Nyár vége felé - jenlegi helyzet

Eljött végre az az idő is, amikor a saját házunkban alhatunk.
Még Erdély előtt egy pénteki napon, augusztus  3-án aludtam ott. Rég éreztem magam ilyen jól és ilyen boldognak, hogy ott lehetek. Aznap este az égiek is küldtek ajándékot, bagolyhuhogást hallottunk, egy süni sétált át az udvaron (tuti ott lakik hátul a család), Sanyinak neveztem el és Sanyi engedte, hogy megsimizzük az orrát, nem húzta be magát.
Csend volt, csak a tücsökciripelés hallatszódott és néha kutyaugatás.
Másnap két kiscica is felbukkant, akiket alig lehetett levakarni magunkról, egyre közelebb kerülök ahhoz is, hogy végre saját állataim legyenek. Jókat ettünk és ittunk az új házban. Festék és fabútorok illata lengte körbe a helyiséget. Egyszóval minden szuper volt,végre nem voltam elégedetlen.
Egyre több cuccot veszünk, már van hűtőnk is, konyhai felszereléseink- úgy, ahogy, de a szegediekkel lenne teljes a készlet.  Még kellene mosógép és mikró, na meg nagy lapostévé, de az már luxus lenne, azt karácsonyi ajándéknak szánjuk majd magunknak. Egyébként otthonos és mostmár többnyire tiszta is.
Most három éjszakát is ott tudtam aludni. Szombat este lagziban voltunk, hát anyóssal és apóssal nem volt egy nagy örömmámor, sokat panaszkodtak, látszik, hogy sose mozdulnak ki sehova, idegen nekik minden. Egyébként a lagzi elég unalmas volt, nem is ismertem az ifjú párt és hát a hangulat is inkább mű volt, nem beszélve a vőfély rengeteg dumájáról, többet hallottuk, mint a zenét. Voltak feladatok, amelyek inkább kínosnak tűntek, mint viccesnek, én részemről örültem, hogy nem lettem bevonva, csak párom. Mulatós zenék ugyan voltak, de kevés és sokat szünetelt a zenekar, egyedül a kaja volt jó és persze a korlátlan italfogyasztás része. A menyasszony ruhája nekem előnytelennek tűnt, ekrü volt, pánt nélküli, így rendesen látszott a dekoltázsa meg némi zsírpárna is. Nem állt jól neki, pedig a csaj szép egyébként. Beszélgettem párom egyik haverjával, alig tudtam magamról levakarni, egyébként jó szándékú fickó és sokat segített már nekünk a háznál.
Voltak ismerős arcok, ez is azt mutatja, hogy már nem egy ilyen rendezvényen veszek részt. Mármint nem lagzin, hanem helyi eseményen. Fél 12-kor leléptünk, de ez is inkább anyós miatt volt, sztem mi távoztunk elsőként, én még tudtam volna maradni, bár furcsamód nincs kedvem táncolni még úgy se, hogy kicsit ittam. Főleg ha párom másik haverjának szülei bámulnak és lesik minden mozdulatomat. Nem tudom, miért néznek vagy csak irigykednek, hogy a párommal egyidős fiuk nem tudott még egy normális nőt összeszedni, passz. Mindenesetre elképzeltem, hogy a mi lagzink van és hát inkább erőltetettnek tűnt a dolog, mint szívből jövő kívánságnak. Max kevesebb emberrel és az se kizárt, hogy helyben tartanánk. Talán jobb a hangulata, többen tudnak inni,igazi parasztlakodalom. Ez a városi helyszín egyébként se igazán tetszett, nem volt semmi varázsa.
Augusztus 20-án egész nap a házat takarítottuk, fürdőszoba sikálása, festékfoltok eltávolítása, fertőtlenítés, felseprés, felmosás, porszívózás..stb. Gyorsan eltelt az idő, szeretek párommal dolgozni, mert mindig feltalálja magát és segít, ahol tud. Este kimentünk a mező szélére, ahonnan láttuk a tűzijátékot, egész jól látszódott, igaz légvonalban nincs messze.
Ma pedig egy állásinterjúra mentem, amit inkább hívnék elbeszélgetésnek. A munka helyben lenne, ami hatalmas előnye és maga a feladatkör is tetszene. Hivatal, irodai környezet, kényelmes munkaidő. A fizetés kevesebb lenne, mint az itteni, de legalább albérletet nem kell fizetnem, csak a hitelt, de annak is a felét. Igaz, tanfolyamot kellene elvégezzek és vizsgáim is lennének, de nem hinném, hogy nehéznek találnám a bölcsészképzés után, bár tény, hogy elszoktam már a tanulástól.
Mindenesetre jövő hét elején kiderül, ha pedig megkapnám a munkát, akkor innen nagyon gyorsan el kéne mennem, hogy ott kezdeni tudjak. Albérlet felmondás, munkahely felmondás, költözés.

Vannak bennem kételyek, furcsa még mindig azon a településen lenni, semmi sincs helyben, persze nyugodt és vidéki környezet. Biztos meg tudnám szokni, de sztem hónapok kellenének hozzá, ehhez pár nap nem elegendő. Illetve jobban belegondolva Szegeden sem hagyok magam után senkit, max 1-2 embert, akikkel hiába hogy egy városban lakunk, nem tudunk egy talit összehozni 3 hónap alatt. Inkább a boltok fognak hiányozni, illetve a vicceskedések a kollégákkal. Egy, akivel jóban voltam, elment szülni, egy pedig, akivel a legjobban kijöttem, már nem dolgozik ott, tehát marad kb 2-3 ember.Nem túl sok a 100valamennyiből.

Nade nagyon előre szaladtam, közel se biztos, hogy megkapom az állást, annak ellenére, hogy párom két haverja is olyan hátszél félék, de én sose voltam híve a protekciónak, csak sajnos sokat számít. Ebben az esetben persze jó volna, ha végre nekem is lenne protekcióm egyszer az életben...