgánuma, tud beszélni ,anno rádiózott is, kb. 500 esküvőn van túl, sok extrém helyzettel is megbírkózott, úgyhogy remélhetőleg megold mindent.
Dekoros és virágos is megvan, ha minden igaz, illetve tudom, kit szeretnék, a nő maga ajánlkozott egy oldalon, de láttam, hogy már díjat is kapott dekor témában, szóval annyira csak nem lehet rossz. Ő is helyi. Igaz, nem kell nagy teret díszíteni, inkább a virágok része lesz fontos.
Úgyhogy haladunk, pedig még van 9 hónap a Nagy Napig.
Szüleim és a rokonság nagyon várja, többször hangot adtak neki, most voltuk otthon szalonnasütésen, rég volt ilyen jó hangulatú esténk és már ott is mondogatták a dolgokat. Szerencsére nem szólnak bele semmibe, a DJ résszel van némi fenntartásuk, de reméljük, hogy pozitívan csalódnak majd.

Tegnap voltunk repülőnapon Szegeden, mert tavaly is kimaradt a necces szeptemberi időszakom miatt (lásd előzmények). Nagyon vártuk, mert beharangozták, hogy lesz Gripen, de sajnos törölték a programot, mert nem kapta meg az engedélyt a Gripen a repüléshez. Elég nagy kibaszás volt a kommunikációjuk, még ha politikai okok miatt is dőlt dugába ez a program, hogy ha nem volt biztos az egész, miért kellett egyáltalán ezt így beharangozni. És érdekes, hogy csak aznap délután 3kor tudták meg ezt, mert addig is fogytak legalább a jegyek. Igaz, volt azért látványosság, de többségét már láttuk, nem egyet pedig ingyen Szatymazon is. Úgyhogy párom nagyon elkeseredett, de én is kíváncsi lettem volna rá, hiszen egyszer, amikor ilyen közel hallottam, a kezemen is felállt a szőr.
De megyünk mi még repülőnapra, csak nem ide :D ahol talán lesz is valami látványosság..A katonai repülőgépek a legérdekesebbek sztem, mert azoknak komoly jelentőségük van.

Szóval összességében elvagyok, elvagyunk, éljük a kis életünket. Végre ősz van, a kedvenc évszakom. Ennek is tudok örülni. 

Elégedetlen falusiak

Közelednek az önkormányzati választások, és ehhez az időponthoz közeledve egyre több az elégedetlen hang a faluban is. Nem titkolt szándékkal jönnek létre Facebook csoportok, ahol a negatív hangoknak adnak teret, persze változást és fejlődést címszó alatt. Annyiból áll az egész, hogy mindenki leírja, mi zavarja, mit hogy kellene. Amikor búcsú volt, az volt a probléma, hogy régen sokkal nagyobb volt, sőt, még óriáskerék is volt. A falunap, ami most csak másfél napos lesz, szintén negatívkodásra késztette az itt lakókat, miszerint régen 3 napos volt, nívósabbak voltak az előadók, és amúgy is miért pénteken van, amikor még sokan dolgoznak délután is. Ezt persze egy olyan kommentelte, aki tudomásom szerint jelenleg is munka nélküli. Természetesen mindenért az önkormányzat a felelős. Azért is, mert gazos a temető, gazosak a porták. Holott az a magánember dolga lenne, hogy rendbe tartsa, de amikor egészséges férfiemberek (lásd két szomszédomat is) arra nem képesek, hogy füvet nyírjanak, mit várhatunk egy idősebb, vagy betegebb embertől...
Szóval ez a Facebook csoport végül olyan röhejes lett, hogy az emberek már kommentekbe estek egymásnak, és amikor végre egy valaki tenni akart, azt is kitiltották a csoportból, mondván kampánymegmozdulást csinál... Úgyhogy ki is léptem ebből a csoportból.
Tény, hogy itt bármilyen változás csak akkor lenne, ha vezető választások történnének, mind polgármester, mind pedig az egyházi vezetők le lennének váltva, utóbbira sajnos kisebb az esély.
A kommentelgetők többsége olyan, akinek semmi dolga, gyesen lévő kismama, öreg, vagy munkanélküli/kerülő... Értelmesebbek nem is írnak bele.. .Ja, kivéve persze az épp unatkozó tanárokat, akik olyan okosnak gondolják magukat... Az egyikük például ismert verseken keresztül mutatja be képekben a sínylődő falut... Igen, köszi, ez nagy segítség. Ezt én is meg tudnám csinálni gond nélkül... Mert közösségi oldalon okoskodni könnyű, de kíváncsi lennék, ha emberek előtt kellene kereszttűzben kiállni, akkor hogy boldogulna...
Csak remélni tudom, hogy a falu egyszer kap egy érdemes vezetőt... Aki nem csak akar, de tud is tenni... Az akarat kevés, eszközök kellenek, kapcsolatok... És nem csupán jambusok és amatőr fényképésztudás...

