Nászút Sopronban

 

Tavaly még szóba jött külföld is nászutunk kapcsán, leginkább Nápoly és Amalfi-part, Capri szigete, de most már így utólag örülünk, hogy a koronavírus miatt belföldre eljutottunk. Mivel a SzÉP kártyámon is volt még pénz, ezért belföldi hoteleket kezdtünk el nézegetni, én leginkább kastélyszállókat, illetve pl. a bikali Puchner kastélyszállót, de végül a soproni Lövér Hotelre esett a választásunk apáék ajánlása miatt. Ez volt egyben az egyik nászajándékunk is tőlük. Nem bántuk meg a választásukat, bár nagyon messze volt, főleg egy régi kocsival, mint amilyen a miénk is. 8 órás volt az odaút, igaz, nem a legrövidebb útvonalon mentünk, kis szaros falvakon haladtunk keresztül, amelyek hiába voltak sokkal Nyugatabbra, sőt a legnyugatibb részén az országnak, mégse éreztük azt, hogy annyival fejlettebbek vagy szebbek lennének. Persze lehet, csak mi mentünk rossz felé. Zirc része és a Cseszneki vár látványa persze gyönyörű volt, illetve tök jó volt, hogy a Balaton partján kocsikáztunk végig. Aztán a végére már nagyon meguntuk az utat, ezért nagyon megkönnyebbültünk, amikor végre megpillantottuk a Hotel Lövér feliratot. A hotel tök jó fekvésű, egy erdő közepén, Sopron erdős részén található, ahol érezhetően is nagyon jó, tiszta a levegő. Csendes, nyugis környezet, sok sétalehetőséggel, kilátóval a közelben. Nem írom le, hogy minden nap hol jártunk és mit csináltunk, inkább csak nagy vonalakban.

Voltunk a Fertő-tavon hajókázni, megnéztük Fertőrákoson a középkori pellengért, majd a Páneurópai Piknik emlékhelyet, a Vasfüggöny és a Berlini fal egy darabkájával. Ironikus volt kissé a Vasfüggöny emlékművel a háttérben, ahol a normál világban még határ sem volt, simán át lehetett kocsikázni Ausztriába, most ideiglenesen felállított sátor és rendőrautók, rendőrök voltak. Sajnos nem mentünk át Ausztriába, mert már amúgy is elegünk van minden ilyen álintézkedésből.

Sopronba bebuszoztunk, révén hogy férjem buszsofőr, neki nagyobb kaland volt, plusz még kifogtunk egy tanulóvezetőt is, akinek férjem sok sikert kívánt. Idegenvezetővel mentünk, ami a hotel programjához tartozott, eleinte még tudtuk is követni, de aztán meguntuk és alig vártunk, hogy egyedül felfedezhessük a várost. Tetszett a sok templom, a rengeteg műemlék. Felmentünk a Tűztoronyba, ezt ki se lehetett hagyni természetesen. Még utolsó napunkon is bejöttünk egyszer körülnézni. 

 

 

Nekem a legjobban a fertődi Eszterházy-kastély tetszett, rengeteg képet csináltam, a termek lenyűgözőek voltak a pompájukkal, habár elég kevés termet lehetett sajnos megnézni, és nagy részében múzeum volt. A Rózsakert is tetszett, a franciapark is rendezett volt, és angolpark is tartozik a kastélyhoz, de nekem kevésbé tűnt angolosnak. Utána Sarródra mentünk a Lászlómajorba, ahol csak mi voltunk. Egy ittas állatgondozó bácsi tartott kiselőadást nekünk és engedte, hogy bemenjünk a tyúkok közé, miközben azok szökdöstek kifelé. Elég vicces volt, alig bírtuk lerázni. A major nem volt túlzottan rendben tartva, sok gaz volt és nagy fű, illetve az állatok se voltak meglepőek főleg nekünk falusiaknak :D De legalább férjem simogatott kis szürke marhát.

Sokat sétálunk a hotel közelében, mivel ott volt a Ciklámen-tanösvény, felmentünk a Károlyi-kilátóba és a Sörházdombi-kilátóba is. Mindkét helyről lehetett volna látni tiszta időben a Schneeberget az Alpokban, de csak a körvonalait láttuk. Pár napra rá, hogy elmentünk, persze már lehetett látni és hó is fedte :D Tetszett a közelben lévő Villa-sor is, gyönyörű villákkal, amikhez hasonlót nem is láttam Magyarországon még.

És akkor a hotelről:

A kaja bőséges volt és változatos. Reggelire minden volt, amit az ember csak el tud képzelni, többféle tojás, bundáskenyér, többféle kenyér, abonett, pirítós, felvágottak, sajtok..stb. Rostos lé, tea, kakaó és kávék. Ebédelni nem ott ettünk (csak egyszer), de akkor csak leves van és valamilyen tészta, vagy főzelék. A vacsorán kétféle leves, előételek, desszertek és sokféle meleg kaja, salátákkal. Volt, hogy alig tudtunk választani és hiába szedtem mindenből egy keveset, így is volt, amit még megkóstoltam volna. Férjem alig tudta megemészteni azt a rengeteg kaját, mert persze ő nehezen fogta vissza magát :D 

 

A szoba és az ágy kényelmes volt, volt lapostévé, erdőre néző erkélyünk. Az idő is pont jó volt a szobában,  se túl hideg, se túl meleg. Alapvetően csendes. Rengeteg idős, és kevés velünk egyidős pár volt a hotelben abban az időben, szerencsére gyereke csak 1-2. A wellness nem túl nagy, 1 jacuzzi van és egy hideg vizű úszómedence, amibe én nem szívesen mentem bele, mivel a hideg víz miatt hamar felfázok. Így a jacuzziban üldögéltem, mikor épp volt hely, illetve szaunáztunk is. Wellness után jobban esett a vacsora, vacsi után pedig általában sétáltunk vagy leültünk a buszmegálló padra és nézelődtünk. Férjem a közelben alacsonyan szálló repülőket figyelte többnyire. Neki ez volt izgalmas :D

Szerencsénk volt, mert napos időt fogtunk ki, kb. 16-25 fokokkal, bár estére és reggelre lehűlt. Az eső csak csütörtök este fordult rosszabbra, és pénteken kezdődött a rossz idő sok esővel, amikor indultunk. (Már időben, 8-kor.). A hazaút csak 6 órás volt, de izgultunk, hogy a kocsi kibírja és hogy jófelé menjünk, ugyanis férjem még sosem járt ezen az útvonalon, pedig sokat ismer az országban (régi vidéki munkái révén).  

Én kissé elszontyolodtam utolsó este, hogy most eszünk ott utoljára (főleg, mikor még élőzene is volt-zongora), mert ezen a környéken nem hiszem, hogy mostanában járunk. Persze azért jó volt haza is indulni, egyrészt Spuri kutyus miatt, aki hiányzott, másrészt hogy végre legyen időnk a hétköznapi dolgokra, mivel 2 hete folyamatos pörgésben voltunk az esküvő, majd az utazás miatt.

Most először voltunk kettesben hotelben, és ezen a környéken is, úgyhogy jó volt ott és megérte elmenni. Nekem nagyon tetszett ez a hoteles dolog, így várom már, hogy menjünk a következőre, de valószínűleg már csak ennél közelebb.

 

Vége a 2.felvonásnak is - Az esküvőnk napja

 

Végre ez az időszak is eljött, amikor túl vagyunk az esküvőn. Ez a koronavírus-mizéria minden nap újabb bizonytalanságot hozott a szervezésünkbe, így az egyébként is idegességgel járó időszakot megkeserítette. 1 nappal esküvőnk előtt jött a hír, hogy a szórakozóhelyeknek 11 óráig be kell zárniuk. Persze jött a kérdés, ez vonatkozik-e ránk, de mivel étteremről lévén szó és nem szórakozóhelyről, ezért nem. Még az utolsó egyeztetések folytak a CM-el telefonon szerda este, ahol letisztáztuk az aznapi forgatókönyvet. Csütörtökön is egész nap pörgésben voltunk, vizeket vettünk a templomhoz, még reggel felhívtam az éttermet, mert nem volt tiszta, hogy lesz pontosan a terem elhelyezése, és a CM tőlünk kérdezte. Mi persze nem tudtunk rá válaszolni, mert nem néztük meg ilyen pontossággal, a pincéreknek meg fogalmuk sem volt, mikor a DJ odament, hogy akkor ki hol is lesz. Az étteremvezető amúgy is egy tök, aki még a saját alkalmazottaival sem kommunikál. Most mást mondott, mint a tavalyi egyeztetésünkkor, mostmár a bérleti díjat 10 után mondta, nem 12 után, illetve az italok bevitelére is azt mondta, hogy az eseményre vigyük, ne előtte napon vagy reggel, mondván ők nem tárolhatnak italt. Ez később nem is jött jól a vacsinál, mert nem voltak behűtve az italok kellőképpen és sokat kellett rá várni, hogy kihozzák. Egész délután, majdnem estig a templomot díszítettük, de nagyon szép lett az oltárdísszel, a rezgőkkel és az anya által készített szalagokkal. Odakészítettük az asztalt is, amire a pogácsák kerültek másnap.

Lassan elérkezett a péntek, nem aludtam anyáéknál előző este, úgy voltam vele, már amúgy sincs jelentősége, hiszen már rég a közös otthonunkban alszunk férjemmel és kikérőnk amúgy sem volt. Reggel 10-re mentem a fodrászhoz és sminkeshez, férjem ment a tanú és az ő kitűzőjéért. A sminkesnél kb. 2 és fél óra alatt végeztem, ezalatt megérkeztek nagymamám, keresztszüleim és unokatesóim. Apu rendelt hidegtálat ebédre, szintén onnan, ahol a lagzink is volt. Nekem nem volt sok étvágyam, és csak 2 jagert ittam indulás előtt. Én öltöztem fel utoljára, keresztmama és anya segítségével, de egész gyorsan ment. Vártam mindenkire, hogy elkészüljön, ott ültem köpenyben Szofi kutyus mellett, aki be volt tojva a sok vendégtől. Nagyon durván néztem ki már magamhoz képest, úgy éreztem magam, mint egy hercegnő és a ruha is csodaszép volt a spanyolfátyollal. Az udvaron is csináltunk pár közös képet. Majd elindultunk a feldíszített kocsikkal, dudaszóval a templomba 3 után. 15:40re meg is érkeztünk a faluba, ahogy elértük a település határát, már nyomtuk a dudákat, olyan jó volt, hogy most végre miattam szólnak :) Csomóan néztek minket és ahogy odaértünk a templomhoz, már láttam, hogy sok néni kint ül és nézelődik, köztük a hivatalból a takarítónéni is. :D Apával vonultunk be a templomba, sógorom nem tudta elindítani a zenét, így a vőlegény ügyködött :D, de végül sikerült a zenét megszólaltatni. Egy ideig ment, mire nagy nehezen meg sikerült kikapcsolni. A szertartás elején mama mondott menyasszony búcsúztató verset, ami meglepetés volt, férjem beszélte meg a lelkésszel, hogy mondhat verset, az „Addig menj haza, míg hazavárnak…” kezdetűt, nagyon megható volt és személyes. A lelkésznő, akitől tartottam, hogy mit fog alakítani, majdnem elsírta magát a beszéd elején, igaz, nem csoda, mert sose tartott még itt esküvőt. Egyébként nagyon megható volt az is, elmondta a Szeretet himnuszát, ami férjemmel a kedvencünk, majd a saját igehirdetését, szintén a szeretetről. Utána a fogadalom tételünk következett, amit sógorom videóra is felvett. Ott sztem fel se fogtuk a szavak értelmét, férjem annyira izgult, hogy a saját nevét elfelejtette kimondani, és koncentrált, hogy ne hibázzon. :D Nem volt hosszú, sem rövid a szertartás, kb. 40 perces. A végén kaptunk emléklapot és egy Bibliát is ajándékba. A kijáratnál buborékfújóval vártak minket, amit anyának adtam oda, hogy ossza ki. Csoportképet a közeli Ligetben csináltunk, majd meg is indultunk az autókkal az étterembe. Férjem telefonált a CM-nek, hogy elindultunk. Utána mi egyből a fotózásra mentünk, kb. fél 6kor el is tudtuk kezdeni, szegény apa vitt minket kocsival és várt vagy 1 órát, amíg fotózkodtunk. Gyopárosra mentünk ki, pont ment le a nap a tónál, ezért jó fotózási helyszínnek tartottam, a fotósunk nem is  ismerte. Gyorsan letudtuk, nem lett volna rossz, de zavart, hogy a vendégek közben ránk várnak, és amúgy se szeretünk pózolni, fotózkodni.

Végül megérkeztünk az étteremhez, ahol a CM fogadott minket, összeterelte a vendégeket az érkezésünkre (akik úgy láttam, körbenéztek az étterem udvarán is), és amikor beléptünk, egy tök jó zenére vonultunk be amit ők választottak. Az valami felemelő pillanat volt, mikor mindenki nekünk tapsolt, fütyült, ahogy megérkeztünk, férjem haverjai már elkezdték a pálinkázást. A főasztalhoz leülve feltűnt, hogy anyós nincs ott. Állítólag fájt a foga, és feldagadt az arca, így nem jött el. De abszolút nem hiányzott, más kérdés, hogy ennyire nem szerette volna látni a fiát meg legalább az éttermet, na mindegy. Voltak, akik csak a templomba jöttek (bár nem is baj), végül mama testvére látva a rokonságot, mégiscsak csatlakoztak feleségével a vacsihoz is, pedig úgy volt, csak a templomba jönnek. Aztán már az ajándék átadás következett (én még akkor nem ittam semmit a templom óta), átadták a borítékokat, akik jöttek. Végre leülhettem, akkor anya panaszkodott a pincérekre, hogy nem jönnek, pedig italt kéne kínálgatniuk, plusz nem áll pálinka az asztalunknál, meg a bor sem, amit ki kellett volna önteni. Na be is gurultam, szóltam a pincér csajnak, aki azt mondta, hűtik az italt (ez is a tök vezető miatt volt, aki nem engedte, hogy hamarabb bevigyem az italt, de le kellett volna szarni és hamarabb bevinni), majd a CM-ünknek is, aki szintén rendezte a helyzetet. Úgyhogy aztán már jöttek a kancsó borok, meg az üvegek is, illetve kis poharas felesek. Egyből intéztem a dolgokat, anya azt mondta, ebben apára hasonlítok. :D

Vacsi előtt a vőlegény mondott egy rövid beszédet, amitől kissé tartottam, főleg, hogy már volt benne pálinka rendesen, de szerencsére tök jól sikerült. Kiemelte, hogy köszöni mindenkinek, aki eljött a vírus ellenére is, határon innen és túl. Fél 8kor kezdődött a vacsi, tyúkhúsleves volt sok hússal és zöldséggel, majd marhapörkölt, sültesek. A kaja jó volt, dicsérték a pörköltet, a kenyeret is, én pedig alig ettem valamit, egyszerűen nem volt étvágyam. Pedig a sós sütik is fincsik voltak, azokat a cukrász maga hozta ki, aki 2x is egyeztetett velem a Nagy Nap előtt. Vacsi alatt lassabb zenék mentek, de már itt meglepődtem, hogy a DJ-nk (aki egyben a CM is volt), milyen jókat választott. Pálinkát ittam és bort. Ja és vacsi előtt voltak csoportképek is. Aztán vacsi utána nyitótáncunk következett, bár én inkább csak andalgásnak nevezném, mert csütörtök este gyakoroltunk rá csak kb. 10 percet. Sztem meg is látszott :D Még jó, hogy volt bennem és a vőlegényben is pia, máskülönben nem tudom, hogy lett volna hozzá bátorságom ezzel kiállni. :D

