Előzmények és távlatok

Egy évvel ezelőtt 14 kilóval több voltam, albiban tengődtem egy idegen lakótárssal, a párommal hétvégente találkoztam, és egy semmirevaló munkám volt. A városi benzinszagot éreztem egész nap, és a jó idő ellenére a négy fal között voltam kénytelen lenni, zöld sehol a közelben...
Ehhez képest jelenleg a párommal élek, a saját házamban, a saját kertünk zöldségeit ehetem (jelenleg retek és saláta), a jó levegőn vagyok egész nap és a madárcsicsergést hallgatom. Ma már nem cserélném el egy szegedi lakásra, holott 10 évvel ezelőtt az volt minden vágyam...
A munkám hasznosabb, igaz, kevesebbet keresek, de ez a közigazgatásban sajnos már csak így van...
Több feladatot kapok, tehát nem unatkozok és közelednek az EP választások is, ahol szintén egész nap közre fogok működni, a többi kollégával együtt.
Tegnap pl. gazoltam, amit nehezen tudtam volna még tavaly elképzelni magamról... Ráadásul a virágokat is nagyon megszerettem, egyre több gyűlik össze a környezetemben.
Jövő héten pedig keresztszülők leszünk párommal és névadót is tartok.
Jelenleg a párom ismét Kecskeméten van, de remélhetőleg az utolsó alkalom, hogy ott van. Érdekes, hogy csak őt küldik innen, a kollégái meg inkább felmondással fenyegetőznek, mint hogy oda menjenek.  Egyszóval, aki teszi rendesen a dolgát és nem szól, az mindig jobban szív. Úgyhogy mostmár párom is szólni fog, hogy ő nem szeretne menni, hiszen 10 év alatt eleget vidékezett és aludt vadidegen helyeken, ezért is jött el az előző melóhelyéről, pedig még jobban is keresett néha, mint jelenleg itt. De nem minden a pénz természetesen, lényeg, hogy nyugalom legyen... Persze stresszes a munkája, sokszor elgondolkozunk azon, milyen más lehetőséget lehetne találni, hogy nyugodt körülmények között dolgozhassunk, azt, amit szeretnénk... Még a biogazdálkodás sem lenne rossz, csakhát ebből megélni....

Közben gondolkozunk az esküvőn is (főleg én), hogy hány fő lenne, kit kellene hívjunk és kit ne, és főleg nagy lagzi legyen-e vagy egy kisebb szertartás éttermi vacsival egybe kötve... Manapság amúgy már a pár fős polgári szertartásoknak nagyobb divatja van, aztán tartanak egy kisebb vacsit vagy ebédet, és viszlát... Az igazi banzájt pedig szertartásvezetővel tartják egy nagy bulival, a látszat miatt... Vagy még annyit se.

Mi párommal hagyománykövetőek vagyunk, szeretjük a lagzis mulatós zenét, meg azt az igazi lagzi feelinget is, csak sajnos egyre kevesebb van belőlük, többségük erőltetett és unalmas.
Másrészt pedig nem a cécó miatt akarjuk a lagzit, hogy nagy buli legyen, hanem mert szeretjük egymást, és a legkomolyabb szintre szeretnénk emelni a kapcsolatunkat. Munkámból kifolyólag már azt is tudom, hogy egy sima élettársi viszony nem ad olyan jogot, mint egy házasság, és később a gyerek szempontjából is szerencsésebb, ha házasok a szülei, hiszen megvan az alap család modell.
Ez nem csak egy papír, legalább is nekünk... Jogokat ad ugyan, de attól ugyanúgy fogunk élni és ugyanazok az örömök, bánatok lesznek, mint eddig... De mégiscsak azt mondhatom az emberre, akit mindennél jobban szeretek, hogy a férjem és nem az élettársam....
Aki házasságpárti, annak ezt amúgy sem kell magyarázni :)
Az volt a kiindulás, mikor először beszéltünk róla, hogy helyben tartanánk, tényleg közel van minden egymáshoz.. Nade.. Én egyedül vagyok anyakönyvvezető, magamnak csak nem tarthatom, helyettest szerezni meg bonyodalmas, és hát nem igazán ragaszkodok a saját házasságkötő termünkhöz, nekem az munkahelyi helyszín... Másrészt pedig a helyszín, ahol utána a lagzi lenne, egy már eléggé lepukkant, szocreál hangulatú közösségi ház.. Valószínűleg ott kellene helyben főzetni, minden kaját odakérni/rendelni, a dekorációt is valószínűleg mind magunk kellene megoldjuk, nem hinném, hogy ott bármi is adott lenne, mint pl. egy éttermi vagy hotelhelyszín esetében...
Viszont valószínűleg olcsóbb lenne... De egyszer van esküvője az embernek, akkor már ne egy lepra helyen legyenek a vendégeink, legalábbis én így vagyok vele..

Ami szerintem a legfontosabb amúgy a násznép szempontjából, az a hangulat és a kaja. A dekorációra sztem a kutya se fog emlékezni,  de arra, hogy milyen volt a zene, arra biztos. Úgyhogy én szeretnék egy jó kis zenekart (nálunk élő zene jöhetne csak szóba), az lenne a legjobb, aki nem csak egész este a mulatós lagzi zenét nyomná, hanem akár operettet és mai ismertebb zenéket is...
A kaja pedig egy étteremben lehetne jobb, ahol adott minden eszköz, melegen hozzák ki a kaját, felszolgálják színvonalasan.. stb.

De ez még a jövő év zenéje, szó szerint... :)

Húsvéti előkészületek

Megkezdődtek nálam is a húsvéti előkészületek, takarítok, sütit készítek, ablakot mosok, a nagyja kaját már megvettük és a kalácsot is megrendeltük. Holnap jönnek szüleim, akik sonkát és tojást, valamint zserbót is hoznak, csakhogy meglegyen az igazi feelingje az ünnepnek
Bevallom, a húsvét sosem tartozott a kedvenc ünnepeim közé, a karácsony annál inkább. Valahogy húsvétkor általában mindig volt valami esemény, ami elrontotta vagy nem pont úgy sült el, ahogy azt elképzeltem. Anno hiába vártuk anyával a locsolókat a szépen megterített asztalnál, alig jöttek, végül már szinte senki, csak a család. Azóta szinte húsvéthétfőn mindig elmentünk valahova, pl. Ópusztaszerre vagy csak kirándulni, illetve az utóbbi pár évben Egerbocson voltunk. Persze rossz idő volt, esett az eső, ám volt egy emlékezetes húsvétvasárnap, amikor párommal elmentünk kirándulni, majd olyan jót sétáltunk, hogy fullra eltévedtünk és Egercsehin kötöttünk ki, ami gyalog igencsak húzós lett volna a visszaút miatt. Szerencsére szüleim is ott voltak, így autóval értünk tudtak jönni... Most szép idő van, de az egész nem sokat ér, ha nincs akivel együtt élvezni azt.

Spuri kutyus

Igaz, lett egy kutyusom, egy tacsi, amit mindig is szerettem volna. Spurinak neveztem el, mert folyton elspurizik, járkál, tegnap pedig vissza is szökött a régi gazdihoz. Nem szereti, ha magára hagyjuk, igényli a törődést, persze minden kutya ilyen, de dolgozni meg csak el kell menni. Így most magamra maradtam a kutyussal.

Párom Kecskeméten van, ahol a kritikán aluli helyi buszközlekedésben vesz részt mint sofőr. Csak vasárnap délután jön haza, így addig magam vagyok. Igaz, elvagyok, de már egy nap távollét Tőle elég volt arra, hogy rájöjjek, csak Vele szeretek lenni és nagyon hiányzik. Ő is így van vele, azt mondja, még a káoszt is jobban elviselné, ha ott lennék vele. Pedig sokszor kellett vidéken aludnia, napokig az előző munkahelyén is. De azóta valami megváltozott. Már jobban kötődünk egymáshoz az összeköltözésünk óta, már egy nap is sok ha nem látjuk a másikat...
Több mint 5 év után még szerelmesebb vagyok, mint eleinte, és igaz az, hogy lakva ismerszik meg a másik. Akit én megismertem, egy tüneményes, segítőkész pasi, ezért minden percét megérte az összeköltözésünk, még akkor is, ha nem mindig egyezünk.

Egyszóval számolom az órákat, amíg láthatom Őt. Lassan telik az idő... De Vele lesz teljes az ünnep. És akkor talán, ha itt lesz, a húsvét is jobban fog esni....