Az egyházi vezetők se sokkal jobbak, én csak az egyik protestánsról tudok jobban beszámolni. Kezdjük ott, hogy 2 hónapos szabadságra ment, addig meg majd lesz valami a gyülekezettel.. Habár az a maximum 10 fős gyülekezet csak elboldogul valahogy...  Még az istentiszteletre se jött el, mikor helyettes tartotta, mondván ő szabadságon van, közben meg ott volt a lelkészlakban... Erkölcsileg és  vallásilag is enyhén szólva megkérdőjelezhető.. Aki segíteni akar neki az udvarban. hogy ne legyen már akkora disznóól, ami egy emberhez se méltó, nem hogy egy lelkészhez, akkor is a köszönöm helyett inkább lehurrogást kapnak a segítők.. Nem hogy egy pohár vizet, dehogy is... Csoda, ha egyáltalán kijön köszönni nekik, pedig párom is saját szabad idejét feláldozva megy el hozzá füvet nyírni..

Egyszóval igen, van igazság abban, akik elégedetlenkednek, de engem nem különösebben hat meg a dolog. Hiszen bár itt élek, de nincs a szívemhez nőve a község... Nem igazán bírok itt sok embert, képmutatóak, panaszkodnak ... stb. Egy csaj is, mint kiderült, nem szimpatizál velem, holott soha egy rossz szót nem szóltam hozzá.. Végül arra jutottam, hogy valószínűleg irigykedik... Meg amúgy sem szimpatikus neki senki.. Talán nem is csoda, hogy 35 évesen a szüleivel él és nincs pasija.... Meg hát ahogy mondani szokták, hogyha valaki irigykedik rád, akkor valamit jól csinálsz.
Az itt élő emberek többsége, csúnya kimondani vagy sem, meg sem érdemlik a fejlődést... Mindent negatívan élnek meg, még a jó dolgokban is rosszat és hátsó szándékot látnak... Mindennek megvan a miértje és biztos annak is megvan az oka, hogy ezek az emberek ilyen "vezetőket" kaptak..


Párom is egyre kevesebb emberrel tartja a kapcsolatot, akik külföldön élnek, azokkal nincs közös téma. Az unokatesója itt volt pár napja, aki Hollandiában hotel wc-ket pucol. Nyilván ez is munka, el kell végeznie valakinek ,na de hogy én emiatt pusztán a pénz kedvéért távol legyek a családomtól... Azt köszi, nem. De legalább itthon el tudott menni Balaton Soundra.. Egészségére.
Meg van egy másik haverja, aki elég körülményes, még ő szól le minket, hogy kerüljük, közben most kétszer is lemondta a talit, mondván ő arat (amit csak aznap tudott, ugyebár  a gazdáknak rengeteg dolguk van, mint tudjuk és sose érnek rá semmire....). Meg este 8 után menjünk el kajálni, úgy, hogy párom hajnal 3kor kelt 5 napon át.  Nekem nem hiányzik senki társasága, egy párral jóban vagyunk, őket még én is el tudom viselni, ami nagy szó tőlem.. De legalább van közös témánk, és az se utolsó szempont, hogy ők is dolgozó emberek. Jobban átérzik a korán kelést, meg eleve a kötöttségeket, a sok munkát, mint aki egész nap csak tesz-vesz, komoly cél nélkül, eljátszva a fontoskodót... Ezekkel az emberekkel már nem is igazán találjuk meg a közös hangot, de szerencsére ezt ők is érezhetik, mert egyre kevésbé hívnak minket bárhová is, legnagyobb örömömre..

