Év végi összefoglaló 2019

Akkor kezdjük az összefoglalót. Mi is történt idén? Inkább azokat emelem ki, amelyek újdonságok voltak vagy más volt az előző évhez képest.

Munka: Sok új ügyem volt, olyan, ami elődeimnek se sűrűn, de megugrottam az akadályokat. Rájöttem, hogy mindig feltalálom magam és azzal a feladattal is elboldogulok, ami előtte szinte megoldhatatlannak tűnt. Habár dicséretet nem várok a főnöktől, előbb lenne rosszul, mint hogy dicsérje az embert, de tudom, hogy ügyes vagyok és csak néha hibázok. De csak az nem hibázik, aki nem dolgozik. Két választást is túléltem, az uniós, majd az önkormányzati választásokon is segédkeztem, utóbbi baromi macerás és nehéz feladat is volt. De ezt is megugrottam. Jól kifogtam újként két választást is, de ha legközelebb jön még egy, akkor legalább könnyebb dolgom lesz. 11 esküvőm volt, több, mint az előző két évben összesen az elődömnek. Ez persze a babaváró hitelnek és csoknak köszönhető. Kb. négy olyan párom volt, aki nem a csok miatt házasodott vagy azért, mert jön a baba. Ja, az első pár, akiket összeadtam, válófélben vannak. Hát ez van…

Párom is elkezdett végre buszozni, ami amúgy elég stresszes és felelősségteljes munka, de jól veszi az akadályokat. Mivel minden járatot csinált már szinte, ezért előfordul, hogy az évek óta ott lévő kolléga kér tőle segítséget.  Alapvetően tetszik neki. Igaz, sokszor nincs szabad hétvége, Húsvétkor Kecskeméten volt, karácsonykor is dolgozott, de azért nem állandóan van oda és hazajár aludni, nem kell vidékeznie vagy éjszakáznia. 

Magánélet: Elkezdtük szervezni az esküvőnket, ami egyáltalán nem könnyű feladat és igencsak nagy szervezést igényel. Szinte teljes egészében én intézek/intéztem mindent. A menyasszonyos Facebook csevegő nagy segítséget jelent. Ahogy korábbi posztban írtam, sokminden megvan és le van foglalva, ezeket nem ismétlem el. Szeretünk együtt lakni, esténként kuckózni, tévézni, chipsezni. 

Lett egy tacsi kutyusom is végre, aki remélem, megmarad holnapra is a szilveszter miatt.

Rossz kislány, de elbűvölő, és egyszerűen nem tudok rá haragudni, pedig hosszasan sorolhatnám, miket csinál, takarítunk, rendet rakunk utána, betemetjük a lyukakat, rendbe rakjuk a kerítést. De újra és újra van valami, ez egy ördögi kör. De legalább megtanulunk felelősséget vállalni egy kis lényért, aki teljes egészében tőlünk függ. 

A kertben rengeteg zöldségünk volt, sokmindent elraktároztunk, továbbadtunk, cseréltünk el szomszédokkal. Sok munka van vele, de újabb veteményezést tervezünk, mert amúgy megérte, hogy a saját biozöldségünket ehettük. 

Én kevesebbet olvastam idén és a filmezés is kevesebb volt. Ez persze nem csoda, hiszen egy kertes házban mindig van tennivaló, nyáron illetve jó időben vétek lett volna bent ülni a szobában. Inkább kint segítettem páromnak gazolni, leszedni a zöldségeket.

Társaságba egyre kevesebbet járunk, megvan az az egy-két ember, akikkel összefutunk, de van, akitől szinte teljesen eltávolodott párom is, pedig annak idején többet találkoztam vele, mikor még itt se laktam. Persze változnak az emberek és sokszor a kapcsolatok is. Egy CC-s ismerősömmel se taliztam, pedig ők tényleg jófej társaság voltak. De remélem jövőre ezt is sikerül pótolni. 

Tényleg nagyon be vagyok gubózva, de valahogy ez esik jól. Magamban lenni, ha párom itthon van, kettesben lenni, esetleg elmenni valahova kettesben. Vagy elmenni anyáékhoz nosztalgiázni, esetleg a parasztházba Egerbocsra. Minden más erőltetettnek tűnik. 

Tudom, nem kellene így befordulni, Szeged nincs messze, ráadásul ingyen bérletem is van.

Csak végre kiélvezhetem azt, hogy11 év után saját kuckóm van, ahol végre senki se zavar. És ez se utolsó szempont. 

Aki esetleg olvasta a bejegyzésemet, vagy a blogomon bármelyiket, boldog új évet kívánok neki! 

2020 jó számnak tűnik.  Reméljük az év is jó lesz.

Ünnepek

A karácsonyi ünnepek gyorsan elteltek. Elég lassan jött meg a karácsonyi hangulatom, főleg az enyhe, majd a napokig esős idő miatt is, meg talán azért, mert tavaly lelkesebb voltam az első közös karácsonyunk miatt a közös házunkban. Persze aztán amikor már a fát díszítettük, éreztem a fenyőillatot, majd főztünk, sütöttünk, már nagyjából áthatott a karácsony érzése. Kari előtti szombaton mamámat és keresztszüleimet látogattuk meg Romániában, már ott elkezdődött a töltött káposzta evés.. De jó volt őket látni. 

Másnap az adventi gyertyagyújtásra nem mentünk végül, mivel a szobánkban elromlott a gázkonvektor, párom azt próbálta meg szétszedni és másnap is a gázszerelőt kergette, hogy jöjjön már el. De jobb is, hogy nem voltunk, mert most kajaosztás is volt, ott volt boldog-boldogtalan, ment a buli.. stb. Így eleve elveszett az adventi gyertyagyújtás meghittsége. 24-én délelőtt a majonézes salátákat csináltam, párom halászlevet főzött, feldíszítettük a fát, én a lakást. Hagyományosan mákos guba volt az ebéd. Délután elkezdtem készíteni a baconbe tekert lazacot és a petrezselyemmártást (besamel mártás az alapja, és van benne fehérbor is:P) , most készítettem először ilyen kaját. Ja és a Fanta-szeletet is most sütöttem meg először és tök jól sikerült. Talán egyszer majd a zserbóval is megpróbálkozok.

Baconbe tekert lazac

Délután felé átjöttek párom szülei és tesója, átadták egymásnak a szokásos semmit érő zoknikat (kb évek óta mindenki azt vesz náluk és ad a másiknak, faterja szerint ez a leghasznosabb ajándék, mivel az ő zoknijai eltűnnek mindig, ezért feltételezi, hogy másé is). Az anyja  párszáz Ft-os még kevésbé hasznos ajándékot vett, inkább ne vett volna semmit. Öccsétől Tokaji-bort kaptam, ő az egyetlen a családjukban, aki valamennyire értelmes dolgot vesz. Vagy legalábbis nekem, mert a bátyjának levendulás bögrét vett, ami aztán egyáltalán nem illik hozzá, plusz rendkívül nőies ajándék. Szóval nem kéne sztem annyira erőltessék ezt az ajándékozást… 

Délután 5kor a szokásos református istentiszteletre tartottuk, ami felért egy kisebbfajta kabaréval. Az egy dolog, hogy a lelkész nem tud énekelni, de legalább jó sok dalt és versszakot is bezsúfolt, valamint folyamatosan melléklimpírozott a harmóniumon. Orgona ugye nem működik, pedig amúgy van….Az emberek alig bírták visszafolytani a röhögésüket.. Pedig olyan jó dalok lettek volna.. Sajnos a lelkésznő szörnyű, a beszéde még csak-csak valamennyire értelmes és leköti az embert, de a meghittséget egyből elűzi, amikor az énekek következnek…Egyáltalán nem szeretném, hogy ő adjon minket össze, de lehet, hogy mire odáig eljutunk, már itt se lesz... Állítólag új helyet keresnek neki...

A karácsony és az időjárás "harca"

 Templom után még beugrottunk a keresztfiunkhoz, ott is eltöltöttünk egy kb. fél órát, de azt is csak muszájból. Nagyon cuki amúgy az a kisfiú, legalább miatta érdemes volt átmenni. Itthon iszogattunk, átadtuk az ajándékokat egymásnak, páromtól kaptam szarvasos vastag zoknit, teákat és Jagermeistert, aminek ugye csak örülni lehet. Én pulcsit vettem neki és pénztárcát. A kaja finom volt, párom benyomott négy tányér halászlevet, én a lazacot ettem meg. Este pedig megnéztük a Reszkessetek, betörőket és a Kelekótya karácsonyt, bár párom már félig elaludt.  