Vidéken élni jó

Azt már többször megírtam, hogy szeretek vidéken, nyugiban és zöldben élni, de mostmár egyre jobban azt gondolom, hogy jó ötlet volt falura költözni.
Télen bevallom, nem volt a legjobb, de ahogy jön a jó idő, minden virágzik, nő a fű, és beborít minket a virág, már el se akarok innen menni. Alig vártam, hogy csinosíthassuk az udvart, ez már pár hete tart. Vettünk tujákat, kialakítottam a fenyők alatt egy kis virágos kertet, napelemes lámpákat ültetve melléjük, hogy igazán jól nézzenek ki. Közben nyílnak a jácintok, nárciszok, ha még nem is mind.
15 féle zöldséget ültettünk a kertbe, és van hat tavaly ültetett gyümölcsfánk is (őszibarack, kajszibarack és körte), amelyek elkezdtek rügyezni és virágot hajtani. A többi, régebbi gyümölcsfán is kezd megindulni a virágzás. Mivel hetek óta eső sincs,ezért sokat kell őket locsolni, na nem csak a veteményt, hanem a frissen ültetett szomszédtól kapott szedret és a virágaimat is (muskátli, petúnia, levendula). A lucfenyőnkre pedig beköltözött egy igencsak termetes erdei fülesbagoly. Már valószínűleg régebben is lakott itt, mert a volt tulaj említette, hogy szoktak itt lenni. A köpeteket persze mindig ki kell dobnom, hiszen ott vannak szem előtt, de Harry Potter-rajongóként kicsit olyan, mintha lenne saját baglyom. Igaz, megbújik a sűrű ágak között, így alig látni Perkins-t. (Így neveztem el.)
Gondolkozunk állaton is, de azt tudjuk, hogy tyúkokat nem szeretnénk, hiszen egyikünk se vágná le őket, akkor meg mi értelme. Cicát és kutyust viszont szeretnénk, de elvagyok nélkülük is. Nem csak örömet, gondot is tudnak okozni, ezt megtanultam az alatt a másfél hónap alatt, amíg a két kiscicánk volt. Nagyon kényesek és rosszak lettek már a végére, úgy vettük észre, nemigen hálálták meg a szeretetünket, pedig el voltak kényeztetve.
Addig is gyönyörködünk a növényekben. Munka után is locsolok vagy virágot ültetek.
Párom elkezdte a buszos munkát, egyelőre mindenféle járaton van, van, hogy hajnalban elmegy és csak hat után jön haza.  De volt, hogy 8 után. Persze vannak kényelmesebb járatok is, jobb busszal és barátibb menetidővel, de míg nincs állandó fordája, addig marad a változatosság. Ez még nem is lenne gond, ha újként nem küldenék el Kecskemétre helyi járatra az ottani sofőrhiány miatt.
Még ez is hagyján lenne, hétköznap pár napot, nade szegényt pont Húsvétra osztották be. Én teljesen letörtem, de ő is. Jó lett volna közös Húsvét a házikónkban, locsolókkal, fincsi kajákkal... Egyedül nem lesz nagy öröm, illetve a szüleimhez persze elmegyek, de az mégsem ugyanolyan.
Szóval nem igazán érdekel már  Húsvét se, sőt nem is várom, max. csak azért, mert nem kell dolgozni.
Apropó munka, előző héten végig itthon voltam, mert az alapvizsgára készültem, ami sikerült is.
Rájöttem a hét vége felé, hogy jó lenne már valami hasznosat csinálni, egyszóval annyira nem bántam kivételesen, hogy dolgozni kell mennem hétfőn. A sok itthonlét egyébként is valahogy morózusabbá tesz, több időm van agyalni, és az nem mindig jó. Illetve türelmetlenebbül várja haza az ember a párját, ha egész nap otthon van, mintha én magam is dolgozok és csak 1 órát kell várjak, hogy hazaérjen.
Egyébként nem egyszerű buszsofőrnek lenni, de nyilván egy laikus csak azt látja, hogy egész nap ül, vezet és ennyi.. De ezen felül sok adminisztrációval jár és sok hülyét el kell viselni. Elkísértem egy járatára és eskü stresszes lettem én is az egésztől.. Úgyhogy mondtam is neki, inkább összeadok három párt, mint hogy ezt csináljam....
Talán párom is kicsit stresszesebb most (sőt, nem kicsit), de még új neki sok helyzet, ezért szoknia kell, mint nekem az első pár hétben. Mostmár én is megpróbálom halk belenyugvással, para nélkül elviselni az új feladatokat, ami természetesen megint csak lesz... De egy idő után talán már eljutok oda, hogy nem lesz minden dolog újdonság.. Pár év múlva esetleg.. Vagy talán majd jövőre..
Mindenesetre megnyugvást ad a tudat, hogy hazatérek a kis kuckónkba, amit szépítünk és csak a miénk. Ahonnan ki se lehet robbantani minket.. Megmondom őszintén, még az is eszünkbe jutott, hogy egy tanya se lenne rossz, ahol még a szomszédokat se kellene látni :D Ki gondolta volna, hogy nekem is ilyen gondolataim lesznek.. A városi csajból egy tanyasi lány.. De ha ez okoz örömet és boldogságot, akkor miért is ne... Az ember a szívét kell kövesse, nem az eszét... Hiszen ha szívvel lélekkel lakunk valahol, nem kényszerből, sokkal boldogabbak vagyunk... Sokkal higgadtabbak.. És érezzük, hogy mindennek van értelme... Hogy milyen nagy dolog elültetni egy fát, vagy látni, ahogy a földben megindul a termés, amit mi ültettünk el...
És esténként kiülünk naplementét nézni, közben huhog a bagoly és a kuvik.Ehetünk kint.  És mikor bemegyünk a szobába, nagy csend fogad és tudunk egy jót aludni.
Ezek az élet értékei, nem a modern városi luxuslakás...

Tavasz - új remények

Nem írtam egy ideje, de nem szerettem volna éppen akkor, amikor rossz passzban voltam. Hiszen minek panaszkodjak, egy idő után úgyis jobbra  fordulnak a dolgok vagy változnak, mert minden rossz után jön jó is.
Február elején sokszor voltam magam alatt, megvolt az első halottam anyakönyvezése, ráadásul egy ismerős srác édesanyja. Egyrészt váratlan volt, másrészt lelkileg is hatott rám a dolog, főleg mikor az elhunyt szeretteivel kellett egyeztessek pár nappal halál után, de ezen is túl voltam, nekik nehezebb helyzet volt ez, de engem se hagyott érzéketlenül. A főnököm szokás szerint hülye hangulatban volt sokszor, a kollégáim se igen szóltak hozzám, szóval úgy mentem be többször is, hogy na, ma felmondok. Már a következménye is se érdekeltek (milyen munkát találok utána...stb.),  csak legyen vége.
Közben párom is vizsgákon kellett keresztül menjen, hogy közelebb kerüljön a céljához, egy szombati nap pedig végre véget ért a folyamat a sikeres GKI vizsgával. Aznap kedvenc pizzázónkban ünnepeltünk Szegeden, hiszen aznap én is ott voltam, igaz, shoppingoltam és találkoztam egy barátnőmmel. Aki végig arról beszélt, hogy képzeli el a 2020-ban esedékes esküvőjét, neki is 2017-ben kérte meg a kezét a párja, igaz, ők régebb óta vannak együtt. Aztán bennem is felötlött ez a gondolat, hogy na, jó lenne már nekünk is kitalálnunk egy időpontot, meg hogy hol tartsuk, szóval annyit nyaggattam párom, hogy 2020-ra kitaláltunk egy tök jó időpontot nyárra. És azt is körvonalaztuk, hol legyen, hiszen saját magunkat nem tudom összeadni, egyedül vagyok a településen anyakönyvvezetőként.
Úgyhogy valamennyire megnyugodtam, hogy párom se veszi annyira félvállról a dolgot és már említettük is pár embernek a jövő nyári esküvőt.
A munkában ugyanaz a helyzet, de minden attól függ, hogy állok hozzá. Talán a kollégák se olyan gázak, kettővel tök jól elvoltunk most egy pár napos tanfolyam alatt. Ha nem vagyunk bent az irodában, ők is jobban megnyílnak. Nem is csoda, ahol az a hárpia főnököm jelen van, elszívja az életenergiát is. Amúgy lehet, jó kis csapat tudnánk lenni, csak nem ezzel a főnökkel... Viszont ők is ugyanannyira "kedvelik" a főnököt, mint én.
Azóta még egy esküvőt tartottam, igaz egyik hétről a másikra, mert sürgős volt a párnak.
Névadóm is lesz májusban, majd keresztelő is, de ott már én leszek a keresztanya. Érdekes lesz a saját keresztfiamnak névadót tartani.... Még mindig nem értem, mi értelme mindkettőnek, dehát nem én döntöm el...
A hétköznapok gyorsan és változatosan telnek, párom elkezdte a buszozást és holnap egyedül visz már egy járatot öt nap vonalbejárás után... Nem izgul annyira, inkább már várja...
Mivel ma szuper idő volt, ezért az udvaron munkálkodtunk, virágot ültettünk, szemetet szedtem (mai napig találok a kertben oda nem illő dolgot még a volt tulaj után). Szeretnénk majd veteményezni is.
Én pedig rájöttem, hogy szeretem a virágokat, Szegeden a 8 év alatt kb. jó, ha volt három cserepes virágom, itt meg nem tudok leállni azzal, hogy vegyek, egyelőre bentre szobanövényt, de már ki is ültetünk tavaszi virágokat és nyílnak is ki a tavaly elültetettek. Ma is inkább kint voltam a levegőn, mint hogy bent olvassak. Furcsa, ezt se gondoltam volna magamról még évekkel ezelőtt. Ahogy azt se, hogy főzni is szeretek, és új házias ételeket is jól esik kipróbálni.
Más vagyok itt, mint a városban voltam, sokkal nyugodtabb, hatékonyabb is. Úgy érzem, hogy van értelme annak, amit csinálok. A kinti munkálatnak, hiszen sokkal szebb lesz utána minden. A benti takarításnak, hiszen saját házamat szépítem, nem másét egy albérletben. A munkám is hasznosabb, mint a CC-s munkám volt, akárhogy is nézem. A majdnem mindennapos biciklizés is jót tesz, hiszen mozgok, miközben anno a heti egy óra spinning is nehezemre esett.
Szóval vannak jó és rosszabb napok, minden csak attól függ, hogy állok hozzá.
Hiszen nem az számít, hol vagyunk, hanem hogy jól érezzük magunkat. 