TÉMÁN KÍVÜL:
Eddig egész jól telik a nyár, szabin voltam, majd jött 2 hét nyugi a főnök nélkül, kisebb-nagyobb feladatokkal, de inkább esküvő bejelentkezéseim voltak és most is volt egy szombaton.. Már nem izgulok szerencsére, szinte egyáltalán...
Holnap ugyan már lesz a főnök, de most két napot nem kellett mennünk, áramszünet miatt... 3 napot dolgozok a héten, utána ismét szabim következik... Így azért elviselhető a nyár.. Több időm jut dolgokra.. Filmeket nézek, végre csináltattam új szemüveget is, Szegedre el tudtam menni shoppingolni, Anyának ajándékot venni... Több időm jut magamra és agyalni is...
És most végre párom is várja Egerbocsot, jót fog tenni mindkettőnknek egy kis környezetváltozás, mert már nagyon be vagyunk gyepesedve.... Nem is bírnék úgy itt lakni, hogy sose mozdulunk ki...

Úgyhogy hamarosan irány a HEGYEK, a Bükk, Mátra, és persze Eger.

Kertből a kamrába

Az egy hetes szabadságunk sajnos a végéhez közeledik, de ellennék egész nyáron munka nélkül. Persze ezt úgy értve, hogy tevékenykednék közben, csak itthon meg a saját dolgainkat csinálva.
Az elültetett magok meghálálták magukat, és habár nem minden magból lett érdemi termés, volt, amiből annyi lett, hogy úgy kellett elosztogatni, hogy ne rohadjon ránk mind. :)
Ilyen volt a fejes saláta, a retek, most pedig az uborkából van annyi, hogy a szomszédoknak is adtunk.
Cserébe mi is kaptunk: tököt, babot, krumplit. Jó, mert így egyféle cserekereskedelem is létrejön, mindenki ad abból, amiből sok van neki. Remélhetőleg nem sok zöldséget kell vegyünk nyár végéig. Répánk, zöldségünk is van, és zsenge zöldhagyma is. A paprikák, köztük az erős zöldpaprika, az almapaprika és a hosszúkásabb is elkezdett érni, a paradicsomokról nem is beszélve. Azokból rengeteg lesz remélhetőleg, úgyhogy bőven el tudjuk majd osztogatni.
Belegondoltam, hogy abból a pár száz forintos magból több kiló zöldség is összejön, hát megéri. Nem gazoltunk rengeteget, de azért kellett, illetve locsolni is. De a sok eső valahol segített is.
Nincs is annál jobb,  mikor a saját biozöldségünket ehetjük, ami nem látott semmilyen vegyszert.
Gyümölcsünk is van, bár cseresznyéből nem lett sok, és nagy része kukacos (valószínűleg a sok eső miatt is), meggyből van sok, abból egyelőre cibere és meggyes pite készült, de gondolkodunk befőttön is. A fagyasztóban már ott van a borsó is, amiből pont annyi lett, ami nekünk elég. A zöldségzöldje, a mentalevél a kamrában lóg, télire tartalékolom őket. A bodza és a citromfű fogyóban van, pedig teának isteniek. Főleg a friss bodzából készült.
Most épp kovászos uborkát készítünk télire, hogy ne csak nyáron együk vele tele magunkat, igaz, én nem sokat eszek belőle, nem igazán rajongok érte, de párom azt enné reggel, délben, este.

Nyáron egyáltalán nem unalmas az élet itt, már azon gondolkozunk, jövőre mit lehetne pluszban tenni és mi az, amit ne tegyünk. Már egy fokkal rutinosabbak leszünk legalább.

