Áprilisi helyzet

A Húsvét csendesen telt, a kertet és udvart szépítettük, gazoltunk. Kaptunk ismerőstől eperpalántákat és jégsaláta palántát, azt is elültettük. Az udvarban és kertben gyönyörködtünk minden nap. Egyik délután bicikliztünk, amiből aztán visszafelé gyaloglás lett, mert leeresztett párom biciklijének a kereke. Így másnap csak sétálni indultunk a közeli  régi homokbányához, ahol jó kis dombok vannak és egész jól néz ki a táj. Csak sajnos crossmotorosok járnak oda csapatostul, ezért néha szemét is felfedezhető, nem beszélve a csodás hanghatásokról, ami hozzánk is elhallatszódik a hely közelsége miatt. Az egyik szomszéd szinte minden délután kirakta a hangfalat és bömböltette a zenét, egy másik a tűzgyújtási tilalom ellenére tüzelt, a szembe szomszéd a traktort bőgette, tehát ennyit a vidéki csendről. Persze azért többségében csend van, de a hangos zenétől már kivoltam.


Összességében elvoltunk, filmet és műsorokat néztünk este a tévében, sonkát, kolbászt, tojást ettünk, én azért jóval kevesebbet, illetve kalácsot is vettem. Életem első zserbója egész jól sikerült, de még kell rajta legközelebb némi finomítás. Apósomnak mindenesetre ízlett, a felét meg is kapták. Ők jöttek el egyedül ma párom öccsével locsolkodni, bár ehhez se ragaszkodtam volna. Megnézték a tetőt, az előszoba feletti cserepeket ki kell majd cserélni, mert sokszor beázott, amikor zuhogott az eső. Az előteret szépen meg akarjuk majd csinálni, új kültéri padlót is szeretnénk majd, mert a mostani elég régies. Aztán majd jöhetne az egyik szoba padlója, még mielőtt vennénk bele kanapét meg szekrényt. Legalábbis így lenne logikus, hogy ne kelljen majd olyan sokmindent kicipelni a szobából. Tehát vannak tervek és lesz majd még munka bőven a házzal. Anno minél előbb be akartunk költözni, és annyi pénzünk se volt, ezért pl. az egyik szobánál úgy hagytuk a régi padlót, aminek vannak szépséghibái, és hát oda is tölgyet szeretnénk, mint a hálószobánkba. Elkélne majd zárcsere is. De sok-sok év alatt remélhetőleg egyre szebb lesz majd minden. Hiába, egy kertes házban sose lehet unatkozni és mindig van tennivaló és szépíteni való is.

                                                                       ⧫

Az esküvő szervezésével jelenleg leálltunk, nincs hozzá motivációm, hangulatom sem. A kiválasztott időpontban szinte biztos, hogy nem tudjuk majd megtartani úgy, ahogy a terveinkben szerepelt.
A "nemszervezésből" a ceremóniamesterünk húzott ki, aki hosszas levélben fejtegette, hogy szerinte ideje lenne egy 'B' dátumot kitalálni, ha a június 20. nem jönne össze. Ezen felbuzdulva elkezdtünk mi is agyalni, sajnos nem túl sok időpontja volt szabad, nyilván a szombatok voltak előtérben, de azok is október végére estek, ami sztem már túl soká van, és hát egyre kevésbé garantált a jó idő. Végül a választásunk szeptember 18-ra esett, egy pénteki napra. Eleinte voltak fenntartásaim vele, de ekkor volt szabad minden már lefoglalt szolgáltatónk, fotós, dekoros, cukrász, fodrász, CM, DJ. Mindegyik tök rugalmasan állt hozzá a dolgokhoz és biztosítottak arról minket, hogy nem maradunk szolgáltató nélkül. Ez azért pozitív csalódás volt tőlük. Az éttermet nem kérdeztem meg, mivel nem hiszem, hogy ennyire előre be lennének táblázva, főleg nem a mostani helyzetben. A szeptember mellett szólt az is, hogy abban a hónapban van párom szülinapja, szüleim is akkor házasodtak össze (szept. 12.) és mint nemrég kiderült, nagyszüleim is szeptemberben házasodtak (szept. 24.). Így  mi pont a kettő közé esnénk a dátumunkkal, ha az egyikhez hozzáadunk 6-ot, a másikból meg elveszünk, pont kijön a 18. Ja,és 6 éve vagyunk együtt a párommal.  Így már sokkal szimpatikusabb lett a dátum, péntek ide vagy oda.... Ráadásul az utóbbi két évben a szeptember sokkal szebb és melegebb volt, mint a június a sok zivatarral...

