Régi idők nyári szünete

Máig emlékszem arra, amikor szüleim azt mondták, hogy még visszasírom a nyári szüneteket. És persze ebben is igazuk lett. Nyáron valahogy sokkal nehezebb dolgozni indulni, pedig már évek óta dolgozok nyaranta, de nehéz megszokni.

Visszagondolok azokra az időkre, amikor alig vártuk öcsémmel a nyári szünetet. Igaz, a nyári szünet első napjai sokszor teltek kerti munkálatokkal, borsó, zöldbab szedéssel és fejtéssel, ami akkor kellemetlennek tűnt, most már szívesen csinálnám akár munka helyett. Mivel öcsém úszni járt nyaranta és a kísérőjének kedvezményesebb volt a jegye pár órán át, ezért én voltam az, aki sokszor elkísérte. A strandon olvasgattam az árnyékban (a napot nem szeretem) és onnan mentem fürödni, ha épp jó idő volt. Kaptunk zsebpénzt, vettünk fánkot, gofrit vagy hot-dogot. Igaz, sokat veszekedtünk tesómmal, de volt, amikor rengeteget nevettünk és különféle játékokat találtunk ki. Otthon aztán a hűvös szobában tévéztem, olvastam vagy rádiót hallgattam, estefelé biciklizni indultam. A közeli nádashoz mentünk, sokszor sötétedésig bicajoztam vagy egyedül vagy másokkal az utcákon. Volt, hogy macskákat szelídítettem, a szomszédban mindig voltak kiscicák, és próbáltam magamhoz édesgetni őket több-kevesebb sikerrel. Mikor nagyobb lettem, már volt, hogy én főztem ebédet, mert szüleim dolgoztak, illetve barátnőkkel a városban csavarogtunk, főleg ha valamilyen fesztivál volt. Emlékszem, amikor átutaztunk vonattal Szegedre, már akkor a kedvencem volt a város és megfogadtam magamban, hogy itt fogok majd egyszer tanulni. Azt persze nem is sejtettem még akkor, hogy dolgozni is itt fogok.

És persze mindig alig vártuk az éves nyaralást, ami általában augusztus elejére esett. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy minden évben jutott nyaralásra, és noha külföldre ritkán mentünk, azért szép helyeket látogathattunk meg és megismerhettem a legszebb helyeket belföldön.
Persze a legemlékezetesebb nyaralásunk Olaszország volt 16 éves koromban.
A legemlékezetesebb belföldi pedig Mátrakeresztes, Révfülöp és Lillafüred.

Tehát aki épp nyári szüneten van, becsülje meg, amíg pihenhet és megvan a szabadsága.
Mert az őszintén mondom, nagyon hiányzik és mindig is hiányozni fog.

Nyárelő

Nagyban tombol a nyár,bár a jelenlegi időjárást tekintve inkább őszt mondanék. Ennek szívből örülök, mert így sokkal elviselhetőbb az albérletben, ami máskor pár nap alatt felmelegszik és még este is ontja magából a beton a hőséget a belvárosban.
Ma szabira írtam magam, ezért a délelőttöm egész kellemesen telt. Szendvicset vettem a Lipótiban, amit a Tisza-parti sétám közben ettem meg, majd elsétáltam a Boszorkányszigetig. Ott eltöltöttem egy kis időt, a természetben és csendben mindig felöltődök és új erőre kapok. Nem volt ott senki, hétfő délelőtt lévén. Sokat olvastam a szigetről, ami egyébként nem sziget, hanem egy ártéri erdő rész, a Tisza mentén, ahol végig lehet sétálni.A legenda szerint hallani lehet esténként emberi suttogásokat. Bár kissé misztikus  volt most is ott lenni, akárcsak első alkalommal. A madarak a bozótban ugráltak, de mindig az az érzésem volt, mintha épp közeledne valaki.


Diéta:
Tegnap reggel végre 6-ossal kezdődött a súlyom, igaz nagyon erősen a 70-hez közelített, de azért ezt is jó volt látni. Nem nagyon követem az étrendet, de az inspirál, és az ott szereplő kajákból szoktam összehozni újakat vagy amiket más embernél látok és csenek el új ötleteket. Természetesen cukor és fehér liszt mentesen, kávé és cukrozott üdítők nélkül, mert úgy tűnik, ez is elég a fogyáshoz, még ha nem is a nagy mértékűhöz. Anyukám egészségügyi okokból tej és gluténmentes kajákat csinál, amiket viszont én is szívesen eszek, a rizstejet és a gluténmentes (most rizslisztes) kenyeret is megkóstoltam, ezek ízlettek.  Egyelőre bogyókat nem terveztem venni csak a nyári étrend miatt, de még változhat, és most már tényleg beszerzek egy mérleget. Hamarosan lesz édesítőszeres mogyorókrémük is, ami az étrendbe is beilleszthető lesz, már nagyon várom.

Házhelyzet:
Ki lett  festve az egész belső rész, olyan színnel, ahogy azt megálmodtuk. Már most látszódik, hogy barátságos és otthonos lesz és a kezdeti sötét színeket felváltották a meleg színek és fények. Össze lett rakva az ebédlő asztal és székek, a konyhabútor gőzerővel halad papám asztalos műhelyében. Még pár hét és kész is lesz. Ki kellett cserélnünk a vécét, mert a régi repedt volt, de talán jobb is, hogy nem a régi tulajét használjuk. A héten tervezünk menni Obiba még venni a fürdőhöz dolgokat, meg persze amikre még szükség lesz. Egy hűtőt is néztünk ki már ki, legalábbis párom egész jó áron. Viszont a nyár végére, persze nem tervezek anyagi csődbe kerülni, valószínűleg kissé megcsappan majd a pénzem. Párom most nem keres annyit, mint korábban, hiszen a tanfolyamai még zajlanak, pontosabban inkább megálltak. Hogy manapság hat hónapot kelljen várni egy C kategóriára, az egyenesen nevetséges. Nem tudom, máshol is ilyen baromi lassan megy minden vagy csak ezen a környéken. És még hátra van egy kategória. Szóval amíg nem lesz 8 órás, meg csinálja azt, amit szeretne, addig kevesebbet keres még úgy is, hogy alkalmi sofőrködik egy cégnél. De reméljük a legjobbakat.


Nyaralás: 
Szabit tervezek július végén és ha nem jön semmi közbe a páromnak, akkor megint elmegyünk Egerbocsra több napra és majd Mátrafüredre is kirándulni. Illetve augusztus elején a családdal lesz erdélyi nyaralás, amit már szintén várok, mert nagyon szép az a vidék és régóta vágyok Erdély többi részére is. Korábban a Tordai-hasadéknál és Székelykőn voltunk, de az még nagyon az eleje Székelyföldnek.

Próbálom túlélni a munkanapokat, minden nap nagyon nehezen indulok meg és nagyon nincs kedvem menni. Rossz, mikor az ember nem szereti a munkáját és nem szívesen megy be, persze sokan lehetnek még így rajtam kívül. De megbecsülöm, hogy van és most a pénzre is szükség van, szeretés ide vagy oda.

Életmódváltás

Talán egy hónapja magam sem gondoltam volna, hogy végre valamiben kitartó leszek, de úgy tűnik, ez az életmódváltás bejött.
Május 2-án elkezdtem diétázni, azóta 1 hónap telt el. Jelenleg mínusz 4 kilónál tartok, amit alig akarok elhinni! Az étrendet, amit kaptam, nem követtem 100%-ban, volt, hogy variáltam, és nem is mozogtam sokat. De így is lement pár kiló, aminek örülök és ez meggyőzött abban, hogy jó úton járok és csináljam tovább. Remélem, hamarosan 6-ossal fog kezdődni a mérleg számozása!
Mivel elromlott a mérlegem és azóta se vettem újat, ezért csak szüleimnél tudtam megmérni magam, de legalább nekem is meglepetés volt és ők látták rajtam, hogy fogytam, hiszen pont akkor voltam utoljára otthon, amikor elkezdtem.

És hogy mit csinálok? 

Zabpehely golyó,tonhalsaláta,csirke édesburgonya pürével, rántotta

Mellőzöm a fehér lisztet és a cukrot. Az édességeket, a nassolást. A szénsavas üdítőket, még a rostosakat is. Fő italom a citromos víz, ásványvíz és a gyógyteák, zöldtea, oolong tea. Ezeket próbálom ízesítés nélkül inni, de ha nagy hiányom van, teszek bele eritritet vagy mézet, bár tudom, hogy az utóbbiban is van cukor, szóval azt nagyon minimálisan és ritkán. 
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem csábulok el néha, de már nem minden nap történik ez meg. Nincs az a kötelező ebéd utáni nasi feelingem, merthogy minden főétkezés után lecsúszott egy csoki, volt hogy fél tábla is. Most próbálok egészséges és diétás édességeket kotyvasztani, zabpelyhes-almás golyót, étcsokis zabszeletet és túrós kókuszgolyót is csináltam, ha már nagyon nem bírtam tovább édesség nélkül. Ezek tárházát folyamatosan bővítem, és naponta látok új ötleteket, hiszen az instán sok embert követek, akik hasonlóan táplálkoznak. Olvastam sokféle oldalt, érdekes, hogy bár vannak fő pontok és egyezések, mégis van, amit az egyik oldal ajánl, a másik nem.
Lényeg állítólag, hogy mindenből mértékkel lehet fogyasztani, változatosan kell enni, nézni kell a makrókat és hogy belefér-e a napi kalóriaszükségletbe még vagy már nem.
Mivel gyűlölök számolgatni (igen, még ezt is), így ezt sem számolom ki, de az alap étrend, ahol minden le van írva, segítséget ad és nagyjából aszerint eszek.
Anyukámtól pedig elkértem a reformkonyha receptkönyvét, amelyben számtalan, főként jó kis zöldséges ételek vannak.
A tésztákat lassan felváltották a teljes kiőrlésűek, kenyérből egyébként sem ettem már régóta fehéret, de most egyenesen kerülöm. Köretek között a régi A-s és B-s rizsem helyett az annál sokkal finomabb és egészségesebb barna rizs és basmati rizs szerepel. A rizs sose volt a kedvenc köretem, de mióta megismertem a barnát és a basmatit, rájöttem, hogy ez az igazi rizs, nem az, amit évekig fogyasztottam. Még csak eszembe se jutott, hogy van jobb és finomabb ennél. Bulgurt, kölest eszek, zöldségpüréket, édesburgonyát, néha simát is, de abból se a sültkrumpli vagy steak burgonya változatát. Ez alatt az időszak alatt kétszer rendeltem csak kaját, de akkor is olyan helyről, ahol volt basmati rizs is és bulgur, nem a szokásos köretek. A rántott dolgokat szintén kerülöm.Alkoholt sem kéne innom, de ezt is nehéz tartanom, főleg ha épp fesztiválra vagy vendégségbe megyünk. A kávéval is ugyanígy vagyok, de ahelyett reggelente inkább már zöldteát iszok.

Gyros édesburival, tonhalkrémes szendvics, zabkása, cukkinilepény

Biztos vagyok benne, hogy ez sokkal jobb a szervezetemnek. Kezd eltűnni a kajakóma nevű állapot, amit a nehéz ételek és kötelező ebéd utáni édességem után éreztem, nem tudom, fittebb vagyok-e, mindenesetre fogytam és ez így most jó.
Aki tanakodik azon, hogy belevágjon-e ilyesmibe, mert már túlsúlyos, és nem szeretne minden este chipset vagy csokit nasizni, az ne habozzon, tegye meg.
Nem mondom, hogy nem irigylem azokat, akik akármennyit esznek és nassolnak, egy dekát se híznak (régen én is ilyen voltam), de aztán azzal nyugtatom magam, hogy legalább egészségesen eszek és ezzel sok betegséget is megelőzök. A kajáimat egyébként nézik kollégáim is és tetszik is nekik, ahogy kinéznek. Anyukámnak is adtam ötleteket, mit egyen. És páromnak is tetszik sok kaja, amit készítek és nagyon gusztának találja.

Igaz, hogy a testtömegindexem alapján normál testsúlyom van és még pont nem érem el a túlsúlyt, de én látom magamon, milyen vagyok és ami a legfontosabb, látom, hogy milyen lehetnék, ha..
És csak ez lebeg a szemem előtt.

Na meg persze  annak a gondolata, hogy egyszer valaki feltalál egy olyan mogyorókrémet, ami nem hizlal. :D

Túrázgatások

A hosszú hétvégét Egerbocson töltöttük, ahol végre szép helyen, nyugalomban és zöldben tudtam sétálni. Igaz, első este eláztunk (na nem a bor mennyiségtől), hanem a szakadó esőtől. Ezt leszámítva a vasárnap és hétfő már ígéretesebbnek ígérkezett az időjárás terén.
Vasárnap Szarvaskőn túráztunk, a Vodafone-kilátóhoz gyalogoltunk fel egy igen meredek hegyoldalon, szűk ösvényen az erdőn keresztül. Korábban már voltunk a kilátónál, de akkor kocsival jöttünk egy ideig. Szerencsére jó jelzésen haladtunk végig, így ismét megcsodálhattuk Szarvaskőt felülről. Szarvaskőről mintáztam anno egy regényem egyik fő színhelyét (csak átneveztem), ez a település egy kincs, bár nem olyan nyugalmas, mint Bocsi, hiszen ismertebb hely és látnivalók révén több a turista/túrázó is.
Mikor visszaértünk, párom bográcsost készített, én pedig a saját lecsómat bulgurral. Ugyebár diéta... Dehát azért itt nehéz volt ellenállni a kísértésnek, főleg a borivás terén.. Kajálás után ismét sétálni indultunk, fel a dombokra, de már izomlázunk volt. Aznap 15ezer lépést tettünk meg, a telefonom számolta. Én pedig örültem, hogy végre mozgással is hozzájárulok a diétámhoz, hiszen nagyon lusta vagyok szinte bármilyen sporthoz, viszont a sétálás, túrázás (még ha le is fáraszt), új élményekkel és friss oxigénnel is gazdagít. Nem beszélve a csodás madárcsicsergésről, ami végigkísérte utunkat. Nyilván Alföldön is hallható, de itt páratlan gazdaságban fordulnak elő.

Szarvaskő

A másnapunk se volt sokkal nyugisabb, bőséges rántotta reggeli után indultunk meg, akkor még nem volt konkrétum, de Tarnalelesz, Szentdomonkos irányába, onnan Bekölcére, majd végül Bélapátfalván kötöttünk ki, ahol már tavaly és előtte is meg akartam nézni a tavat. Ccsodás látványt nyújtott, háttérben a Bél-kővel.Körbe sétáltuk, majd mivel több túraútvonal is indult meg onnan, ezért elindultunk a legrövidebbnek tűnő felé. Elvileg 2,2 km volt a katonasírokig, de kb. 4-nek tűnt, valószínűleg a felfelé nehezebb és meredek útszakasz miatt, hiszen közben többször megpihentünk. A katonasírok nem volt nagy szám, két sír, az egyik egy ismeretlen német katonáé, meg egy emlékmű.
Innen aztán még több útvonal indult ki, akár Felsőtárkány felé (röpke 14 km) vagy Szilvásváradra, ami csak háromnegyed óra lehetett onnan gyalog.
Mi inkább visszaindultunk, majd ebéd után Egerbocson is sétáltunk, egy korábban kinézett útszakaszon, ami a temető után kezdődött, fenyvesekkel. Nyugalom és szél volt odafent, a mellettünk lévő dombon két őz is megjelent. Ott ültünk a fűben ki tudja meddig, és hallgattuk a csendet.