Vidéken élni jó

Azt már többször megírtam, hogy szeretek vidéken, nyugiban és zöldben élni, de mostmár egyre jobban azt gondolom, hogy jó ötlet volt falura költözni.
Télen bevallom, nem volt a legjobb, de ahogy jön a jó idő, minden virágzik, nő a fű, és beborít minket a virág, már el se akarok innen menni. Alig vártam, hogy csinosíthassuk az udvart, ez már pár hete tart. Vettünk tujákat, kialakítottam a fenyők alatt egy kis virágos kertet, napelemes lámpákat ültetve melléjük, hogy igazán jól nézzenek ki. Közben nyílnak a jácintok, nárciszok, ha még nem is mind.
15 féle zöldséget ültettünk a kertbe, és van hat tavaly ültetett gyümölcsfánk is (őszibarack, kajszibarack és körte), amelyek elkezdtek rügyezni és virágot hajtani. A többi, régebbi gyümölcsfán is kezd megindulni a virágzás. Mivel hetek óta eső sincs,ezért sokat kell őket locsolni, na nem csak a veteményt, hanem a frissen ültetett szomszédtól kapott szedret és a virágaimat is (muskátli, petúnia, levendula). A lucfenyőnkre pedig beköltözött egy igencsak termetes erdei fülesbagoly. Már valószínűleg régebben is lakott itt, mert a volt tulaj említette, hogy szoktak itt lenni. A köpeteket persze mindig ki kell dobnom, hiszen ott vannak szem előtt, de Harry Potter-rajongóként kicsit olyan, mintha lenne saját baglyom. Igaz, megbújik a sűrű ágak között, így alig látni Perkins-t. (Így neveztem el.)
Gondolkozunk állaton is, de azt tudjuk, hogy tyúkokat nem szeretnénk, hiszen egyikünk se vágná le őket, akkor meg mi értelme. Cicát és kutyust viszont szeretnénk, de elvagyok nélkülük is. Nem csak örömet, gondot is tudnak okozni, ezt megtanultam az alatt a másfél hónap alatt, amíg a két kiscicánk volt. Nagyon kényesek és rosszak lettek már a végére, úgy vettük észre, nemigen hálálták meg a szeretetünket, pedig el voltak kényeztetve.
Addig is gyönyörködünk a növényekben. Munka után is locsolok vagy virágot ültetek.
Párom elkezdte a buszos munkát, egyelőre mindenféle járaton van, van, hogy hajnalban elmegy és csak hat után jön haza.  De volt, hogy 8 után. Persze vannak kényelmesebb járatok is, jobb busszal és barátibb menetidővel, de míg nincs állandó fordája, addig marad a változatosság. Ez még nem is lenne gond, ha újként nem küldenék el Kecskemétre helyi járatra az ottani sofőrhiány miatt.
Még ez is hagyján lenne, hétköznap pár napot, nade szegényt pont Húsvétra osztották be. Én teljesen letörtem, de ő is. Jó lett volna közös Húsvét a házikónkban, locsolókkal, fincsi kajákkal... Egyedül nem lesz nagy öröm, illetve a szüleimhez persze elmegyek, de az mégsem ugyanolyan.
Szóval nem igazán érdekel már  Húsvét se, sőt nem is várom, max. csak azért, mert nem kell dolgozni.
Apropó munka, előző héten végig itthon voltam, mert az alapvizsgára készültem, ami sikerült is.
Rájöttem a hét vége felé, hogy jó lenne már valami hasznosat csinálni, egyszóval annyira nem bántam kivételesen, hogy dolgozni kell mennem hétfőn. A sok itthonlét egyébként is valahogy morózusabbá tesz, több időm van agyalni, és az nem mindig jó. Illetve türelmetlenebbül várja haza az ember a párját, ha egész nap otthon van, mintha én magam is dolgozok és csak 1 órát kell várjak, hogy hazaérjen.
Egyébként nem egyszerű buszsofőrnek lenni, de nyilván egy laikus csak azt látja, hogy egész nap ül, vezet és ennyi.. De ezen felül sok adminisztrációval jár és sok hülyét el kell viselni. Elkísértem egy járatára és eskü stresszes lettem én is az egésztől.. Úgyhogy mondtam is neki, inkább összeadok három párt, mint hogy ezt csináljam....
Talán párom is kicsit stresszesebb most (sőt, nem kicsit), de még új neki sok helyzet, ezért szoknia kell, mint nekem az első pár hétben. Mostmár én is megpróbálom halk belenyugvással, para nélkül elviselni az új feladatokat, ami természetesen megint csak lesz... De egy idő után talán már eljutok oda, hogy nem lesz minden dolog újdonság.. Pár év múlva esetleg.. Vagy talán majd jövőre..
Mindenesetre megnyugvást ad a tudat, hogy hazatérek a kis kuckónkba, amit szépítünk és csak a miénk. Ahonnan ki se lehet robbantani minket.. Megmondom őszintén, még az is eszünkbe jutott, hogy egy tanya se lenne rossz, ahol még a szomszédokat se kellene látni :D Ki gondolta volna, hogy nekem is ilyen gondolataim lesznek.. A városi csajból egy tanyasi lány.. De ha ez okoz örömet és boldogságot, akkor miért is ne... Az ember a szívét kell kövesse, nem az eszét... Hiszen ha szívvel lélekkel lakunk valahol, nem kényszerből, sokkal boldogabbak vagyunk... Sokkal higgadtabbak.. És érezzük, hogy mindennek van értelme... Hogy milyen nagy dolog elültetni egy fát, vagy látni, ahogy a földben megindul a termés, amit mi ültettünk el...
És esténként kiülünk naplementét nézni, közben huhog a bagoly és a kuvik.Ehetünk kint.  És mikor bemegyünk a szobába, nagy csend fogad és tudunk egy jót aludni.
Ezek az élet értékei, nem a modern városi luxuslakás...

A mi kis falunk - a valóságban

Ahogy a fent nevezett sorozatban, itt is megvannak azok a szokásos karakterek.
Részegek ülnek a kocsmában vagy előtte, szinte mindig ugyanazok. Lehet hajnal vagy késő este, mindig ott ülnek, és bámulják, aki csak elmegy mellettük. Amúgy a bámulást már megszoktam, meg talán már annyira nem is jellemző, mint kezdetben, egy idő után meg ha ismerős leszek, már nem is lesz olyan érdekes. A hivatalról külön fejezetet tudnék írni, hiszen ott dolgozok, de legyen elég annyi, hogy ott se minden arany, ami fénylik.Az emberek meg aztán főleg... Sok infóhoz jutok el nap mint nap, akaratlanul is, és egyre jobban kezdem átlátni a dolgokat és megalkotni a saját álláspontomat. Két ember nem mondja ugyanazt, attól függ, kinek mi áll érdekében. Az egyik azt mondja, hogy nem egy bizonyos személy miatt mentek el a régi ott dolgozók, csak több pénzt ajánlottak nekik máshol. Erre egy másiktól kiderül, hogy még most sincs munkájuk, úgy hagyták ott a hivatalt.. A közvetlen főnököm kétszínű, a hátam mögött azt mondta, semmit se csinálok, holott ő adja a feladatokat, tehát ha nincs dolgom, az csak azért van, mert nem adott semmit. De már megtanultam ezeken a dolgokon nevetni vagy túllendülni, nem veszem zokon, ez még mindig csak egy személy, nem mondjuk 5-6, aki nem bír vagy akit nem bírok. A munkaügyis koma, akiről írtam, hogy szar poénjai vannak, már jófej, egész beszédessé vált, mert múltkor ő vitt kocsival tanfolyamra. Többet beszélgettem vele, mint bárkivel a hivatalból, beleértve a velem egyidős csajt is, akit magamban Cickánynak hívok a neve miatt. Szóval sokan kétszínűek, mindenkinek megvan a saját véleménye, de már lassan megtanulom, kinek lehet hinni és kinek nem. Én nem nagyon szeretném senkinek kifejteni a véleményem vagy meglátásom, mert még a falnak is füle van. Jobb, ha még meghúzom magam és csendben figyelek, elemzek. Max. a páromnak elmondom este, és ő is hozzáteszi a maga részét. Ő nagy lokálpatrióta, de mostmár lassan eljutunk arra a szintre, hogy már így 2 hét után többet tudok a községről, mint ő. Persze nem azért, mert tudni akarom, hanem mert előttem vannak az infók.