Az nyitótánc a közös zenénk volt Janicsák Veca és Hooligans: Halálos csók, ami a megbeszéltek ellenére végig szólt, nem csak kb. 2 percig, utána átváltott Dupla Kávé: A füredi Anna-bálonra, szintén kedvenc zeném,ebbe már mások is becsatlakozhattak. Utána egy 1 órás fantasztikus zeneválogatás kezdődött, mulatós zenékkel javarészt. Elég sokan táncoltak a kis létszám ellenére, mi is végig táncoltuk a vőlegénnyel, pedig nem vagyunk nagy táncosok, sőt. A tortáig táncoltam (10 óra), szinte mindenkivel, legalábbis úgy emlékeztem. A tortazenén sokat gondolkoztunk, de a CM segített a választásban, így a Europe: Final Countdown-ra érkezett be a trüffeltortánk élővirágokkal, tűzijátékkal. A pincércsaj kicsit furán tolta be, a DJ elé, nem oda, ahol mi álltunk… Közösen felvágtuk, megetettük egymást az első szelettel (egész jól ment ahhoz képest), majd a vendégeknek már a pincér szeletelte. A torta után többen haza indultak (ahogy ez általában lenni szokott), idősebbek és a Romániából érkező rokonok is lassan szedelőzködtek. Torta után a csokordobásom következett (egy női rokonom kapta el, aki ugyan házas, de kitaláltam, hogy házasok is beállhatnak, cserébe a férjük el kell vigye őket vacsizni) és a harisnyakötő dobás. Utóbbit nagyon élvezték a férjem haverjai, végül öcsém kapta el a harisnyakötőmet :D Öcsém nagyon élte a bulit, sose láttam még ilyen ittasnak :D Ezután érkeztek az igazi bulizenék, amiket férjem említett meg a DJ-nek, pl. Gigi d’Agostino, Prezioso. Sajnos addigra már barátnőmék is leléptek, pedig az ő férjének tetszettek volna ezek a zenék.

A férjem haverjait, sőt néha férjemet is úgy kellett összeszedni a tánchoz, de végülis a kemény maggal kitartottunk 1-ig. Sok videó készült rólunk, még jó, hogy külön nem fizettünk videósnak. Igaz, azok jobb minőségűek lettek volna valószínűleg, de azért pár dolog így is jobban feltűnt videón, mint ott. Összességében nagyon gyorsan elment az idő, sodródtunk az eseményekkel. Pont azok a barátaink tartottak ki végig, akikről nem is gondoltuk volna, férjem egyik haverja pl. hurcolta a násznépet, és végül minket is ő vitt haza 1 után. Sajnálhatja, aki nem jött el, mert jó kis családias házibuli kerekedett ki. A DJ-t még ott kifizettük, férjem barátja csak áradozott róla, hogy ennyi fővel is milyen jó bulit csinált és tuti hívni fogja majd őt bulikra. Mi is pozitívan csalódtunk benne is, pedig azt gondoltam, nem veszi annyira figyelembe a zenei kérésünket, de nagyon eltalálta, hogy milyen zenét szeretünk 1-2 kivétellel. És persze ahhoz képest, hogy egyébként a zenei listámról nem sok számot játszott le. A dekoros is kitett magáért, a főasztalunk tök jól nézett ki és a menyasszonyi, valamint a dobócsokrom is. A ruhámban eleinte alig tudtam járni, és beülni az autóba, de aztán megszoktam és már tök kényelmes volt. Pont rám öntötték, és videókról visszanézve is nagyon jól állt. Átöltöztem ugyan piros kisruhába, hogy ne a menya ruhámban menjek haza, és amúgy is a kínaiban vettem pár ezer Ft-ért :D, akárcsak a cipőt hozzá. De nem lett külön bekomferálva a dolog. Képek sajnos csak 1 hónap után lesznek. Igaz, jobb lenne hamarabb, amíg az emberben benne vannak a friss élmények, dehát jó munkához idő kell.

Örülök, hogy jól sikerült a buli, és hogy túl vagyunk az egészen. Az izgalmakon, a mindennapos fejtöréseken, hogy mi hogy legyen, és legfőképpen, hogy már bármilyen intézkedést is hoznak, nem kell aggódnunk miatta. Ugyanis 2 napra rá, hogy az esküvőnk volt, már csak 11ig tarthattuk volna a bulit, lévén étteremről szó. Úgyhogy 2napon múlt az egész. Az idő se romlott el annyira, mint jósolták, egész nap sütött a nap és kellemesen meleg volt,  habár a szél eléggé fújt, de legalább nem esett az eső. Ez volt az egyik dolog, amiért drukkoltam a 3-ból (előző bejegyzés). A másik is bejött, a rokonaimnak nem volt gondjuk a határon és simán átjöttek. A harmadik nem jött össze, de hát minden nem sikerülhet ugyebár :D Sajnos pont megvolt aznap, csütörtökön jött meg és pont a második napom kritikus fájdalommal és erősebb vérzéssel járó, de aznap szerencsére alig vérzett és fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem. Nem tudom, hogy a málnalevél teának köszönhető-e, amit előtte nap és aznap is iszogattam, mindenesetre ez a része nem okozott kellemetlenséget a lagzin, , csak vastagabban alá kellett öltöznöm a ruhának :D

Tanácsok leendő menyasszonyoknak: Ne stresszeljétek vagy gondoljátok túl a napot. Ha valamit nem éreztek magatokénak, ne csináljátok. Nálunk nem volt menyecske tánc, mert nem vagyok nagy táncolós (nem, nem az Operatív Törzs javaslata miatt:D , nem tanultunk be nyitótáncot, csak nyitózenénk volt, előző éjjel gyakoroltunk csak rá, szegény vőlegény ennyit se szeretett volna, de sztem nem volt rossz végül az eredmény. Egyedül csokordobás és harisnyakötő dobás volt, ami amúgy is szokott lenni. Játékunk sem volt, mert nem illett volna az esténkhez, ami inkább kötetlen házibuli hangulat volt egy vacsi után, mint az a kötelező játsszunk egy kocsizósat. Nem akartunk vendégkönyvet, sem ujjlenyomatfát vagy üdvözlő táblát, székszoknyát, ezeket mind felesleges pénzkidobásnak tartottuk. Dekor is minimál volt az asztalon, mert ezekre úgyse emlékszik senki, és zavaróak csak, amikor hozzák az ételeket. Főleg szűkös helyen.

 Csak olyat hívjatok meg, akiket szívetek szerint éreztek, nekünk pont azok mondták le végül, akiken erősen vacilláltunk, hogy meghívjuk-e őket vagy muszájból lettek meghívva. Tehát ennek így kellett lennie.

Végül: bár nem ezért csináltuk, az esküvő ára visszajött, és maradt is tartalékunk.

 

 

