Műelemzések - Lájk és Bulibáró

A Lájk-féle műelemzést két éve írtam, a Bulibárót most. Épp az előbb láttam a klipet és rájöttem, hogy micsoda lehetőségeket tartogat ez a szöveg. Persze mindez csak poén, de azért időtöltésnek nem volt rossz megírni. Csak hogy a humoros énemet is megmutassam.

Fluor-életérzés a Lájk című költeményben

A Lájk Fluor legújabb költeménye, amely hasonlóan a Mizu című vershez, mély filozófiai gondolatokat tartalmaz. A vers tematikája a pozitív (Fluor-féle) életérzés és a diszkrét tivornyák hangsúlyozása. Már maga a cím, (ami egy idegen eredetű szó magyar átírása) is ezt fejezi ki, miszerint a lírai én mindent kedvel, és hasonlóképpen szeretné – sőt, elvárja, - hogy őt is kedveljék.

Az első versszak megadja a mű alaphangulatát, elhelyezi időben a verset. „Buli volt az éjjel”, tehát a hangulat nagy valószínűséggel már akkor a tetőfokára hágott, ez pedig a mai napon csak fokozódni fog. A lírai én kedves szavakat fűz a másik nemhez (bár a műből nem derül ki egyértelműen, hogy a másik nemről van szó, ez csupán feltételezés). „Olyan szép a szemed”. A versszakban (ahogy a többiben is), a lájk szó refrénszerűen ismétlődik a strófák végén, undorító túlzásba halmozva az egyébként nem túl összetett költeményt. A lírai én identifikációja hangsúlyossá válik, hiszen kijelenti, hogy ő egy visszafogott fiú, holott az előzőek tekintetében mindezt nehéz elhinni. A szakasz központi mondanivalója az ünnepre való várakozás izgatottsága, amikor is megint buli készülődik.

A következő szakasz meglehetősen expresszív, újabb időmeghatározást ad, az idő csak telik, és már nem csak az órák, hanem a tél és a nyár is elmúlik. Méghozzá magányosan. „A szívem pont jó rád” érdekes képzavar a műben, amellyel a lírai én ruhaként aggatná magára a szerelmes női szíveket, ám mindezek után kijelenti, hogy „lépj tovább”, vagyis az ilyesfajta szívműtét csupán ideiglenes.

A következő szakasz visszatér a pozitív életérzéshez, úgy mutatva be azt, mintha ez előre meg lenne írva, tehát mintegy sorsszerű mindaz, amit a lírai én a bulizás címszava alatt minden éjjel elkövet. A tegnap tovatűnik, a ma veszi át a helyét, azzal az eleve meddő reménnyel, hogy az jobb lesz a múltnál. Remélhetőleg mindenki kedvelni fogja majd ezt az új életérzést, azaz belájkolja, amely, ha a további sorokat elolvassuk, a lehető leghalványabb mértékben sem tér el a korábbiaktól. Így a mától megváltozik az életem kijelentése eleve felesleges, a mű szempontjából felejthető szakasz.

A következő versszakban hosszasan ismétli a címet, ezzel mintegy keretet adva a költeménynek. Ahogy a vers vége felé közeledünk, úgy egyre kevésbé érthető, hogy végülis mi az, amit kedvelni (lájkolni) kell, és tulajdonképpen mennyire pozitív ez az életérzés. A vers talán az előző költeménynél is kevesebb mondanivalót tükröz, továbbviszi a buli motívumát, de nem ad új információkat. Így a vers csupán egy darabja a ciklusnak, kétségkívül nem éri el a Mizu, valamint a Nekem kukim  van, neked nunid van című költemények magas színvonalát.

Eszmei értéke nulla, további kifejtésre és elemzésre érdemtelen alkotás. Csak zenével együtt ajánlott. Vagy úgy sem. 

A Bulibáró

A vers Fluor költeményeihez hasonlóan a buli motívumát állítja középpontba.

A mű elején a Mulatási szó felütéssel ráhangolódhatunk a tematikára. A lírai én meghatározza önmagát, ő a „bulibáró”. Saját rangot ad magának, magával húzva mindent, ami ezzel jár, luxus, ékszerek. A mű idegen kifejezésektől sem mentes, ami elengedhetetlen a mulatozós stílushoz.

A szubjektum ruhát ölt magára „felöltöztem rajosan” és bulizni indul. Valahogy így beszélhetnek a tizenévesen először buliba induló fiatalok is, akik már izgatottan várják, milyen új kulturális élményekkel gazdagodhatnak az éj folyamán. Az én megjelöli partnerét, a Pixát, külön kihangsúlyozva határozott névelővel, amellyel tájnyelvi közeget is teremt a műnek.

A versben többször ismétlődik a  legyen „buli bárhol”, a helymeghatározás tehát mellékes, a hangsúly a csöppet sem diszkrét, exkluzív pezsgővel és konyakkal tarkított éjszakára terelődik.

Gyere mulass velünk,
nem sajnálom rá
Minden szép lány szíve csak miértünk fáj
Ahogy a Pixa húzza az nagyon király

Az alkoholgőzös elméből olykor-olykor előretörő és egész értelmes mondat összetételeket idézik elő a fenti sorok. A hangsúly a lányokon van – természetesen – és azon, ahogy a társa húzza, igaz, hegedű nélkül. És az se derül ki, hogy mit húz, hiszen gyakran maradnak ki az igék a sorokból (pl. „nem sajnálom rá”), rábízva az olvasóra, hogy mit képzel a szavak mögé.

Én a bulibáró, sálomálomálo
legyen buli bárhol Sálomdilomdálom,

Az én a Sálomálomálo birodalomban folytatja mókázását. A Sálom szó alapvetően "békét, békességet" jelent, ám a művet nem hatja át a békesség, sokkal inkább a gatya rohasztó bulizás élménye. A bulizást idéző szóismétlésekkel a költő sajátos ritmust ad a műnek.  Majd végül mindenkit, köztük az olvasót is belevonva „pam-pam” van, azaz mindenki bulizzon hajnalig, amíg ki nem folyik belőle minden.

A bulibáró az utolsó versszakban felértékeli önmagát, többször is kiemelve az „én” névmással önnön fontosságát.

Ez a  tízéves korosztály szókincsét  idéző és helyesírási hibáktól sem mentes mű sokaknak mutathat példát arra vonatkozóan, hogy a bulizásnál talán felemelőbb dolgok is léteznek.

Persze bulibárónak azért jó lehet lenni. Az élet nagyon változatos, egész éjjel pam-pam, zsámó, sálomálomálo. Bármit is jelentsen ez.