Gyorsan telik a nyár, immáron két hét, és kezdődhet az ovi. Nagyon nem várom, pedig korábban, amikor még itthon voltam a gyerekkel, alig vártam az őszt. Idén nyáron is sokszor volt kánikula, és most, augusztus 20-án is 40 fok van nálunk Dél-Alföldön.Odakint nem lehet megmaradni, ezért ismét marad a hűvös szoba a programok helyett, pedig elég sok van a közelben.
Kész az új laminált padló kislányom szobájában, amit már beköltözésünk óta ki akartunk cserélni, de valahogy csak most jutottunk el ide. Új ágyat is vettünk, a korábbi ifjúsági ágyat lecseréltük egy 140x200-as ágyra, amin én is elférek kislányom mellett. Pedig gondolkoztam házikó ágyon, kihúzható pótágyas ágyon, de azok összességében nem lettek volna praktikusak hosszú távon. Plusz tegnap az új komód is össze lett rakva (a régi pelenkázó szekrény helyére került), így az egykori baba szobából mostmár tényleg kislány szoba lett. Ezeket ha minden jól megy, tini korában is tudja használni. Közben anyáéknál vendégeskedtünk a gyerekkel, 2 éjszakát aludtunk ott. Nekem igazi nosztalgia volt, hiszen csaknem 8 éve tuti nem aludtam már a régi otthonban. Amikor a kutyust sétáltattuk, akkor is olyan utcákon jártam, ahol szerintem már 15 éve nem :D Egyik nap elmentünk strandolni, azon a strandon se jártam (legalábis a külső részén) majdnem 10 éve. A kislány jókat pancsolt, és egy percre meg sem állt. Hárman nem tudtuk folyton lekötni. Meg a házban is unatkozott, sok játéka nem volt, csak tesóm régi legói. Tatáék pedig csinálták azokat a dolgokat, amiket mindig is szoktak, pl esti tévézés. De azért nem volt rossz, de már vártam, hogy haza jöjjek a kis kuckónkba és segítsek férjemnek vissza pakolni. Bár a kislány még maradt volna. De úgy vettem észre, hogy ő bárhol elvan, mindenhol tudna még maradni, legalábbis pár napot biztos kibír.
A héten elmentünk a nyaralóba is Egerbe, ott szerencsére kellemesebb idő volt, mint az Alföldön. Voltunk Szilvásváradon , az ottani vonatozás sose maradhat ki,ahogy a pisztráng evés sem. Bár őszintén szólva akkora élményt nekem már nem nyújt, mint régebben, talán mert minden évben megyünk. A Fátyol-vízesés is elég vérszegény volt. De legalább esett kicsit az eső , amikor ott jártunk. :D
Hazafelé pedig a Szolnoki Repülő Múzeumot (Reptár) néztük meg,ahol utoljára 10 éve voltunk férjemmel. Nagyon színvonalas kiállítás, tisztaság van,modern. A mosdók is szuperek és egy étterem is van ott, ahol normális kajákat adnak nem túl drágán. Férjem odavolt a repülőkért, nekem szokás szerint a vadászgépek,a Migek tetszettek a legjobban. Kislányom is egészen élvezte, bár rettenetesen elfáradt, ezért gyorsan el is aludt az autóban hazafelé.
Nem tudjuk, mikor térhetünk vissza erre a környékre, hiszen mivel eladó a nyaraló, lehet, hogy jövő nyárig már el is kel.Mindenesetre a környéket sokszor bejárhattuk ennek köszönhetően. Viszont én azt vallom, hogy túl sok látnivaló van akár az országban is ahhoz,hogy egynél leragadjunk. Inkább máshova mennék már legközelebb.
És akkor a hétköznapok. Mindjárt kezdődik az óvoda, és úgy néz ki, nekem is kilátásban van egy munka.
Pedig nem kerestem, nem jelentkeztem sehova, mégis megtaláltak. :D
Kaptam egy hívást egy hivatal jegyzőjétől, tudja, hogy nincs munkám, nekik pedig kellene egy megbízható ember, akit lehetőleg betanítani se nagyon kellene. Ezt nem így mondta szó szerint, de a lényege ez volt. Örültem a lehetőségnek, de nemet mondtam, mert a munkaidő sajnos hosszabb, mint hogy 4-re az oviba tudjak érni a gyerekemért, azt pedig nem várhatom el, hogy minden nap más menjen érte, és nem is biztos, hogy meg tudnám oldani. Ezért elutasítottam, aminek nagyon nem örült a jegyző, és bánta, majd pár nap múlva felhívott, hogy felajánlja a 6 órás részmunkaidőt. Ezt már el tudtam fogadni, így oda is érek az oviba a gyerekért. Igaz, így is bent kell aludjon, de már aludt bent korábban végülis, azt is kibírta. Nem tudom, mikor jönne még egy ilyen lehetőség, ha egyáltalán jött volna. Viszonylag közel van, még ha busszal is kell járnom, részmunkaidő, hivatali munkarend, tehát hétvégék, ünnepek szabadok. Pénzem is lesz legalább, meg bejelentett munkám.
Kiváncsi lennék ex kollégák arcára, mikor ezt megtudják. Az egyik már érdeklődött röpke 7 hónap után, hogy mi újság velem. Valószínű a hírem megint megelőzte őket. Nem tudom a másik, aki augusztusban menne el, vele mi újság. Nem tartották-e meg mégis.Mert ha igen, az nagy szemétség velem szemben.
Sokan nem értik, amikor azt mondják nekik egy kudarc után, hogy minden okkal történik. Azért küldtek el a régi munkahelyemről és azért nem indult el az egyetemi szakom se, mert valószínűleg itt kell legyek, itt van rám szükség.
Itt felhívtak, megkerestek, megoldást találtak, hiába mondtam, hogy nekem a gyerek az első és amúgy is sokat beteg, ez se érdekelte őket. Máshonnan meg simán elküldtek, nem nézve a kvalitásaimat. Nade ők is megfizetik még ennek az árát, csak akkor már nem lesz ki menjen nekik segíteni.
Úgyhogy ismét egy ősz, amikor munkába indulok. Olyan dejavu-m van, hiszen tavaly is szeptember közepén kezdtem és idén is így fogok Sőt, 2018-ban is szeptember közepén kezdtem hivatalban dolgozni. Meglátjuk, ez milyen lesz és hogy fogom érezni magam. Más környezet, más kollégák, új kihívások. Úgy néz ki, nem tudok kiszakadni a mókuskerékből és váltani se sikerül még.
De azért a tanári karriert se adom fel, jövőre is jelentkezni fogok, aztán egyszer hátha elindul a szak. Úgy véletlenül. Vagy okkal.