Én hiszek abban, hogy ez az egész dolog nem hiába van. Hiszen az egész csak egy dátum, egy világi dolog. Nem ettől függ majd a házasságunk, sőt maga a kapcsolatunk sem. Még az se biztos, hogy szeptemberben minden rendben lesz. De azért hinni hiszek, hiszünk benne, mást nem tudunk csinálni..

Régi idők Húsvétjai

Emlékszem, amikor még öcsémmel kicsik voltunk (értsd, ált.sulis korosztály), a többi gyerekhez hasonlóan mi is nagyon vártuk a tavaszi szünetet. Húsvét előtt közvetlenül  Apukám a sonkát és tojásokat főzte, általában szombaton, Anyukám pedig jobbnál jobb sütikkel rukkolt elő, többször kalácsot is sütött, egyszer egy nyúl formájút, amire Öcsém azt mondta, maci. A ház tele volt tavaszi virágokkal, akárcsak az udvar. Még tojást is színeztünk, és ragasztottunk rá húsvéti matricákat. Ezek egy kis fűvel teli fonott kosárba kerültek, hogy aztán az ünnep alatt ott díszelegjenek az asztalon. Kiegészültek sokszor csokitojással is. Szombat este tesómmal az udvaron fészkeket készítettünk fűből, különböző helyekre, hogy majd a Nyuszi "beletojja" az ajándékait. Aztán vasárnap reggel izgatottan siettünk ki az udvarra, a fészkek pedig (feltéve ha szüleim hamarabb keltek fel, mint mi), már tele voltak csokikkal, kisebb tárgyi ajándékokkal. Emlékszem, hogy egy Húsvét alkalmával kaptam meg az első Harry Potter könyvemet, ami nagy befolyást gyakorolt tinikoromra. Tesóm pedig a cumiját hagyta egy fészekbe a kicsi Nyuszi számára. Így próbálták anyáék leszoktatni a cumiról. Miután kiörömködtük magunkat az ajándékainkban, következett a bőséges sonka-tojás reggeli, sok-sok zöldséggel. Én általában, ahogy mostanában is, már egy evészetre jóllaktam a sonkából, így később már csak tojást és vajas kalácsot ettem. Utána maradt a jó kis pihenés otthon, másnap pedig tesóm locsolkodni ment Apával, én meg otthon maradtam Anyuval, várni a locsolókat. Régebben még sokan jöttek, szüleim munkatársai, szomszédok, nekem egyszer volt egy fiú locsolóm, aki felnőttként homoszexuális lett. Persze bírtam a csávót, és akkoriban sok lányhoz elment. De általában Anyának voltak locsolói. Sok lány utálta, hogy büdös lett a haja locsolkodás után, de nekem tetszett, hogy jó illatos  vagyok. Sokat tévéztünk, ilyenkor jó műsorok mentek mindig, sokszor Bibliai témájú filmek... Aztán irigykedtem öcsémre, amikor hazajött sok-sok tojással, csokival és pénzzel. Akkor én is szerettem volna fiú lenni. De persze csak akkor. :)

Szép időszak volt. De szép a mostani is, amikor a saját házunkban rendezkedünk, most párom főzi a sonkát, tojást, én pedig megpróbálkozok a zserbó sütéssel..

Kiteszem a húsvéti díszeket. A kertünk csodaszép, tele raktam mindent muskátlival, kinyíltak a nárciszok, amelyek tavaly még csak zöldelltek és jácintjaink is vannak. Minden gyümölcsfánk virágzik, bár a cseresznye később kezdett, a sárgabarack valószínűleg lefagyott. Plusz ültetek el további virágokat, árvácskát, százszorszépet, virágmagokból pedig kéknefelejcs és rezgő nyílna, ha sikerül.
A sziklakertet is megtisztítottuk, napelemmel és egy szintén napelemes békával díszítettem fel.

Most végre párom is itthon lesz, nem dolgozik, mint tavaly, csak Húsvéthétfőn indul meg, délután.

Írhatnám, hogy ez a Húsvét nem lesz olyan, mint a többi, a kijárási korlátozás és a járvány miatt, de hazudnék... Tavaly nem jött senki locsolkodni itt helyben hozzánk, és kettesben ünnepeltünk párommal. Annyi volt a különbség, hogy hétfőn elmentünk szüleimhez, látogatóba. Ezt a látogatást most előre hoztuk, tegnapra, hiszen nem tudtuk, Húsvétra jobban szigorodnak-e esetleg a korlátozások, hogy pl. még a lakóhelyet se lehet elhagyni, de úgy tűnik, az ünnepekre is marad egyelőre minden a régiben.

Na nem baj, legalább kipihenjük magunkat és lesz időnk gazolni... Is... 

Kellemes ünnepeket kívánok Mindenkinek!

A március nem tudja, hogy járvány van

Csendesek az utcák, terek, parkok, az épületek. De a tavasz és a március nem tudja, hogy ez miért van, csak ontja virágait, csicseregnek a madarak, rügyeket hajtanak a fák.... Minden zöldbe borul, megjelennek az első méhek és visszarepülnek a gólyák... Az ember ilyenkor vágyik ki a szabadba, a levegőre. A levegőre, ami most ki tudja, mit tartogat. És távolságot kell tartani az emberektől.  Olyanoktól is, akik legközelebbi hozzátartozóink. Mert olyan természetes az érintés, az ölelés, a társaság ígérete.. De most ezek nincsenek. Helyette bizonytalanság van, és csend, és halk imák. És erkélyzene, tapsok az ablakból és udvarokból... És ki tudja még, mi jön.. És igen, ez ugyan nem spanyolnátha, de korunk mégsem ért meg hasonlót mostanában és ha nem is félünk, de érezzük, hogy ez most valahogy más, mint az eddigi életünk. És ez nem játék. Felvesszük a maszkot, mert fel kell venni, közben éljük az életünket tovább, mert mindig van miért élni, még ha most kilátástalannak is tűnik a helyzet. Dobog a szívünk, tudunk lélegezni. Ez hatalmas dolog...

Csendes március

Már rég voltak ennyire "bezárva" az emberek, mint mostanában. Amikor biciklizek a munkába és haza is jövök, szinte senkivel nem találkozok, azokon kívül, akik a munkájukat végzik. Még mindig nem tudjuk, hogy elhalasszuk-e az esküvőt vagy sem, egyelőre májusig kivárunk. Jelen helyzetben, és ez már változott az utolsó posztom óta, nem lehet rendezvényeket sem tartani, kivéve a polgári esküvőt, templomi szertartást. Az élelmiszerboltokon, patikán és drogériákon kívül nem lehetnek nyitva egyéb üzletek 3 után, így pl. az éttermek sem. Tehát jelen pillanatban egy polgárit tarthatnánk, jó esetben max. 10-15 fővel, rosszabb esetben két tanúval (utána max. otthon egy vasi), de vannak hivatalok, amelyek bezártak vagy egyáltalán nem vállalnak be esküvőket határozatlan ideig. A Facebook menyasszonyi csoportjában is látom, hogy halasztgatják el az esküvőjüket a párok, vagy őszre, télre, nyár végére, vagy jövő évre teszik. Most úgy beszéltük párommal, hogy ha lehet, a polgárit megtartjuk, legfeljebb ha lecsendesedik a helyzet, akkor lesz a templomi és egy lagzi. Én semmiképp se szeretném jövőre tenni, hiszen én sem vagyok már húszéves és lassan családot is szeretnénk alapítani. Másrészt meg ha ez idén nem jön össze, én nem fogok újra szervezkedni, ez is éppen elég, főleg, hogy szinte egyedül szerveztem le a szolgáltatókat. Max. egy mindenkinek alkalmas napra áttesszük az eseményt.
Pedig már elkezdhettünk volna jegyesoktatásra is járni, de most templom sincs. Jelenleg sodródunk az árral, mert mi mást is tehetnénk...
És ez legyen a legnagyobb bajunk.
Az egészség sokkal fontosabb, és az, hogy még van munkánk, ahova bejárhatunk. A hivatalban ma először jöhettem el home office-re, igaz, nem minden nap lesz így,majd kolléganőmmel váltjuk egymást ügyeletbe.
De a semminél ez is jobb és már ez is nagy szám a jegyzőtől. Ahhoz képest, hogy valahol személyes ügyfélfogadás sincs, és 12ig vagy 2ig vannak, mi rohadjunk bent fél 5-ig tök feleslegesen.
Pároméknál is lezárták az első ajtókat a buszon és nem lehet jegyet se venni náluk, csak mobil alkalmazásban. Már ez is nagy könnyebbség és örültem is neki, így talán kevésbé van kitéve annak, hogy emberekkel érintkezzen. Már csak azt kell jobban az agyába vésnem, hogy sokat mosson kezet és fertőtlenítsen, amikor csak lehet. Mi is kaptunk gumikesztyűt és folyamatosan fertőtlenítem a kezem a munkahelyen. Az ügyfelek is csak csengetnek, már aki jön (szerencsére kevesen vannak), és kimegy hozzá az ügyintéző. Ha nem fontos, be se engedjük...  Tehát így állunk jelenleg.
Nem találkozunk mi se senkivel, nem járunk senkihez, itthon vagyunk, párom elvetett a kertben, szépítjük az udvart, gazolunk... Én már most több filmet néztem meg, mint sokszor 3 hét alatt.. Régi klasszikusok, pl. Elfújta a szél...
Furcsa ez az egész helyzet, de szépen fokozatosan hozzá lehet szokni... Ilyenkor jön rá az ember, mi a fontos az életben, mi a létszükséglet... Ez azon is látszik, hogy mi lehet nyitva és mi nem...
Az ember mindent félredob az egészsége miatt... mert minden félredobható, csak egészség legyen.
És igen, nem hiába kapta ezt az emberiség, most megtanulja értékelni azt, amik eddig nem érdekelték vagy  amiket nem értékelt.  Családok kerülnek össze, óvni kezdjük az öregeket, segítünk nekik, amit eddig is kellett volna, és természetes kellene, hogy legyen.... Szóval valószínűleg az emberiség pont olyan betegséget kapott, amilyet megérdemelt...

3 és fél hónap az esküvőig

Amikor elkezdtük szervezni az esküvőnket, valahogy egyáltalán nem gondoltam arra, hogy bármi miatt aggódni kéne, hacsak nem a hacacáréra és egyébként is az esküvővel járó természetes izgalomra gondolok. De természetesen hiába tervez az ember, az élet felülírja a dolgokat. Egyrészt nagypapám kórházba került, már többször is volt bent, de akkor műtét miatt és lábadozás után jobban volt... De most sajnos olyan baj érte, hogy a felépülés hosszadalmas és mellette még kezelésekre is jár, ami szintén gyengíti. Anyukám felmondott és otthon maradt vele. Még másfél hónapja is ugyan ha voltak bajai, de tevékenykedett, amikor tudott, mivel asztalos, mindig akadtak kisebb-nagyobb munkálatok.
Valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ugyanolyan állapotban ott lesz a Nagy Napon, de a dolgok megváltozhatnak akár egyetlen perc alatt. Persze örülök, hogy ahhoz képest van életereje, nagy küzdő és szellemileg is ép maradt. Ezért hálát kell adnom, és nyilván nem jó, ami történt, de hálás lehetek jelenleg, hogy nem még rosszabb a helyzet. Mert mindig van rosszabb...

És persze ha ez még nem lenne elég, és ettől függetlenül az esküvő időpontja még maradt volna, jött a koronavírus. És ezzel együtt a teljes bizonytalanság. Jelenleg csak remélni tudom, hogy addigra rendeződik a helyzet, vagy legalábbis nem lesznek nagy korlátozások, kikötések... Jelenleg 100 fő felett nem tarthatóak rendezvények és a mi lagzink 50-60 fő között van, nade most ez a 100 fős kikötés is megváltozhat akár egyetlen nap alatt.. Nem beszélve arról, hogy itt már nem csak a rendeletekről van szó, hanem a szolgáltatók, fenntartók, étteremvezetők saját döntéseiről is. Hiába van a rendelet, ha az étterem azt mondja, nem nyit ki akkor..stb vagy valamelyik szolgáltató lemondja erre hivatkozva. Vagy ha az idősekre, betegekre gondolok, nem várhatom el, hogy eljöjjenek, kockáztatva a fertőzést...
Jelenleg úgy gondolom, hogy aznap mindenképp megtartjuk csak a polgárit kevesebb fővel (már ha azt lehet akkor), és elhalasztani a teplomit és lagzit... De ezt nem igazán szeretném, valahogy nekem akkor igazi az egész, ha egy napon van, egyszer van rajtam a menyasszonyi ruha..stb. Persze hiába az emberi ész és döntés, ha Istennek más az akarata...
Semmi se történik ok nélkül és hiszem, hogy ennek az egész járványnak is megvan az oka.

Amúgy az esküvőről annyit, hogy a meghívókat elkezdtük kiosztani, a gyűrűt megrendeltük már három hete, szülőköszöntő ajándékok is hamarosan megérkeznek. Videóst is elkezdtem keresni, mert úgy gondoltam, hogy bánnám, ha nem lenne.... Végül beszéltem egy komával, aki szimpatikusnak tűnt, bár nagyobb összeget mondott, mint amit mi szántunk volna erre, de úgy voltunk vele, egye fene... Jelenleg nem tudom, egyáltalán lefoglaljam-e, fizessek-e foglalót ha kell, hiszen nem lehet tudni, mi lesz itt pár hónap múlva....
 A próbahajam és sminkem is meglett volna, de a bál, amire helyben elmentünk volna, elmarad, így az is még várat magára. Menyecske ruhát még mindig nem találtam, de egyelőre nem is érdekel a dolog különösebben... Hiszen ha rosszabb lesz  a helyzet pl júniushoz közeledve, akkor kár is megvenni....

Szóval jelenleg így áll a helyzet. Mi még dolgozunk holnap, bár az iskolák, egyetemek, óvodák bezártak (illetve az ovi csak azoknak van, akik nem tudják megoldani a gyermeki felügyeletet). Párom buszsofőr, így ő jobban ki van téve a járvány veszélynek, ő ugyan nem fél, de hordozó lehet és átadhatja...Egyelőre a tömegközlekedés is marad, de ki tudja, az is meddig. A hivatal nem hiszem, hogy bezár, szerencsére sok ügyfél amúgy sincs, az esküvőket pedig amíg kis létszámosak és nincs közöttük külföldről jött, valamint ha van is, az otthon marad, én megtartom....  Kérdés, mi lesz erre a konszenzus és a főnök ezt rám bízza-e vagy úgy döntenek bent, hogy nuku ügyfél és esküvők...

Olyan ez az egész helyzet, mintha nem is velünk történne... Mi mentesültünk életünkben a villágháborútól, erre jön egy világjárvány....


De ami előre el van rendelve, az ellen nem tudunk mit tenni, ha beledöglünk se...

5 és fél hónap az esküvőig

Hogy repül az idő, pont ma döbbentem rá, hogy már csak 139 nap, és itt az esküvőnk napja.
Januárban elkezdtem megrendelni még azokat,amiket nem akartam pont karácsony előtt: dekorhomok, harisnyakötő, szalvéták. Illetve a meghívót is megrendeltem, ami pár munkanap alatt ide is ért. A szuper-meghivok.hu oldalról rendeltem, ár-érték arányban ezt találtam a legjobbnak, és rengeteg minta közül lehet választani. Nem voltam hajlandó több száz Ft-ot kiadni egy db meghívóért, ez pedig 113 Ft volt darabja. Elküldtem a szöveget, pár email váltás után küldték a mintát képen, hogy néz majd ki, jóváhagytam, és küldték is a nyomdába. Sokan maguk csinálják a meghívót, az se rossz ötlet sztem, de nem hinném, hogy annyival többet spóroltam volna ezzel, főleg, hogy kézügyességem sincs. Egyedül a tanú felkérőket csináltam meg sajátkezűleg, a canva oldalról vettem a sablont, kinyomtattam, ráragasztottam egy keményebb lapra.. Öcséinknek szánjuk, bár nem akartunk semmi extrát. Lehetett volna erre is ezreket költeni, sok oldal tele van tanú felkérőkkel, na az aztán tényleg pénzkidobás. Lassan kezdhetjük osztogatni őket, bár őszintén szólva még mindig vannak kérdőjelek bennünk, kinek adjunk és kinek nem...

Elkezdtünk öltönyt is nézni, végre párom magától volt hajlandó erre, végigjártuk az Árkádot. A Zarában találtunk is volna egy jót, le volt árazva ráadásul, de sajnos nem volt hozzá illő nadrág. A többi üzletbe se nagyon találtunk, még utána a kínaiba is elnéztünk, vannak jó kis olasz öltönyök nadrággal együtt 30ezerért, de nem volt az igazi felvéve... Sötétkék öltöny a szín, legalább ezt már tudjuk..
A másik a gyűrűkeresés. Bementünk több üzletbe is. Párom persze beérné a pár ezer Ft-os nemesacéllal vagy titánnal is, de én úgy voltam vele, ez jó esetben egy életre szól, az arany egyébként is befektetés, szóval nem is tudnék más karikagyűrűt elképzelni magamon... Szerencsére párom kiegyezett egy egyszerű klasszikus sárga arany gyűrűben, nade nekem meg nem mindenhol tetszett... Nem igazán találtam az igazit... Nekem a kétszínű, fehér és sárga arany, kicsi köves gyűrűk tetszenek, de én se akarok azért vagyonokat költeni rá, max 120 ezer a keret összesen.... De legalább körülnéztünk, tudjuk, milyet szeretnénk, de párommal nem egyszerű... Néha úgy érzem, direkt mást akar, mint én... Ő nagyon nézi mindennek az árát, az egyik gyűrű pl. csak azért tetszett neki jobban, biztos vagyok benne, mert 3000 Ft-al olcsóbb volt, mint a másik üzletben..De kb. ugyanúgy nézett ki...De mindegy, egyszer legyünk túl ezen a gyűrű-dolgon, a többit már elengedem... A menyecske ruhámat se találtam még meg, de az úgy vagyok vele, ráér, meg hát addig a súlyom is változhat, de nem igazán szeretnék 65 kilónál több lenni, sőt, a legjobb a 63 lenne... Annyi kiló voltam, amikor próbáltam a menyasszonyi ruhámat...
A másik nagy öröm, hogy a nászutat is sikerült lefoglalni. Kompromisszum volt ez is, gondolkoztunk már külföldben, és belföldben is. De tekintve, hogy nem látjuk előre mennyi pénzünk marad, hogy jövünk ki, ezért úgy döntöttünk, hogy először is esküvő után rögtön egy belföldi szép, csendesebb wellness hotelbe megyünk. Igen ám, de párom nem akart kastélyhotelt, mondván, ő ehhez túl egyszerű. Pedig először odavoltam a bikali Puchner kastélyszállóért...Főleg a szobák kinézetéért.. Szerencsére szüleim sok wellness hotelbe jártak már, ezért őket kérdeztem meg, melyik tetszett nekik a legjobban. Ők a soproni Lövér Hotelt említették, így adva a véleményükre végül ezt választottuk. Volt persze tervben Visegrádi, Lillafüred is, de én ott már jártam a környéken, a sümegi Kapitány hotelt is dicsérték, de ott lényegében egy vár van a közelben csak, ami látnivaló.. De Sopron eddig legalábbis jó ötletnek tűnik. Még nem volt egyikünk se a környéken sem, egy erdőben van, zöldövezetben, sok a látnivaló a környéken és át lehet menni Ausztriába is... Páromnak is fontos volt, mert így tudja figyelni a repülőket, hiszen közel van a repülőtér... Már szinte jobban várom, mint az esküvőt. Persze jó lenne valahova repülővel is elutazni, egy tengerparti helyre, Nápoly és környékére, Amalfi -partot néztük még, gyönyörű a táj arra, de talán majd egyszer..

Szóval azért nem panaszkodok, kezdenek összeállni a dolgok, már csak a meghívót osszuk ki mindet... Van, aki még nem is tudja, hogy nyáron lesz a lagzink, legutóbb azoknak mondtuk el, akik kb. hetente hívnak meg minket hozzájuk, kissé ledöbbentek, úgy láttam. Főleg, hogy már sok alkalom lett volna elmondani a dolgot, főleg, hogy tavaly július óta szervezzük, ők meg már vagy 5 éve jegyesek... De mi azok vagyunk, akik nem csak mondogatják, hogy lagzit tartanak hamarosan, hanem csinálják is... Meg azért sztem bőven időben szóltunk, nem előtte pár héttel...

De majd még megírom a fejleményeket :)

Év végi összefoglaló 2019

Akkor kezdjük az összefoglalót. Mi is történt idén? Inkább azokat emelem ki, amelyek újdonságok voltak vagy más volt az előző évhez képest.

