Hétfő reggel van. Negyed 10. Már most 32 fok van. Kezd olyan lenni az időjárás, mint azokban a könyveimben, ahol az ilyen idő valamilyen katasztrófát idéz elő.
Szóval hétfő reggel, kislányom a homokozóban játszik, én itthon vagyok vele ma is,ahogy egész nyáron. Munka nélkül. Ám bármilyen rosszul hangzik is ez, mégis inkább áldásnak érzem, hogy nem dolgozom,hogy nem szorulunk rá, hogy dolgozzak. Kell a fenének a rohanás, az ideg, hogy a gyerekem óvodába hurcoljam, ahol mindenféle betegséget hetente kap el. Elég lesz ősztől tavaszig betegeskedni, ne rontsa el a nyarat is az óvoda. Ha tehetném,nem is vinném, bár azért az a pár óra szabadság nem mondom, jól szokott esni,amikor nincs itt, hiszen másra nem bízhatom őt , így nem szokott egy órám se lenni nélküle ..Csak ha az apja elviszi valamerre.
Nagyszülők is élik világukat, nekik elég, ha hetente fél vagy egy órát látják. Igaz, nem könnyű vele, mert dacos, makacs. Vannak speciális dolgai, amiket sokszor csak én tudok megfejteni. Persze ha valaki még időt szakítana rá, nyilván jobban meg tudná ismerni ,és nem lenne számára furcsa, mint amikor heti fél órát látja.
Szóval a nyár.
Sokszor unalom, főleg a hőségben, mikor beszorulunk majd egész napra a lakásba. Minden játék unalmas, csak a telefon meg mese nem. Nehéz őt szórakoztatni.
Kellemes időben csavargunk, bolt, játszótér, könyvtár, buszozás. Egyszer elmentünk strandra. Július közepén nyaralni is voltunk, habár az a 3 nap pont az,amikor már megszoknád ,hogy ott vagy de már jössz haza. Amúgy szép volt a Dunakanyar, bár a folyó alacsonyan volt, így nem lehetett sétahajózni, viszont lehetett kavicsot dobálni, ami a kislányomnak nagyon tetszett. Meg persze a játszótér,mert folyton oda kellett menni vacsora után. Meg mindig. Hol érdekelte őt a visegrádi vár, a visegrádi palota,vagy az esztergomi bazilika. De legalább nekünk tetszett,és a kilátás is szép volt. Meg akartuk nézni jobban A mi kis falunkat is Pilisszentléleken,de épp forgatás volt, ezért nem ihattunk a kocsmában. Viszont a polgármesteri hivatalt, a templom-edzőtermet láttuk, meg pár ismerős házat is. Minden este étteremben ettünk, mindig máshol. Én igazából mindig jót ettem, férjem is, bár a pizza árát sokallta az egyik helyen. A szállás is jó volt, közel a belvároshoz, lehetett sétálni a központig. Pont azt a szállást választottam, ahol mi is voltunk szüleimmel olyan 14 éve,de csak akkor jöttem rá, amikor már lefoglaltam. Kislányunk is magához képest elég sokat tudott sétálni ,de volt,hogy már vinni kellett. Hazafelé úton pedig a Tropicariumba is elmentünk,ahol szokás szerint tömegnyomor volt,ami némileg veszít az élvezetből.
Szóval mostanában medencézéssel, esti biciklizéssel telik a nap, meg hogy túléljük a meleg napokat.
Sajnos nem indult a tanári szak az egyetemen,amire jelentkeztem, így ezt most el kell engedjem, pedig már úgy bele éltem magam, hogy visszamegyek Szegedre... nézek más lehetőségeket is,de igazából semmi se érdekel igazán, vagy ha igen, szintén nem tudok bejárni. Munkát is néztem, de azt is csak Szegeden találtam legközelebb,de oda is be kell járni ha egyáltalán felvesznek.. úgy tűnik, ezt is el kell engednem. Egy zsákfaluban élek, ahol semmilyen lehetőség sincs, ami volt, onnan meg el kellett jönnöm. De hátha lesz majd valami hozzám illő.
Sose akartam eltartott feleség lenni,de sajnos a gyerek miatt rákényszerülök, mert nem tudom össze egyeztetni az ovival a távol lévő munkákat.
Na nem baj, a héten falunap is lesz, utána egy kis felújítás, mert új laminált padló és ágy kerül kislányom szobájába, addig anyáéknál alszunk. Remélem, jól fog telni és talán végre nem csak én leszek a gyerekkel...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése