Azt hiszem, szerda délután jutottam el arra a pontra, amikor kezdtem elengedni az új munkalehetőséget. Hét elejére ígérték, hogy szólnak. Másnap csütörtök... Már késő, biztos nem engem választottak. Gondoltam, pofára ment és nem voltam szimpatikus a nőnek. Vagy akadt jobb jelölt, habár ezt valahogy nehezen hittem. Mindegy is, feladtam, elengedtem a dolgot.
Csütörtök délelőtt viszont megcsörrent a mobilom a már ismert számmal. Tudtam, ki keres, elkezdett gyorsan verni a szívem, remegett a hangom is. Még akkor is azt hittem, hogy szólnak, nem én lettem a befutó, dehát tudjuk, hogy ilyesmivel már mai világban nem hívják fel az embert, csak ha bejutott. Úgy döntöttek a polgármesterrel, hogy engem választanak. Kb. köpni-nyelni nem tudtam, be is vallottam a nőnek, hogy már azt hittem, nem is én leszek a kiválasztott. De el kellett intézniük, hogy tanfolyamra tudjak menni úgy, hogy még nincs jelenleg munkaviszonyom náluk és ez több időbe telt. Azt mondtam neki, visszahívom, mert hirtelen azt se tudtam, mit mondjak, persze akartam a dolgot, csak mégis olyan nehéz. Párom persze dolgozott, nem értem el, így régi kollégámnak írtam egyből, aki tudta, hogy mióta keresek már új munkát és mit élek át ott nap mint nap. Nagyon örült és adott pár instrukciót. Azt se tudtam, kinek szóljak előbb, hiszen a HR-esünk pont két napja ment el egy egy hónapig tartó távollétre. Az egyik közelebbi kollégám jött oda a szokásos mizu kérdéssel a helyemhez, mondtam neki, hogy majd megtudja, de mivel nem tudtam magamban tartani, neki mondtam el először, hogy most hívtak, hogy felvettek egy másik helyre. Azt mondta, illik hozzám ez a munka. Majd szóltam a kisgyerek főnökömnek, mert az igazi nem ért épp rá, de aztán egyből szabaddá tette magát. Elmondtam, mi a helyzet, még itt tartani se tudott volna, hiszen az új munka költözéssel is jár és max. egy szegedi lakással tudott volna esetleg marasztalni, dehát ezt nyilván csak poénból nyögtem be. Meglepődtek, csak kb. két ember számított rá, hogy hamarosan megyek, de többen azt se tudták, hogy házat vettünk és költözhető. Szóval van akinek személyesen mondtam el, aztán közös csoportba írtam meg, többség így vagy szóbeszéd alapján tudta meg. Biztos van olyan, aki nem bánja egyáltalán, de néhány embernek azért biztos hiányozni fogok. Sztem a közvetlen főnököm örült a legjobban, végre nem ő lesz a porbafingó a csoportban, majd valaki újnak osztogathatja az eszes konstrukcióit, aki talán vevő is lesz rá.
Sajnos a 15 napos felmondási időt le kell töltenem, de már sokkal könnyebb lélekkel teszem ezt.
A munkakör nem fog hiányozni, azt hiszem, egyik része sem. Az adminisztratív része tetszett belőle egyedül, amivel mindig időben kész voltam, a többi nem. Ki voltam égve, türelmetlen voltam, nem fejlődtem, sose kaptam semmi pozitívat, sem igazi megbecsülést. Igaz, nem ügyintéző voltam már,de mégis úgy éreztem, egy senki vagyok kb.,akire eszközként tekintenek.
Néhány kolléga, a fiatalos légkör és persze a korlátlan net és eszközök is jók voltak azért..
Most teljesen más lesz. Egyrészt a jövő hetem biztos káosz, a keddi és csütörtöki tanfolyam Békéscsabán lesz, kocsival visznek el a hivataltól.
Egy nap Szeged, egy nap Csaba. Közte otthon is leszek azért, de csak futólag és ott is alszok.
Elkezdtem pakolni és ezzel együtt elkezdem felszámolni a szegedi életemet. Sokan holnap kezdenek először ebben a városban, én pedig hamarosan egy nyugis községbe költözök, és már nem csak a házam, de a munka is oda fog kötni. Meg nem utolsó sorban a párom. :)
Sok helyre el kell még menjek, orvos, fodrász, könyvtár, közben jó lenne valami búcsúbuli is a többiekkel. Egyszerre két helyen kéne helyt álljak.
Sajnos nincs már fennmaradó szabim, így sok plusz órát kellett szerezzek, és egy újabb vasárnapi 12 óra is bele fog férni. De ez már az utolsó lesz.
Közben, ha ez még nem lenne elég, programok is várnak ránk. Párom haverja szervez kajálást, aztán repülőnap és párom szülinapja, illetve Szentlányon is lesz magyar falunap megint. Apukám nemrég vett egy új kocsit, Mazda 6-ot. Én pedig nemrég vettem egy használt biciklit, amire szükségem lesz a munkába menéshez.. Kinek mire telik ugyebá...
Még 12 nap és szeptember 14-én délután elhagyom a várost.
Szerencsére nincs messze, és a munkabeosztásom is szuper lesz, pénteken 2-kor végzek, hétvége szabad, szóval fogok tudni majd jönni.. Nincs messze, csak már nem lesz muszáj itt lennem, mint eddig.
2007 szeptemberében kezdtem el a szegedi életemet, 2018 szeptemberében pedig távozok.
11 év, 8 albérlet és sok-sok idegen lakótárs, albérletre elköltött pénz. Még jó, hogy azt nem számoltam össze, mert biztos rengeteg lenne. Ebben persze az is benne lenne, amit apukám fizetett, nem csak én.
5 év egyetem, 2 munkahely, 6 év munkaviszony. Sok-sok ismerős, szerelem, fiúk, randik, mámoros, bulizós éjszakák, diszkók és kocsmák. Koncertek, fesztiválok.
Mellette pedig sok egyedüllét, kínlódás, mások miatt nem alvás, utcai zajok, légkalapácsra ébredés.
Önismeret, kudarcok és sikerek.
Jók és rosszak.
Itt értem felnőtté és lettem teljesen önálló.
Sokat köszönhetek Szegednek, de sajnos munkában nem sikerült testhez állót találnom.
Ki gondolta volna, hogy egyszer majd egy kis településen találom meg azt, ami remélhetőleg jobban illik hozzám. Leszek végre valaki, akit ismerni fognak, még ha én nem is ismerem őket.
Akárhogy is alakul, ezt a döntést meg kellett hoznom. Alakuljon bárhogy, Isten tudja, mi a helyes. Ragaszkodtam Szegedhez, de nem adott nekem fiút, akivel hosszú távra tudnék itt tervezni. Nem adott munkalehetőséget, hogy nyugdíjig itt maradhassak.
De adott helyette egy fiút, aki nem idevalósi, akinek a lakhelye ellen jobban ellenkeztem, mint bármi más ellen. Ahol házat tudtunk venni jó áron. És végül ezen a lakhelyen leszek majd az, amit talán csinálhatok nyugdíjig.
Vagy nem, de ezt csak egyvalaki tudja odafent, ehhez mi kevesek vagyunk.
Én most sodródok és kiélvezem ezt a 2 hetet.
Visszaszámlálás... Elkezdődött.
Hamarosan viszlát Szeged.
Dalok a bejegyzéshez:
- Avicii: Ten more days
- Edda: Elhagyom a várost
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése