Gyakori kérdések gyöngyszemei

Amikor nagyon unatkozok, olvasgatom a gyakori kérdések oldalt.Van,hogy válaszolok is,bár én talán a nagy többséggel ellentétben igyekszem normális válaszokat adni,amiket saját tapasztalataimból merítek.

Íme néhány gyöngyszem,ahol vagy  a kérdező vagy  a válaszoló volt komplett idióta.

Kérdés: Meddig tartott a leghosszabb kapcsolatod és miért lett vége?

Komment: Körülbelül két napig, de utána újra kellett indítani a routert.

Kérdés: Milyen érzés, ha valakinek van párja?

Komment: Nem tudom, majd megkérdezem a zoknimat.

Kérdés: Valaki skypeon kiverné nekem?

Komment: Mit? Az ablakot vagy mit?

Kérdés: Milyen tapasztalaitok vannak az internetes társkereséssel kapcsolatban? 
Komment: Ahányszor találkoztam egy lánnyal, akit netről ismertem, mindig csalódott bennem, mert élőben még rondább vok, mint képen. Persze még mindig jobb, mint élőben ismerkedni, mert úgy eleve szóba se állnának velem.

Kérdés: Szerintetek milyen íze lehet egy pingvinnek?

Komment: Zsírosabb,mint a tukán.

Komment 2: Felfújható gumicsónak ízű.

Kérdés: Valentin napon mozi helyett tudnátok adni ötleteket, hogy hova vigyem el barátnőmet? Komment: Dögtelepre Kérdés: A bátyám lenyúlta a barátnőmet,akivel 3 éve jártunk és most készülnek összeházasodni.Hogy lehet ezt feldolgozni? Komment:Ipari hősdarálóval Kérdés: Ti belemennétek ilyen kapcsolatba? (Bővebben lent) Van egy nagy álmom. Van egy kőbánya, ami csak az enyém és benne több száz nő dolgozik, napi 12-14 óra munkát. Fizetést nem kapnak érte, csak a napi ellátást, de nem rabszolgák: bármikor elmenhetnek és csak azért vannak ott, mert rajonganak értem. Minden vágyuk, hogy amikor néha ellátogatok közéjük, megérinthessék a testem és megcsókolhassanak pont ott. A szorgalmasabb lányok közül minden hónapban kiválasztom a személyes cselédjeimet, az ő dolguk, a házimunka mellett, hogy kényeztessenek - ha értitek mire gondolok - akár órákon keresztül. Erre vágyik minden lány, ezért dolgoznak a bányában, hiszen elképesztően finom vagyok.   Komment: Te hülye vagy, indoklásnak meg ott van,amit írtál.

Na körülbelül ilyenek, és még durvábbak. Ha nevetni akarok egy jót,akkor ezen az oldalon mindig találok valami hihetetlen gyöngyszemet.

Álmok

Kinek ne lennének álmai?
Csak hogy ilyen közhelyes, költői kérdéssel kezdjek.

15 éves korom óta naplót vezetek,igaz,kisebb-nagyobb kihagyásokkal,füzetbe írva.Mivel a folyóírásom szinte kiolvashatatlan,az se lett volna gond,ha megtalálja valaki.
Gimiben nagyon sokat írtam, szinte 2-3 naponta. Főleg amikor átéltem az első "plátói" szerelmet.
Egyetemen ritkább lett,csak a bulikról és a tanulmányaimról szólt (jó visszaolvasni mai napig,hogy akkor milyen nagy gondnak számított egy vizsgára felkészülés,ma már ezen csak mosolygok).

Igazából merő lányregénynek tűnik,így visszaolvasva. Olyan dolgokon elmélkedtem 3 füzeten keresztül,ami meg sem valósult. Dátumokat vetettem össze,számmisztikai összefüggést keresve - és meglepő módon, TALÁLVA. Aztán nem lett belőle semmi.

Így ma már csak a munka, párkapcsolat, családi események leírása maradt, vegyítve olyan eseményekkel,amiket érdekesnek vélek vagy karmikusnak.Azért írom le őket,hogy később visszaolvassam. Mostanában túl sok minden ismétlődik az életemben. Az emberekkel kapcsolatban ugyanazok a szituációk,a lelki állapotommal kapcsolatban ugyanazok a felemelkedések,és néha visszaesések. Folyamatosan alakulok vagy inkább fejlődök?

Valamelyik nap viszaolvastam 16 éves korombeli álmaimat.

A szerényebbekkel kezdem:

-Elutazni Nagy-Brittaniába
-Részt venni egy Robbie Williams koncerten vagy egy Michael Flatley-féle sztepp tánc show-n
-Megtalálni és átélni a szerelmet

Ezek közül a harmadik megvalósult,az első kettő sajnos azóta sem. Azóta 10 év telt el. Ezek nem nagy dolgok.

És a kevésbé szerények:
-színésznő lenni
-írónő lenni
-valamelyik a kettő közül,de inkább az utóbbi
És persze hogy a regényemből film adaptációt csináljanak. Ez is olyan átlagos tinikori álom,nem?

Szeretem az angol dolgokat. Az angol zenét, filmet,zenét,tájat,szinte mindent,ami angol. Csak a nyelvet nem tudtam megtanulni normálisan mai napig,mivel a németre voltam ráállva,és az mindig sokkal jobban ment.

Kezdődött a Harry Potter-mániámmal, ez magával hozta a bagoly-gyűjtési hobbimat,ami többé kevésbé mai napig fenn áll.

Aztán folytatódott az angol kosztümös sorozatokkal, Jane Austen és a Bronte nővérek világával.
Elképzeltem,hogy én is ott élek,abban a korban,folyamatosan a múltba vágytam,és olyan férfi partenekre,akik ezekben a regényekben megjelennek. Igencsak romantikus voltam akkoriban.
Persze ma már visszatértem a valóságba,és tudom,hogy jelentősen lejjebb kell adni az elvárásaimból.

És persze a gyönyörű angol vidék vagy skót,ír táj.
A minap Cotswoldsról néztem képeket,sok filmet forgattak itt,mivel ez egy tipikus angol falu Közép-Angliában.Harry Potter-jeleneteket,illetve Jane Austen filmjeleneteket is.

Rajongok a kastélyokért,várakért is,nem utolsó sorban. Szeretnék utazni,nagyon sokat.
Szerencsére azért voltam már néhány szép helyen, Magyarország legtöbb részén is jártam már.
De ha valami,akkor ez a világ nagyon vonz!

Ez csak néhány része annak,ami érdekel,de ez az egyik álmom is.
Tudom, hogy nem megvalósíthatatlan.

Visszatérek

Örömmel látom,hogy a blogom még mindig létezik,habár én kissé megfeledkeztem róla.
Utolsó bejegyzésem a munkakeresésről szólt.

Szerencsére ezen az időszakon már túl vagyok.
Írtam közel 30 kiadónak (így visszaolvasva ez talán nem is sok) Budapesten és Szegeden, közintézményeknek. Aztán különböző jellegű munkákra is jelentkeztem,az egyik kedvencem az,ahol behajtás ügyben kellett volna felhívjam az embereket és megoldást kínáljak nekik. Nem bejelentett munka, heti pár óra, telefont azért kaptam volna.. A találkozó is egy plázában jött létre, így sok jóra már eleve nem számítottam.
Utána már megtanultam kiszűrni a kamu álláshirdetéseket,ahol a semmiért kellett volna "munkát" végezzek, a különböző piramis építő munkákról nem is beszélve..

Két év telt el azóta és én maradtam a multiknál.
Ez már a második multicég, ahol dolgozom,egy telefonos ügyfélszolgálat.De szerencsére jobb,mint az első volt,és a pénz is több. Nem mondom, hogy ez álmaim netovábbja,de  munka az kell.

Főleg,ha nem a szüleimmel élek 26 éves létemre.
Spórolni jobban tudnék,de kell az önállóság,a függetlenség. Ha valamit,hát spórolni megtanultam az elmúlt pár év alatt. Valamikor örültem,ha normális kajára futotta,nem hogy ruhákat vegyek vagy egyéb dolgokra, kultúrára vagy a hőn szeretett könyveimre költsek.
Minimálbérből élni nem könnyű még úgy sem, hogy nincs férjem és gyerekem. Albérlet, egyéb kiadások,számlák,bérlet, egy ideig még diákhitel is volt,de azt hamar kifizettem szerencsére, mivel nem vettem fel sok pénzt.  Az az egy évem nem volt jó, ráadásul egy szakításom is volt, így a helyzetem még nehezebbé vált.Magam kellett boldoguljak,hiszen rájöttem,hogy túl sokat hagytam másra a dolgokat ahelyett, hogy én cselekedjek vagy járjak a saját ügyeim után.

Jelenleg jobb a helyzetem, Több pénzt keresek, az albérletem se kerül sokba,és olyan sok kiadásom sincs.
Már az luxus,ha könyvet vehetek magamnak,de ezt is megoldottam,mert beiratkoztam a könyvtárba.
Ha a könyvtárban vagyok,mindig úgy érzem, haza térek. Nyugalom van, csak én és a könyvek,a gondolataim,a választás lehetősége.
Egyetem óta többször néztem filmet, mint hogy könyvet olvassak,de vissza szeretnék térni az olvasáshoz,és ami a legfőbb,az íráshoz.
Mintha egy lyukban éltem volna eddig,ahol csak az ipar számít, a gondolatok nem.
Ahol a felszín a fontos,a látszat a minden. Manapság amúgy is ez van, hála javarészt a közösségi oldalaknak is.
Megpróbálok magamba nézni, nem a felszínt,a mélységet keresni,megfejteni. Önmagamat és ez által másokat.

Igyekszek többször írni.