3 és fél hónap az esküvőig

Amikor elkezdtük szervezni az esküvőnket, valahogy egyáltalán nem gondoltam arra, hogy bármi miatt aggódni kéne, hacsak nem a hacacáréra és egyébként is az esküvővel járó természetes izgalomra gondolok. De természetesen hiába tervez az ember, az élet felülírja a dolgokat. Egyrészt nagypapám kórházba került, már többször is volt bent, de akkor műtét miatt és lábadozás után jobban volt... De most sajnos olyan baj érte, hogy a felépülés hosszadalmas és mellette még kezelésekre is jár, ami szintén gyengíti. Anyukám felmondott és otthon maradt vele. Még másfél hónapja is ugyan ha voltak bajai, de tevékenykedett, amikor tudott, mivel asztalos, mindig akadtak kisebb-nagyobb munkálatok.
Valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ugyanolyan állapotban ott lesz a Nagy Napon, de a dolgok megváltozhatnak akár egyetlen perc alatt. Persze örülök, hogy ahhoz képest van életereje, nagy küzdő és szellemileg is ép maradt. Ezért hálát kell adnom, és nyilván nem jó, ami történt, de hálás lehetek jelenleg, hogy nem még rosszabb a helyzet. Mert mindig van rosszabb...

És persze ha ez még nem lenne elég, és ettől függetlenül az esküvő időpontja még maradt volna, jött a koronavírus. És ezzel együtt a teljes bizonytalanság. Jelenleg csak remélni tudom, hogy addigra rendeződik a helyzet, vagy legalábbis nem lesznek nagy korlátozások, kikötések... Jelenleg 100 fő felett nem tarthatóak rendezvények és a mi lagzink 50-60 fő között van, nade most ez a 100 fős kikötés is megváltozhat akár egyetlen nap alatt.. Nem beszélve arról, hogy itt már nem csak a rendeletekről van szó, hanem a szolgáltatók, fenntartók, étteremvezetők saját döntéseiről is. Hiába van a rendelet, ha az étterem azt mondja, nem nyit ki akkor..stb vagy valamelyik szolgáltató lemondja erre hivatkozva. Vagy ha az idősekre, betegekre gondolok, nem várhatom el, hogy eljöjjenek, kockáztatva a fertőzést...
Jelenleg úgy gondolom, hogy aznap mindenképp megtartjuk csak a polgárit kevesebb fővel (már ha azt lehet akkor), és elhalasztani a teplomit és lagzit... De ezt nem igazán szeretném, valahogy nekem akkor igazi az egész, ha egy napon van, egyszer van rajtam a menyasszonyi ruha..stb. Persze hiába az emberi ész és döntés, ha Istennek más az akarata...
Semmi se történik ok nélkül és hiszem, hogy ennek az egész járványnak is megvan az oka.

Amúgy az esküvőről annyit, hogy a meghívókat elkezdtük kiosztani, a gyűrűt megrendeltük már három hete, szülőköszöntő ajándékok is hamarosan megérkeznek. Videóst is elkezdtem keresni, mert úgy gondoltam, hogy bánnám, ha nem lenne.... Végül beszéltem egy komával, aki szimpatikusnak tűnt, bár nagyobb összeget mondott, mint amit mi szántunk volna erre, de úgy voltunk vele, egye fene... Jelenleg nem tudom, egyáltalán lefoglaljam-e, fizessek-e foglalót ha kell, hiszen nem lehet tudni, mi lesz itt pár hónap múlva....
 A próbahajam és sminkem is meglett volna, de a bál, amire helyben elmentünk volna, elmarad, így az is még várat magára. Menyecske ruhát még mindig nem találtam, de egyelőre nem is érdekel a dolog különösebben... Hiszen ha rosszabb lesz  a helyzet pl júniushoz közeledve, akkor kár is megvenni....

Szóval jelenleg így áll a helyzet. Mi még dolgozunk holnap, bár az iskolák, egyetemek, óvodák bezártak (illetve az ovi csak azoknak van, akik nem tudják megoldani a gyermeki felügyeletet). Párom buszsofőr, így ő jobban ki van téve a járvány veszélynek, ő ugyan nem fél, de hordozó lehet és átadhatja...Egyelőre a tömegközlekedés is marad, de ki tudja, az is meddig. A hivatal nem hiszem, hogy bezár, szerencsére sok ügyfél amúgy sincs, az esküvőket pedig amíg kis létszámosak és nincs közöttük külföldről jött, valamint ha van is, az otthon marad, én megtartom....  Kérdés, mi lesz erre a konszenzus és a főnök ezt rám bízza-e vagy úgy döntenek bent, hogy nuku ügyfél és esküvők...

Olyan ez az egész helyzet, mintha nem is velünk történne... Mi mentesültünk életünkben a villágháborútól, erre jön egy világjárvány....


De ami előre el van rendelve, az ellen nem tudunk mit tenni, ha beledöglünk se...