Bevallom, a húsvét sosem tartozott a kedvenc ünnepeim közé, a karácsony annál inkább. Valahogy húsvétkor általában mindig volt valami esemény, ami elrontotta vagy nem pont úgy sült el, ahogy azt elképzeltem. Anno hiába vártuk anyával a locsolókat a szépen megterített asztalnál, alig jöttek, végül már szinte senki, csak a család. Azóta szinte húsvéthétfőn mindig elmentünk valahova, pl. Ópusztaszerre vagy csak kirándulni, illetve az utóbbi pár évben Egerbocson voltunk. Persze rossz idő volt, esett az eső, ám volt egy emlékezetes húsvétvasárnap, amikor párommal elmentünk kirándulni, majd olyan jót sétáltunk, hogy fullra eltévedtünk és Egercsehin kötöttünk ki, ami gyalog igencsak húzós lett volna a visszaút miatt. Szerencsére szüleim is ott voltak, így autóval értünk tudtak jönni... Most szép idő van, de az egész nem sokat ér, ha nincs akivel együtt élvezni azt.
 |
| Spuri kutyus |
Párom Kecskeméten van, ahol a kritikán aluli helyi buszközlekedésben vesz részt mint sofőr. Csak vasárnap délután jön haza, így addig magam vagyok. Igaz, elvagyok, de már egy nap távollét Tőle elég volt arra, hogy rájöjjek, csak Vele szeretek lenni és nagyon hiányzik. Ő is így van vele, azt mondja, még a káoszt is jobban elviselné, ha ott lennék vele. Pedig sokszor kellett vidéken aludnia, napokig az előző munkahelyén is. De azóta valami megváltozott. Már jobban kötődünk egymáshoz az összeköltözésünk óta, már egy nap is sok ha nem látjuk a másikat...
Több mint 5 év után még szerelmesebb vagyok, mint eleinte, és igaz az, hogy lakva ismerszik meg a másik. Akit én megismertem, egy tüneményes, segítőkész pasi, ezért minden percét megérte az összeköltözésünk, még akkor is, ha nem mindig egyezünk.
Egyszóval számolom az órákat, amíg láthatom Őt. Lassan telik az idő... De Vele lesz teljes az ünnep. És akkor talán, ha itt lesz, a húsvét is jobban fog esni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése