Az előző bejegyzésem után 1 nappal a kormány bejelentette, hogy június 1-től vidéken lehet 200 főig lagzikat tartani. Végre kitaláltuk, hogy akkor csak polgári lesz aznap, erre egy újabb változás, amin gondolkozhatunk. Aznap 12 után fel is hívott a ceremóniamesterünk, hogy akkor mi lesz. Igaz,ez jó hír lett volna nekünk, ha nincsenek külföldi rokonaink, főként nekem.. Ezért végülis megállapodtunk abban, hogy marad a szeptemberi időpont a lagzira. Kicsit bánom is, meg nem is. Most, hogy közeleg az időpont, és pont 2 hét van a Nagy Napig, kissé keserű szájízzel gondolok arra, hogy ha nincs a vírus, pontosabban a körülötte zajló mizéria, már hamarosan túl lennénk az egészen, bulival, mindennel együtt. De mivel a határok nem nyíltak meg, és kissé fura lenne nagymamám és keresztszüleim nélkül esküdni, ezért hát várnunk kell szeptemberig. Egyből meg is írtam a szolgáltatóknak és rokonoknak is, hogy mi a helyzet. A rokonok nem is válaszoltak, reagáltak, bár gondolom sejtették, hogy ez lesz. Romániában ráadásul még rosszabb is a helyzet, mint itt.. A szolgáltatók szerencsére mind visszajeleztek, hogy a B időpont is jó nekik továbbra is. Így még kicsit több idő lesz készülődni.. Az előtte és az utána lévő napokat szinte végig dolgozzuk, főleg párom, aki még az esküvőnk előtt egy nappal is délutános lesz, és éjfélre ér haza... Jófej a főnöke, hogy így osztotta be, pedig tudta, hogy másnap mi a helyzet... Én aznap 10-re megyek fodrászhoz, sminkeshez, majd elmegyünk a virágokért, ebédelünk, jönnek páromék és elindulunk a hivatalhoz. Aznap az eredeti lagzi helyszínen tartunk majd egy estebédet és ennyi. Néhány barátunk is mondta, hogy eljön, de nagyon kíváncsi leszek, mi lesz belőle. Igaz, nem várjuk el tőlük, hiszen most még nincs kaja utána, se semmi.. Így talán kicsit fura is lesz, még gondolkozok, hogy aznap este áthívjuk-e őket valami iszogatásra... Nagy felhajtást nem szeretnénk.. Ugyanakkor akkor leszünk hivatalosan is házasok.. Fura ez a helyzet. Igaz, annak idején szüleim is egy csütörtöki napon tartották a polgárit, és szombaton meg a lagzi volt, pedig az 1987-ben volt... Igaz, nekünk rá 3 hónapra lesz a lagzi...
A gyűrű már megvan a vőlegénynek, úgy értve, már jobban rámegy az ujjára, mint előtte..
Öltöny még mindig nincs, sem cipő.. Öltönyt még nem is szeretett volna, de mivel öcsém is elment öltönyt venni, így milyen már, hogy pont rajta nem lesz. Szóval szinte utolsó pillanatban, 1 héttel lagzi előtt elmegyünk öltönyt nézni, talán ez nem lesz túl korai időpont a vőlegénynek...
De az élet nem áll meg. Nekünk új főnökünk van, egy középkorú pasi. Magas, kifinomult, igazi jogász kinézet... Úgy megy és hordja a kabátját, mint Mr.Darcy, még az a szerencse, hogy nem annyira helyes :D
Eddig normálisnak tűnik, mindent megköszön, udvarias és köszön reggel és akkor is, mikor elmegy. Nekünk ez meglepő, az előző bunkó főnökünkhöz képest, aki köszönés nélkül rontott be az irodánkba, hogy az aznapi feladatokat kiossza.... Rosszat nem hallottam még róla, persze dolgozni nála is kell, de én eddig is dolgoztam, így ezzel nem lesz probléma. Egy másik kolléganőmnek meg nagyon kinyílt a csipája, nagyon oda akarja tenni magát az új főnöknek, de én úgy vagyok vele, csak magamat adom. Sose voltam nagyszájú, csendben teszem a dolgom, és ha ezt nem értékelik, így járt... Esküvőm is lesz pár, főleg augusztusban.. Minden szombatom foglalt lesz kb... Ráadásul a lelkész nőnk is odajött, hogy ő is házasodna a cirka 70 éves pasijával... És a parókián össze adnám-e őket.. Hát kissé meglepett a dolog, de végülis miért is ne, újabb kihívás. A jegyesoktatásunkat nem igazán erőlteti, de lényeg, hogy az ő magánélete rendben legyen :D Ami viszont szerencse, hogy nem ő fog minket esketni szeptemberben, amiért hálát adok az Úrnak..
Csütörtökön, június 4-én, Trianon 100 éves évfordulóján a falunkban felgyulladt az Összetartozás Tüze. A polgármesternek csak pár napja volt felkészülni az eseményre, de ahhoz képest tök jó színvonalas műsor volt. Versmondás, ének és ő is mondott egy beszédet. 20:20kor meggyújtották a máglyát, közben pedig a Ismerős Arcok: Nélküled című száma ment, és mindenkit odahívott a polgármester, hogy álljunk össze körben és úgy énekeljünk. Ennyit a 1,5 méteres távolság megtartásáról... De senkit se érdekelt a dolog, maszk se volt senkin, mindenki ölelkezett mindenkivel... A tűzgyújtás közben Kárpátia és Kormorán dalok szóltak, és a Székely Himnuszt is elénekeltük a végén. Furcsa volt a székely himnuszt itt énekelni, eddig mindig Szentleányon énekeltük, mamám falujában, a falunapon. Engem mindig sokkal jobban meghat, mint a magyar himnusz... Persze volt biztos, aki üres fejjel nézett maga elé és csak a tűz miatt jött. Mit is várjunk tőlük.. Nem érezheti át mindenki ezt a helyzetet, csak aki szívében, lelkében is magyar.. Bár a polgármesterünk nem határon túli származású, mégis tele van honérzettel... A máglyagyújtás alatt előkerült a pálinkás üveg is,jó magyar módra... Párom is ivott, én meg haverja helyett, aki rájött, hogy amúgy kocsival jött és nem kéne innia... Szóval itt a faluban most először éreztem jól magam egy programon... Igaz, hogy 3 hónapja ki se mozdultunk kb, így emiatt is jó volt az egész.
Megérte elmenni.
Ma pedig tetőt cserélünk az előtérnél, párom az egyik tüzépes haverjára bízta az anyagok beszerzését, mint kiderült, rossz ötlet volt. Kb. 5x jött, mert mindig csak fele anyagot hozott, akkor se pontosan azt, amit párom kért, plusz vagy 20x egyeztettek telefonon, ráadásul a fickó csak megcsörgette, hogy majd hívja vissza őt... Hát inkább rendelt volna egy idegentől ... Ennyit a barátokról. Mondom is sokszor páromnak, hogy nekem igazán nincsenek barátaim, amit nem is bánok úgy az esetek 90%-ában, mert csak macera és alkalmazkodás az egész.... Meg persze csalódások halmaza...
Várom az esküvőt, és valószínűleg mostmár csak akkor írok, amikor hivatalosan is feleség leszek :)
De természetesen arról a napról is részletesen beszámolok .:)
2020. június 6., szombat
2020. május 13., szerda
1 hónap az esküvőig
Tavaly még azt gondoltam, hogy ekkorra, amikor már picivel
több mint 1 hónap van hátra a Nagy Napig, nagyon izgatott leszek és már kb. mindent
elintézek. Ehhez képest teljes a bizonytalanság és ez napról napra növekszik.
Bár mostmár ott tartok, hogy a kaotikus hangulatomat a rezignáltság hatja át,
már nem feszengek az esküvő miatt – és talán pont ezért, mert olyan bizonytalan
a helyzet. Mivel még mindig nem lehet rendezvényeket, mint pl. lakodalmat sem
tartani, ezért vőlegényemmel úgy döntöttünk, hogy csak a polgári szertartást
tartjuk meg június 20-án. Így legalább megmarad az eredeti dátum. Próbálom a negatívumok
helyett a pozitívumokat keresni ebben és a kérdéseket megválaszolni magamban,
illetve néha csak sodródok az árral, lesz ahogy lesz alapon. Pl. ha szűk körben
tartjuk meg, akkor ez mind tök jó, de minek egyáltán igazán kiöltözni, plusz
hova megyünk, ülünk be utána. Mégiscsak a hivatalos házasságkötésünk napja.
Vagy gratulál mindenki, aztán megyünk haza a dolgunkra? Persze jó lenne akár
egy étterem, de párom szülei nem ez a világ, sose járnak sehova, meg hát a
kajálás egyébként is a lagzira lett tartogatva. Vagy kerti sütögetés jöhetne
még szóba, de mégis hol? Nálunk? Ez terhet róna a szüleimre, nálunk meg nincs
igazán hely meg asztal sem ehhez. A legjobb talán még mindig az lenne, ha kettesben
ülnénk be valahova párommal, de mégiscsak jó lenne megosztani az örömünket….
Hiába is lesz a templomi és a lagzi 3 hónap múlva. Plusz párom azért hívja a
barátait is, hogy jöjjenek el nyugodtan, mert max. 35 fő lehet jelenleg rajtunk
kívül, de ez is milyen, hogy kb. mindenki csak párom barátja, részemről meg
csak szülők vannak… Bár párom barátai már valahol az enyémek is..
A ruhán is gondolkoztam, de nem szeretném még lelőni a
menyasszonyi ruhámat, hiába fontos nekem a polgári is, az mégiscsak jobban való
egy templomi+lagzi kombóhoz… Úgyhogy most először rendeltem online ruhát, egy
fehér rövidet, megnézem, hogy áll vagy tetszik-e… Párom se akar még öltönyt
venni, esetleg majd egy elegánsabb inget vesz fel. De kiírjuk-e utána pl.
Facebookra, hogy aznap házasodtunk, vagy majd szeptemberben kiírjuk? Lehet, ezek
bagatell kérdésnek tűnnek meg apróságnak.. De őszintén nem hittem volna, hogy
ilyenek járnak a fejemben majd 1 hónappal esküvő előtt.
Sajnos a határokat ha meg is nyitják addig, csak alapos
indokkal lehet átutazni valószínűleg, nem beszélve arról, hogy mi van, ha utána
2 hét karanténban kell legyenek otthon a rokonok.. Ha nem lennének külföldi
vendégek, talán meg is tudnánk tartani az egészet, de így szinte biztos nem… A
holnapi kormány bejelentést még megvárom, hátha mondanak valami biztatót, de a
június 20-at már úgyis elengedtem a lagzi szempontjából.
Ami még hiányzik:
-Vőlegény gyűrűje. Gyűrűk meglettek 3 hónap után, az ékszerész
szerencsére nemrég kinyitott. Párom gyűrűje kisebb lett, vagy az ujja lett
nagyobb, így arra újabb pár hetet kell várni, hogy elkészüljön. De az enyém
tökéletes lett. 😊
-Vőlegény öltönye, cipője. Valószínűleg nehéz szülés lesz
összehozni, párom nem szeretne sokat költeni semmire, ez viszont biztos nem lesz
olcsó mulatság…
-Köszönőajándékok, ültetés. – igaz, ezen ráér még egész
nyáron gondolkozni.
Nézzük a pozitívumokat:
-ha külön lesz a polgári, a Nagy Napon nem kell majd több
helyre menni a násznépnek, csak egy szertartás lesz, így könnyebb lesz
megszervezni az aznapi programot, előbb lehet a vacsora és aznap tarthatjuk a
fotózást is.
-eloszlanak a költségek, pl. polgárira amit fizetünk, hamarabb
ki lesz fizetve, plusz szülőköszöntő virág is…
-úgy fogjuk fel, hogy ez egy főpróba a Nagy napunk előtt,
aznap így kevésbé fogunk feszengeni.
-a szeptemberi időpontunkon nem fog ráérni a helyi lelkész,aki
egyébként sosem volt szimpatikus és elég bénácska, nevetséges szegény, plusz
tojik a gyülekezetre és a templom életére… Aki viszont helyettesítené, szimpatikusabb,
és nem röhögne rajta az egész násznép, már tartott istentiszteleteket itt
korábban.
Egyéb pozitívumok:
Úgy tűnik, ha az esküvőm nem is lesz olyan, amilyenre
terveztem, egyéb más, régebbről jövő problémák megoldódni látszanak.
·
A járványhelyzetnek köszönhetően nyelvvizsga
nélkül is megkaphatom végre a mesterdiplomámat, amiért további 2 évet tanultam.
Így lehet, hogy egyszerre lesz az esküvőm és a diplomaosztóm. 😊
·
Távozik a hivatalból a jegyzőnk, aki miatt az
elmúlt 2 évben közel 18-an mondtak fel. Közös megegyezéssel, szerencsére
ajánlottak neki más munkát, amit elfogadott. Biztos érezte, hogy itt már nem
terem neki babér hosszú távon és bizonytalan is a helyzet. Nem tudni még, ki
lesz az utód, de csak remélni merem, hogy emberségesebb lesz, mint amilyen ez
volt és nem változik majd percenként a hangulata.
Tehát ahogy mondani szokás, minden rosszban van valami jó és
ez így, a járványhelyzet alatt, többször is bebizonyosodott.
2020. április 13., hétfő
Áprilisi helyzet
A Húsvét csendesen telt, a kertet és udvart szépítettük, gazoltunk. Kaptunk ismerőstől eperpalántákat és jégsaláta palántát, azt is elültettük. Az udvarban és kertben gyönyörködtünk minden nap. Egyik délután bicikliztünk, amiből aztán visszafelé gyaloglás lett, mert leeresztett párom biciklijének a kereke. Így másnap csak sétálni indultunk a közeli régi homokbányához, ahol jó kis dombok vannak és egész jól néz ki a táj. Csak sajnos crossmotorosok járnak oda csapatostul, ezért néha szemét is felfedezhető, nem beszélve a csodás hanghatásokról, ami hozzánk is elhallatszódik a hely közelsége miatt. Az egyik szomszéd szinte minden délután kirakta a hangfalat és bömböltette a zenét, egy másik a tűzgyújtási tilalom ellenére tüzelt, a szembe szomszéd a traktort bőgette, tehát ennyit a vidéki csendről. Persze azért többségében csend van, de a hangos zenétől már kivoltam.
Összességében elvoltunk, filmet és műsorokat néztünk este a tévében, sonkát, kolbászt, tojást ettünk, én azért jóval kevesebbet, illetve kalácsot is vettem. Életem első zserbója egész jól sikerült, de még kell rajta legközelebb némi finomítás. Apósomnak mindenesetre ízlett, a felét meg is kapták. Ők jöttek el egyedül ma párom öccsével locsolkodni, bár ehhez se ragaszkodtam volna. Megnézték a tetőt, az előszoba feletti cserepeket ki kell majd cserélni, mert sokszor beázott, amikor zuhogott az eső. Az előteret szépen meg akarjuk majd csinálni, új kültéri padlót is szeretnénk majd, mert a mostani elég régies. Aztán majd jöhetne az egyik szoba padlója, még mielőtt vennénk bele kanapét meg szekrényt. Legalábbis így lenne logikus, hogy ne kelljen majd olyan sokmindent kicipelni a szobából. Tehát vannak tervek és lesz majd még munka bőven a házzal. Anno minél előbb be akartunk költözni, és annyi pénzünk se volt, ezért pl. az egyik szobánál úgy hagytuk a régi padlót, aminek vannak szépséghibái, és hát oda is tölgyet szeretnénk, mint a hálószobánkba. Elkélne majd zárcsere is. De sok-sok év alatt remélhetőleg egyre szebb lesz majd minden. Hiába, egy kertes házban sose lehet unatkozni és mindig van tennivaló és szépíteni való is.⧫
Az esküvő szervezésével jelenleg leálltunk, nincs hozzá motivációm, hangulatom sem. A kiválasztott időpontban szinte biztos, hogy nem tudjuk majd megtartani úgy, ahogy a terveinkben szerepelt.
A "nemszervezésből" a ceremóniamesterünk húzott ki, aki hosszas levélben fejtegette, hogy szerinte ideje lenne egy 'B' dátumot kitalálni, ha a június 20. nem jönne össze. Ezen felbuzdulva elkezdtünk mi is agyalni, sajnos nem túl sok időpontja volt szabad, nyilván a szombatok voltak előtérben, de azok is október végére estek, ami sztem már túl soká van, és hát egyre kevésbé garantált a jó idő. Végül a választásunk szeptember 18-ra esett, egy pénteki napra. Eleinte voltak fenntartásaim vele, de ekkor volt szabad minden már lefoglalt szolgáltatónk, fotós, dekoros, cukrász, fodrász, CM, DJ. Mindegyik tök rugalmasan állt hozzá a dolgokhoz és biztosítottak arról minket, hogy nem maradunk szolgáltató nélkül. Ez azért pozitív csalódás volt tőlük. Az éttermet nem kérdeztem meg, mivel nem hiszem, hogy ennyire előre be lennének táblázva, főleg nem a mostani helyzetben. A szeptember mellett szólt az is, hogy abban a hónapban van párom szülinapja, szüleim is akkor házasodtak össze (szept. 12.) és mint nemrég kiderült, nagyszüleim is szeptemberben házasodtak (szept. 24.). Így mi pont a kettő közé esnénk a dátumunkkal, ha az egyikhez hozzáadunk 6-ot, a másikból meg elveszünk, pont kijön a 18. Ja,és 6 éve vagyunk együtt a párommal. Így már sokkal szimpatikusabb lett a dátum, péntek ide vagy oda.... Ráadásul az utóbbi két évben a szeptember sokkal szebb és melegebb volt, mint a június a sok zivatarral...
Én hiszek abban, hogy ez az egész dolog nem hiába van. Hiszen az egész csak egy dátum, egy világi dolog. Nem ettől függ majd a házasságunk, sőt maga a kapcsolatunk sem. Még az se biztos, hogy szeptemberben minden rendben lesz. De azért hinni hiszek, hiszünk benne, mást nem tudunk csinálni..
2020. április 9., csütörtök
Régi idők Húsvétjai
Emlékszem, amikor még öcsémmel kicsik voltunk (értsd, ált.sulis korosztály), a többi gyerekhez hasonlóan mi is nagyon vártuk a tavaszi szünetet. Húsvét előtt közvetlenül Apukám a sonkát és tojásokat főzte, általában szombaton, Anyukám pedig jobbnál jobb sütikkel rukkolt elő, többször kalácsot is sütött, egyszer egy nyúl formájút, amire Öcsém azt mondta, maci. A ház tele volt tavaszi virágokkal, akárcsak az udvar. Még tojást is színeztünk, és ragasztottunk rá húsvéti matricákat. Ezek egy kis fűvel teli fonott kosárba kerültek, hogy aztán az ünnep alatt ott díszelegjenek az asztalon. Kiegészültek sokszor csokitojással is. Szombat este tesómmal az udvaron fészkeket készítettünk fűből, különböző helyekre, hogy majd a Nyuszi "beletojja" az ajándékait. Aztán vasárnap reggel izgatottan siettünk ki az udvarra, a fészkek pedig (feltéve ha szüleim hamarabb keltek fel, mint mi), már tele voltak csokikkal, kisebb tárgyi ajándékokkal. Emlékszem, hogy egy Húsvét alkalmával kaptam meg az első Harry Potter könyvemet, ami nagy befolyást gyakorolt tinikoromra. Tesóm pedig a cumiját hagyta egy fészekbe a kicsi Nyuszi számára. Így próbálták anyáék leszoktatni a cumiról. Miután kiörömködtük magunkat az ajándékainkban, következett a bőséges sonka-tojás reggeli, sok-sok zöldséggel. Én általában, ahogy mostanában is, már egy evészetre jóllaktam a sonkából, így később már csak tojást és vajas kalácsot ettem. Utána maradt a jó kis pihenés otthon, másnap pedig tesóm locsolkodni ment Apával, én meg otthon maradtam Anyuval, várni a locsolókat. Régebben még sokan jöttek, szüleim munkatársai, szomszédok, nekem egyszer volt egy fiú locsolóm, aki felnőttként homoszexuális lett. Persze bírtam a csávót, és akkoriban sok lányhoz elment. De általában Anyának voltak locsolói. Sok lány utálta, hogy büdös lett a haja locsolkodás után, de nekem tetszett, hogy jó illatos vagyok. Sokat tévéztünk, ilyenkor jó műsorok mentek mindig, sokszor Bibliai témájú filmek... Aztán irigykedtem öcsémre, amikor hazajött sok-sok tojással, csokival és pénzzel. Akkor én is szerettem volna fiú lenni. De persze csak akkor. :)
Szép időszak volt. De szép a mostani is, amikor a saját házunkban rendezkedünk, most párom főzi a sonkát, tojást, én pedig megpróbálkozok a zserbó sütéssel..
Kiteszem a húsvéti díszeket. A kertünk csodaszép, tele raktam mindent muskátlival, kinyíltak a nárciszok, amelyek tavaly még csak zöldelltek és jácintjaink is vannak. Minden gyümölcsfánk virágzik, bár a cseresznye később kezdett, a sárgabarack valószínűleg lefagyott. Plusz ültetek el további virágokat, árvácskát, százszorszépet, virágmagokból pedig kéknefelejcs és rezgő nyílna, ha sikerül.
A sziklakertet is megtisztítottuk, napelemmel és egy szintén napelemes békával díszítettem fel.
Most végre párom is itthon lesz, nem dolgozik, mint tavaly, csak Húsvéthétfőn indul meg, délután.
Írhatnám, hogy ez a Húsvét nem lesz olyan, mint a többi, a kijárási korlátozás és a járvány miatt, de hazudnék... Tavaly nem jött senki locsolkodni itt helyben hozzánk, és kettesben ünnepeltünk párommal. Annyi volt a különbség, hogy hétfőn elmentünk szüleimhez, látogatóba. Ezt a látogatást most előre hoztuk, tegnapra, hiszen nem tudtuk, Húsvétra jobban szigorodnak-e esetleg a korlátozások, hogy pl. még a lakóhelyet se lehet elhagyni, de úgy tűnik, az ünnepekre is marad egyelőre minden a régiben.
Na nem baj, legalább kipihenjük magunkat és lesz időnk gazolni... Is...
Kellemes ünnepeket kívánok Mindenkinek!
Szép időszak volt. De szép a mostani is, amikor a saját házunkban rendezkedünk, most párom főzi a sonkát, tojást, én pedig megpróbálkozok a zserbó sütéssel..
Kiteszem a húsvéti díszeket. A kertünk csodaszép, tele raktam mindent muskátlival, kinyíltak a nárciszok, amelyek tavaly még csak zöldelltek és jácintjaink is vannak. Minden gyümölcsfánk virágzik, bár a cseresznye később kezdett, a sárgabarack valószínűleg lefagyott. Plusz ültetek el további virágokat, árvácskát, százszorszépet, virágmagokból pedig kéknefelejcs és rezgő nyílna, ha sikerül.
A sziklakertet is megtisztítottuk, napelemmel és egy szintén napelemes békával díszítettem fel.
Most végre párom is itthon lesz, nem dolgozik, mint tavaly, csak Húsvéthétfőn indul meg, délután.
Írhatnám, hogy ez a Húsvét nem lesz olyan, mint a többi, a kijárási korlátozás és a járvány miatt, de hazudnék... Tavaly nem jött senki locsolkodni itt helyben hozzánk, és kettesben ünnepeltünk párommal. Annyi volt a különbség, hogy hétfőn elmentünk szüleimhez, látogatóba. Ezt a látogatást most előre hoztuk, tegnapra, hiszen nem tudtuk, Húsvétra jobban szigorodnak-e esetleg a korlátozások, hogy pl. még a lakóhelyet se lehet elhagyni, de úgy tűnik, az ünnepekre is marad egyelőre minden a régiben.
Na nem baj, legalább kipihenjük magunkat és lesz időnk gazolni... Is...
Kellemes ünnepeket kívánok Mindenkinek!
2020. március 24., kedd
A március nem tudja, hogy járvány van
Csendesek az utcák, terek, parkok, az épületek. De a tavasz és a
március nem tudja, hogy ez miért van, csak ontja virágait, csicseregnek a
madarak, rügyeket hajtanak a fák.... Minden zöldbe borul, megjelennek
az első méhek és visszarepülnek a gólyák... Az ember ilyenkor vágyik ki a
szabadba, a levegőre. A levegőre, ami most ki tudja, mit tartogat. És
távolságot kell tartani az emberektől. Olyanoktól is, akik legközelebbi
hozzátartozóink. Mert olyan természetes az érintés, az ölelés, a
társaság ígérete.. De most ezek nincsenek. Helyette bizonytalanság van,
és csend, és halk imák. És erkélyzene, tapsok az ablakból és
udvarokból... És ki tudja még, mi jön.. És igen, ez ugyan nem
spanyolnátha, de korunk mégsem ért meg hasonlót mostanában és ha nem is
félünk, de érezzük, hogy ez most valahogy más, mint az eddigi életünk. És ez nem játék.
Felvesszük a maszkot, mert fel kell venni, közben éljük az életünket
tovább, mert mindig van miért élni, még ha most kilátástalannak is tűnik
a helyzet. Dobog a szívünk, tudunk lélegezni. Ez hatalmas dolog...
Csendes március
Már rég voltak ennyire "bezárva" az emberek, mint mostanában. Amikor biciklizek a munkába és haza is jövök, szinte senkivel nem találkozok, azokon kívül, akik a munkájukat végzik. Még mindig nem tudjuk, hogy elhalasszuk-e az esküvőt vagy sem, egyelőre májusig kivárunk. Jelen helyzetben, és ez már változott az utolsó posztom óta, nem lehet rendezvényeket sem tartani, kivéve a polgári esküvőt, templomi szertartást. Az élelmiszerboltokon, patikán és drogériákon kívül nem lehetnek nyitva egyéb üzletek 3 után, így pl. az éttermek sem. Tehát jelen pillanatban egy polgárit tarthatnánk, jó esetben max. 10-15 fővel, rosszabb esetben két tanúval (utána max. otthon egy vasi), de vannak hivatalok, amelyek bezártak vagy egyáltalán nem vállalnak be esküvőket határozatlan ideig. A Facebook menyasszonyi csoportjában is látom, hogy halasztgatják el az esküvőjüket a párok, vagy őszre, télre, nyár végére, vagy jövő évre teszik. Most úgy beszéltük párommal, hogy ha lehet, a polgárit megtartjuk, legfeljebb ha lecsendesedik a helyzet, akkor lesz a templomi és egy lagzi. Én semmiképp se szeretném jövőre tenni, hiszen én sem vagyok már húszéves és lassan családot is szeretnénk alapítani. Másrészt meg ha ez idén nem jön össze, én nem fogok újra szervezkedni, ez is éppen elég, főleg, hogy szinte egyedül szerveztem le a szolgáltatókat. Max. egy mindenkinek alkalmas napra áttesszük az eseményt.
Pedig már elkezdhettünk volna jegyesoktatásra is járni, de most templom sincs. Jelenleg sodródunk az árral, mert mi mást is tehetnénk...
És ez legyen a legnagyobb bajunk.
Az egészség sokkal fontosabb, és az, hogy még van munkánk, ahova bejárhatunk. A hivatalban ma először jöhettem el home office-re, igaz, nem minden nap lesz így,majd kolléganőmmel váltjuk egymást ügyeletbe.
De a semminél ez is jobb és már ez is nagy szám a jegyzőtől. Ahhoz képest, hogy valahol személyes ügyfélfogadás sincs, és 12ig vagy 2ig vannak, mi rohadjunk bent fél 5-ig tök feleslegesen.
Pároméknál is lezárták az első ajtókat a buszon és nem lehet jegyet se venni náluk, csak mobil alkalmazásban. Már ez is nagy könnyebbség és örültem is neki, így talán kevésbé van kitéve annak, hogy emberekkel érintkezzen. Már csak azt kell jobban az agyába vésnem, hogy sokat mosson kezet és fertőtlenítsen, amikor csak lehet. Mi is kaptunk gumikesztyűt és folyamatosan fertőtlenítem a kezem a munkahelyen. Az ügyfelek is csak csengetnek, már aki jön (szerencsére kevesen vannak), és kimegy hozzá az ügyintéző. Ha nem fontos, be se engedjük... Tehát így állunk jelenleg.
Nem találkozunk mi se senkivel, nem járunk senkihez, itthon vagyunk, párom elvetett a kertben, szépítjük az udvart, gazolunk... Én már most több filmet néztem meg, mint sokszor 3 hét alatt.. Régi klasszikusok, pl. Elfújta a szél...
Furcsa ez az egész helyzet, de szépen fokozatosan hozzá lehet szokni... Ilyenkor jön rá az ember, mi a fontos az életben, mi a létszükséglet... Ez azon is látszik, hogy mi lehet nyitva és mi nem...
Az ember mindent félredob az egészsége miatt... mert minden félredobható, csak egészség legyen.
És igen, nem hiába kapta ezt az emberiség, most megtanulja értékelni azt, amik eddig nem érdekelték vagy amiket nem értékelt. Családok kerülnek össze, óvni kezdjük az öregeket, segítünk nekik, amit eddig is kellett volna, és természetes kellene, hogy legyen.... Szóval valószínűleg az emberiség pont olyan betegséget kapott, amilyet megérdemelt...
Pedig már elkezdhettünk volna jegyesoktatásra is járni, de most templom sincs. Jelenleg sodródunk az árral, mert mi mást is tehetnénk...
És ez legyen a legnagyobb bajunk.
Az egészség sokkal fontosabb, és az, hogy még van munkánk, ahova bejárhatunk. A hivatalban ma először jöhettem el home office-re, igaz, nem minden nap lesz így,majd kolléganőmmel váltjuk egymást ügyeletbe.
De a semminél ez is jobb és már ez is nagy szám a jegyzőtől. Ahhoz képest, hogy valahol személyes ügyfélfogadás sincs, és 12ig vagy 2ig vannak, mi rohadjunk bent fél 5-ig tök feleslegesen.
Pároméknál is lezárták az első ajtókat a buszon és nem lehet jegyet se venni náluk, csak mobil alkalmazásban. Már ez is nagy könnyebbség és örültem is neki, így talán kevésbé van kitéve annak, hogy emberekkel érintkezzen. Már csak azt kell jobban az agyába vésnem, hogy sokat mosson kezet és fertőtlenítsen, amikor csak lehet. Mi is kaptunk gumikesztyűt és folyamatosan fertőtlenítem a kezem a munkahelyen. Az ügyfelek is csak csengetnek, már aki jön (szerencsére kevesen vannak), és kimegy hozzá az ügyintéző. Ha nem fontos, be se engedjük... Tehát így állunk jelenleg.
Nem találkozunk mi se senkivel, nem járunk senkihez, itthon vagyunk, párom elvetett a kertben, szépítjük az udvart, gazolunk... Én már most több filmet néztem meg, mint sokszor 3 hét alatt.. Régi klasszikusok, pl. Elfújta a szél...
Furcsa ez az egész helyzet, de szépen fokozatosan hozzá lehet szokni... Ilyenkor jön rá az ember, mi a fontos az életben, mi a létszükséglet... Ez azon is látszik, hogy mi lehet nyitva és mi nem...
Az ember mindent félredob az egészsége miatt... mert minden félredobható, csak egészség legyen.
És igen, nem hiába kapta ezt az emberiség, most megtanulja értékelni azt, amik eddig nem érdekelték vagy amiket nem értékelt. Családok kerülnek össze, óvni kezdjük az öregeket, segítünk nekik, amit eddig is kellett volna, és természetes kellene, hogy legyen.... Szóval valószínűleg az emberiség pont olyan betegséget kapott, amilyet megérdemelt...
2020. március 15., vasárnap
3 és fél hónap az esküvőig
Amikor elkezdtük szervezni az esküvőnket, valahogy egyáltalán nem gondoltam arra, hogy bármi miatt aggódni kéne, hacsak nem a hacacáréra és egyébként is az esküvővel járó természetes izgalomra gondolok. De természetesen hiába tervez az ember, az élet felülírja a dolgokat. Egyrészt nagypapám kórházba került, már többször is volt bent, de akkor műtét miatt és lábadozás után jobban volt... De most sajnos olyan baj érte, hogy a felépülés hosszadalmas és mellette még kezelésekre is jár, ami szintén gyengíti. Anyukám felmondott és otthon maradt vele. Még másfél hónapja is ugyan ha voltak bajai, de tevékenykedett, amikor tudott, mivel asztalos, mindig akadtak kisebb-nagyobb munkálatok.
Valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ugyanolyan állapotban ott lesz a Nagy Napon, de a dolgok megváltozhatnak akár egyetlen perc alatt. Persze örülök, hogy ahhoz képest van életereje, nagy küzdő és szellemileg is ép maradt. Ezért hálát kell adnom, és nyilván nem jó, ami történt, de hálás lehetek jelenleg, hogy nem még rosszabb a helyzet. Mert mindig van rosszabb...
És persze ha ez még nem lenne elég, és ettől függetlenül az esküvő időpontja még maradt volna, jött a koronavírus. És ezzel együtt a teljes bizonytalanság. Jelenleg csak remélni tudom, hogy addigra rendeződik a helyzet, vagy legalábbis nem lesznek nagy korlátozások, kikötések... Jelenleg 100 fő felett nem tarthatóak rendezvények és a mi lagzink 50-60 fő között van, nade most ez a 100 fős kikötés is megváltozhat akár egyetlen nap alatt.. Nem beszélve arról, hogy itt már nem csak a rendeletekről van szó, hanem a szolgáltatók, fenntartók, étteremvezetők saját döntéseiről is. Hiába van a rendelet, ha az étterem azt mondja, nem nyit ki akkor..stb vagy valamelyik szolgáltató lemondja erre hivatkozva. Vagy ha az idősekre, betegekre gondolok, nem várhatom el, hogy eljöjjenek, kockáztatva a fertőzést...
Jelenleg úgy gondolom, hogy aznap mindenképp megtartjuk csak a polgárit kevesebb fővel (már ha azt lehet akkor), és elhalasztani a teplomit és lagzit... De ezt nem igazán szeretném, valahogy nekem akkor igazi az egész, ha egy napon van, egyszer van rajtam a menyasszonyi ruha..stb. Persze hiába az emberi ész és döntés, ha Istennek más az akarata...
Semmi se történik ok nélkül és hiszem, hogy ennek az egész járványnak is megvan az oka.
Amúgy az esküvőről annyit, hogy a meghívókat elkezdtük kiosztani, a gyűrűt megrendeltük már három hete, szülőköszöntő ajándékok is hamarosan megérkeznek. Videóst is elkezdtem keresni, mert úgy gondoltam, hogy bánnám, ha nem lenne.... Végül beszéltem egy komával, aki szimpatikusnak tűnt, bár nagyobb összeget mondott, mint amit mi szántunk volna erre, de úgy voltunk vele, egye fene... Jelenleg nem tudom, egyáltalán lefoglaljam-e, fizessek-e foglalót ha kell, hiszen nem lehet tudni, mi lesz itt pár hónap múlva....
A próbahajam és sminkem is meglett volna, de a bál, amire helyben elmentünk volna, elmarad, így az is még várat magára. Menyecske ruhát még mindig nem találtam, de egyelőre nem is érdekel a dolog különösebben... Hiszen ha rosszabb lesz a helyzet pl júniushoz közeledve, akkor kár is megvenni....
Szóval jelenleg így áll a helyzet. Mi még dolgozunk holnap, bár az iskolák, egyetemek, óvodák bezártak (illetve az ovi csak azoknak van, akik nem tudják megoldani a gyermeki felügyeletet). Párom buszsofőr, így ő jobban ki van téve a járvány veszélynek, ő ugyan nem fél, de hordozó lehet és átadhatja...Egyelőre a tömegközlekedés is marad, de ki tudja, az is meddig. A hivatal nem hiszem, hogy bezár, szerencsére sok ügyfél amúgy sincs, az esküvőket pedig amíg kis létszámosak és nincs közöttük külföldről jött, valamint ha van is, az otthon marad, én megtartom.... Kérdés, mi lesz erre a konszenzus és a főnök ezt rám bízza-e vagy úgy döntenek bent, hogy nuku ügyfél és esküvők...
Olyan ez az egész helyzet, mintha nem is velünk történne... Mi mentesültünk életünkben a villágháborútól, erre jön egy világjárvány....
De ami előre el van rendelve, az ellen nem tudunk mit tenni, ha beledöglünk se...
Valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ugyanolyan állapotban ott lesz a Nagy Napon, de a dolgok megváltozhatnak akár egyetlen perc alatt. Persze örülök, hogy ahhoz képest van életereje, nagy küzdő és szellemileg is ép maradt. Ezért hálát kell adnom, és nyilván nem jó, ami történt, de hálás lehetek jelenleg, hogy nem még rosszabb a helyzet. Mert mindig van rosszabb...
És persze ha ez még nem lenne elég, és ettől függetlenül az esküvő időpontja még maradt volna, jött a koronavírus. És ezzel együtt a teljes bizonytalanság. Jelenleg csak remélni tudom, hogy addigra rendeződik a helyzet, vagy legalábbis nem lesznek nagy korlátozások, kikötések... Jelenleg 100 fő felett nem tarthatóak rendezvények és a mi lagzink 50-60 fő között van, nade most ez a 100 fős kikötés is megváltozhat akár egyetlen nap alatt.. Nem beszélve arról, hogy itt már nem csak a rendeletekről van szó, hanem a szolgáltatók, fenntartók, étteremvezetők saját döntéseiről is. Hiába van a rendelet, ha az étterem azt mondja, nem nyit ki akkor..stb vagy valamelyik szolgáltató lemondja erre hivatkozva. Vagy ha az idősekre, betegekre gondolok, nem várhatom el, hogy eljöjjenek, kockáztatva a fertőzést...
Jelenleg úgy gondolom, hogy aznap mindenképp megtartjuk csak a polgárit kevesebb fővel (már ha azt lehet akkor), és elhalasztani a teplomit és lagzit... De ezt nem igazán szeretném, valahogy nekem akkor igazi az egész, ha egy napon van, egyszer van rajtam a menyasszonyi ruha..stb. Persze hiába az emberi ész és döntés, ha Istennek más az akarata...
Semmi se történik ok nélkül és hiszem, hogy ennek az egész járványnak is megvan az oka.
Amúgy az esküvőről annyit, hogy a meghívókat elkezdtük kiosztani, a gyűrűt megrendeltük már három hete, szülőköszöntő ajándékok is hamarosan megérkeznek. Videóst is elkezdtem keresni, mert úgy gondoltam, hogy bánnám, ha nem lenne.... Végül beszéltem egy komával, aki szimpatikusnak tűnt, bár nagyobb összeget mondott, mint amit mi szántunk volna erre, de úgy voltunk vele, egye fene... Jelenleg nem tudom, egyáltalán lefoglaljam-e, fizessek-e foglalót ha kell, hiszen nem lehet tudni, mi lesz itt pár hónap múlva....
A próbahajam és sminkem is meglett volna, de a bál, amire helyben elmentünk volna, elmarad, így az is még várat magára. Menyecske ruhát még mindig nem találtam, de egyelőre nem is érdekel a dolog különösebben... Hiszen ha rosszabb lesz a helyzet pl júniushoz közeledve, akkor kár is megvenni....
Szóval jelenleg így áll a helyzet. Mi még dolgozunk holnap, bár az iskolák, egyetemek, óvodák bezártak (illetve az ovi csak azoknak van, akik nem tudják megoldani a gyermeki felügyeletet). Párom buszsofőr, így ő jobban ki van téve a járvány veszélynek, ő ugyan nem fél, de hordozó lehet és átadhatja...Egyelőre a tömegközlekedés is marad, de ki tudja, az is meddig. A hivatal nem hiszem, hogy bezár, szerencsére sok ügyfél amúgy sincs, az esküvőket pedig amíg kis létszámosak és nincs közöttük külföldről jött, valamint ha van is, az otthon marad, én megtartom.... Kérdés, mi lesz erre a konszenzus és a főnök ezt rám bízza-e vagy úgy döntenek bent, hogy nuku ügyfél és esküvők...
Olyan ez az egész helyzet, mintha nem is velünk történne... Mi mentesültünk életünkben a villágháborútól, erre jön egy világjárvány....
De ami előre el van rendelve, az ellen nem tudunk mit tenni, ha beledöglünk se...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Augusztus - és új lehetőségek
Gyorsan telik a nyár, immáron két hét, és kezdődhet az ovi. Nagyon nem várom, pedig korábban, amikor még itthon voltam a gyerekkel, alig vá...
-
Egy évvel ezelőtt 14 kilóval több voltam, albiban tengődtem egy idegen lakótárssal, a párommal hétvégente találkoztam, és egy semmirevaló mu...
-
Már hónapok óta nem írtam, de mostanában – talán érthető módon – minden időmet a kislányom köti le. Már a nyáron is túl vagyunk, szerenc...
-
Az idei nyár picit talán jobban sikerült és élménygazdagabb is volt, mint az elmúlt három évben. Mivel a kislányunk már nagyobb, ezért jobba...