Munka: Sok új ügyem volt, olyan, ami elődeimnek se sűrűn, de megugrottam az akadályokat. Rájöttem, hogy mindig feltalálom magam és azzal a feladattal is elboldogulok, ami előtte szinte megoldhatatlannak tűnt. Habár dicséretet nem várok a főnöktől, előbb lenne rosszul, mint hogy dicsérje az embert, de tudom, hogy ügyes vagyok és csak néha hibázok. De csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Két választást is túléltem, az uniós, majd az önkormányzati választásokon is segédkeztem, utóbbi baromi macerás és nehéz feladat is volt. De ezt is megugrottam. Jól kifogtam újként két választást is, de ha legközelebb jön még egy, akkor legalább könnyebb dolgom lesz. 11 esküvőm volt, több, mint az előző két évben összesen az elődömnek. Ez persze a babaváró hitelnek és csoknak köszönhető. Kb. négy olyan párom volt, aki nem a csok miatt házasodott vagy azért, mert jön a baba. Ja, az első pár, akiket összeadtam, válófélben vannak. Hát ez van…

Párom is elkezdett végre buszozni, ami amúgy elég stresszes és felelősségteljes munka, de jól veszi az akadályokat. Mivel minden járatot csinált már szinte, ezért előfordul, hogy az évek óta ott lévő kolléga kér tőle segítséget.  Alapvetően tetszik neki. Igaz, sokszor nincs szabad hétvége, Húsvétkor Kecskeméten volt, karácsonykor is dolgozott, de azért nem állandóan van oda és hazajár aludni, nem kell vidékeznie vagy éjszakáznia. 

Magánélet: Elkezdtük szervezni az esküvőnket, ami egyáltalán nem könnyű feladat és igencsak nagy szervezést igényel. Szinte teljes egészében én intézek/intéztem mindent. A menyasszonyos Facebook csevegő nagy segítséget jelent. Ahogy korábbi posztban írtam, sokminden megvan és le van foglalva, ezeket nem ismétlem el. Szeretünk együtt lakni, esténként kuckózni, tévézni, chipsezni. 

Lett egy tacsi kutyusom is végre, aki remélem, megmarad holnapra is a szilveszter miatt.

Rossz kislány, de elbűvölő, és egyszerűen nem tudok rá haragudni, pedig hosszasan sorolhatnám, miket csinál, takarítunk, rendet rakunk utána, betemetjük a lyukakat, rendbe rakjuk a kerítést. De újra és újra van valami, ez egy ördögi kör. De legalább megtanulunk felelősséget vállalni egy kis lényért, aki teljes egészében tőlünk függ. 

A kertben rengeteg zöldségünk volt, sokmindent elraktároztunk, továbbadtunk, cseréltünk el szomszédokkal. Sok munka van vele, de újabb veteményezést tervezünk, mert amúgy megérte, hogy a saját biozöldségünket ehettük. 

Én kevesebbet olvastam idén és a filmezés is kevesebb volt. Ez persze nem csoda, hiszen egy kertes házban mindig van tennivaló, nyáron illetve jó időben vétek lett volna bent ülni a szobában. Inkább kint segítettem páromnak gazolni, leszedni a zöldségeket.

Társaságba egyre kevesebbet járunk, megvan az az egy-két ember, akikkel összefutunk, de van, akitől szinte teljesen eltávolodott párom is, pedig annak idején többet találkoztam vele, mikor még itt se laktam. Persze változnak az emberek és sokszor a kapcsolatok is. Egy CC-s ismerősömmel se taliztam, pedig ők tényleg jófej társaság voltak. De remélem jövőre ezt is sikerül pótolni. 

Tényleg nagyon be vagyok gubózva, de valahogy ez esik jól. Magamban lenni, ha párom itthon van, kettesben lenni, esetleg elmenni valahova kettesben. Vagy elmenni anyáékhoz nosztalgiázni, esetleg a parasztházba Egerbocsra. Minden más erőltetettnek tűnik. 

Tudom, nem kellene így befordulni, Szeged nincs messze, ráadásul ingyen bérletem is van.

Csak végre kiélvezhetem azt, hogy11 év után saját kuckóm van, ahol végre senki se zavar. És ez se utolsó szempont. 

Aki esetleg olvasta a bejegyzésemet, vagy a blogomon bármelyiket, boldog új évet kívánok neki! 

2020 jó számnak tűnik.  Reméljük az év is jó lesz.