A hivatalt kb. pont ugyanúgy kell elképzelni, mint az ominózus sorozatban, egy jelentéktelen kis épület, olyan szocreál feelingű. Még a szokások is olyanok, mint 50 éve..
Egyébként ez az egész községre értendő, ugyanis fejlesztés nem sok történt azalatt az 5 év alatt sem, mialatt csak néha fordultam meg itt párom miatt. Pedig lehetne befektetni új dolgokba, még igény is lenne rá, szépíteni lehetne a teret, kisebb lakosú településeken is vannak jobban működő dolgok, mint itt. Az utak állapota szörnyű, pár főbb utca le van aszfaltozva, de többsége nincs, mert az annak idején erre szánt pénzt szépen eltüntették másra, és ugyan papíron köves út, de a valóságban korántsem. Nem is fűzök nagy reményt hozzá, hogy valaha előttünk aszfaltos út lesz. A ligetben sok fa van meg padok, de virág pl. egy se.
Egy kompetens személy kellene ide, de többségét hatalomvágy hajtja és persze a pénz.
Szóval a mi kis falunk a valóságban korántsem vígjáték, sok vicces kaland nem ért eddig, persze más lenne, ha lennének olyan emberek, akikkel nevetéssel túl tudnánk lendülni a hétköznapok nehézségein, mint anno a call centerben. Igaz, a call centert egy porcikám se kívánja vissza, amiket olvasgatok a csoportbeszélgetésben róla, korántsem tetszik, és örülök, hogy nem kell ott lennem.
Inkább írok határozatokat, ami egyébként tetszik, csak sajnos másoktól függ, hogy jóvá hagyják, át kell nézzék, mit csinálok, ezért nem haladhatok a saját, egyébként gyors és hatékony tempómban, mivel hátráltatnak.
Kapok plusz feladatokat is, az egyiket pl. a hirdető tábláról tudtam meg, ami a buszmegállóba volt kifüggesztve, hogy ja, ezt is én kell majd csináljam? Mondjuk ez a része olyan gáz volt, hogy én már nevettem rajta.
Nem hiszem, hogy ha mindent rám zúdít majd a kedves főnök, sok időm lesz, inkább minden szart én kell megcsináljak, amihez neki nincs kedve... Azért annak örülök, hogy a pénz  mégsem olyan kevés, mint gondoltam, igaz, nem is annyi, mint amit Szegeden kaptam. De erre a kis településre ez még nem is rossz, főleg ha a párom is már teljes munkaidős lenne, egész jól ellenénk.
Addig is kínlódok a régi szar gáztűzhellyel, ami alig akar működni és sok türelem kell hozzá.
Viszont mamám is eljött megnézni a házat, mert épp erre voltak apával, tehát aki számít úgymond, már látta a házat.
De hogy ne csak a negatívumot írjam a faluval kapcsolatban, múltkor elmentünk mézért, 2 óra lett belőle. Beszélgettünk a csávóval, aki 12 gyereket nevel, vallásosak, és szép gyerekei vannak. Majd összefutottunk párom haverjával, akit egyszer ki nem állhatok, egyszer bírok, beszélgettünk vele fél órát, majd egy másik útvonalon újabb haverra bukkantunk, vele is fél órát csevegtünk, majd egy újabb haverja hívta páromat és hozzá is el kellett ugorjunk. Szóval majdnem csak elugrottunk mézért.
Vannak jó és vannak rossz oldalai is, kb. úgy kell elképzelni, hogy ami hiányzott a városban, az itt megvan, amit pedig innen hiányolok, az a város sajátossága, olyan nincs, hogy tökéletes minden szempontból.
De már szokom, úgy ahogy.