Utolsó napom és hetem Szegeden

Az utóbbi két hetem maga volt a káosz és mozgás. Annyi időm nem volt, hogy nyugodtan vásárolgassak vagy egy elköszönő találka erejéig összeüljek bárkivel is. Hát nem így terveztem anno az elköszönésemet Szegedtől, dehát a valóság sokszor felborítja a terveket.

Egyik nap Szegeden munka, másik nap Békéscsabán tanfolyam és így tovább. Buszozgatás, autózás.
Ügyek elintézése. Mivel szükségem volt hétköznap szabadnapokra a tanfolyamok miatt, ezért ezeket az óráimat le kellett dolgozzam. 8 órák, 10 órák, 12 órák váltották egymást, közben egy megfázás is beesett, mert mikor máskor.
A tanfolyam tetszik, bár aki tartja, sokat csapong és sokszor ismétli magát, de van könyv is iránymutatónak, meg persze egy csomó jogszabály. A csoportban többen évek óta hivatali dolgozók, kb. én éreztem magam kakukktojásnak csak, aki még ráadásul nem is dolgozik hivatalosan ebben a munkakörben. Eleinte elég idegennek éreztem magam ott, de ma már nem volt olyan rossz a 3. alkalom és beszélgettem is pár szót másokkal. Szerencsére érdekel, amit tanulok és hasznosnak is találom.

A call center és a polgármesteri hivatal két teljesen különböző világ. Előbbiben sok a fiatal, nagyon sok az ember, nagy a fluktuáció és sok hatás éri az embert nap mint nap. Utóbbiban több az idősebb, sokan eléggé besavanyodottak, legalábbis amit eddig tapasztaltam. Ott vannak X éve és szűklátókörűek, nem haladnak a korral és megrémülnek minden apró változástól. A hivatal első dolgozója, akit megismerhettem, már a jegyzőn kívül, aki interjúztatott, az a sofőr volt, aki már párszor elfurikázott Csabáig. Egyszerű mezőgazdasági munkás, de megvan a józan paraszti esze és rendesnek tűnik. A munkaügyis koma sztem már szinte ott született, azóta ott van, a poénjai egyáltalán nem poénosak és van egy furcsa stílusa. Párszor felhívott, hogy mikor viszem a végzettségeimet lefénymásolni, ma végre ezt is sikerült kivitelezni. Megkérdezte, hogy milyen okból hagyok ott egy ilyen munkahelyet Szegeden, ahol nyilvánvalóan a pénz is sokkal több. Persze a pénz nem minden, de ezt nem óhajtottam neki jobban kifejteni. Épp hogy azt nem mondta, hogy ez egy irtó szar hely... Mindenesetre ha az is, majd rájövök magamtól, nem kell beharangozza...
Ma pedig a polgármester vitt el a tanfolyamra, mert épp dolga is volt arrafelé.Közvetlen ember egyébként, tehát vele is váltottam már pár szót.
Többen nem tűnnek túl nagy észnek ott és tök mások, mint a mostani kollégáim. Barátom szerint majd én viszek oda egy kis színt.. Csak aztán nehogy az észt is én kell majd vigyem.. :D
 

El kellett intézzem az új személyimet, a telefonomat megvettem a cégtől szerencsére jóval kedvezőbb áron, mint amibe egyébként egy újonnan vásárolt ilyen telefon kerülne.
Párom szülinapja se sikerült az igazira, odaadtam az ajándékát ugyan, de nem mentünk el enni ahogy terveztem, mert épp csúnyán meg voltam fázva és pakolnom is kellett, a repülőnapra se mentünk így el Szatymazra, pedig ez is tervben volt. Illetve a haverja kajálására sem jutottam el, állítólag nagyon sajnálta a haverja, hogy nem vagyok ott. Nade még lesz alkalmam velük találkozni bőven...

A főnököm ragaszkodott hozzá, hogy tartson nekem egy búcsúbulit kollégákkal, de a héten nem volt rá idő, így az jövő péntekre halasztódott. Pedig ma is beültem volna szívesen pár kollégával, de mivel eleve 7 után értem vissza Szegedre, fáradt voltam és búcsúsütit is akartam nekik csinálni, így inkább ezt is elhalasztjuk...
Azt hittem, nehezebb lesz majd a szívem, de nem az... Közömbös vagyok, már nagyon megértem a változásra, meg egyébként sincs a világ végén Szeged, bármikor jöhetek, igaz, nem alszok majd itt.
Párom írt ma egy kedves üzenetet, miszerint mi sem bizonyítja jobban azt, hogy szeretem, mint hogy oda költözök és munkát is váltottam.
Ha valamiért, már ezért a pár kedves szóért is megérte... Azt ígérte, jó társ, barát és férj lesz majd :)
Persze ezek csak szavak, de tudom, hogy ez sokat jelent neki és az is biztos, hogy senki másért nem rúgtam volna fel valószínűleg az eddigi életemet, mint magáért a szerelemért és egy új, saját élet reményéért...

Akárhogy is lesz, változásra szükség van az ember életében. Szükséges, hogy néha más szituációban találja magát és ezáltal erősödjön, fejlődjön.
Határozottságot tanultam eleget, azt hiszem, kedves vagyok alapvetően, de ha arról van szó, odaszólok...
Ha más nem, ezt majd kamatoztatni tudom, de persze ne legyen rá szükség...

Holnap délután költözök, a főbérlő elég bunkó lett így a végére, először közölte, hogy nem jó a vasárnap neki a költözéshez, majd a péntek 6-ra azt mondta, hogy késő.. De már azt kérdezte, hogy mikor jöhet az új lakó a szobámba... Még ki se hűlt az ágyam, de ez már költöztetné be az újat... Örülök, hogy én nem vagyok ilyen pénzéhes szarrágó, mint ő. De ennyit a főbérlőkről, szerencsére több dolgom nem lesz velük...