Sokszínű ősz

A nyár lassan,de unalmasan telt,hosszú, véget érni nem akaró hőhullámokkal és szárazsággal. A nyár a legunalmasabb és legkevésbé kedvelt évszak számomra már évek óta,és ez idén se változott.  Legalább klímánk már volt,így sokkal elviselhetőbb volt a kánikula, de ettől még ugyanúgy nem volt kellemes kimenni. Az ősz is melegen indult. Végre eljutottunk 3 év után ismét a nyaralóba, először hármasban. A hosszú utazás ugyan nem volt könnyű,4 és fél óra, megállásokkal 5 és fél, de mégis könnyebb volt,mint vártam. A kislánynak tetszett a környezet,az udvar a hintapaddal,a sok lépcső, meg se állt egész nap...már teljesen ki fáradtunk tőle.. viszont nem viselte meg,hogy nem otthon vagyunk és produkált 2 teljesen átaludt éjszakát, este 9-től reggel 7ig aludt .. ilyen itthon sztem soha nem fordult még elő vele. Sokat kirándultunk, sétáltunk Szilvásváradon, kisvonatoztunk, kétszer ettünk kajáldában,amit mese nézéssel egybekötve egész jól viselt, és nagyon jókat evett,reggel is. A környezet változás jót tett neki,de mi nem éreztük azért ugyanúgy magunkat,mikor még kettesben mentünk.  Nekünk ez nem volt nagy kikapcsolódás,inkább nosztalgia, és megmondom őszintén, nagyon vártam,hogy haza jöjjünk. Pedig már rég voltunk és tényleg szép a környezet, de ilyen kis gyerekkel én ezt nem tudom úgy megélni,mint korábban. Az idő is elég hűvös volt,és borongós néha, kivéve amikor kirándultunk.  Aztán volt még szeptemberben egy falunap mamáméknál Romániában, ahol a kislány szintén elvolt köszönhetően az ugráló várnak,majd keresztfiunk nevnapja szintén ugráló várral,Mezőhegyes ménesbirtok,bár rossz idő volt,így a ménes behajtást nem vártuk meg,viszont finom libazsíros cipót vettünk. Egyik hétvégén ellátogattunk az Aeroparkba,ahol Ikarus busz kiállítás is volt még a kiállított repülők mellett,és azok érdekesebbek is voltak, mint a buszok, csak elég nagy tömeg volt,így a gépek belsejében hering parti volt. Ide jött velünk férjem egyik kollégája és annak kisfia. Majd elmentünk Vecsésre leszállt gépeket nézni,az szerintem jobb élmény is volt,mint a park. A kislánynak is tetszett,bár a vége felé már unta és inkább könyveket nézegetett. 

Tegnap ismét a Szegedi Vadasparkban voltunk, most már babakocsi nélkül,az idő gyönyörű volt,pont kellemes, igazi őszies, és a kislányunk is talán jobban élvezte, felfogta az egészet áprilishoz képest. Sokat játszóterezünk,járunk mondókázásra,megszerette a motorozást,én a kavicsfestést,most ez kapcsol ki a leginkább. Heti kétszer szakszolgálat, plusz néha még magán konduktor és 2 hetente gyógytorna. Érzem,hogy már közeledik az idő,hogy óvodába kell menjen, én pedig vissza dolgozni. Ez ha minden jól megy,pár hónap és bekövetkezik, de még sok kérdés maradt és kétely van bennem ezzel kapcsolatban.  Legszivesebben jövő szeptembertől adnám csak be oviba, de nekem már vissza kell mennem dolgozni,meg hát nyilván több pénzt is szeretnék mostmar keresni..nem akarok az a nő lenni,aki a férje pénzén élősködik... így, hogy látom,hogy a kislányom mennyit fejlődött, már én is talán szívesebben engedem el a kezét, bár tény,hogy folyton aggódok miatta,és a nyomába járok...nem tudom,ez lesz-e jobb valaha. Közben rá kaptam a Vintedre,a Temut picit már unom és hát próbálok spórolni ahogy csak tudok és én is eladok pár dolgot.

Frissítés: Érdeklődtem a munkahelyemen, és február végén visszamegyek dolgozni, addig tart ki a felhalmozott szabadságom. 

 Még van pár felhőtlen hónapunk, aztán  újra bele vágok a mókuskerékbe. Mostmár ott tartok,hogy akár jövő héten kezdenék.  Érzem,hogy már sok 0-24ben csak a gyerekkel lenni,már ennél többre vágyom.  Persze lehet vissza sírom még ezt az időszakot,de ki tudja. Sokan azt mondták nekem,hogy majd vissza sirod mikor picike volt,na hát én egyszer se sírtam még vissza,sőt, annak örülnék a legjobban,ha már nagy és önálló lenne.  :) ebből is látszik,hogy nem vágyok még egy gyerekre, egyáltalán.  Még egyszer ezt a procedúrát nem csinálnám végig. Régen azokat irigyeltem, akik terhesek voltak vagy már otthon babázhattak,most meg azt,aki független vagy már nagyobb a gyereke.

Nem vagyok ősanya,azt tudom,de mindent megteszek a kislányomért,és nagyon örülök,hogy ő van nekem .
És hogy milyen hatalmas lépéseket ugrott meg azóta,hogy megszületett. Minden nap produkál olyan dolgot,ami miatt büszkeséggel tekintek rá,és még csak most lesz 3 éves.  

Visszatérés az őszi hétköznapokba

Az esküvő és a nászút után kellemes volt visszatérni hétköznapi teendőinkhez, persze nem a munkahelyre gondolok, hanem az itthoni dolgokra. Végre elvégezhettük azokat, amiket már régebb óta szerettünk volna, csak épp nem volt időnk rá. Vettünk egy nagyobb ruhásszekrényt, amire már régóta szükség volt, hiszen nagyon sok kabátunk csak székeken hevert, nekem pedig több cuccom is szatyrokban. A másik szobánk úgy nézett ki, mint valami raktár. Most végre rendet tettünk benne, felesleges holmik felkerültek a padlásra, vagy épp a kukába, a maradékot pedig szekrénybe, polcokra tettem. Ha még lesz egy kanapéágyunk is, akkor teljes lesz a bútorzat a vendégszobában. A kamrában is igyekeztem rendet csinálni, a polcokra díszpapírt tettem, igazi parasztos hangulata lett így a kamránknak. Még a kinti kertnél lévő kerítést kell megcsináltatni (egy teljesen újat), de akit megkért férjem, az tele van munkával, úgyhogy sztem abból se mostanában lesz valami.

Mivel egész sok pénzünk összejött a várthoz képest az esküvőből, ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk belőle egy új kocsit, persze nem az összeset elköltve. Hozzá tesszük a bankszámlánkról a mi részünket is, kicsit abból is elveszünk, és így kp-ban ki tudjuk fizetni. Nem szerettünk volna erre is hitelt felvenni, bőven elég a ház is. Férjem ki is nézett egy kocsit neten, amit ha minden jól megy, jövő héten már meg tudunk nézni. Már most szombaton elmentünk volna Kiskunhalasra, de pont aznap nem voltak nyitva. Reméljük, sikerül jó vásárt csinálnunk. A régit nem adjuk el, jó lesz az is futkározni, és persze annyira férjem szívéhez nőtt, hogy nem is tudna tőle megválni, mert már eszmei érték.

Itthon jól elvagyunk, de a munkát mindketten nyűgként éljük meg. Nyilván a pénzért csináljuk, mert ha lenne pénzünk, biztos nem dolgoznánk. Vagy legalábbis csak olyat, amit szeretünk és örömünket leljük benne. Nálunk is változni fog a helyzet, elmegy az új jegyzőnk, kb. fél évet volt csak itt. Kapott egy jobb ajánlatot. Nyilván sejthető volt, hogy az úri ficsúr, aki egyébként jófej és kedves volt, nem innen fog nyugdíjba menni. Úgyhogy ismét jöhet a bizonytalanság, hogy kit kapunk helyette. Mindenesetre a polgármesterünket szerényen megfenyegettük, hogyha rosszat hoz, mind dobbantunk. Az egyik kolléganőm, Cickány amúgy is el akar menni minél hamarabb, bár ő szülni szeretne. A munkából én is szívesen elmennék, de szülni még úgy érzem, nem szeretnék. Pedig igencsak benne vagyok a korban, de valahogy úgy érzem, nem hiányzik egy gyerek. 0-24 órát csak vele foglalkozni, közben magunkra semmi időnk, nyűg. Biztos sok öröm is, de én eleve nem vagyok nagy gyerekrajongó, engem idegesít a legtöbb gyerek, ez mindig is így volt. Nyilván azért a sajátom nem fog idegesíteni, remélhetőleg. :)

Most kiélvezzük a friss házasok életét, magunkba vagyunk, bár nagy különbség nincs, ahhoz képest, mint házasság előtt, hiszen már akkor is együtt éltünk. Levágattam a hajamat is, mos vállamig se ér, de így nagyon kényelmes, jól is áll, úgy érzem, ez vagyok én igazán. Amúgy se tudtam a hosszú hajammal bánni, zavart és mindig fel volt kötve.

Kiélvezzük az őszt, ami a kedvenc évszakunk. Almás pitét sütök és kidíszítem tökökkel a lakást. A Halloweent is szerettem mindig is, erről már írtam korábbi bejegyzéseimben.

Első rácsos almás pitém :) 

 

 

Csak az a fránya munka ne lenne, de hát talán így tudjuk igazán értékelni az itthonlétet.

Őszi hangulatok

Az ősz inspiráló, az ősz mitikus, az ősz színes. Olykor ugyan borús, esős, ködös, mégis ez a kedvenc évszakom. Na nem csak azért, mert akkor születtem.

Mikor beköszönt az őszi időszak, valahogy mindig jobban vágyok arra, hogy legyen egy saját otthonom, amit berendezhetek saját ízlésem szerint, és mindig az adott évszak szerint varázsolhatok szebbé. A cél már közelebb van, mint tavaly ilyenkor, de még mindig nem a miénk a ház.
(A bankra várunk, mint mindig, dehát ez már csak ilyen. A párom jelenleg is távol dolgozik tőlem, de a több fizetés miatt még egy ideig tűrni kell, pedig nem egy álommelója van. De inkább mindez most zárójeles helyzetjelentés volt, ennek a bejegyzésnek most nem ez a lényege.)

Imádom az őszi tájat, tavaly mikor a Mátrában voltam, elgyönyörködtem a színes, bronz és réz színű tájban.  Odavagyok a sütőtökért, a dísztökökért (most is vettem magamnak, csak úgy), a sült sütőtök, padlizsán vagy a friss almás-fahéjas rétes illatáért. A cappucinók, forró csokik időszakáért, amikor a gyertyák is előkerülnek. Anya  zakuszkát készített ez időtájt (és még idén is), amit frissen sült házi kenyérrel fogyasztottunk el.


Általános iskolás koromban a Halloweent mindig megünnepeltük otthon öcsémmel. Apu tököt faragott nekünk, én leteríttem fehér lepedővel a szobám bútorait, rengeteg gyertyát gyújtottam, füstölőt égettem. Öcsémnek egy Sikoly-álarcot is vettünk egyik évben, amit már az autóban kipróbált a lehúzott ablaknál a járókelők legnagyobb örömére. Mindig vettünk valami csemegét, azt hiszem, az tetszett a legjobban öcsémnek. Mivel volt tarot kártyám, ezért megpróbáltam belőle jósolni és sok más játékot is kitaláltam. Olyan volt, mint valami szeánsz. A szeánszunk végén pedig kimentünk az utca végére "sikítani", mintegy félelmet kölcsönözve az ünnep hangulatának. Talán így visszagondolva nem volt olyan szép dolog, de gyerekként izgalmas volt. Elkezdtek a kutyák ugatni, miközben már néhány ház kéményéből füst szállt.

A faragott tökünk

Mivel nagy Harry Potter fan voltam, ezért sokszor ennek jegyében telt a Halloween, valamint otthon van egy wiccás könyvem sok boszorkányos dologgal, amit szintén fel tudtam használni.És mivel angol-fan is voltam,így minden ezzel kapcsolatos szokást elolvastam, és este mindig megnéztem a Híradóban, hogy ünnepelték a Halloweent.
 Másnap pedig, Halottak Napján, amikor már sötétedni kezdett, ahogy sokan mások is, kimentünk a temetőbe mécsest gyújtani.

Halloween-dekoráció még a régi szobámban

Így, hogy már nem vagyok otthon vagy úgymond saját otthonom lesz, elkezdhetjük kialakítani saját szokásainkat. Csak remélni tudom, hogy a gyereke(i)mnek is olyan szép, hangulatos őszi estékkel gazdag gyerekkora lesz, mint nekünk volt.

 

Kedvenc kollázsom, Harry Potter könyvvel

Zenék a bejegyzés hangulatához:

• Loreena McKennitt: All Souls Night
• A Dream that only I can know (A tegnap gyermekei film zenéje) 
•  Celtic Woman: Caledonia
• Kövi Szabolcs: Tündértánc
• Enigma: Just for the day