Év végi beszámoló 2025

A karácsonynak is gyorsan vége lett. Most először kellett úgy készülődjek rá, hogy mellette gyerek és munka is van,és hát nem volt túl egyszerű, de megoldottam.  Szinte minden ajándékot internetről rendeltem,más lehetőségem nem is igazán lett volna. De sikerült beszerezni amiket akartam. A fánk sokkal szebb lett,mint az előző években és illatos is, bár már most rengeteg tűlevél van alatta. Úgyhogy jövőre lehet műfenyő lesz (ha meg tudom győzni erről férjemet).

Szerencsére idén férjem pont az ünnepek alatt nem dolgozik, csak közötte meg előtte és utána.  De legalább itthon volt karácsonykor. Szenteste hármasban telt,most még apósék se jöttek át, mert após jó egy hónapja gyengélkedik, szó szerint, ki se mozdul a házból, és ha már pár lépést tesz,akkor elfárad. El is hagyta magát, kb már szinte temeti magát... Idén másodszor került be a kórházba, pont karácsonyra időzítette a második alkalmat, holott előtte is ramatyul volt hetekig.  Csak tudnám, minek húzta az időt. Különben nagyon a kezelés se érdekli vagy hogy jobban utána járjon annak,hogy mi ez. Elvileg vérszegény, de biztos megvan ennek is az oka. Mivel após nincs jól, igy férjem kitalálta,hogy akkor ne is ajándékozzanak idén.  Ezt komolyan is vették, olyannyira,hogy a 4 éves unokájuk se kapott semmit. Igaz,mit várok, apósnak erre ereje se volt, sógorom meg anyósom pedig nem normálisak, és akkor még szépen fogalmaztam. Még jó, hogy a kislányom ezt fel se fogja és nem kérdezősködik, de amikor Szenteste napján átmentek hozzájuk férjemmel, elég távolságtartó volt. Érzi,hogy az nem egy pozitív hely. Sajnálom szegényt, meg férjemet még inkább,hogy ilyen család jutott neki. Sajnos minden rokona az apját leszámitva (bár az se egyszerű eset) defektes,nagynénje se dolgozott soha életében, segélyeken tengődik .stb. Már csak emiatt is százszorosan hálás vagyok a saját családomért, akik férjem szerint is amúgy ritka normálisak.  Persze nekem mindig ez volt a természetes, én azzal nem tudok megbékélni és megszokni,ami férjem családjával van. Igaz, nemigen veszek tudomást róluk és szerencsére nem is látom őket sokat.
25-én mentünk hozzánk,ahol szokás szerint igazi karácsonyi hangulat uralkodott, tele fényekkel, finom ételekkel, ajándékokkal. Nem volt erőltetett,mert mi tényleg szeretjük egymást és tudjuk,minek örülne a másik.
Ami még történt a téli szünet előtt, hogy közölték, akkor ha nem vállalom a másik munkakört, megszünik a jogviszonyom, igy az utolsó hétre meg is beszéltük,hogy január 31-el mehetek. Szép kis karácsonyi ajándék... ja,és mikozben ezt közölte velem a jegyző hosszan tarto,barokkos körmondatokban,bejört a polgi,hogy rendelt nekünk ebédre sültes tálat, hát sok kedvem volt az egészhez.  Amúgy is erőltetett volt az egész kajálás, kb fél óra alatt, nem sok beszélgetéssel meg is ebédeltünk. Nem vagyunk sokan,ha olyanok lennének az itteni kollégák, egesz családias, összetartó légkör is lehetne, de ez itt nyilván sose lesz lehetséges. Cickány január közepén jön vissza abba az irodába,ahol amúgy csak ketten férünk, igy fogalmam sincs,hogy ülünk addig hárman, vagyis de,annyit mondtam a főnöknek,hogy mentesüljek már a munkavégzés alól, ami amúgy ha nekem mondanak fel,járna minimum 30 nap. Igaz,közös megegyezésbe mentem bele,de csak mert amúgy is megkapom a plusz 2 havi illetményem.  Szóval papíron leszek,fizikailag pedig itthon vagyok. Legalábbis én igy tudom elképzelni.  Pár kollégám sajnálja,hogy megyek,mások annyit se mondtak,mikor megtudták, hogy pitymallat.  Na őket aztán nem fogom sajnálni egy percig sem. De én hiszem azt,hogy megnyílnak majd új lehetőségek.  Egy majd lehet, hogy lesz,csak ahhoz önéletrajzot kellene még formáljak. Illetve egy másik , ami tanulás lenne (de köze van a diplomámhoz). Egyelőre ezek a tervek. De most még nem bánom, hogy nemet mondtam a másik munkakörre, inkább olyat tanulok,ami érdekel is és aminek több haszna van. Férjem szerint még vissza fognak egyszer hívni. Én ezt erősen kétlem. Cickány inkább meggebedne, sem mint hogy ezt a munkát otthagyja, igaz nem is értene máshoz...a másik kolléganőm ,aki időközben közelebb került hozzám a többiekhez képest és akinek anno a munkakörét csináltam,szintén nem fog lelépni és már szülni se fog. Más munkakört pedig nem csinálnék. 

Ami még változás volt idén, hogy végre leaszfaltozták a földes utunkat, amire nagyjából 3 éve várunk.  Azóta mentek az ígérgetések, de most végre nem kell azon izguljunk, hogy tudunk kimenni autóval a sárban..stb. szóval szinte hihetetlen még most is az egész. 

Idén kicsit ki is kapcsolódtunk, igaz gyerekkel együtt, októberben lagziban voltunk (ahol az esküvőt én tartottam), majd novemberben ovibálban  Az esküvő, amit tartottam a szomszédunké volt és meg is hivtak minket a lagziba,de amúgy már együtt sincsenek, sőt a csaj el is költözött innen.  Furcsa kapcsolatok vannak,az biztos. Az ovibál nem is volt olyan rossz.  Igaz, egyik eseményen se voltunk száz százalékosak, mert folyton kerülgetnek minket a betegségek, mióta a kislányunk oviba jár.  De ez valószínűleg egy darabig még igy lesz. Kétszer eljutottam bulizni is, férjem maradt addig itthon a kislánnyal. Már nagyon rám fért így 3 év után, egyszer sógorommal buliztam,elég ciki volt ,de legalább nem tűnt úgy, hogy egyedül vagyok (az egyik anyuka nem ért rá), másodszor pedig keresztfiunk anyjával és annak barátaival mentem,de irtó unalmasak voltak nekem,illetve ők össze szokott társaság, én meg nem igazán ismerem őket, ezért fura volt. Ha többet iszok, már nem zavart volna a dolog,de nem akartam sokat inni. 


Férjem is folyamatosan munkahely váltáson gondolkozik , ahol jobb a munkaidő esetleg,dehát egyszer ezt már meglépte és akkor se talált semmi érdemlegeset. 
Az biztos,hogy jövőre a változások éve lesz. Egyrészt választások is lesznek, amin szerencsére most úgy tűnik, nem kell részt vennem hvi tagként.
Illetve vár rám egy musical és egy kiállítás is,ezekre már megvannak a jegyek.  Én szeretnék utazást is,de nem tudom,hogy pénzügyileg mennyire fér majd bele,ha én nem dolgozok. És egyelőre talán nem is szeretnék, vagy legalábbis olyat nem,ahova be kell járni, mert a kislányom mellett ezt nem tudnám sajnos kivitelezni. 
Apukám ugyan nyugdíjas lesz áprilistól hivatalosan is (de már felmentési idejét tölti),de ő se tudna gondolom napi szinten reggel, délután jönni segíteni.  Meghát a kislányunkkal nem is egyszerű.  Sokszor ketten se bírunk vele a férjemmel, pedig mi ismerjük őt a legjobban.
De reménykedjünk a jóban, legyünk pozitívak.  Én kicsit örülök is,hogy nem kell dolgoznom és nem kell majd akár betegen is bevigyem az oviba a kislányomat, hanem addig tartom itthon,amíg csak szeretném. Ha lehetne,oviba se járatnám, mert semmi értelme még pár évig biztos,de sajnos muszáj vinni.
Viszont mindezen betegségek ellenére nem igazán látszódik rajta,hogy anno milyen megpróbáltatásokon ment keresztül, okos, értelmes,ügyes kislány. Persze neki mindenhez több idő kellett,mint a kortársainak, de legalább normál oviba járhat, ami közel van hozzánk. Pár évvel ezelőtt még abban sem voltam biztos,hogy itt lehet majd. Mai napig hiszünk benne és reméljük sok örömet is lelünk majd benne a sok nehézség mellett is. Gyereket nevelni nem könnyű, ha tudnám, mivel jár, nem csinálnám újra.  De legyen elég ennyi...

Aki esetleg erre tévedt az év folyamán,kívánok neked boldog új évet! :) 

Év végi beszámoló 2023

 Idén túl sok változás nem történt az életünkben, igyekeztünk kialakítani a hétköznapokat, a napirendet a gyerekünkkel. Férjem sokat dolgozott, mert hiába kapott áprilisban saját fordát végre, 5-6 napokat is dolgozott egybe, és egész nap odavolt. Úgy tűnt, több ideje volt, amikor még csak váltott. Ezért október végén meghozta a döntést, amin már régóta vacillált, ugyanis felmondott. Habár a fizetés jó volt, de 80% volt a munka aránya, a maradék pedig a család, a saját dolgai intézése között oszlott meg, így szinte semmire se maradt idő. Vannak már ugyan jövőbeli tervei, de még semmi konkrét, egyelőre csak kipiheni a fáradalmakat. És hosszú idő óta ez az első olyan ünnepi időszak, amikor végig itthon van. Az ünnepek jól és gyorsan teltek. Karácsony előtt két héttel mi is elmentünk anyáékkal mamámhoz és keresztanyához. A kislányunk egész jól érezte magát, még sikerült aludnia is ott. Az út egyedül, ahol nagyon nehéz lekötni, de mostmár szerencsére egyre jobban elvan, ha megyünk valahová. Volt kis szülinapi tortája is és készült közös kép a dédivel is. Rá egy hétre apáéknál kolbász töltés volt, és aznap volt a picikém szülinapja is, ezért ott ünnepeltünk. Anya készített neki kiwis teknős alakú túrós - banános tortát, ami viszont nem jött be neki. De itt is jól érezte magát, bontogatta az ajándékait. Kapott mágneses táblát, amit majd később adok oda neki, mert vannak benne pici darabok, amit a szájába tud venni. Plusz könyveket persze, és pingvines ágyneműt, mert a pingvinek mostanában a kedvencei. Egyszer elmentünk az adventi gyertya gyújtásra is, de szinte végig a gyülekezeti teremben voltam vele, mert kint csak nyüszögött. De én legalább ittam közben két bögre forralt bort. :D

A készülődés is komótosan telt, mondanám, hogy mindenre volt idő, de pl a karácsonyi vásárba így se jutottunk el,mert minden napra volt valami program, vagy vásárlás, vagy sütés. Idén is zserbót és Fanta szeletet sütöttem, meg persze mézeskalácsot, amiben a kislányom csak annyit tudott még segédkezni, hogy kettőt megkóstolt.  A halászlét rendeltük, férjem nem akart vele vesződni. Illetve csináltam majonézes salátákat. 25-én anyáéknál voltunk, ott most is isteni ebéd volt. Közösen kaptunk egy porszívót, ami akkumulátoros és nagyon praktikus állítólag, de még nem volt időm kipróbálni. A kislányom beszélő babát kapott, akinek szép hosszú haja van, amit tud fésűlni.

Az idő idén karácsonykor is enyhe, tavaszias volt, az utunk szintén ramaty, egyelőre még úgy tűnik, sokat kell várni az aszfaltos utunkra a bürokrácia miatt. Mostanában voltak páran nálunk is, a lelkész és a felesége, keresztfiunk anyukájával és tesójával, illetve férjem gyerekkori barátja és annak barátnője, utóbbi nagyon elvolt a kislányunkkal. Anyós nem jött el szerencsére azóta sem, férjem vitte át egy kicsit a gyereket, de ez így pont jó.

Szóval az évről annyit, hogy igaz, velem nem történt sokminden, azon kívül hogy már 2 éve nincs egy átaludt éjszakám, és inkább hízok, mint fogyok, plusz kB semmi kikapcsolódásom nincs, viszont a kislányunk hihetetlen változásokon ment, és megy keresztül mai napig. Egészen június végéig, amikor is stagnált a mozgása és picit a szellemi készségei is, sokszor voltam magam alatt. Hiába jártunk már kétféle fejlesztésre, úgy éreztem, nem elég. Férjemet nyüstöltem ezzel folyton, aki szerint nincs szüksége a kislánynak semmire, mert magától is fejlődni fog. Június végén végre megtörtént a várva várt esemény, kúszni kezdett a picikém. És innentől kezdve nem volt megállás. Mind mozgásban, mind értelemben produkált új dolgokat és megindult szépen a beszéd fejlődése is. Nagyon sok szót tud, ismer, és mondja is. Jelenleg kapaszkodva lépeget előre felé is, és próbál egyensúlyozni, ettől függ az is, hogy mikor fog végre elindulni. De biztos vagyok mostmár benne, hogy járni fog egyedül is, a kérdés hogy mikor lesz készen rá. Én segítem továbbra is, ahogy csak tudom, viszem fejlesztésre, ha kell, busszal, tornázunk itthon és igyekszem aktívan közreműködni vele a játékban is, tanítani mindig valami újra. Amúgy szerencsére magában is egész jól eljátszik. Viszont elkezdett dacoskodni, és látja, hogy az apjától bármit kérhet. Szinte önállóan eszik, kézzel, kanállal és villával is, ha úgy tartja kedve. Próbál egyre jobban utánozni minket, és önállóvá válni. 

Tavaly ilyenkor azt írtam, hogy bízom benne, hogy ilyenkorra már ha még nem is fut, de elindul. Nagyjából bejött, viszont nagy hátrányt kell ledolgoznia, és ahhoz képest nagyon igyekszik, így én jelenleg elégedett vagyok. Igen, nézhetném azt, hogy nála már kisebb gyerekek is mennek és futnak, de az az igazság, ezt már elengedtem és nem érzem magam rosszul ettől. Már csak azért sem, mert már van hitem abban, hogy a kislányom is fog itt tartani, és amikor már csinálni fogja, senkit se fog érdekelni, mikor kezdte. 

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog új évet! 

Év végi beszámoló 2022

Minden év hoz valami újdonságot, de a tavalyi év különösen sok változást hozott. Először is a legfontosabbat, anya lettem. Igaz, 2021-ben született a kislányom, mégis 2022-ben váltam igazán anyává, főleg azután, hogy végre március 9-én haza jöhettünk a kórházból és elkezdődött a közös életünk és a családdá válás folyamata. Nem volt mindig egyszerű, főleg mikor hasfájós volt a kislány és nyűgös, vagy mikor egész nap vele voltam (mert férjem dolgozott) úgy, hogy szinte semmi nem volt jó neki. Segítségem pedig ugye szinte semmi nem volt. De szépen megoldottunk mindent ketten is, még ha sokszor kaotikus is volt. Nem tagadom, hogy sokat veszekedtünk is férjemmel, főleg a gyerek miatt, mert ő ugye nem akarja mai napig vinni sehova a kislányt, mondván, nincs semmi baja, holott sajnos igenis van, még ha papíron is.

