El se hittem, hogy végre elérkezett az a nap, amikor haza jöhettünk. Végre a pici is saját környezetébe, a kis dolgai köré kerülhetett, a kényelembe, a rideg kórház után. Nem volt bennem félsz, mert a baba-mama szobában töltött 2 hét alatt kellő magabiztosságot szereztem a baba ellátása körül. De furcsa volt itt látni a kislányt. Eleinte majdnem olyan volt a napirend és az étkezések ,mint a kórházban. Egész jól aludt is az első pár napban, így mellette másra is volt időm. Anyáék alig várták, hogy láthassák, így 2 nappal hazajövetelünk után el is jöttek öcsémmel. Hoztak sültes tálat, amiből ettünk is vacsira.Meg egy csomó XS-es pelenkát és kiságyforgót is. Nagyon meg voltak hatódva, hogy végre láthatták az unokájukat. Anya egyből fel is vette. Gondolkoztam is, hogy jó-e a babának, hogy ennyien veszik körül és egyből megfogják, talán kicsit nyűgösebb volt és fura volt neki a sok idegen arc egyszerre. Anyósék 3 egymást követő napon jöttek el, külön após, anyós és sógorom. Legalább beosztották. Mindegyikül hozott valami kaját is, persze a picinek egyikőjük se hozott semmit, ami azért elég furcsa. Legalább egy pelenkát, vagy popsitörlőt, vagy valamit. Anya folyamatosan köt a kislánynak, meg kézműveskedik, hozott neki kis díszt a nevével, amit az ágya felé tettünk, meg külön képet is akar csinálni, amire a kis dolgait felragasztjuk. Nem nagy összegű ajándékra gondolok anyósék esetében, de tényleg legalább valami apróságot hoznának a picinek. Mondjuk mióta haza jöttünk, szinte folyamatosan látnak el kajával, már szinte a hűtőbe se fér sokszor, de ez ugye a miénk, nem az unokáé. Na mindegy, azért remélem nagyobb ünnepekkor csak nem jönnek ide üres kézzel.. Bár ha anyóst nézem, amilyen ajándékot karácsonyra is kaptunk tőle, talán jobb is, hogy nem hoz semmit. WC papírból meg csomagoló papírból csinált ajándék dobozt, meg kis Mikulást, amire először azt hittem, hogy egy óvodás keze munkája. Elég vicces... Meg kijelentette, hogy ő akár minden nap eljönne.Bár nem igazán látom szükségét, sőt.. A kutyust se mertem rábízni,amikor nyaralni mentünk, nem hogy a kislányomat..
Anya itt volt tegnap, az altatásban segített és egyszer meg is etette a kislányt. Addig én takarítottam meg feltettem a húsvéti függönyöket. Meg persze szeretném, ha azért megszokná anyát, tudjon rá vigyázni, ha bármi van vagy mi is el szeretnénk kicsit menni kettesben a férjemmel. Kettőnkre tény, hogy nem sok idő jut és azért ez hiányzik. Bár nyilván első a kicsi lány és az ő igényei.Férjem nagyon sokat segít, amikor itthon van, csak sokszor egész nap dolgozik, így csak estére ér haza, jó esetben fürdetésre, ha olyan járata van éppen. De eteti a kislányt, be is pelenkázza, ha úgy van, bár azt inkább kihagyja, ha nem muszáj :D Ringatja, hintáztatja, sokszor megnyugszik, csendben van a baba a kezében, pár nap alatt megszokta sztem az apját és már tudja is hová tenni. Amikor megfáztam (mikor máskor, mint pont hazajövetel után), ő virrasztott éjjel a picivel, azt mondta, nem aludt semmit. Nagyon szeret foglalkozni a kicsivel és nagyon szereti, látszik rajta.