Csillagjegyek társaságában

Tegnap elemzést végeztem magamban arra vonatkozóan, hogy melyik csillagjeggyel mennyire jöttem ki, kb. mi a véleményem ezekről az emberekről és sok hasonlóságot fedeztem fel az azonos csillagjegyű emberek között.
Természetesen nem tartom szentírásnak az asztrológiát, de elgondolkoztat, ahogy az ezotéria más elemei is.

Barátságok

A legmélyebb beszélgetéseket és őszinte barátságokat a Vízöntőkkel tudtam tartani. Volt, hogy nem kerestem a társaságukat, de ők mindig megtaláltak, hűségesek és lehet rájuk számítani. Jót lehet velük beszélgetni és nekik mondtam el a legtöbb dolgot magamról és az életemről, olyan dolgokat is, amit mások előtt cikinek tartanék. Nem túl szenvedélyes emberek, bár a hangulatuk elég változékony, és sokszor ok nélkül tartanak távolságot, de aztán újra megtalálnak. Szóval barátság terén ők nyertek nálam. A Kosokkal, nem csak egyik barátnőmmel, hanem úgy általában elég felszínes beszélgetéseket lehetett csak folytatni, nem mutatják ki érzelmeiket, nem szeretnek beszélni mélyebb dolgokról, az anyagiakról már annál jobban. Persze makacsok is mellette, ha valamit kigondolnak, legyen az bármilyen hülyeség is, hat lóval sem lehet őket visszatartani, jó szóra nem hallgatnak, nem is akarnak. Tűz jegyűek, de én hatalmas tűzzel nem találkoztam esetükben, ám ha egyszer kitörnek, akkor minden bizonnyal minden borul. Öcsémre is többnyire ez jellemző, Tűz jegyű, mint én, így nem is csoda, hogy sokszor különböztünk össze. A Halakat az érzelmeik irányítják, kapcsolatfüggőnek tűnnek, és lehetnek bármilyen szar kapcsolatban is, inkább tűrnek és nyelnek némán, mint hogy változtassanak és lépjenek. Változtatni talán ők változtatnak a legnehezebben, félnek minden újtól. Alapvetően túl önállónak sem tartom őket és könnyen befolyásolhatóak. Intuitívnak is tartják őket, a megérzéseik talán tényleg jól működnek.
Nyilas volt az a csaj, aki a szobatársam volt 4 évig, így jól megismerhettem, illetve egy óvodakorból ismert lány is. Bulizósak, beszédesek, pörgősek, sok emberrel veszik körül magukat, és mindig több vasat (érts: pasit) tartanak a tűzben, ha az egyik nem válna be, legyen ott egy másik.
Talán a szókimondás az, ami olyan idegesítő bennük, ami a szívükön, az a szájukon, sajnos akkor is, ha dühösek és ezzel megbántanak másokat. Én is Nyilas vagyok és tudom magamról, hogy én is ilyen vagyok és engem is bántott meg régi barátnőm, pont a szókimondása miatt. Viszont bulizni, kikapcsolódni jól lehet velük, szinte minden hülyeségre kaphatóak, érdeklődési körük pedig elég változatos, így szinte mindenről lehet velük beszélni.
Ikrek volt még egy fiúbarátom, de a környezetemben vannak ilyen jegyűek, így kb. megvannak a jellemzőik. Sokminden érdekli őket és sokmindenbe kezdenek bele, de ezeket a dolgokat ritkán viszik végig. Bulizósak, társaságiak és kreatívak is, de nem hagynak olyan mély nyomot az emberben. Legalábbis bennem nem hagytak. Szeretik magukat előtérbe helyezni, kizárva ezzel mást, illetve sokszor elég körülményesek is, sokszor túlszervezik magukat.

