Habár nem utazok sehová, de legalább jut időm azokra a dolgokra, amikre hétköznap nem. Elmentem vásárolni, vettem új mobiltokot (amit már hónapok óta szerettem volna), táskát, felsőt(utóbbi kettőből szeretem, ha minél több van, nem csak akkor veszek, ha már muszáj), és végre elintéztem az új szemüveget is, jövő hétre el is készül. Nem válogattam sokat az optikusok között, kolléganőm mondta, hol van az egyik legolcsóbb hely Szegeden, így én is oda mentem, így annyiba kerül a szemcsim kb., mint három éve. Sőt, ez még akciós is.
Kitaláltam, hogy megújulok, kívül-belül. Persze nem radikálisan, csak épp amennyire jól érzem majd magam.
Pár lépés mindehhez:
1. vettem magamnak pár új cuccot (lásd fentebb)
2. végre megnéztem azokat a filmeket, amikre egyébként nem volt időm / kedvem. Most pl. A beavatott című filmet, ami az Alkonyatnál ugyan jobb, de Az éhezők viadalát nem veri kenterbe. Az alapsztori jó, de a kivitelezés olyan Éhezők viadalás. Sajnos. Elolvastam Oravecz Nóra Összekötve című könyvét is. Nem mondom, hogy unalmas volt, tényleg pörögtek az események, de hogy őszinte legyek, sok pluszt nem adott. Érdekes volt benne ez a karkötős dolog, de már-már túlzásba vitt. A bölcs gondolatok pedig mind vagy Eckhart Tollétól vagy pedig Müller Pétertől származtak (vagy legalábbis olyan érzésem volt, mintha M.P. könyvéből olvastam volna, ő ír így). A könyvről összességében: Vagy túl cukormázas volt vagy pedig túl drámai. A blogja sokkal jobb.
3. takarítás a szobámban, szelektálás, ruhák (amiket majd elviszek egy gyűjtő konténerbe, remélem, valaki majd örülni fog nekik), füzetek és papírok, helyet csináltam magamnak és éreztem, hogy végre rend van és lélegzik a szoba, áramlik a chí. Még egy füstölőt is meggyújtottam.
Takarítás kívül és belül.
Próbálok kedves lenni, nem megbántani senkit, ha nem muszáj, fel akarok venni egy olyan alap lelki nyugalmat, hogy ezt nehéz legyen megtörni. Hogy a jóra gondoljak, hogy ne feszengjek a jövő miatt, és felejtsem el a múltat vagy legalábbis már ne rágódjak rajta.
Ha most jól érzem magam, annak örüljek. Remélem, ez a gondolkodásmód is ki fog tartani, mint a Facebook-elhagyásom.
Vicces, tavaly a barátom miatt tűntem el róla, most meg ő mondja, hogy hiányol onnan, nem tud megosztani a falamon semmit.
Most már azon se aggódok, hogy nem tudok találkozni a barátommal. Lesz, ahogy lesz. Ha valóban egymásnak szánt minket a sors, akkor sok időt tölthetünk még el együtt. Ha meg nem, akkor ez a néhány kihagyott nap nem jelent semmit.
"Soha semmi nem történt a múltban: minden a mostban történt.
Soha semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése