Tavaly még szóba jött külföld is nászutunk kapcsán, leginkább Nápoly és Amalfi-part, Capri szigete, de most már így utólag örülünk, hogy a koronavírus miatt belföldre eljutottunk. Mivel a SzÉP kártyámon is volt még pénz, ezért belföldi hoteleket kezdtünk el nézegetni, én leginkább kastélyszállókat, illetve pl. a bikali Puchner kastélyszállót, de végül a soproni Lövér Hotelre esett a választásunk apáék ajánlása miatt. Ez volt egyben az egyik nászajándékunk is tőlük. Nem bántuk meg a választásukat, bár nagyon messze volt, főleg egy régi kocsival, mint amilyen a miénk is. 8 órás volt az odaút, igaz, nem a legrövidebb útvonalon mentünk, kis szaros falvakon haladtunk keresztül, amelyek hiába voltak sokkal Nyugatabbra, sőt a legnyugatibb részén az országnak, mégse éreztük azt, hogy annyival fejlettebbek vagy szebbek lennének. Persze lehet, csak mi mentünk rossz felé. Zirc része és a Cseszneki vár látványa persze gyönyörű volt, illetve tök jó volt, hogy a Balaton partján kocsikáztunk végig. Aztán a végére már nagyon meguntuk az utat, ezért nagyon megkönnyebbültünk, amikor végre megpillantottuk a Hotel Lövér feliratot. A hotel tök jó fekvésű, egy erdő közepén, Sopron erdős részén található, ahol érezhetően is nagyon jó, tiszta a levegő. Csendes, nyugis környezet, sok sétalehetőséggel, kilátóval a közelben. Nem írom le, hogy minden nap hol jártunk és mit csináltunk, inkább csak nagy vonalakban.
Voltunk a Fertő-tavon hajókázni, megnéztük Fertőrákoson a középkori pellengért, majd a Páneurópai Piknik emlékhelyet, a Vasfüggöny és a Berlini fal egy darabkájával. Ironikus volt kissé a Vasfüggöny emlékművel a háttérben, ahol a normál világban még határ sem volt, simán át lehetett kocsikázni Ausztriába, most ideiglenesen felállított sátor és rendőrautók, rendőrök voltak. Sajnos nem mentünk át Ausztriába, mert már amúgy is elegünk van minden ilyen álintézkedésből.
Sopronba b
ebuszoztunk, révén hogy férjem buszsofőr, neki
nagyobb kaland volt, plusz még kifogtunk egy tanulóvezetőt is, akinek férjem
sok sikert kívánt. Idegenvezetővel mentünk, ami a hotel programjához tartozott,
eleinte még tudtuk is követni, de aztán meguntuk és alig vártunk, hogy egyedül
felfedezhessük a várost. Tetszett a sok templom, a rengeteg műemlék. Felmentünk
a Tűztoronyba, ezt ki se lehetett hagyni természetesen. Még utolsó napunkon is
bejöttünk egyszer körülnézni.
Nekem a legjobban a fertődi Eszterházy-kastély tetszett, rengeteg képet csináltam, a termek lenyűgözőek voltak a pompájukkal, habár elég kevés termet lehetett sajnos megnézni, és nagy részében múzeum volt. A Rózsakert is tetszett, a franciapark is rendezett volt, és angolpark is tartozik a kastélyhoz, de nekem kevésbé tűnt angolosnak. Utána Sarródra mentünk a Lászlómajorba, ahol csak mi voltunk. Egy ittas állatgondozó bácsi tartott kiselőadást nekünk és engedte, hogy bemenjünk a tyúkok közé, miközben azok szökdöstek kifelé. Elég vicces volt, alig bírtuk lerázni. A major nem volt túlzottan rendben tartva, sok gaz volt és nagy fű, illetve az állatok se voltak meglepőek főleg nekünk falusiaknak :D De legalább férjem simogatott kis szürke marhát.
Sokat sétálunk a hotel közelében, mivel ott volt a Ciklámen-tanösvény, felmentünk a Károlyi-kilátóba és a Sörházdombi-kilátóba is. Mindkét helyről lehetett volna látni tiszta időben a Schneeberget az Alpokban, de csak a körvonalait láttuk. Pár napra rá, hogy elmentünk, persze már lehetett látni és hó is fedte :D Tetszett a közelben lévő Villa-sor is, gyönyörű villákkal, amikhez hasonlót nem is láttam Magyarországon még.
És akkor a hotelről:
A kaja bőséges volt és változatos. Reggelire minden volt,
amit az ember csak el tud képzelni, többféle tojás, bundáskenyér, többféle
kenyér, abonett, pirítós, felvágottak, sajtok..stb. Rostos lé, tea, kakaó és
kávék. Ebédelni nem ott ettünk (csak egyszer), de akkor csak leves van és
valamilyen tészta, vagy főzelék. A vacsorán kétféle leves, előételek,
desszertek és sokféle meleg kaja, salátákkal. Volt, hogy alig tudtunk
választani és hiába szedtem mindenből egy keveset, így is volt, amit még
megkóstoltam volna. Férjem alig tudta megemészteni azt a rengeteg kaját, mert
persze ő nehezen fogta vissza magát :D
A szoba és az ágy kényelmes volt, volt lapostévé, erdőre néző erkélyünk. Az idő is pont jó volt a szobában, se túl hideg, se túl meleg. Alapvetően csendes. Rengeteg idős, és kevés velünk egyidős pár volt a hotelben abban az időben, szerencsére gyereke csak 1-2. A wellness nem túl nagy, 1 jacuzzi van és egy hideg vizű úszómedence, amibe én nem szívesen mentem bele, mivel a hideg víz miatt hamar felfázok. Így a jacuzziban üldögéltem, mikor épp volt hely, illetve szaunáztunk is. Wellness után jobban esett a vacsora, vacsi után pedig általában sétáltunk vagy leültünk a buszmegálló padra és nézelődtünk. Férjem a közelben alacsonyan szálló repülőket figyelte többnyire. Neki ez volt izgalmas :D
Szerencsénk volt, mert napos időt fogtunk ki, kb. 16-25 fokokkal, bár estére és reggelre lehűlt. Az eső csak csütörtök este fordult rosszabbra, és pénteken kezdődött a rossz idő sok esővel, amikor indultunk. (Már időben, 8-kor.). A hazaút csak 6 órás volt, de izgultunk, hogy a kocsi kibírja és hogy jófelé menjünk, ugyanis férjem még sosem járt ezen az útvonalon, pedig sokat ismer az országban (régi vidéki munkái révén).
Én kissé elszontyolodtam utolsó este, hogy most eszünk ott utoljára (főleg, mikor még élőzene is volt-zongora), mert ezen a környéken nem hiszem, hogy mostanában járunk. Persze azért jó volt haza is indulni, egyrészt Spuri kutyus miatt, aki hiányzott, másrészt hogy végre legyen időnk a hétköznapi dolgokra, mivel 2 hete folyamatos pörgésben voltunk az esküvő, majd az utazás miatt.
Most először voltunk kettesben hotelben, és ezen a környéken is, úgyhogy jó volt ott és megérte elmenni. Nekem nagyon tetszett ez a hoteles dolog, így várom már, hogy menjünk a következőre, de valószínűleg már csak ennél közelebb.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése