A március nem tudja, hogy járvány van

Csendesek az utcák, terek, parkok, az épületek. De a tavasz és a március nem tudja, hogy ez miért van, csak ontja virágait, csicseregnek a madarak, rügyeket hajtanak a fák.... Minden zöldbe borul, megjelennek az első méhek és visszarepülnek a gólyák... Az ember ilyenkor vágyik ki a szabadba, a levegőre. A levegőre, ami most ki tudja, mit tartogat. És távolságot kell tartani az emberektől.  Olyanoktól is, akik legközelebbi hozzátartozóink. Mert olyan természetes az érintés, az ölelés, a társaság ígérete.. De most ezek nincsenek. Helyette bizonytalanság van, és csend, és halk imák. És erkélyzene, tapsok az ablakból és udvarokból... És ki tudja még, mi jön.. És igen, ez ugyan nem spanyolnátha, de korunk mégsem ért meg hasonlót mostanában és ha nem is félünk, de érezzük, hogy ez most valahogy más, mint az eddigi életünk. És ez nem játék. Felvesszük a maszkot, mert fel kell venni, közben éljük az életünket tovább, mert mindig van miért élni, még ha most kilátástalannak is tűnik a helyzet. Dobog a szívünk, tudunk lélegezni. Ez hatalmas dolog...

Csendes március

Már rég voltak ennyire "bezárva" az emberek, mint mostanában. Amikor biciklizek a munkába és haza is jövök, szinte senkivel nem találkozok, azokon kívül, akik a munkájukat végzik. Még mindig nem tudjuk, hogy elhalasszuk-e az esküvőt vagy sem, egyelőre májusig kivárunk. Jelen helyzetben, és ez már változott az utolsó posztom óta, nem lehet rendezvényeket sem tartani, kivéve a polgári esküvőt, templomi szertartást. Az élelmiszerboltokon, patikán és drogériákon kívül nem lehetnek nyitva egyéb üzletek 3 után, így pl. az éttermek sem. Tehát jelen pillanatban egy polgárit tarthatnánk, jó esetben max. 10-15 fővel, rosszabb esetben két tanúval (utána max. otthon egy vasi), de vannak hivatalok, amelyek bezártak vagy egyáltalán nem vállalnak be esküvőket határozatlan ideig. A Facebook menyasszonyi csoportjában is látom, hogy halasztgatják el az esküvőjüket a párok, vagy őszre, télre, nyár végére, vagy jövő évre teszik. Most úgy beszéltük párommal, hogy ha lehet, a polgárit megtartjuk, legfeljebb ha lecsendesedik a helyzet, akkor lesz a templomi és egy lagzi. Én semmiképp se szeretném jövőre tenni, hiszen én sem vagyok már húszéves és lassan családot is szeretnénk alapítani. Másrészt meg ha ez idén nem jön össze, én nem fogok újra szervezkedni, ez is éppen elég, főleg, hogy szinte egyedül szerveztem le a szolgáltatókat. Max. egy mindenkinek alkalmas napra áttesszük az eseményt.
Pedig már elkezdhettünk volna jegyesoktatásra is járni, de most templom sincs. Jelenleg sodródunk az árral, mert mi mást is tehetnénk...
És ez legyen a legnagyobb bajunk.
Az egészség sokkal fontosabb, és az, hogy még van munkánk, ahova bejárhatunk. A hivatalban ma először jöhettem el home office-re, igaz, nem minden nap lesz így,majd kolléganőmmel váltjuk egymást ügyeletbe.
De a semminél ez is jobb és már ez is nagy szám a jegyzőtől. Ahhoz képest, hogy valahol személyes ügyfélfogadás sincs, és 12ig vagy 2ig vannak, mi rohadjunk bent fél 5-ig tök feleslegesen.
Pároméknál is lezárták az első ajtókat a buszon és nem lehet jegyet se venni náluk, csak mobil alkalmazásban. Már ez is nagy könnyebbség és örültem is neki, így talán kevésbé van kitéve annak, hogy emberekkel érintkezzen. Már csak azt kell jobban az agyába vésnem, hogy sokat mosson kezet és fertőtlenítsen, amikor csak lehet. Mi is kaptunk gumikesztyűt és folyamatosan fertőtlenítem a kezem a munkahelyen. Az ügyfelek is csak csengetnek, már aki jön (szerencsére kevesen vannak), és kimegy hozzá az ügyintéző. Ha nem fontos, be se engedjük...  Tehát így állunk jelenleg.
Nem találkozunk mi se senkivel, nem járunk senkihez, itthon vagyunk, párom elvetett a kertben, szépítjük az udvart, gazolunk... Én már most több filmet néztem meg, mint sokszor 3 hét alatt.. Régi klasszikusok, pl. Elfújta a szél...
Furcsa ez az egész helyzet, de szépen fokozatosan hozzá lehet szokni... Ilyenkor jön rá az ember, mi a fontos az életben, mi a létszükséglet... Ez azon is látszik, hogy mi lehet nyitva és mi nem...
Az ember mindent félredob az egészsége miatt... mert minden félredobható, csak egészség legyen.
És igen, nem hiába kapta ezt az emberiség, most megtanulja értékelni azt, amik eddig nem érdekelték vagy  amiket nem értékelt.  Családok kerülnek össze, óvni kezdjük az öregeket, segítünk nekik, amit eddig is kellett volna, és természetes kellene, hogy legyen.... Szóval valószínűleg az emberiség pont olyan betegséget kapott, amilyet megérdemelt...

3 és fél hónap az esküvőig

Amikor elkezdtük szervezni az esküvőnket, valahogy egyáltalán nem gondoltam arra, hogy bármi miatt aggódni kéne, hacsak nem a hacacáréra és egyébként is az esküvővel járó természetes izgalomra gondolok. De természetesen hiába tervez az ember, az élet felülírja a dolgokat. Egyrészt nagypapám kórházba került, már többször is volt bent, de akkor műtét miatt és lábadozás után jobban volt... De most sajnos olyan baj érte, hogy a felépülés hosszadalmas és mellette még kezelésekre is jár, ami szintén gyengíti. Anyukám felmondott és otthon maradt vele. Még másfél hónapja is ugyan ha voltak bajai, de tevékenykedett, amikor tudott, mivel asztalos, mindig akadtak kisebb-nagyobb munkálatok.
Valahogy olyan természetesnek vettem, hogy ugyanolyan állapotban ott lesz a Nagy Napon, de a dolgok megváltozhatnak akár egyetlen perc alatt. Persze örülök, hogy ahhoz képest van életereje, nagy küzdő és szellemileg is ép maradt. Ezért hálát kell adnom, és nyilván nem jó, ami történt, de hálás lehetek jelenleg, hogy nem még rosszabb a helyzet. Mert mindig van rosszabb...

És persze ha ez még nem lenne elég, és ettől függetlenül az esküvő időpontja még maradt volna, jött a koronavírus. És ezzel együtt a teljes bizonytalanság. Jelenleg csak remélni tudom, hogy addigra rendeződik a helyzet, vagy legalábbis nem lesznek nagy korlátozások, kikötések... Jelenleg 100 fő felett nem tarthatóak rendezvények és a mi lagzink 50-60 fő között van, nade most ez a 100 fős kikötés is megváltozhat akár egyetlen nap alatt.. Nem beszélve arról, hogy itt már nem csak a rendeletekről van szó, hanem a szolgáltatók, fenntartók, étteremvezetők saját döntéseiről is. Hiába van a rendelet, ha az étterem azt mondja, nem nyit ki akkor..stb vagy valamelyik szolgáltató lemondja erre hivatkozva. Vagy ha az idősekre, betegekre gondolok, nem várhatom el, hogy eljöjjenek, kockáztatva a fertőzést...
Jelenleg úgy gondolom, hogy aznap mindenképp megtartjuk csak a polgárit kevesebb fővel (már ha azt lehet akkor), és elhalasztani a teplomit és lagzit... De ezt nem igazán szeretném, valahogy nekem akkor igazi az egész, ha egy napon van, egyszer van rajtam a menyasszonyi ruha..stb. Persze hiába az emberi ész és döntés, ha Istennek más az akarata...
Semmi se történik ok nélkül és hiszem, hogy ennek az egész járványnak is megvan az oka.

Amúgy az esküvőről annyit, hogy a meghívókat elkezdtük kiosztani, a gyűrűt megrendeltük már három hete, szülőköszöntő ajándékok is hamarosan megérkeznek. Videóst is elkezdtem keresni, mert úgy gondoltam, hogy bánnám, ha nem lenne.... Végül beszéltem egy komával, aki szimpatikusnak tűnt, bár nagyobb összeget mondott, mint amit mi szántunk volna erre, de úgy voltunk vele, egye fene... Jelenleg nem tudom, egyáltalán lefoglaljam-e, fizessek-e foglalót ha kell, hiszen nem lehet tudni, mi lesz itt pár hónap múlva....
 A próbahajam és sminkem is meglett volna, de a bál, amire helyben elmentünk volna, elmarad, így az is még várat magára. Menyecske ruhát még mindig nem találtam, de egyelőre nem is érdekel a dolog különösebben... Hiszen ha rosszabb lesz  a helyzet pl júniushoz közeledve, akkor kár is megvenni....

Szóval jelenleg így áll a helyzet. Mi még dolgozunk holnap, bár az iskolák, egyetemek, óvodák bezártak (illetve az ovi csak azoknak van, akik nem tudják megoldani a gyermeki felügyeletet). Párom buszsofőr, így ő jobban ki van téve a járvány veszélynek, ő ugyan nem fél, de hordozó lehet és átadhatja...Egyelőre a tömegközlekedés is marad, de ki tudja, az is meddig. A hivatal nem hiszem, hogy bezár, szerencsére sok ügyfél amúgy sincs, az esküvőket pedig amíg kis létszámosak és nincs közöttük külföldről jött, valamint ha van is, az otthon marad, én megtartom....  Kérdés, mi lesz erre a konszenzus és a főnök ezt rám bízza-e vagy úgy döntenek bent, hogy nuku ügyfél és esküvők...

Olyan ez az egész helyzet, mintha nem is velünk történne... Mi mentesültünk életünkben a villágháborútól, erre jön egy világjárvány....


De ami előre el van rendelve, az ellen nem tudunk mit tenni, ha beledöglünk se...