Gyerekkori hétvégék

Milyen jó is volt még suliba járni, amikor nem nyomasztott más, csak a leckék és dolgozatok, felelések gondja, de otthon, a lecke megírása és tanulás után az ember szabad lehetett, játszhatott. kimehetett az udvarra jó időben.
Szerencsésnek mondhatom magamat, mert jó gyerekkorom volt, nem árnyékolta be igazán semmi, csak néha a durvább viták öcsémmel, amikor nem egyeztünk.
A hétvégék általában jól teltek. Reggelente mesét néztünk, anyu elment a boltba, hozott nekünk fincsi joghurtot, ami mellé színes cukorkák voltak. Vagy chipset, különösen a Cheetos és Lays chips ízei maradtak meg bennem, hiszen ezekben voltak tazók emlékeim szerint, amiket sok velem egyidős gyerekhez hasonlóan gyűjtöttem. Aztán volt, hogy legóztunk, kirakóztunk vagy iskolásat játszottunk, mindig öcsém volt a rossz fiú, a babáim pedig a jó tanulók. Anyuék már akkor mondták, hogy szeretek dirigálni és nevelni, jó tanár lenne belőlem. Igaz, türelmem nem volt sok, ezért ez a gondolat szerintem annyira mégsem állta meg a helyét.  Amikor rosszabb idő volt és már volt számítógépünk, akkor játszottunk, én a Tarzant szerettem a legjobban, öcsém a Need for speedet. Képesek voltunk egész délután ott ülni a gép előtt és nézni a másikat, ahogy játszik. Amikor lett videólejátszónk végre, akkor apukám hozott videókazettákat a kollégájától. Emlékszem, egy csomó állatos dokumentumfilmet néztünk meg akkor és a Disney-mesék többségét is így láttam. Akkoriban nem volt, csak három tv csatornánk, kevés műsorválasztékkal, így érthetően tetszett, hogy végre mást is láthatok, mint az uncsi tv műsorokat.
Anyukám mai napig szeret sütni, főzni, a sütést pedig javarészt hétvégén végezte el, nemegyszer isteni illatok jöttek a konyhából. Na meg persze ebédre fincsi kaják voltak, főként vasárnap, és nem csak a szokásos rántott hús, sült krumpli, hanem sok egyéb különlegesség is.
Ahogy nőttem, egyre kevésbé játszottam öcsémmel, lekötött a tanulnivaló, na és persze az olvasás, a könyvek világa. Volt, hogy csak olvastam másfél napon keresztül, csak aludtam közben, és  enni mentem ki. Ez a Harry Potter könyv volt természetesen, amit nem tudtam letenni.
Most már luxusnak számít, ha egy napot csak olvasással tölthetek el. Hiszen a hétvége napjai is javarészt takarítással, bevásárlással, főzéssel telnek, néha látogatóval vagy barátlátogatásokkal.
Dehát ilyen a felnőttek élete.
De azért szeretnék újra gyerek lenni, sőt, lélekben még mai napig az vagyok.