Másnap az én szüleimhez mentünk, ahol isteni volt az ebéd, volt libamáj lilahagymalekvárral, gyöngyös húsleves, töltött káposzta (kolbászhúsból) és töltött pulykamell. Az ajándékok is jóval hasznosabbak voltak, pohárkészlet, wok serpenyő, lepedő, daráló, amiket mind tudunk használni. Sietnünk kellett haza, mert párom délutános járatra ment. Este 11ig filmeztem, tök jól elfoglaltam magam, megvacsiztam gyertyafényben, nem bántam, hogy egyedül vagyok. Másnap délben párom szüleihez mentünk ebédre, de semmi karácsony hangulat nem volt. Egy db gyertya nem égett, kb. egyetlen dolog a konyhában sem árulkodott arról, hogy karácsony van. Mint egy átlag vasárnap. Persze ezt már megszokhattam volna, anyós nem egy nagy hangulatteremtő, gyertyát is csak akkor gyújtanak, ha kimegy az áram. Sütni se igen szokott meg nem is tud, valami kekszet készített, amiből 1 db-ot ettem. Töltött káposzta volt itt is a menü, bár itt csak az volt, de alig ettem meg el is teltem a napokban a sok kajától, híztam is valamennyit, így örültem, hogy nem ettem sokat. Anyós elég furcsa (bár mióta megismertem, azóta az), csak ezek mostmár valahogy jobban feltűnnek. Fogalma sincs semmiről, bolti pletykákra alapozza értesüléseit, és mindent elhisz, amit hall. Nyilván nem csoda, hiszen sose mozdul ki sehova, legfeljebb a boltba jár el. Nagyon be van szűkülve a látótere. Nekem bizonygatta, hogy a hivatalba visszament dolgozni valaki, miközben még csak jelentkező se volt a posztra…. Hagy tudjam már én jobban.. Néha felböffen benne az esküvő kérdés, de nem is az, hogy miben tudna segíteni (bár nyilván semmiben), akkor megkérdezi, hogy személyesen visszük-e ki a meghívókat (mintha már meglenne a meghívó), és múltkor egy listát is előszedett, hogy hány embert hívjunk meg, összeszámolta a részükről, kik vannak. Persze párom szerencsére lecsittegte, hogy majd mi tudjuk ezt, nem vesznek róla tudomást, de azért engem kissé zavart a dolog. Ő már listákat írogat, miközben annyit nem kérdez meg semmelyikük, mit segítsen… Főleg hogy apukám fizeti a kaját, biztos lehet benne, hogy olyanok nem jönnek el, akiket ő akar, én meg nem… Ezt persze nem emeltem ki neki, de ha legközelebb is jön ilyen hülye listákkal, biztos megmondom neki..

Különben sokszor érzem azt, hogy ez az egész esküvő csak egy nyűg és egy csomó pénz el fog menni rá. Nyáron nagyon lelkes voltam, készülődtem, tervezgettem, most meg már úgy érzem, hogy legyünk túl rajta. Igaz, hogy kb. mindent én szervezek, tartok észben, párom meg sodródik az árral… Viszont ilyen csak egyszer van az ember életében, azt se akarom, hogy két tanúval egy hétköznap ejtsük meg a dolgot….

December 26án este még át kellett mennünk párom egy haverjához (akinél tavaly szilvesztereztünk), ott volt szinte az egész családjuk, épp kajáltak, abszolút nem éreztem magam odaillőnek, még csak beszélgetni se tudtunk normálisan, nem értettem, mire fel a meghívás eleve, de párom nem tud senkinek nemet mondani, még akkor sem, ha az ő egyetlen porcikája sem kívánja a látogatást.

Ahogy itthon voltam most több napot, sokmindenen elgondolkoztam… Egyrészt, hogy ezt a munkát nem akarom sokáig csinálni, szeretnék több pénzt keresni… Annyi fizetést kapunk, mint egy gyári munkás, csak több felelősséggel és egy házsártos, hangulatingadozó hárpiát kell elviseljünk. A feladatok sokasodnak, veszünk át feladatokat a kormányhivataltól, de a pénzünk persze nem sokasodik.. És kevesen vagyunk nagyon ügyintézők… Egy ember csinálja kb 3 ember munkáját, mert nem vesz fel új embert a jegyzőnk, és aki elmegy, annak a helyére se talál senkit, olyan jó híre van…. Kolléganőm, Cickány is pedzegette, hogy neki nem való ez a munka, elege van az emberekből, elmenne máshova, meg hát a pénz se sok.. 

A másik meg, hogy a párommal nem túl egyező az érdeklődési körünk. Bár ezt is tudtam eddig, csak most jobban elgondolkodtatott a dolog.  Őt az emberek érdeklik, kapcsolatok, ezzel kellene talizni meg azzal, kinek tudunk segíteni, órákig telefonálgat kollégákkal és haverokkal. Semmi kedvem senkivel találkozni a szűk családon kívül, de persze erőltessük…. Engem pedig a könyvek és filmek világa érdekel és köt le, az emberek kevésbé. Eddig is ilyen voltam, de mióta elköltöztem Szegedről, még inkább begubóztam. Pont a napokban írtak régi kollégák neten, jelezve, hogy nagyon el vagyok tűnve, ami igaz is és bánom, de egyszerűen nem jön szívből az, hogy bárkihez elmenjek vagy meghívjam magamhoz őket… Pedig semeddig nem tartana… Csak egyszerűen én nem vagyok ilyen… Nem tudok ezzel mit csinálni….

Talán kicsit erőltetnem kellene, de minek erőltessem azt, ami nem őszinte és szívből jövő…

Hamarosan érkezek a 2019-es éves összefoglalóval!