Székelyföldi nyaralás - II. Gyönyörű tájakon, magyarok nyomában

Székelyföldi kirándulásunkat egy utazási iroda se tervezhette volna meg jobban, mint szüleim, minden napra akadt valami látnivaló, és persze sok-sok kilométer.

1.nap: Megérkezés Máréfalvára, séta a fenyvesek és nyaralók között. 3 kiscicát is észrevettünk,akikhez minden este visszatértünk játszani.
2.nap: Parajdi sóbánya- valóban különleges, nem mindennapi látvány,szinte egy egész város van kiépítve a bányában. Lent kellemes 16 fok, de a lejutás és feljutás borzalom. Egy agyon tömött, meleg buszban egy sötét alagútban kell leutazni a bányába, igaz, csak pár perc, de így is rémes, megy a lökdösődés, mint heringek a dobozban. Nade a látványért megérte.
Szováta- ebéd a Szovátai Halászcsárdában, lassú kiszolgálás, a pisztráng nem volt rossz, szép környezet. Medve-tó tele volt fürdőzőkkel, de körbe lehet kerülni a tavat, tanösvények vannak végig kiépítve, sóhegyeket lehet megtekinteni és több kisebb, olykor vörös színű tavat is. Igényesen kialakított környezet, nem láttunk szemetet. Fincsi kürtőskalács fagyit ettünk. A tó valóban sós ízű. Érezhetően dübörög a turizmus, aki nyüzsgősebb helyre vágyik nyaralása alatt, annak jó választás lehet.

Farkaslaka-  megnéztük Tamási Áron sírját, a 13 aradi emlékmű kopjafát és  Trianon-emlékművet. Nagyon szép kis falu, teljesen magyar. Bazárok is voltak, vettünk pár apróságot, dehát még csak a 2.napunk van.
Szejkefürdő - útközben láttuk meg, hogy erre van Orbán Balázs sírja, mint kiderült, sok-sok székelykapun kell végighaladni a dombon. Van borvíz forrása is, de a víz nekem nem jött be, nagyon büdös, és mintha benzint innál, persze jó gyomorbántalmakra.
3.nap: Zetelaka- templomot megnéztük, majd a víztározóhoz indultunk, ami egy gyönyörű tó, elkezdett esni az eső, ekkor volt egyedül a héten, de nem tartott sokáig.

Zetelakai víztározó

Székelyvarság-mivel sokszor nézzük a Hazajárókat, ezért ismerős volt a hely neve, nagyon szép kis falu, inkább nyaralóhelynek tűnt, kis boltjában szinte minden kapható volt, itt vettünk finom Csíki mézes sört. Megnéztük a Csorgókő-vízesést, a Jézus-kútnál pedig frissítő forrásvizet ittunk.
Székelyudvarhely-sétáltunk a központban, megnéztük kívülről a református kollégiumot, egy templomot és sok szobrot, emlékművet, ami természetesen mind magyar volt. A városban nagy többségben magyarok élnek, a Kauflandban szinte csak magyar szót hallottunk.
Homoródfürdő-itt is voltak borvíz források, de egyébként semmi érdekes.
4.nap: Csíksomlyó - amióta láttam az István, a király rockoperát Csíksomlyón, azóta szeretném megnézni ezt a helyet. Reggel 10kor a még vizes fűben gyalogoltunk fel a Kálvária-dombon, kápolnákat érintve, hogy aztán megpillantsuk lent a Hármashalom-oltárt, ahol eleinte csak mi voltunk, így sikerült jó képeket csinálni.

Gyilkos-tó

Gyilkos-tó - 1 órán át haladtunk szerpentines, de egyébként jó úton, majd ahogy közeledtünk, hirtelen megálltunk és hosszú kocsisor kígyózott előttünk. Mint kiderült, nehézkes a parkolás, ezért a háromnegyed óra várakozás után inkább leálltunk az út szélén, mint mindenki más. A tó gyönyörű, egyedi, ahogy azok a rönkök kiállnak belőle, mesés. Itt ebédeltünk a Panoráma étteremben, ahol viszonylag gyors volt a kiszolgálás és a kaja se volt rossz, bár levest ettünk mind (csorbát), utána pedig kürtőskalácsot vettünk.
Békás-szoros - további autóút következett, de már nem volt messze, újabb nem könnyű szerpentinek. Ha csak ennyit láttam volna Erdélyből, már ezért megérte volna. Nem lehet leírni, de mindenhol magas sziklatömbök, zubogó források és rohanó patakok, rengeteg fényképező ember, autó és bazárok. Ezt tényleg látni kell. Azt hiszem, még sosem volt részem ilyen szép tájban, még öcsém is folyamatosan fényképezett, ami nagy szó tőle, hiszen szinte sose fényképez. Beültünk egy helyre kávézni, ahol éppen Márió zene szólt. :)
Utána elmentünk volna Gyimesbükkre,az ezer éves határhoz, nem lett volna messze de az út olyan borzalmas és kiszámíthatatlan volt, hogy inkább visszafordultunk, Csíkszeredáról megközelíthető lett volna, de már nem akartunk délután 3-kor újabb 2 és fél órát utazni addig.
Aznap este szalonnát sütöttünk.
5.nap: Madarasi Hargita - tábla jelezte a medve veszélyt, majd elindultunk Ivó után egy nagyon rossz, zötyögős úton, haladtunk 2 km-t, majd visszafordultunk, apukám féltette a kocsit. Aztán rákérdezett egy embernél, aki közölte, hogy 1 km után már nagyon jó út van, tehát visszamentünk és 
mostmár sikerült
eljutni a Madarasi Menedékházig. Innen fél óra volt az 1801 m magas csúcs, a Madarasi Hargita. Minden magyarnak látnia kellene ezt a helyet legalább egyszer. Egyetlen románnal sem találkoztuk, ahogy sétáltunk felfelé, szinte mindenki köszönt. Egyből feltűnt a turulos emlékmű és a székely zászló, majd háttérben a rengeteg kopjafa és kereszt. Azt éreztem, jó magyarnak lenni és büszke vagyok a származásomra. Ez a hely mitikus, igéző, halkan sétáltunk a különböző idézetek és kőtömbök között. Az ég is kissé felhős volt, kedvezett a képeinknek. Lent a Súgó étteremben ettünk, többség most is levest, de a sertésflekkenre kissé várni kellett, össz. háromnegyed órát. Szegény csávó nem állt a helyzet magaslatán, aki sütötte és valószínű a stressz se viszi el idejekorán. Vagy csak mi szoktuk meg a pörgést.
6.nap: Pihizős, olvasós, bográcsozós nap, majd este séta a falu kocsmába.
7.nap: Korond - fazekasvásár miatt mentünk elsősorban, de az a néhány kiállított stand kissé csalódást keltett, volt egy kis színpad meg kb. egy-két kajálda. Végül a hosszas bazárokon mentünk végig, és megvettünk mindent, amit akartunk. Székely zászló, szőnyeg, fatál, korondi tányérok és bögrék, magyar címeres tányér, havasi méz, áfonyalikőr, csíki sör és apróságok. Az Árcsói Fogadóban ebédeltünk, ez volt eddig a legigényesebb hely, kaja választék is volt bőven, megérte betérni ide.

Azt hiszem, ilyen rövid idő alatt is mindent megnéztünk, amit szerettünk volna. Lépten-nyomon a természet újabb ajándéka örvendeztetett meg minket. Ide nem kellett belépő, hiszen a természet magáért beszélt. Medvét nem sikerült látnunk, de azt hiszem, ez nem nagy gond.
Aki csak teheti, jöjjön el erre a környékre, mert itt érzi igazán az ember, hogy magyar.

Békás-szoros

Székelyvarság

Szejke