Egy hónap az évből...

Most még ugyan nem kezdek összefoglalóba, de valóban nincs már sok az idei évből.
December első napjával pedig beköszöntött a hideg és az első fagy is, a szokatlanul enyhe november után.
Szülinapomon is enyhe, napos idő volt, rég emlékszem olyan időre, mikor szülinapomkor jó idő lett volna. Megint eljöttek anyáék, ezúttal párom vállalta be a főzés fő részét, birkapörköltet készített életében először-mellesleg pörköltet se főzött még soha. A fiúk jót ettek belőle, és a téliesített kovászos uborka is jól sikerült mellé. Én  Borzas-csirkemellet készítettem tzatzikivel anyukámnak és magamnak, illetve volt húsleves is. Idén nem sikerült fácánt szerezni, sajnos nem a legjobb embert kértük meg rá, de a sima tyúkból is finom levest főztem. Kaptam könyveket, már elég rég olvastam, így jól esett ismét belevetnem magam ezúttal Fábián Janka könyvének világába. Azzal nálam sose lehet mellélőni. Anya gesztenyetortát hozott nekem. Apa ajándéka volt a legnagyobb úgymond, ugyanis felajánlotta, hogy az esküvői éttermi fogyasztásunkat ő állja, de még plusz két rokont meghívna. Azon a két személyen már amúgy se múlik sztem, és ez amúgy is hatalmas segítség, bár amúgy is lesz kiadásunk bőven. Meg szüleim legalább szóba hozzák néha az esküvőt, pl. készülnek majd aznap hidegtállal a rokonoknak stb, látszik rajtuk, hogy várják, míg párom részéről sztem azt is elfelejtették, hogy egyáltalán lesz, legalábbis sose kérdeznek vagy érdeklődnek, hogy állunk. Legalábbis amikor én is ott vagyok. Mondjuk amúgy is ők kicsit más kategória, mint a mi családunk. Náluk azért nincs akkora odafigyelés a másikra, inkább közöny van. Apukája legalább segített ezt-azt, amit tudott, meg ő legalább érdeklődik a fia után. Az anyja kb. mintha nem is lenne. De persze nem szép ilyeneket írni, csak hát ez az igazság és a párom is tudja ezt nagyon jól, nem véletlenül áll nála az apja az első helyen.
Másnap hétfőn sem én, sem párom nem dolgoztunk, így azért kellemesebb volt a szülinap. Kaptam tőle egy szép karórát. Itthon elvagyunk, Spuri kutyus még mindig imádnivaló, csak kissé makacs és már nem egyszer átszökött a kerten keresztül a szomszédba, hogy megkergesse vagy épp elkapja az ottani tyúkokat.
A munka sajnos visszaráz minket a hétköznapokba, már párom is azt mondta, hogy meglenne buszozás nélkül. Sok stresszel jár, a vezetés, az emberek, az odafigyelés, pénzzel bánni és ha még ez nem lenne elég, a buszok műszaki állapota kritikán aluli, már nem is meglepő, ha valamelyik lerobban. Ja,és másikat nem tudnak helyette küldeni. De most, hogy Volánbusz lettek, remélhetőleg majd fizetésemeléssel is jár a dolog. Ünnepekkor is dolgozik, de legalább a Szenteste délutánt el tudta cserélni 25. délutánra. Mondtam, hogy engem semmelyik más nap nem érdekel, de Szenteste legyünk együtt, ráadásul annak a legszebb része pont délután kezdődik. Fa díszítés (bár az már inkább délelőtt), főzés, sütés, készülődés, ebéd, délután templom, majd ajándékozás, vacsi és valami szokásos karácsonyi film a tévében. Ezt nem szerettem volna kihagyni, 25. és 26. már úgyis csak a pihenésről és döglésről szól általában...
Szilveszterkor is dolgozik, bár "csak" este 6-ig, úgyhogy legalább nem kell aznap senkihez elmennünk, jók leszünk itthon. Párom majd elalszik 9-10 körül, én meg majd nyugtatgatom kint a kutyát.
Már nagyon várom az év végét, a szabimat. A hivatalban ugyanaz van, mint eddig. A testületi ülések elég viccesek, az alakuló ülésen az új polgármester elsírta magát beszéde közben, elég érdekes, kiismerhetetlen figura. Az emberségével és kedvességével nincs gond, de nagy kérdőjel van bennünk azzal kapcsolatban, menyire határozott vagy tudja majd jól irányítani a dolgokat. Sajnos úgy tűnik, akármennyire is reménykedünk ,a jegyzőt neki se fog sikerülni elzavarni, sőt, szerintünk meg se próbálja.. Vele persze normálisan beszél és viselkedik, így mi oka lenne rá... Ráadásul nem tud semmit, főleg még így az elején, tehát teljes mértékben rá van utalva. Nem fogja a legnagyobb segítőjét, még ha tudja is velünk milyen egy szarházi, elzavarni. Csak abban bízhatunk, hogy elmegy magától egy másik helyre. Dehát itt megvan a kis királysága, jó fizuja, minek menne el..
A hivatalban sztem most se lesz túl nagy látszata, hogy közeleg a karácsony, csak az a hülye szén támogatás ne lenne, amivel nagyon sok dolgom van.. Az még oké is lenne, már a papírmunka része, de az a sok büdös vagy félnótás ember, aki bejön.. Hát azokat nehezen fogom elviselni... Sőt, egyre nehezebben viselem az ügyfeleket, főleg a gyök kettő, buta és alkoholista,segélykérő embereket.. Nem tudok velük túl kedves lenni, pedig nem jönnek rengetegen úgy általában.. Nekem olyan hely kéne, ahol egymagam vagyok és közvetlen kollégák, ügyfél nulla.. Dehát örüljek annak, hogy egyáltalán van munkám és azért annyira ez se szörnyű, csakhát munka, tehát kényszer... Ez rontja el az ember életét sajnos...
Dehát egyszer hátha megszeretem.. vagy lesz más...