Kapcsolatok

Két csillagjegy maradt meg bennem a pasik révén és ez azért is érdekes, mert szinte mindenhol azt írták: nem illenek össze a Nyilassal.
Skorpió jegyű volt az első plátói szerelmem, akit nem is tudom milyen okból szerettem meg, hiszen csak emailen keresztül kommunikáltunk. Én vontam köré tévképzeteket, a képbe szerettem bele, amit őriztem magamban róla, mivel nem ismertem egyáltalán. A fiú aztán bunkón visszautasított, mikor erőt vettem végre magamon, hogy színt valljak neki. Úgyhogy ez megmaradt a Skorpiókról, hogy bunkók, és ez a feltevés később se igen hagyott alább. Ugyanis az első komolyabb barátom, exem is Skorpió volt. Majd megfojtott a szeretetével, ami a Tűz jegyű Nyilast, engem, természetesen elriasztott. Minden lehetséges módon magához akart kötni, haza is alig akart engedni, rajtam lógott, hívogatott és hatalmas lelki harcokat vívott magában, ha nem voltam épp vele. Persze szexmániásak is emellett, nagyon szenvedélyesek az ágyban.  Bosszúállóak is, később bármikor a fejedhez vág bármit, a múltból is. Viszont nagyon vonzóak, vonzottak, nem egyszer derült ki egy pasiról, aki vonzott és egyszerre taszított is közben, hogy Skorpió jegyű. Úgyhogy utólag nem baj, hogy megszabadultam tőlük. Bár van egy Skorpió jegyű barátnőm, akire ezek nem jellemzőek,szóval lehet, hogy nőben jobban kijövök velük, ám mégse olyan belsőséges a viszony, mint a korábbiakban felsoroltaknál.

A Szűz jegyűekről is azt írták, hogy nem valóak a Nyilashoz, viszont én mégis velük találtam meg inkább a közös hangot, a lelki társat. Illetve mostani párommal, de korábban volt egy szintén Szűz pasi, akivel szintén nagyon jól lehetett beszélgetni, humoros volt, vagány, és emellett kedves, udvarias. Igaz, kissé visszafogottak, nem túl szenvedélyesek, kivéve persze, ha felrázzák őket, mert akkor tudnak azok lenni, csak nem egyből megy nekik. Kommunikációban tehát csillagos ötös, lehet lelkizni velük és érdeklődőek is, nem csak magukat helyezik a központba.Talán azért is találom meg velük jobban a közös hangot, mert az aszcendensem Szűz.

Tudom, hogy nem csak a napjegyünk a meghatározó, sőt, inkább az aszcendens hat ránk, de mégis azért tudok hasonlóságokat találni így is.

Ezek persze az én szemszögemből vannak leírva, az én tapasztalataim szerint ilyenek, de nyilván nincs kőbe vésve, hogy minden ilyen csillagjegyű hasonló kell legyen. Ez a saját ismerőseimre vonatkozik.

Gyerekkori hétvégék

Milyen jó is volt még suliba járni, amikor nem nyomasztott más, csak a leckék és dolgozatok, felelések gondja, de otthon, a lecke megírása és tanulás után az ember szabad lehetett, játszhatott. kimehetett az udvarra jó időben.
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert jó gyerekkorom volt, nem árnyékolta be igazán semmi, csak néha a durvább viták öcsémmel, amikor nem egyeztünk.
A hétvégék általában jól teltek. Reggelente mesét néztünk, anyu elment a boltba, hozott nekünk fincsi joghurtot, ami mellé színes cukorkák voltak. Vagy chipset, különösen a Cheetos és Lays chips ízei maradtak meg bennem, hiszen ezekben voltak tazók emlékeim szerint, amiket sok velem egyidős gyerekhez hasonlóan gyűjtöttem. Aztán volt, hogy legóztunk, kirakóztunk vagy iskolásat játszottunk, mindig öcsém volt a rossz fiú, a babáim pedig a jó tanulók. Anyuék már akkor mondták, hogy szeretek dirigálni és nevelni, jó tanár lenne belőlem. Igaz, türelmem nem volt sok, ezért ez a gondolat szerintem annyira mégsem állta meg a helyét.  Amikor rosszabb idő volt és már volt számítógépünk, akkor játszottunk, én a Tarzant szerettem a legjobban, öcsém a Need for speedet. Képesek voltunk egész délután ott ülni a gép előtt és nézni a másikat, ahogy játszik. Amikor lett videólejátszónk végre, akkor apukám hozott videókazettákat a kollégájától. Emlékszem, egy csomó állatos dokumentumfilmet néztünk meg akkor és a Disney-mesék többségét is így láttam. Akkoriban nem volt, csak három tv csatornánk, kevés műsorválasztékkal, így érthetően tetszett, hogy végre mást is láthatok, mint az uncsi tv műsorokat.
Anyukám mai napig szeret sütni, főzni, a sütést pedig javarészt hétvégén végezte el, nemegyszer isteni illatok jöttek a konyhából. Na meg persze ebédre fincsi kaják voltak, főként vasárnap, és nem csak a szokásos rántott hús, sült krumpli, hanem sok egyéb különlegesség is.
Ahogy nőttem, egyre kevésbé játszottam öcsémmel, lekötött a tanulnivaló, na és persze az olvasás, a könyvek világa. Volt, hogy csak olvastam másfél napon keresztül, csak aludtam közben, és  enni mentem ki. Ez a Harry Potter könyv volt természetesen, amit nem tudtam letenni.
Most már luxusnak számít, ha egy napot csak olvasással tölthetek el. Hiszen a hétvége napjai is javarészt takarítással, bevásárlással, főzéssel telnek, néha látogatóval vagy barátlátogatásokkal.
Dehát ilyen a felnőttek élete.
De azért szeretnék újra gyerek lenni, sőt, lélekben még mai napig az vagyok.

Szürke január egy szürke faluban

A  január és a február sosem tartozott a kedvenc hónapjaim közé, mindig alig várom, hogy elteljen. Nincs egy ünnepnap sem, ami megszakítaná a munka menetét, ráadásul hosszabb pihi után kell belevágni az új évbe. Ilyenkor irigylem azokat, akik szeretik a munkájukat, szeretnek dolgozni, mert ritkán bár, de ilyen is van (pl. párom), akiknek az újabb hátköznapi nap nem egy legyünk túl rajta és egy újabb megpróbáltatás, hanem egy hasznosan eltöltött idő. Na nem mintha én nem töltöttem volna hasznosan az időmet a hivatalban..

Megvolt az első esküvőm, amin a pár jobban izgult, mint én, és kisebb bakikat leszámítva jól sikerült. Nem volt nagy létszám, így egész családias volt a légkör, illetve ismerős sem volt szerencsére.
Jól esett túl esni a tűzkeresztségen, utána magabiztosabb lettem. Majd pár napra rá az első apai elismerő nyilatkozattétel is lezajlott. Csak úgy történnek az események.. Minden nap valami újat tartogat, újabb feladatot és általában olyanokat, így kezdőként főleg, ami még nem volt előtte.
Alapvetően jól ugrom meg ezeket, legalábbis eddig. Mégsincs soha kedvem bemenni, jelenleg is táppénzen vagyok, ami sajnos inkább a munkaundornak és a lelkiállapotomnak köszönhető, mint valódi betegségnek. Persze nem sajnos, hogy nem vagyok beteg, csak már úgy érzem, nagyon rám fért némi pihenés, vagyis inkább kiszakadás. Hiszen nem pihenek, fekszek egész nap, hanem itthon takarítok, főzök, boltba megyek. Mindent szívesebben csinálok igazából, mint hogy bemenjek dolgozni.
Ezt még tetőzte az is, hogy nagy havazások kezdődtek, ami egyrészt már a fenének se hiányzik karácsony után, tél ide vagy oda. Nade itt nem képesek letisztítani az utakat sem. Én pedig, aki biciklivel járok, örülök, ha nem esek, csúszok el vele. Valamelyik reggel pl., mikor megláttam a havas utat, amin végig kellene menjek, úgy döntöttem, inkább elmegyek táppénzre. Elegem lett mindenből. A főnökből, akinek sosincs ideje semmire és ezért halasztódik az én munkám is, mert nem képes átnézni, de azért lelép mindig hamarabb, mert nincs kedve a hóban vezetni. Nahát akkor én is így állok hozzá. Tudom, nem kéne, hiszen ezzel keresek pénzt, de abból a sivár, lélekölő környezetből nem kérek, sem a kollégákból...

Ez a  falu nagyon nem jön be, mikor elhagyjuk a községnévtáblát, mindig örülök , még akkor is, ha csak a közeli városba megyünk be. Tegnap Szegedre térhettem vissza, igaz Árkádozás és Mömaxozás erejéig, de jól esett látni a civilizációt. A választás szabadságát a boltokban...
Az embereket javarészt nem bírom, persze elbeszélget velük az ember, aki olyan, de többsége befásult, magának való, olyan bunkó. Meg persze tanulatlan, műveletlen, amit kompenzálhatna akár jófejséggel is, de inkább alpárisággal tetézi.
A falu (bocs, amúgy község, de sztem olymindegy), nem fejlődik, az utak rosszak és még csak nem is takarítják (pl. hóban), oké, hogy én fiatalként még valahogy elbicózok a hófúvásban, nade az idősek?
Meg akiknek nincs kocsijuk?
A kukás autó se képes bejönni a ház elejéig a szar út miatt, ezért vagy kitoljuk a sarokra vagy el se viszik. De azért fizessünk. 
Szóval nevetséges.
Egyedül a házunkat szeretem, mikor nyugiban vagyunk. Szépítgetjük, tervezünk. Tegnap a Mömaxba néztünk be, ahol nagy a választék, találtam végre nekem tetsző, szürke puha szőnyeget, ami illik a szobába és a tv állvány elé.

Új tv új szőnyeggel

Ja igen, január első hetében vettünk végre nagy tévét is, egy 102 centis HD tévét. Nem egy nagy márka, de árban méretéhez képest rendben volt, tök jó a hangszórója és a HD is szépen mutat rajta, mégha nincs is olyan sok HD-s tv csatornánk.Azt mondta a pasi, akitől vettük, hogy karácsony előtt többe került, most mi az utolsót vittük el, bár általában mindennel úgy járunk, hogy az utolsó darabot visszük el :D Hűtő, tévé, szőnyeg, mikró...
Úgyhogy a tavaly leírt dolgokból a lakásberendezés terén kettő már meg is valósult, a többi dolgot már tényleg párom fizetéséből vesszük. Neki egy hete meglett a D-s jogsija is, ezért egyenes már az út (GKI híján) a buszsofőrséghez, amit alig vár és baromi lelkes. Én is várom valamennyire, csak az nem lesz olyan jó, hogy valószínűleg sose fog ráérni. De legalább, talán életében először, egy normális munkája lesz, nem kint kell egy építkezésen mindenféle munkát végezzen.
Ma vendégek jönnek hozzánk, párom haverja és barátnője, akiknél szilveszterkor is voltunk, illetve már kétszer azóta kajálni, aztán illett már őket is megvendégelni. Természetesen nincs sok kedvem hozzá, de azért készülök rá.
Ennyi társaságot talán kibírok :D

A munkával pedig nem tudom, hogy lesz, sztem az nem normális, hogy szorongok munka előtt és ki nem állhatom, hogy inkább itthon ülök kamu betegen, minthogy bemenjek. Valamit ki kellene találnom, na de mit? Valamit dolgozni kell.. És ahhoz képest közelben vagyok...
Na nem baj, valahogy megbírkózom ezzel is, ha az utált CC-t kibírtam 4 évig..