Néha már megengedek magamnak cukormentes édességeket, de nagyon ritkán, illetve végre van mogyorókrémem is, ami 30% mogyoró, pálmaolaj helyett kókuszolajat tartalmaz, édesítőszeres, csökkentett szénhidráttartalmú. És olyan az íze, mint a Nutellának! Hihetetlenül hangozhat, de igaz. Persze árban is kissé több, mint cukortestvére, de ha csak ritkán kóstolok bele, úgy hosszú távon kitarthat.
Megszerettem a reggelizést, míg régen csak egy zacskós cukros zabkását nyomtam be, illetve cukros vagy fehér lisztes péksütiket (volt, hogy a héten minden egyes nap), addig most normál, természetes kajákat készítek. Én főzöm meg a zabkását és ízesítem, általában fahéjjal. Sokszor eszek tojást, a lehető legtöbb formában. A kedvencem az omlett szendvics lett, amit megpakolok sonkával, tojással, illetve a tojásmuffin, összekeverem az alapanyagokat, fűszerezem, majd muffin formába öntöm. Az eredmény nagyon fincsi és nem is tart túl sokáig elkészíteni. Ezért megéri még picit hamarabb is felkelni. És persze sok mennyiségű zöldség, reggeli mellé meg ebédhez is.
A joghurt sose volt a kedvencem, de vannak egész jó light gyümölcs joghurtok, és persze zsírszegény natúr joghurtok. A Lidlbe nagyon jó termékek vannak, de tőlem távolabb esik, ezért inkább Sparban vásárolok. Azért ott is van választék.
Minden másnap főzök (2 napra előre), ez az első, ahogy hazajövök a munkából. Minden nap hasprést is csinálok, minimum ennyi mozgásom legyen.
És ami fura, hogy április óta ott áll a jagerem a hűtőben, ami még anno csapatépítőről maradt meg. Pedig csak maradék az alján, de még mindig van, ráadásul a pünkösdkor elhozott 2 liter egri vörösborom is érintetlen, már átvittem a házunkhoz, hogy inkább ott álljon a hideg kamrában, lehet, hamarabb isszák majd meg a vendégek, mint én.
Na most, nincs már kajakóma sem, nem éreztem magam már régóta tele vagy felfújódva, nincs gyomorsavam (bár szerencsére csak ritkán volt előtte is). És fura, de azóta a szemem se gyulladt be, ami azért érdekes, mert április környékén szinte minden héten az egyik szemem totál vörös volt valamiért. Azóta ezt nem tapasztalom.
Úgyhogy most azon leszek, hogy minél több embert áttérítsek erre, olyan szinten ráállt az agyam erre az egészre, hogy sztem akkor se ennék chipset, ha fizetnének érte. Nem beszélve a nagy tábla milka csokiról. Akkor már inkább pár kiskanál mogyorókrém!
Mióta ezt az életmódot folytatom, még kevésbé érdekel a társaság, vagy inkább mondjuk úgy, a főzések mellett nincs semmi időm hétköznap bárkihez is. Hétvégén meg vagy a háznál vagyok vagy haza utazok szüleimhez, de sokszor tartok szabad hétvégéket itt, amikor csak takarítok, főzök, mosok, és persze ha mindezzel megvagyok, akkor jöhet az olvasás, filmnézés, sorozatozás. Szeretek magammal foglalkozni, feltöltődni egyedül, sose érzek magányt és csak ritkán történik meg, hogy megjön a kedvem valakihez, leszámítva persze a páromat.
Egyszóval, ez az életmódváltás az egyik legjobb dolog, ami valaha is történt velem! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése