Csendes március

Már rég voltak ennyire "bezárva" az emberek, mint mostanában. Amikor biciklizek a munkába és haza is jövök, szinte senkivel nem találkozok, azokon kívül, akik a munkájukat végzik. Még mindig nem tudjuk, hogy elhalasszuk-e az esküvőt vagy sem, egyelőre májusig kivárunk. Jelen helyzetben, és ez már változott az utolsó posztom óta, nem lehet rendezvényeket sem tartani, kivéve a polgári esküvőt, templomi szertartást. Az élelmiszerboltokon, patikán és drogériákon kívül nem lehetnek nyitva egyéb üzletek 3 után, így pl. az éttermek sem. Tehát jelen pillanatban egy polgárit tarthatnánk, jó esetben max. 10-15 fővel, rosszabb esetben két tanúval (utána max. otthon egy vasi), de vannak hivatalok, amelyek bezártak vagy egyáltalán nem vállalnak be esküvőket határozatlan ideig. A Facebook menyasszonyi csoportjában is látom, hogy halasztgatják el az esküvőjüket a párok, vagy őszre, télre, nyár végére, vagy jövő évre teszik. Most úgy beszéltük párommal, hogy ha lehet, a polgárit megtartjuk, legfeljebb ha lecsendesedik a helyzet, akkor lesz a templomi és egy lagzi. Én semmiképp se szeretném jövőre tenni, hiszen én sem vagyok már húszéves és lassan családot is szeretnénk alapítani. Másrészt meg ha ez idén nem jön össze, én nem fogok újra szervezkedni, ez is éppen elég, főleg, hogy szinte egyedül szerveztem le a szolgáltatókat. Max. egy mindenkinek alkalmas napra áttesszük az eseményt.
Pedig már elkezdhettünk volna jegyesoktatásra is járni, de most templom sincs. Jelenleg sodródunk az árral, mert mi mást is tehetnénk...
És ez legyen a legnagyobb bajunk.
Az egészség sokkal fontosabb, és az, hogy még van munkánk, ahova bejárhatunk. A hivatalban ma először jöhettem el home office-re, igaz, nem minden nap lesz így,majd kolléganőmmel váltjuk egymást ügyeletbe.
De a semminél ez is jobb és már ez is nagy szám a jegyzőtől. Ahhoz képest, hogy valahol személyes ügyfélfogadás sincs, és 12ig vagy 2ig vannak, mi rohadjunk bent fél 5-ig tök feleslegesen.
Pároméknál is lezárták az első ajtókat a buszon és nem lehet jegyet se venni náluk, csak mobil alkalmazásban. Már ez is nagy könnyebbség és örültem is neki, így talán kevésbé van kitéve annak, hogy emberekkel érintkezzen. Már csak azt kell jobban az agyába vésnem, hogy sokat mosson kezet és fertőtlenítsen, amikor csak lehet. Mi is kaptunk gumikesztyűt és folyamatosan fertőtlenítem a kezem a munkahelyen. Az ügyfelek is csak csengetnek, már aki jön (szerencsére kevesen vannak), és kimegy hozzá az ügyintéző. Ha nem fontos, be se engedjük...  Tehát így állunk jelenleg.
Nem találkozunk mi se senkivel, nem járunk senkihez, itthon vagyunk, párom elvetett a kertben, szépítjük az udvart, gazolunk... Én már most több filmet néztem meg, mint sokszor 3 hét alatt.. Régi klasszikusok, pl. Elfújta a szél...
Furcsa ez az egész helyzet, de szépen fokozatosan hozzá lehet szokni... Ilyenkor jön rá az ember, mi a fontos az életben, mi a létszükséglet... Ez azon is látszik, hogy mi lehet nyitva és mi nem...
Az ember mindent félredob az egészsége miatt... mert minden félredobható, csak egészség legyen.
És igen, nem hiába kapta ezt az emberiség, most megtanulja értékelni azt, amik eddig nem érdekelték vagy  amiket nem értékelt.  Családok kerülnek össze, óvni kezdjük az öregeket, segítünk nekik, amit eddig is kellett volna, és természetes kellene, hogy legyen.... Szóval valószínűleg az emberiség pont olyan betegséget kapott, amilyet megérdemelt...