2 nap múlva esküvő - 2. felvonás

Már csak 2 nap és nem csak jogilag, hanem Isten színe előtt is összekötjük az életünket.
Hosszas gondolkodás és szervezés vezetett idáig. Hetekig csak azon gondolkoztunk, hogy akkor legyen esküvő, ne legyen esküvő, már-már majd lefújtuk, de akkor szüleim részéről jött a „nyomás”, hogy csak tartsuk meg, úgyse lesz jobb a helyzet, vagyis nem tudni, jobb lesz-e akár jövőre. Aztán már én is úgy voltam vele, vagy most vagy soha. Adok még egy esélyt a dolognak, ha már kiválasztottuk a szolgáltatókat, egyébként is lett volna templomink és lagzink is, mostmár ne álljunk meg, ne futamodjunk meg. Hogy mit gondolunk a vírusról és még inkább a körülötte zajló mizériáról, ez egy külön poszt lenne, így ebbe nem megyek bele. De minden nap azt néztük, hogy nem-e találnak ki valamit, a rokonok részéről is ment az izgalom, hogy jöhetnek-e vagy sem. Végül utánajárás után kiderült, hogy bele tartozunk a 30 km-es határsávba, így elvileg nincs akadálya, hogy jöjjenek. Ennek ellenére is voltak távolabbi rokonok, akik lemondták, bár nem tudom a pontos okát. Férjem részéről is voltak lemondások, két gyerekkori barátja, mondvacsinált indokokkal, amit mindenki nevetséges magyarázatnak tartott. Főleg hogy az egyik még az utcában is lakik, ahol a templomi lenne, legalább arra el tudott volna jönni. Érdekesség a dologban, hogy pont azok mondták le, akiken erősen gondolkoztunk, hogy meghívjuk-e őket egyáltalán. Végül így vagy úgy, de valóban nem lesznek ott és ennek valószínűleg így is kellett lennie.
Aki akarja, megoldja, szállást keres, szabit vesz ki, segít. Lassan körvonalazódik, hogy ki mit csinál, mikor hova kell menni. Megvolt egy utolsó személyes egyeztetés a CM-el, dekorossal, a cukrász többet hívott, mint a ceremóniamester, nagyon lelkiismeretes, jófej koma
Az étteremvezetőt még mindig nem zártam a szívembe, de végülis viszonylag rugalmasnak tűnik és elméletileg vele is szinte mindent leegyeztettem. Azért az egyes szám, mert lényegében mindenkivel én tartom a kapcsolatot, én egyeztetek velük. A vőlegény kb. csak sodródik az árral. De hétfőn már sikerült elérni, hogy másfél év szervezés után azt mondja, hogy kicsit már várja.
A lelkészkérdés elég érdekes volt mindig, de végülis részt vettünk egy két órás jegyesoktatáson és mindent átbeszéltünk. Ő is rugalmasnak tűnt, a bevonulás és zene kapcsán is. Remélem, nem fogja hosszúra nyújtani a szertartást, mert utána sűrű lesz a program és megyünk fotózkodni is. Ami kissé kellemetlen, hogy pont most jutott el arra a szintre a lelkészi posztja, hogy már a püspöknek lett bepanaszolva és az esperes jön le vele beszélni. Mindez az esküvőnk előtt. Remélem, a hangulatát és a hozzáállását nem fogja nagy mértékben befolyásolni a dolog, mert egyébként lelkesnek tűnt. Tekintve, hogy már 10 éve nem volt a faluban református esküvő…
A templomot is feldíszítjük, lesz pogácsa, perec, pálinka, víz a templom előtt a vendégeknek, akik oda mennek először, és nem hozzánk a lányos házhoz. Férjem egyik barátja fog segédkezni elvileg neki, aki imád pörögni, tenni-venni, intézkedni. Bár nekik 300 fős esküvőjük volt anno, így talán van némi tapasztalata…
Már csak a technikai rész kell rendben menjen, a magnó bekapcsolása a bevonuláskor, hogy a zenénk menjen, illetve elvileg csinál videót a sógorom a fogadalmunkról, bár arra kíváncsi leszek…
Egyszóval kezdenek összeállni a dolgok szépen-lassan, már a munkára se igen tudok koncentrálni, mert agyban nem vagyok ott egyáltalán. De holnaptól szerencsére szabin leszek én is, és férjem is.
Egyik pillanatban várom a pénteket és tudom, hogy gyorsan el fog repülni az a nap, másik pillanatban meg azon gondolkozok, kell-e nekünk egyáltalán ez a felhajtás.
Az idő 3 hétig remek volt, 30 fok körül, pont most péntekre fog lehűlni vagy 10 fokot, de ha napos idő lesz eső nélkül, akkor már nem is baj, hogy hűvösebb lesz. Nem melegednek meg gyorsan az italok, és nem is kell majd annyit inni. Ellenben az alkohol jobban fog majd fogyni hűvösben, főleg a pálinka. Azért várom, hogy túl legyünk rajta, de persze van bennem izgalom, hogy fog majd zajlani a Nagy Nap. Elképzelésem sincs. Azt mondják, habár már közhelyes tényként, hogy ezt egyszer mindenki át kell élje és hogy jó esetben csak egyszer adódik ilyen alkalom az ember életében.
Mindenesetre utána is lesz tennivalónk, pakolás, kutyát vinni oltatni (mikor máskor is lett volna a kötelező, mint most), hűtőt leengedni, kipakolni, bepakolni bőröndökbe, a kutyust átvinnni anyáékhoz, aztán egy elég hosszú út az ország másik felébe…

De már nagyon ránk fér a pihenés, illetve szabin is alig voltunk nyáron.
Mindenesetre hamarosan jelentkezek majd a beszámolóval, amire már június óta várok, hogy megírhassam!
Jelenleg 3 dologért imádkozok biztosan, hogy aznap ne legyen, remélhetőleg az is megvalósul, de majd megírom.