Saját otthon, új munkahely

Szeptember 14-én délután, az utolsó munkanapom gyorsan eltelt, még hívást is kellett vennem. Szokásos káosz volt bent, de a közeli munkatársak tök jófejek voltak, elbúcsúztattak, kaptam tőlük füzetet, én kókuszgolyót készítettem nekik még előző este 9-kor, miután épp hogy beestem Szegedre. A munka után, miután leadtam az eszközeimet, már csak az elszámolás volt hátra a főbérlővel, aki megköszönte, hogy hozzájárultam a kiadásaihoz. Hát többet nem fogok szerencsére. Még fel se porszívóztam a szobám felében és takarítani se volt sok idő, de már utánam fél órával érkezett a másik lakó. Biztos örült a poros ágyneműtartónak...
Aztán a sok-sok cuccommal megindultam az új otthon felé.
Nagyon jó érzés a saját otthon, hogy itt van minden cuccom. Hogy nagyrészt mindenünk megvan és egyre otthonosabb, barátságosabb itt, főleg mostanában az őszi dekorációimmal. Már csak pár szatyor van az egyik szobában, sokminden viszont a helyére került. A napokban a hideg elől kamrába menekülő egerekkel gyűlt meg a bajunk, összesen 8-at sikerült eddig eltenni láb alól, de nem kevés zacskót kezdtek meg, és kb. a képünkbe vigyorogtak a kaja mellől. Nagyon kellene egy cica is, de eddig még nem szerzett párom, holott ígérte, hogy fog. A szomszédból néha átjön két kismacska, dehát hiába adtam nekik enni, nem szoktak ide, mégsem az enyémek. Furcsa, hogy mostmár minden nap látom a párom, hiszen eddig még nem éltünk együtt. Esténként megszoktam, hogy filmbe/sorozatba merülök, nem pedig a tévét kapcsolgatjuk a híradót nézve vagy hogy már 9-kor, fél 10-kor aludjunk.Viszont mivel már minden nap 8-ra járok, így én sem időzöm már fent éjfélig. Ráadásul a nagy csend miatt pihenni is lehet és nem számít, hogy 8-kor fekszel le aludni vagy éjjel 1-kor, mert mindig csend van. Szegeden a belvárosban jó esetben 12-kor halkultak el jobban a zajok.
A településben az a fura, hogy falu lévén mindenki ismer mindenkit, köszöngetnek és nem tudom, hogy most ennek köszönni kellene vagy sem, hiszen elszoktam ettől teljesen. A boltban is közlékenyebbek sokkal, aki olyan, azzal egész jól el lehet beszélgetni. Ami nekem a legnehezebb, hogy az egészséges életmódomnak megfelelő kajákat szerezzek be. Húsok nem igazán vannak, max lefagyasztva meg az ilyen rip-rop szarokból van nem kevés, ami ugye eleve marha egészségtelen, úgyhogy többől be kell táraznunk és lefagyasztani itthon. Nagyobb kivitelben veszek cuccokat, már ha eljutok persze egy normálisabb élelmiszer üzletbe. Amúgy sokminden kapható itt, de lightos, cukormentes meg teljes kiőrlésű dolgok ritkák, de tetettem el magamnak rozskenyeret, így legalább az biztos jut. Nem lehetetlen itt sem egészségesen táplálkozni, csak nagyobb macera, utána járás és jóval előre gondolkodás szükséges hozzá.
Mivel mostmár biciklivel járok dolgozni, így legalább ennyi testmozgás jut, hiszen napi 4x teszem meg ugyanazt a távot (mert 1 órás  ebédszünetre is hazajövök).
És hogy milyen a munka?
Hát, szokom egyelőre. Eleinte egész nap csak olvasgattam a rendeleteket, jogszabályokat, meg baromira unatkoztam. Mostmár két feladat rám van bízva, amit én kell intézzek ügyfelekkel (szoc.támogatások). Elég mélyvíz volt meg sokáig is várakoztattam az ügyfeleket, dehát valahogy bele kell szoknom. Most még kellemetlen szitu, hiszen bizonytalan vagyok, de legalább a fénymásolóval és tűzőgéppel már barátságban vagyok, eleinte azokkal se boldogultam.
Az első nap elég szar volt, nem sokan szóltak hozzám, normálisabb emberek megmutathatták volna a konyhát, mi hogy szokás, mi hol van...stb. ki kicsoda, de még a bemutatkozás is nehezen ment, meg hát attól nem lettem előrébb, hiszen fingom se volt, mit csinál egyáltalán. Még most se tudom mindenkiről, hogy mi a tökömet csinál, de majd kiderül egyszer talán.. A munkaügyis csávó mégse olyan poéntalan, nem tűnik már olyan antipatikusnak. Meg hát ők is csak emberek. Ők is szoknak hozzám, én is hozzájuk. Rossz, mert egy jó, fiatalos és humoros csapatot hagytam hátra, ez pedig egy teljesen más közeg. Viszont kevesebb a káosz, sokszor van nyugi és nagyon csendes.
Ami jó, hogy heti kétszer tanfolyamom van, így csak 3 napot dolgozok úgymond.
Az egyik sofőr, aki visz, hatalmas paraszt, de neki esze sincs sok, nem hogy józan paraszti. Dehát a saját felesége azt nyilatkozta róla, hogy csak istállót őrizni jó, így sokat nem is vártam tőle.. De inkább mennék busszal, mint hogy hurcibáljanak, csakhát a buszmegálló messzebb van Csabán meg hülyén vannak a járatok felénk. Szóval marad az autó és a kényszerbájolgás vagy a nagy csend.
Egyik este kiakadtam, kételyeim voltak, hogy jó lesz-e ez nekem egyáltalán, de mire tegnap a hivatalos céges búcsúbulimra indultam, már az volt furcsa, hogy Szegeden vagyok. Mintha már egy éve eljöttem volna onnan... Többség eljött a bulimra, kaptam egy emlékplakettet üvegből, gondoltam is magamban, hogy fel kell mondani ahhoz, hogy ilyet kapjunk.
Iszogattunk, beszélgettünk, humorizáltunk, de azt hiszem, így néha ennyi pont elég ebből. Aztán buszoztam haza a saját otthonomba, a kuckómba, ami akárhol is van, de már  azt hiszem, nem tudnának innen kirángatni...