Egerbocsról látkép

Bélapátfalva

Majd másnap reggel, kedden vissza is indultunk az Alföld felé. Ilyenkor mindig olyan rossz, mert nem azt érzem, hogy végre indulunk haza, hanem hogy ezek a helyek mennyivel szebbek az otthoninál, ahol csak szántóföldek vannak és síkság. Hát hiába, nem vagyok Petőfi, aki inkább az Alföldet méltatta a nagy hegyek helyett.. Alföldi lányként mindig is a hegyekbe vágytam és ez azt hiszem, sosem fog megváltozni...

Én is diétázok

Egészen 25 éves koromig nem lehetett panaszom a súlyomra, mert a 175 centimhez kb. 60 kiló társult, amivel elégedett is voltam és még vékonynak is mondtak. Sosem diétáztam, nem is érdekelt a téma, a női magazinokban mindig ellapoztam ennél a témánál. Sosem sportoltam, sőt nem is szerettem, így mozogni se mozogtam.
Aztán 25 év felett valami történt. Vagy az ülőmunka vagy a mozgásszegény életmód és persze a tény is, hogy már nem vagyok tizenéves. Enni ugyanúgy és ugyanannyit ettem, bár mióta a páromat ismerem, talán még többet is. Ő a magyar konyha híve, pörkölt kenyérrel, babgulyás, minél csípősebb és kb. egészségtelenebb, annál jobb. Mellette eltunyultam én is.Aztán nyilván én is észrevettem, hogy a mérleg mutatója már 70-nél kezdődik, és mikor hónapról hónapra több lett az a kiló, már kezdtem elgondolkozni: hova hízok még? Sok ruhámat kihíztam, megjelent a pocakom, néha úgy nézek ki, mint egy 3 hónapos terhes nő. Persze  párom sose mondta, hogy nem tetszek így neki és a családban se mondta senki, hogy hova hízok, de éreztem, hogy ez így nem lesz jó, a végén még 80 kiló leszek és ettől megrémültem. Na meg attól, hogy az áprilisi ruha szelektálásnál két szatyornyi ruha gyűlt össze, amik már nem jók rám.
Kolléganőmtől hallottam egy csoportról a Facebookon, aminek segítségével 10 kilót fogyott és az eredmény tényleg látványos is volt. Így hát kíváncsiságból én is csatlakoztam a csoporthoz és amiket ott olvastam, rávettek arra, hogy még aznap megrendeljek egy csomagot, aminek segítségével elindíthatom a folyamatot. Nem fogyi csodabogyók, amelyeket beszedsz, de ugyanúgy eszel és fogysz vagy hasmenést kapsz tőle, vagy csodatea egyebekre kell gondolni, hanem egy tudatosan összeállított csomagra, amiben igaz, vannak kapszulák, de azok csak az anyagcserét segítik. Az egész program életmód váltást követel, hiszen mindenki étrendet kap, amit mértékre pontosan követni kell (és nem olyat, amivel koplalsz), valamint edzésterv is jár bizonyos csomagokhoz. Láttam, ahogy naponta posztoltak nők hogy X hónap alatt leadtak 10-20 kilókat. Na én már egy 5 kilónak is örülnék kezdetben.
Szóval megjött a csomagom, bevásároltam, és rájöttem, mennyi egészséges és finom dolog van, amire nem is gondoltam.
Jelenleg már a 7. napnál tartok, tehát pont 1 hete kezdtem. Nem tudom sajnos a pontos kilót, mert habár vettem egy digitális mérleget, tönkrement.
Viszont azóta napi 5x eszek, próbálok itthon tornázni, minden nap a saját kajámat eszem, hiszen én főzök és azóta csokit és édességet sem fogyasztottam. Kibírtam egy ballagási zabálást, ami tele volt jobbnál jobb husikkal, de én csak salit és csirkemellet ettem. Még az epres tortából sem ettem, csak pár szem epret külön. Párom mellettem fagyizik, de már az se érdekel.

Egyszóval úgy érzem, jó úton haladok. Már a csoki sem érdekel, nem vagyok éhes sem, pedig az első három napban este az voltam. Aztán rájöttem, hogy azért, mert mindig este ettem a legtöbbet. Ráadásul minden nap csoki vagy nasi is társult az estékre, hiszen valljuk be, nincs is jobb, mint chipsezni esti film nézés közben. Mostmár inkább tele vagyok, mint hogy éhes legyek és nem zavar, ha csak kefír a vacsora 5 szem keksszel. És inkább iszok fehérjét esténként, mint hogy megegyek egy tábla csokit. Sőt, azon gondolkozok, hogy veszek még más ízesítésű fehérjét is. Ami a proteint illeti, mindig azt hittem, hogy ez a tipikus sportolók itala, akiknek életük az edzés, de azóta olvastam és érzékelem, hogy másra is jó. Pl. csökkenti az éhség utáni vágyat és az édességet is pótolja, legalábbis számomra.
Tehát most ott tartok, ha vége az étrendemnek (mert sajnos nem tart ki 1-2 hónapig), akkor újra kezdem az egészet, és nem szeretnék vissza állni a na csak még egy kis csokit estére életmódomra.
A mozgást ha még jobban beiktatnám, biztos hatékonyabb lenne, dehát bevallom, lusta vagyok a mozgáshoz, de ki tudja, talán ez is változni fog.
Jó, hogy végre valamiben kitartó vagyok és ha valami, ez igazán fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben. Mert nem, nem más miatt csinálom, hanem csakis magamért. És nem csak a külsőmért, hanem az egészségemért is.

Ebédek

Egy nap mamámnál Szentleányfalván

Alacsony, ősz hajú mamám jön nyitni az ajtót nekünk az Arad melletti Szentleányfalván. Mosolygós,tevékeny, egy percre sem áll meg, úgy üdvözöl minket. Nagyon várta, hogy megérkezzünk, kihagyta a templomot is ma, miattunk. De később hozzá tette, hogy legközelebb 11 után jöjjünk vagy szombaton, amikor nincs templom. A gázon fő a húsleves, a kuktában főnek a húsok, odateszi a krumplit is a pürének. Egyből ételt tesz elénk, böf salátát (máskor vineta, azaz padlizsánkrémet), ahogy mi mondjuk otthon, kenyérrel. Együnk addig is, amíg ebéd lesz.

Sokat mozog, dolgozik, pedig reumás, de gyönyörű szép udvara van. Mindenhol virágok, levendula, rózsa, és számtalan, nevét se tudom milyen virág. Megjelenik a kövér cica is, sokadik Cilu. Mióta az eszemet tudom, mama minden macskáját Cilunak hívták. Panaszolja, hogy sok a dolog, délután alig van ideje leülni sorozatot nézni, a Végtelen szerelmet. De legalább addig is pihen.
Vásárolni inkább itt szokott, mert ha Aradra kell bemenni, akkor egy óra busszal, amíg a közeli falvakat megkerüli. Busz menetrend nincs kint a megállóknál, minek is az, majd a sofőr esetleg, ha nem túl bosszús a hangulata, elmondja a menetrendet. Nem lehet könnyű idősen kibírni a hosszas buszozást vagy a város zajában és forgalmában a sétát fájós lábakkal. Mennyit tudnék neki segíteni, ha itt élnék, dehát nem lakunk már Romániában. Azért így is akad szerencsére segítség, még ha nem is minden napra.

Mama makacs, nem engedi, hogy segítsek neki bármit is, hiszen most vendég vagyok. De emlékszem, mikor öcsémmel itt voltunk régebben nyári szünetben, minden napra jutott munka. Kertben, konyhában. Hogy ezeket tudnom kell, hasznos lesz a későbbiekben. Ő szerettette meg velem az olvasást is elalvás előtt.
Ebéd után a Bibliáról beszélünk, elő kerül a Biblia, imakönyvek, füzetek, ezek mind magyar nyelvűek természetesen és majd mind az enyémek lesznek, hiszen az unokák románok inkább már, mint magyarok, csak én és öcsém használjuk a magyart.
Majd szóba kerül az is, hogy amikor Székelyföldről az éhínség miatt elindultak Szentleányfalva felé, akkor két szatyorral indultak neki heten, két szülő és öt gyerek (két féltestvér és két édestestvérrel). Vonat tetején utaztak, árok partján aludtak, majd az apukája épített egy kunyhót nekik. Minden volt, ami csak lehetett, tehenekre vigyázott, sokat dolgozott földeken, zsidó családnál takarított nagyon sokáig, Sternéknél ha jól emlékszek. Megbíztak benne, és mások is hívták takarítani.
Eszembe jut pár dolog: hogy Szentleányfalva helyneve románul van kiírva, mert egy rendelet miatt nem lehet magyarul. Igaz, többségében már románok laknak itt, a takaros magyar házak helyét átvették a román stílusok. Régen németek, magyarok és románok éltek itt nagy egyet értésben, a magyarság összetartott, mulatozott, egy olyan korszak volt, ami már rég letűnt és nem jön vissza többé. Minden szeptemberben van falunap, ami köszönhetően a mostani lelkészüknek is talán még nagyobb hírverést kap, sokszor visszajön pár régen itt élt magyar, elhangzanak a régi magyar nóták, néhányan könnycseppet törölnek le arcukról. Mert ők lélekben még mindig magyarok és azok is maradnak. Párom, aki nem járt itt még korábban, itt értette meg igazán, milyen a kinti magyarságnak és hogy ezek az emberek nagyobb magyarok, mint néhány anyaországban élő.

Ebéd után egy rövid sétát is tettünk a faluban. Néhány tehén legelt csak a földeken,régebben sokkal több volt. Minden reggel kihajtották őket, kolompolt a nyakukban a csengő, alkonyatkor pedig behajtották őket a legelőről. Ez mindig nagy esemény volt, mikor gyerekként megnéztük az utcán végig vonuló teheneket. 

Kaptunk lekvárt, süteményt, borostyán ágat, a maradék salátát, kaját. Olyan nincs, hogy üres kézzel jöjjünk el onnan. Sokáig integetett nekünk, a háta mögött Cilu is feltűnt, aki mindig várja a ház előtt, mikor mama visszaérkezik a templomból.

Tartalmas nap volt, sok emlék visszaidéződött, majd a viszontlátás ígéretével indultunk el haza, román idő szerint 5-kor.

A nagyszülő az egyik legnagyobb érték, csak hallgassuk meg, mit mondanak.

Húsvét és szülinapok

A Húsvétot ismét Egerbocson töltöttük, de mire eljutottunk végre oda, addigra elromlott az idő. Vasárnap végig esett az eső, ki se mozdultunk, nagyon unalmas volt. Igaz, kártyáztunk,tévéztünk,de sokkal jobb lett volna túrázni a hegyekben. Péntek délután legalább tudtunk kicsit sétálni és még szombaton is. Egyik nap a szomszédhoz mentünk át megnézni a kecskéit, sok szép gidája is volt, majd áthívtuk megmutatni neki a kemencét és kicsit beszélgettünk is vele. Másnap szüleim barátai jöttek át (egy házaspár), akik kb. 5-től 9-ig ott voltak nálunk, vacsiztunk, iszogattunk. Én sokat nem tudtam hozzá szólni, hiszen nem ismertem őket és kicsit erőltetettnek is tűnt a jelenlétük.

Húsvét hétfőn indultunk vissza, útközben megálltunk Poroszlón, hogy megnézzük a Tisza-tavi Ökocentrumot. Jól ki volt alakítva és kint is voltak látnivalók. Igaz, a nagy tömeg nem hiányzott, az akváriumok mellett alig lehetett elférni, leginkább azokat bírtam, akik babakocsival vágtak neki a tömegnek. Biztos sokmindent megjegyez majd a gyerek az egész kirándulásból.. Meg ezeket a szülőket sem értem, miért nem marad kint az egyik a kocsival, amíg a másik körülnéz vagy legalább olyan helyekre ne menjenek be, ahol még kocsi nélkül is szűkösen vagyunk. Végül örültem, mikor végre kijutottunk a szabad levegőre. Egy közeli halászcsárdában ettünk, habár én nem voltam elragadtatva az ételtől, sült halat ettem salátaágyon, egyedül a majonézes öntet ízlett, a hal nagyon olajos volt, a saláta meg semmi különös,de a többiek elégedettek voltak.
Mindenesetre megfogadtuk, hogy a következő Húsvétot itthon töltjük, főként ha ilyen esős, borús időt mondanak, mert így nem olyan jó ott lenni. Illetve jó, csak nincs mit csinálni. A táj is kimondottan őszies volt

A következő hét már sokkal naposabbnak és melegebbnek ígérkezett, ezért sajnáltam, hogy nem egy héttel később jött el Húsvét ünnepe.
A héten volt öcsém szülinapja, amit vasárnap ünnepeltünk bográcsos marhapörkölttel, kint az udvaron, anyukám pedig tök fini nutellás sajttortát készített.

Szombaton párom haverjának szülinapját és egyben házavatóját is ünnepeltük.  A srác már több mint egy hónapja beharangozta az időpontot (az eseményt pedig évek óta ígérgeti) és akkora feneket kerített az egésznek, mint ha legalábbis lagzija lenne. Nem beszélve a készpénzről, amit borítékban kért ajándék helyett, mert gyűjtöget. Hozzá tenném, hogy a háza a semmiből lett felépítve, a legmodernebb és legújabb benne minden, kezdve a bútoroktól a háztartási gépekig, amiket még használni sem tud. Az étkezője úgy néz ki, mint egy tárgyaló. Nyilván vállalkozóként van pénze, az még oké, de akkor miért kér készpénzt? Nyilván vittünk volna neki valamit, italt, egyedi ajándékot..stb, de ez sokaknál kiverte a biztosítékot. Utolsó pillanatban is hívott meg valakit, és bevallottan érdekből ráadásul.
Hogy milyen volt az egész? Nos, mivel sikerült extrovertálttá innom magam, ezért sokakkal beszélgettem, akikkel előtte nem sokat vagy semmit. Ebből a szempontból számomra jó volt.
Nem sok házavató bulin voltam még, de nem úgy illene, hogy a házigazda van ott előbb és aperitiffel várja a vendégeket, akik legalább fel tudják köszönteni?
A házigazda 6-ra kért mindenkit a helyszínre, ennek ellenére ő maga 6:40kor futott be széles mosollyal ugyan, de zavartan, bocsánatot se kérve a késésért. Addig mi ismerősökkel beszélgettünk és zavartan álldogáltunk. Ő még üdvözlésünk előtt körbevezetett valami számunkra idegen nőt a házban (mikor mi még nem is láttuk), aztán a csaj távozott is. Alig tudtuk oda hívni magunkhoz, hogy átadjuk neki a borítékot, de utána sem sok ügyet vetett ránk. Persze zavarban volt, sose csinált még ilyet, nehéz 40 emberre figyelni egyszerre, még én kérdezgettem, segíthetek-e valamiben. Amikor éjfél körül indultunk, akkor már persze tudott velünk foglalkozni, beszélgetni és politizálni a sráccal, akit mindenki tudja, hogy érdekből hívott meg. Előtte pedig nem is beszélgetett vele. Szóval fura egy koma, érdekember és a pénz, illetve mivel az már van neki, a hatalom hajtja. Amire jó volt ez a buli, hogy legalább ki tudtam belőle ábrándulni. Másnap a telefonban elég fura volt a barátommal, és azokat méltatta, akik hajnali 3-ig kibírták vele. Többsége egyébként 9-kor vagy már 10-kor lelépett, ahhoz képest mi még sokáig is maradtunk.

Tehát mozgalmas hét volt, és még csak aznap (vasárnap) kezdődött az igazi izgalom, a választások éjszakája.