Vannak nyűgösebb esték, amikor fáj a pocak, vagy van, hogy csak úgy nyűglődik, de ők nagyon megérzik a frontot. Márpedig abból volt pár a napokban, pedig már kezdett gyönyörű szép tavaszi idő lenni. És persze nehéz, amikor nem tudjuk, miért sírhat. Úgy kell kisakkozni és próbálkozni. Örülünk, mikor rájövünk, mi a baj, de olyan is van, amikor nem derül ki.
Szóval jól elvagyunk itthon, a pici is hízik, bár volt egy hét, hogy stagnált. A védőnő már kétszer volt nálunk, bár sok értelme nincs, mert beszélgetünk, amit a védőben is meg tudnánk tenni... Tanácsot semmit nem kaptunk, igaz, én már eléggé ki vagyok okosítva és sok újat nem tud mondani. A gyerekorvosunk is egy semmi, megjegyezte első alkalomkor, hogy csoda, hogy él a kicsi azok után, amin keresztül ment. Hát kösz szépen. Ja, és sztem ki is kellett volna neki is jönnie, de nem jött ki. Nem írt fel semmilyen gyógyszert, popsikrémet, fürdetőt a babának, amit azért szoktak. A kötelező védőoltásra is azt mondta, hogy majd ha eléri a baba a 4 kg-t, akkor beadja neki. Még jó, hogy közben voltunk Gyulán az RSV oltás miatt, ahol rákérdeztem, hogy is van ez. Nem a súly vagy korrigált kor szerint kell adni neki, hanem normál kora szerint, így a főorvosnő be is adta neki a 2 hónapos kötelező oltásokat. Mostmár nem mondhatja az orvosnő, hogy nem adja be a következőt. Szóval szörnyű, mennyire el van tájolva az a nő. Ő se mond vagy javasol semmit, csak némán vizsgálgatja a gyereket, nem reagál kb semmire, amit mondunk neki infót, hogy hol jártunk vagy valami. Persze választhatnánk más orvost is (a faluban ő az egyedüli), de akkor át kellene járkálni más településre, és anélkül is bőven elég a járkálásból. Így is már második héten fel kellett utaznunk Debrecenbe (az agyvérzése miatt, MR-t csinálni), de kiderült, hogy az MR-t még nem csinálják meg, külön meg kell kérni és az egy következő alkalom lesz. Szóval kb. a semmiért utaztunk 3 órát, mert itt is csak a hosszát nézték a babának, meg ultrahangozták és kérdeztek egy csomó dolgot. Az a baj, hogy az ilyen vizsgálatok alkalmával felborul a pici egész napirendje, sokszor nem tudom rendesen tisztába se tenni..Sokszor órákig váratják a szülőket a pici gyerekekkel... Neki se jó a cűgölés, bár a kocsiban jól elalszik. Jövő héten is 3 vizsgálat vár ránk, illetve az egyik torna, ami talán egy az egyetlen hasznos a sok közül, ahova mennünk kell. Kíváncsi vagyok, mit lát rajta a gyógytornász. Őt már rég tornáztatni kellett volna Gyulán is, szomorú, hogy nem tették ... Ha a szülő nem kezdi el és járja ki ezeket az utakat, akkor lehet, csak akkor történne fejlesztés, ha már kiderül az elmaradás, márpedig én nem szeretnék addig várni és sokszor akkor már késő, és sokkal több idő helyrehozni...
Jönnek majd látogatók is, sokan kíváncsiak a kislányra, a lelkész már volt itt, de őt és párját kértük meg keresztszülőknek. Az ő esküvőjükre vagyunk hivatalosak augusztusban. Mivel férjem barátaiban csalódtunk, és nem is igen lett volna kit megkérni keresztszülőnek, így maradt ez a választás. Legalább ők tényleg a vallásra, hitre fogják nevelni a picit és remélhetőleg nem fogják lesz.rni.
Készülünk a húsvétra, hiszen nálunk a karácsony kimaradt. Igaz, férjem dolgozni fog két napot, de már ez se érdekel. Legalább együtt vagyunk/leszünk itthon, és ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése