Július végén

Végre beköszöntött az augusztus és mostmár hőség is van, így fullasztó meleg is itt a városi albérletben. Rossz volt tavaly is itt, de most megnyugtat a tudat, hogy valahol egy hűvös szoba vár rám.. Még ha jelenleg nem is ott alszok.

Ma mentek öcsém, papám és szüleim a házhoz, hogy felszereljék a konyhabútort. Nekem sajnos dolgom volt, így nem tudtam ott lenni, bár sok hasznomat nem vették volna a felszerelési munkálatokban. Péntek lesz az első napja, hogy ott alszunk majd párommal. A szobában már a szekrények és a tv állvány is össze lett szerelve, így szinte teljesen berendezett.

Múlt hét szerdán indultunk a szokásos utunkra, Egerbocsra.
Jó volt úton lenni és kimozdulni kicsit. Már első nap grilleztünk és sétáltunk a dombok között, következő nap Mátrafüredre mentünk, ahol párom volt elszállásolva, mikor Visontán dolgozott és ahonnan felmondott. Nosztalgiázott kicsit, illetve én is, bár én sokkal régebben voltam még ott szüleimmel, amiből csak arra emlékszek, hogy egy kifőzdében ettünk egy eléggé bűnrossz kaját. Most fagyiztunk, de az legalább fincsi volt. A Sástói kilátóról szép látvány nyílt a hegyek felé és a környék is jó néz ki. Strandnapot is tartottunk, bár Bükkszék másodjára már egyáltalán nem jött be. Először is nem jutott szekrénykulcs nekünk (igaz, szombat délelőtt mentünk, talán reggel 8-ra kellett volna), ezért nem nagy könnyebbséggel hagytuk a cuccainkat a füvön. A meleg vizes medence annyira tele volt, hogy lépni nem lehetett, a hideg vizes medence pedig olyan hideg volt, hogy sokáig nem lehetett megmaradni abban sem. Ivóvíz nem volt, mert nagyon kis sugárban jött a víz, nyilván szándékosan, hogy az ember vegye meg a vizet. Egyetlen dolgot ettem volna az életmódváltásom ellenére, palacsintát, ami csak délután 2-től volt, megjegyzem a palacsintázónak nevezett bódéban.Így elvből sem ettem utána, inkább visszamentünk Bocsira, ahol az előző nap megfőzött kajánkat ebédeltük meg.

Úgy volt, hogy jön párom haverja és annak barátnője is, amiből végül nagy örömömre nem lett semmi. Kár, hogy nem fogadtam rá, mert a csávó totál kaotikus, kiszámíthatatlan, nem sok kedve volt eljönni, azt akarta, hogy mi menjünk borozni, de a párom furikázza kocsival, mert ő már ivott. Majd mikor mégis eljött volna, közölte, hogy jönne két haverja is, akik nem szeretik a paprikás krumplit, amit főztünk volna bográcsban, dehát őket nem is hívta meg senki, minek jönnek?
Szóval végül maradtunk kettesben. Egyvalamiben sosem csalódok mostanában, mégpedig abban, hogy az emberek nagy többsége és a barátnak nevezett személyek csalódást okoznak. Ez most is bejött.

Barátom persze inkább a házat csinálta volna vagy épp dolgozott volna, mint pihenjen, nincs még egy ember sztem, aki ennyire ódzkodna az utazástól, mondván inkább pénzt keres. Ez nyilván jó dolog, de nem egy hetet vagy kettőt kértem tőle, csak négy napot. Végülis elvoltunk, egyetlen éjjel volt borongós, amikor épp a vörös Holdat lehetett volna nézni. Sokat sétáltunk a dombokon, a Medve-dombon és az Őzek erdejénél, ezeket én neveztem így el, mert azon a részen hat őzet figyeltünk meg. A Medve-dombon ugyan nem jött medve, bár manapság már ezt sem lehet tudni.

Az utolsó esténken pedig felfedeztünk egy hangulatos ösvényt fenyvesekkel, ami mintha az erdőbe vezetett volna, de este fél 8-kor már nem mertünk nekivágni és papucsban is voltunk.
Lett egy kis színem legalább, és mikor hazaértem, örömmel állapítottam meg, hogy nem híztam egy dekát sem, sőt rá két napra már egy kilóval kevesebbet mutatott a mérleg.
Holnap vége a munkahétnek, utána pedig ismét pihenés, augusztus 13-ig.

És vasárnap irány Székelyföld!