Sok anyát megismertem, akik hasonló cipőben vannak és kicsit máshogy látom a világot is. Első és legfontosabb a kislányom, és az ő igényei. Minden más csak utána következik.

Szeptemberben volt a keresztelője, amire eljött mamám és a keresztszüleim. Ráadásul már reggel 9re itt voltak, siettek az idő eltolódás miatt, mi pedig még semmivel nem voltunk kész. Se kaja, se ünnepi teríték vagy lufik, semmi. Ha a szüleim nincsenek,valószínűleg az egész vendéglátás dugába dőlt volna, de így megmentették a helyzetet. A keresztelőn egész jól viselkedett a kislány, nem sírt túl sokat, igaz az istentisztelet keresztelő utáni részét a parkban töltöttük. Aztán elveszett a mobilom, azt kerestük vagy egy órán keresztül. Férjem is, miután meghozta a sültes tálat. Anyának kellett szólnia, hogy na mostmár együnk, mert a vendégek éhesek. Végül az úton a sárban lett meg a telefonom, a házunk előtt. Mindenesetre az világossá vált számunkra, hogy a jövőben túl sok vendéglátósdit nem szeretnénk. A kicsi első szülinapja is úgy telt, hogy csak tortázás volt, amit anyáék hoztak. Meg persze voltak ajándékok és lufik, bár a kislányom nem igazán értékelte és épp nyűgös is volt aznap valami miatt. Pedig az ősz egész nyűgösség mentesen telt, nagyjából a napirendünk is kialakult. Igaz, az éjszakai kelések még mindig megvannak, de már előfordul, persze csak ritkán, hogy átaludja az éjszakát. Az ünnepek is jól teltek, most volt hosszú idő óta az egyik legjobb karácsonyunk, pedig nem volt semmi különös, „csak” együtt voltunk és itthon. De a 2021-es karácsony megtanította, hogy minden karácsony csak jobb lehet, amit otthon tölthetünk a szeretteinkkel. Igaz, férjem dolgozott Szenteste napján, de fél 6-ra hazaért, és karácsony mindkét napján szabad volt. 25-én elmentünk anyáékhoz, 26-án pedig itthon voltunk, és mivel tavaszias idő volt, ezért babakocsival elmentünk sétálni és ki is ültünk a napra. Anyósékhoz szerencsére nem kellett menni, igaz, meg se hívtak minket külön. A halászlevet apósom csinálta 24. estére, és ő hozta át, az ajándékokkal együtt, illetve előző nap sógorom csinált rólunk családi képeket, és ő elhozta anyósom ajándékát is. Anyósom sem az unokája szülinapjára nem jött el, sem pedig karácsony körül. Persze engem se köszöntött fel szülinapomon. Megsértődött azon, amikor közöltem vele, hogy úgy etetem a gyerekem, ahogy én szeretném, amikor a sokadik adjak neki tehéntejet, mert a tápszer nem elég jó, illetve a védőnőre és orvosokra hallgatok csak stb. ilyen mondatokkal jött, kissé elegem lett. Nyilván látta is rajtam, hogy nem látom szívesen, mert mindig butaságokat beszél, plusz az unokáját se hajlandó a kezébe venni, így inkább elkerülve a konfrontálódást, távol marad tőlünk. Szilveszterkor átsétáltunk hozzájuk, de elsősorban após kedvéért, nem miatta. Ja, az idei kézműves ajándéka sem maradhatott el anyósnak, egy milka csokis dobozból kivágott szív, a nevünkkel, rákötve egy madzag, Sajnos nem sikerült eltüntetnem, mert férjem kitüntető helyre rakta a karácsonyfán.

Szülinapomon hosszú idő óta először mentünk el kettesben a kedvenc éttermünkbe, a kaját épp sikerült befejezni, amikor anyáék telefonáltak, hogy a kislány ordít, nem tudnak mit csinálni vele. A picikém már zihálva, öklendezve sírt. Pedig csak egy órára akartuk rábízni a nagyszülőkre. Sajnos nem jött össze, de remélem, azért a jövőben majd jobban el fog lenni velük.

A házunk körül is történtek változások, végre lett új bejárati ajtónk és ablakunk, igaz, nyár helyett november elejére készült el. Kialakítottunk egy jó kis teraszt, ami eddig is megvolt, csak a helyén a biciklijeink álltak. Azok hátra kerültek, így előre tettük a székeket és asztalt (vettünk egy nagyobb asztalt is, így majd jobban lehet kint is enni)., náddal körbe vontuk a teraszt, és a fal is újra lett festve. Mivel folyton itthon vagyok, így volt időm rendelni, csinosítgatni a házunkat. Rendeltem kanapét a nappaliba, amit már régen szerettem volna. Rendszereztem pár dolgot, amit már rég nem használtunk, leselejteztem. A kertszomszéd is befejezte a kerítés részünket, így legalább ott nem jönnek át a tyúkok. Mostmár lehetne kertészkedni szabadon, de idén nem kertezünk, inkább a melléképületeket rakjuk rendbe, glettelés, festés…stb. Év végén pedig megérkezett a régen várt jó hír, miszerint lesz végre aszfaltos utunk! Valószínűleg tavasszal kezdik el, de végre talán véget ér a pocsaras, sáros időszak, amikor is kimenni se tudunk autóval az úton. És hát a 21. században azért ez már alap elvárás lenne. 

A pici lány jelenleg 1 éves, korrigáltan 10 hónapos, kb. 6300 g lehet és nagyjából 66 cm. 4 foga van, és kezd a haja is szépen nőni. Egyelőre püréset eszik inkább, de a baba chipset is szépen elnyammogja (extrudált snackek), szóval lassan a darabosat is el lehet neki kezdeni adni (főleg ha anya elég bátor lesz hozzá). Önállóan még nem ül, de az ölünkben szépen tartja magát és ha ki van támasztva is, röviden megül. Kúszni csak körbe-körbe, előre még nem, és nem is mászik. A neurológus szerint „kicsit” le van maradva, de nem is csoda a cisztája miatt. Egyébként egy értelmes, okos kislány, minden apró változást észrevesz a környezetében, hallgat a nevére, tapsol, utánoz minket gagyogva, ha kérdezzük, hol van a kutyád, medve, bagoly, akkor arra felé néz a szobában. Igazi kis huncut, akinek megvan a magához való esze. Biztos vagyok benne, hogy idén is sokat fog fejlődni. Örülnék, ha végre elindulna, már az sem érdekelne, ha nem lenne semmi nyugtom tőle… Persze igyekszem a sok pozitívumot nézni, persze az ember akaratlanul is hasonlítja más gyerekekhez, és nem kellemes látni, hogy a gyereked még a koraszülött társaihoz képest is le van maradva. De ahogy a férjem mondaná, örüljünk annak, hogy egyáltalán itt van velünk, „látszólag” nincs semmi baja, egy boldog baba, aki már inkább kiscsaj, mint baba. És minden baba a saját ütemében fejlődik,  és mindig saját magához és az előzményeihez képest ítéljük meg őt, ne a világ elvárásai szerint.

Bízok és hiszek benne, hogy jövő ilyenkor már nagy fejlődésről tudok beszámolni, hogy akkorra már – ha nem is fut, de - elindul, hiszen 2 éves lesz. Egyelőre kis lépésekben haladunk, sokszor úgy érzem, toporgunk, de csak előre kell nézni, és ki kell élvezni a jelen pillanatot, mert ez a korszaka már nem jön vissza.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek boldog új évet!

 

ÉV VÉGI BESZÁMOLÓM - 2020

 

Ahogy minden évben, idén is megírom a 2020-as beszámolómat. Lássuk hát, mi történt idén.

A nagyvilágban a koronavírus mindent felkavart, pedig január-februárban még vígan szaunáztunk, étterembe jártunk. terveztük az éves programokat, színházat, bált, és számunkra a legfontosabbat, az esküvőnket. Nem is gondoltuk volna, hogy bizonytalanná válik az egész helyzet, nem csak az, hogy kik tudnak eljönni, hanem hogy meg lehet-e egyáltalán tartani az eseményt. Tavasszal talán valamennyire még komolyan is vettük az intézkedéseket, bár a munkánkban nem sokminden változott. Volt pár óvintézkedés, de én nem mentem home office-ba, ahogy férjem sem. Igaz, buszsofőrként nehéz is lett volna. Eleinte nem kellett maszkot hordani, tavasszal kijelentették, hogy maszkot csak beteg ember hordjon. Mostanra már kötelezővé vált, de csak akkor vesszük fel, ha feltétlenül szükséges. Férjem munkahelyén nem hordja, holott kellene. Tegnap már a kijárási korlátozással se foglalkoztunk, és este 11-kor jöttünk haza, igaz, fél utcányira lakunk férjem haverjáéktól, akikkel még az év utolsó előtti napján összeültünk egyet iszogatni.

Én azt gondolom, hogy ez az egész koronavírus-mizéria az eszköze sokmindennek. Rá lehet fogni mindent. Intézkedéseket.  Modern korunk néma háborúja ez, ami nem fegyverekkel zajlik, hanem a média eszközeivel és agybutítással. Az biztos, hogy a környezetünkben eddig mindenki azt mondta, hogy nem fogja beoltatni magát, még ha kényszerítik se. Viszont sajnos rá fogják kényszeríteni az emberekre, mert majd kitalálják, hogy utazni csak úgy lehet, ha beoltattad magad, plusz majd munkába is úgy mehetsz… De ennyit erről. 

 

Vírus ide vagy oda, mi megtartottuk az esküvőnket, FÉRJHEZ MENTEM, amit még a koronavírus sem tudott megakadályozni. Igaz, két részletben tartottuk meg, bár egy napon is lehetett volna az egész, utólag meggondolva. Igaz, az idő szebb volt szeptemberben, mint júniusban. Ez volt az utolsó nagy buli mindenkinek, az újabb korlátozások előtt. Mert hát jó buli volt, azt meg kell hagyni, amit férjem barátai azóta is emlegetnek. Ő is megtudta, kik az igazi barátai, és én is, hogy kik azok a rokonok, akikre lehet számítani. Ha más nem, erre is jó volt ez az esküvő. A kapcsolatunkon mit se változtatott, sőt, jobb is lett, úgy érzem. Csodálatos, hogy ez a remek férfi, akit 7 évvel ezelőtt december 30-án ismertem meg, immáron a FÉRJEM lehet és én FELESÉG vagyok.

Egész évben jól elvoltunk a kuckónkban, férjem is egyre kevésbé vágyik a barátai társaságára, illetve az egyik haverjától talán végleg eltávolodott, aki nem jött el az esküvőnkre, de még a szertartásra sem.

  Volt egy kis utazás is,  az ország másik részébe utaztunk Sopronba, ahol egy csodás hotelben tölthettük a nászutunkat.

Csak a kutyus hiányzott most is, aki igazi kis családtaggá nőtte ki magát, imádjuk a kis lényét, mindenét. Egyre gyakrabban elvittük sétálni, most ez már heti rutinná vált. Muszáj foglalkozni vele, hogy alább hagyjon a szökési kedve.

Anyáék is szereztek egy tacsit, aki januárban született. Édes kis pofa ő is, igazi szeretetcsomag. Az évben papám megbetegedett, agyérgörcsöt kapott februárban, aminek következményeként egyre jobban leépült, plusz még ott van a betegsége is. Anyukám felmondott a munkahelyén, hogy otthon ápolja őt. Érdekes az élet, hogy pont most, amikor anyáéknak otthon kellett maradniuk, lett egy olyan év, amikor igazából sehova se lehet elmenni, így talán egy fokkal „könnyebb” elviselni az otthonlétet. Most évek óta először, ők is otthon szilvesztereznek.

Én a szilvesztert sose szerettem, mi is itthon leszünk a férjemmel és a kutyussal. Csinálunk retró szendvicset, illetve csináltam majonézes krumplisalátát fasírttal ebédre.  Bár idén betiltották a tűzijáték árusítását, biztos lesz pár őrült, aki csakazértis fellő párat, mivel magánterületen lehet tűzijátékozni sajnos. Én részemről betiltanám, hogy magánszemély használja, még ha a saját kertjében is teszi ezt.

A munkahelyen jegyzőváltás volt végre, ami miatt fellélegezhettünk, vége a gyomorgörcsnek. Azt kell mondjam, az új polgármester is, bár vannak hiányosságai, sokminden jót is tett és egyébként bírom, még ha fura alak is. Egyre jobban átlátja a dolgokat és egyre több mindent tud megtenni, egyre több eszközt ismer. Bár nem maradt az úrificsúr jegyzőnk, talán jobb is, mert igencsak benyalták magukat nála kolléganőim, így legalább az új jegyzővel ismét egalban voltunk. Sajnos ez a nő se túl megfelelő, de erről írtam korábbi bejegyzésemben. Szerencsére a régi hárpia főnöknőnk annyi önállóságra nevelt, hogy nincs is szükségem segítségre, legalábbis ettől a mostani nőtől.

Feladataim ismét sokasodtak és 16 esküvőt tartottam idén, köztük hivatalon kívülit is. Azért ez nem semmi, főleg hogy volt kolléganőm olyan 5-6 esküvőt ha tartott egy évben. És már most jelentkeznek be januárra, februárra, holott még szezon sincs. Nem tudom, hogy lesz jövőre, hiszen visszajön régi kolléganőm, de az új jegyző nem pont oda akarja visszavenni, ahol egykor volt. Amit én őszintén szólva nem is bánok, mert nem szívesen adnám a saját irodámat és végülis tetszik az önállóság.

Nagyjából ennyit a fő eseményekről, a többit pedig majd jövőre.

Aki év közben a blogomra tévedt (valószínűleg véletlen), annak boldog új évet kívánok, legalábbis boldogabbat, 2021-re. 

 

 

Év végi összefoglaló 2018 - és régi idők szilvesztere

Emlékszek, amikor még kislány voltam, talán éppen olyannyira vártam a szilvesztert, mint a karácsonyt. Sokáig fennmaradhattunk, gyerekpezsgőt ittunk, voltak jó kaják, a megunhatatlan retro szendvics, sósak, különböző szendvicskrémek. A tévében akkor még minden csatornán vicces műsorok mentek, nem úgy, mint manapság, kb egy-két saját készítésű műsor, ha van, de akkor még mentek a kabarék. Igaz, nekem nem volt vicces, és visszagondolva unalmas is volt, dehár máskor úgyse néztünk nagyon ilyet.
A petárdák zaja már napokkal szilveszter előtt elkezdődött, sőt, karácsony előtt. Ugyan már betiltották őket azóta, de mégis ez a hang volt az, ami arra emlékeztetett, hamarosan vége az évnek és hogy szilveszter közeleg.
Emlékszek, anya szerpentinekkel díszítette fel a házat, mi sokszor segítettünk neki, a szerencsemalacot pedig kitette  az asztal közepére, konfettik társaságában. Öcsémmel sokszor hülyültünk és kimentünk az udvarra a kutyust vigasztalni a nagy hangzavar miatt. Egyszer hatalmas hó esett az év utolsó napjára, és úgy kezdtük az évet, hogy a friss hóban tapostunk az utcán, és néztük a tűzijátékokat. Éjfélkor pedig a Himnuszt hallgatva pezsgőt bontottunk.
Aztán idővel felnőttünk, ahogy ez normális, és mindenki elkezdett külön ünnepelni. Szüleim még otthon, én is nagyon sokáig otthon, majd amikor barátom lett és öcsém is jobban haverozott már, máshol voltunk. Mostanság mindenki külön tölti, még nagypapám is sokszor megy programra, szüleim pedig az utóbbi években vacsorás estékre mennek.
Mostanában nem rajongok a szilveszterért, nem várom különösebben, mert egyrészt kötelező jókedv, szórakozás, meg hát lezárul az ünnepi időszak és kezdődik mindenkinek a munka/suli.
Főleg mivel sok barátom sose volt, ezért otthon "kellett" lennem, ami nagyon uncsi volt, hiszen otthon az ember csak tévézik és eszik, meg próbálja elűzni az álmosságát valahogy, hiszen már nem kisgyerek, hogy szabadjon sokáig fennmaradni, inkább átaludná az egészet Újévig.

Bár egy esemény miatt azért jelentős számomra az év vége. A jelenlegi  páromat pontosan 5 évvel ezelőtt ismertem meg, december 30-án délután 7-kor találkoztunk kevés netes beszélgetés és egyetlen telefonhívást követően. Persze késtem szokás szerint, ő pedig szokás szerint pontos volt. Nem gondoltam egy percig sem, hogy bármi komoly fog kialakulni belőle, sok csalódáson és randin voltam túl, és hát nagyon untam magam már otthon, mert egész ünnepek alatt ki se mozdultam, talán csak karácsonykor bulizni.
Nagyon jót beszélgettünk, tetszett a vagánysága, kedvessége, humora, másnap pedig már együtt szilvesztereztünk (megjegyzem, az első exemnél), ahol az első csók is elcsattant. Azóta minden szilvesztert együtt töltünk, hol itt, hol ott, de idén már végre a saját, közös otthonunkban.

De lássuk csak, mi történt idén.
Tavaly úgy kezdtem az összefoglalót, hogy voltak változások annak ellenére, hogy a munkahelyem és lakóhelyem ugyanaz maradt. Most elmondhatom, hogy mindkettő változott. Végre sikerült munkahelyet váltanom, ez azt hiszem, a legnagyobb pozitívum, mert már régóta kínlódtam ott.
Beköltözhettünk a házunkba, tehát 5.évben végre összeköltözhettem a párommal. Nagyvárosból egy községbe költöztem, ami ugyan kissé fura volt, de kezdem szokni, meg hát ezt a csendet és nyugalmat nem cserélném le a régi belvárosi albérletemre, az is biztos.
Ezek a főbb vonalak.
Idén nem utaztunk sokat, inkább a ház körül és házban tevékenykedtünk, de ez valahol ilyenkor normális is. Viszont szüleim révén elutazhattam Székelyföldre, ahova már régóta vágytam.
Barátaim száma ugyanannyi maradt, vagy legalábbis már annyit se beszélgetek velük, mint régebben, a költözésem óta mégúgysem. Párom lett az egyetlen barátom, akivel mindent megoszthatok, másokkal meg csak néha írogatunk, van, hogy több hét vagy hónap is eltelik két beszélgetés között, de nem különösebben hiányzik, főként nem az álcsevegések, és kérdések. Régebbi közeli kollégáim hiányoznak ugyan, de az a munkahelyi közeg és CC hangulata nem.
Májusban életmódváltásba kezdtem, aminek köszönhetően 13-14 kilót fogytam, átértékeltem a táplálkozásomat, az ételeket, amiket ettem, és mai napig (már kisebb-nagyobb bűnözésekkel ugyan), de igyekszem betartani. Furcsa, hogy mennyire megváltoztathatja az ember gondolkodását egy diéta. Egyrészt megtanultam magamról, hogy kitartó vagyok, ha valamit nagyon szeretnék, másrészt egy új téma, az egészséges táplálkozás felé is elkezdtem orientálódni, és igyekszem minél többet megtudni erről, ráadásul másoknak is adok/adtam tippeket, akik fogyni vagy változtatni szeretnének. Tudom, mi a helyes irány, mennyi a kalóriaszükségletem, mit lehet tenni és mit nem, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, ha kajáról van szó. Ez mindenképp egy újdonság, amit megtudtam idén magamról és ami új irányt is adott.

Nem tudom, mit hoz az új év, de remélem, már több helye eljutunk, vagy ha az nem is, a házba mindent megveszünk, amit szeretnénk. Pl. a nagytévé sem lett most meg, kellene új gáztűzhely, szőnyegek, függöny az előtérbe...  Talán ezek a priorok.
Páromnak és nekem is lesznek új munkahelyi kihívásaim, már januárban esküvőt kell tartanom, de legalább túl esek a tűzkeresztségen. Párom pedig, ha minden vizsgája sikerül végre, buszsofőr lesz.
Valószínűleg sokat fog dolgozni és össze-vissza, mindenféle vonalon, a szabad hétvégéket és ünnepeket is elfelejthetjük, már ami a közös programokat illeti. De nem keres majd rosszul és ez a necces idei év után végre pozitív változás lesz.
Ha ő is jól keres, meg én is, akkor több lehetőségünk is lesz, és nem azért, mert pénzéhes vagyok, de mégiscsak más, ha nem csak egyikünk fizetése fogy mindig és marad némi tartalékunk is.

Aki követte a blogom évközben vagy csak e leírás erejéig, boldog új évet kívánok! :)

Év végi összefoglaló 2017

Úgy tűnik, van ebben a hetes számban valami, ami miatt az ilyen végű évek igencsak izgalmasra sikerednek. Pl. a 2007-es évem volt mozgalmas, amikor érettségiztem és szeptembertől már Szegeden folytattam az életem.

Az idei évben sokminden történt, és ehhez költözködnöm és munkát váltanom sem kellett.

Tegnap végre megvolt az utolsó céges ajándékozás is, és az idei év utolsó munkanapja számomra.
Már három hete csak karácsonyi vacsik, ajándékozás megy, meg egy rakat karácsonyi üdvözlet, képeslap, szaloncukrok, tegnap még bejgli is volt a melóhelyen.
Két karácsonyi céges vacsink volt, két külön étteremben, más-más csoporttal. Mindkettő elég erőltetett volt, látszott, hogy szinte mindenki csak kényszerből ment el,  mert hát ingyen kaja (az italt nem állták),  de a hangulat pár vicces beszóláson kívül elég lapos volt. Három éve, mikor a cég még másik néven futott, volt egy tök jó partink, kajával, zenével, bulival, sajnos azóta nem rendeznek ilyet. Pedig nem kis cégről beszélünk. Több helyen is azt hallom, hogy nagy parti van ilyenkor, ingyen kaja, pia, zene, buli,  meglepetés sztárvendég...stb.  Ezek után nem is csoda, hogy senki sincs oda ezért a vacsis dologért. Persze örüljünk, hogy van valami. Ajándékot is kaptunk, díszgömböt a cég logójával és egy kalendáriumos tolltartót, ami végülis jól néz ki. A főnök is írt egy személyre szóló képeslapot mindenkinek, hát az enyém egyáltalán nem hatott meg, pedig kedveset írt, hogy sokat fejlődtem, és még pár hónap és én leszek a legjobb. Ez csak nekem hangzik úgy, mintha azt írta volna le, hogy mínuszból indultam, most vagyok nullán és pár hónap múlva jó leszek? Mindenesetre kidobtam a képeslapot, mert csak felhúztam magam rajta. Alapvetően jóindulatú a főnökünk, csak hát abszolút nem ismer, mert csak azt ismeri, aki odamegy hozzá nyalni, ő nem megy oda pl. hozzám, hogy na hogy vagy, mi újság.

Tegnap pedig a közelebbi kollégákkal ültünk be a Pixelbe inni, itt is volt ajándékozás, de már valamivel meghittebb, hiszen évek óta ismerjük egymást, és napi szinten beszélgetünk. Mindenki elég testhez álló ajándékot kapott és talán most először én is örültem az enyémnek. Baglyos hógömböt és egy karácsonyi karkötőt kaptam, ami igazán fancy. :) Bár itt is 11kor már asztalbontás volt.
Összességében a cégnél is voltak pozitív változások, kaptunk mobilt, lett céges számunk és laptopunk is, dolgozhatunk otthonról, home office-ban is.  Sok szarság is volt persze, de többé-kevésbé összetartottunk,a társaság néha fárasztó, de azért jó és legalább nem teszünk keresztbe egymásnak a közeli kollégákkal. Ami negatív volt, hogy elment az a kollégám, akivel a legjobban voltam, aki a legjobban ismert és sajnos azóta se lépett és nem is fog lépni a helyére hasonló személy a melóhelyen. Mai napig hiányzik onnan a jelenléte, de már annyira nem fájó, mint eleinte.



Magánélet terén is voltak változások. Májusban megkérték a kezem, menyasszony lettem, augusztusban pedig elkezdtük intézni a saját házunkat és novemberben a miénk is lett. Ha tavaly valaki azt mondja nekem, hogy ez fog velem történni idén, valószínűleg nem hittem volna neki.
Sok helyre utaztunk (már magunkhoz képest), és most először utasszállító repülőn is ülhettünk.


November végén igencsak lelkes szoktam lenni, várom a karácsonyt, így nem is csoda, hogy mire oda kerülök, hogy élvezzem az ünnepet, annyira telítődtem mindennel, karácsonyi fények, filmek, adventi vásár, munkahelyi karácsony, hogy már nincs is annyira extra kari hangulatom.Erre persze még az is "rásegít", hogy évek óta nincs normális hó errefelé karácsonykor, már csak a filmekben látok havazást. Azért a hó sokat dobna mindenki hangulatán.
Az ajándékokat már megvettem, én inkább az a típus vagyok, aki nem hagyja utolsó napokra a dolgokat, illetve már azt a nagy tömegnyomort is nehezebb elviselni a boltokban így kari előtt pár nappal. Holnap indulok haza, de jövőre valószínűleg már a saját házunkba és ott töltjük az ünnepeket.
Na de addig még van idő.

Aki véletlenül a blogomra tévedt év közben vagy elolvasta ezt a bejegyzést, annak köszönöm és kellemes ünnepeket kívánok neki! :)

Karácsonyi hangulat asztalka