A hivatalban a feldíszített nordmann fenyőn kívül semmi nem utalt arra, hogy közelednek az ünnepek. Most nem volt kötelező ajándékozás, mint az előző cégemnél, ami nem is hiányzott. Még csak annyit se préseltek ki magukból a kollégák, hogy kellemes ünnepeket, de már megszoktam a stílusukat és az életuntságukat, így nem ért nagy meglepetés. Nem velem szembe ilyenek, hanem alapból meg maguk között is. Nálunk nem volt hivatali karácsony, ünnepség. A főnök se kívánt senkinek boldog karácsonyt, sőt mikor eljöttem utolsó nap, nem is láttam már bent, mert hazament. A polgi se említette, kolbászokat hozott be pénteken, de az is a suli ünnepségről maradt. Szerencsére az otthonomban kellemesebb hangulat uralkodott és már időben elkezdtük a karácsonyi készülődést.
Kezdődött a december 14. havazással, már rég volt ekkora hó, hogy még a fákat is vastagon beborítsa, majd aztán rájuk is fagyjon. Nagyon szép volt a táj, úgy éreztem magam, mintha egy erdő közepén élnénk és ez kezdte meghozni a hangulatot a közelgő karácsonyhoz. Vettünk kinti égősort is, illetve elkezdtük megvásárolni a fenyőfa díszeket is. Elmentünk 15-én a szegedi karácsonyi vásárba, jó volt nosztalgiázni, szép volt az óriáskerék, ráadásul pont havazott, szóval nagyon hangulatos volt az egész. Gyorsan átfutottunk a vásáron és a Dóm téren, az Árkádban gyorsan megkajáltunk és indultunk is a buszhoz.
A hét elején nem volt kellemes a fagyban biciklizni, ráadásul meg is voltam fázva. Az ügyfelek száma is megsokszorozódott a szén támogatás miatt, így eléggé lefáradtam. De csütörtöktől már szabin voltam, ajándékokat vásároltam és elkezdtük a kajákat is megvenni az első közös karácsonyunkhoz.
30 év után most először töltöttem szüleim nélkül a Szentestét, dehát itt volt a párom, akivel viszont már öt éven keresztül mindig csak 25-én délelőtt találkoztunk, most viszont kettesben voltunk ezen a napon.
Első közös karácsonyfánk |
Szenteste asztal |
Hideg kaják, töltött tojás és almás-sajtos-kukoricás saláta az első házimajonézemmel |
Ő jobban vágyik társaságra is, mint én, szeretné, ha elmennénk ide-oda, azt se bánná, ha hozzánk jönnének. De megmondom őszintém, hogy én nem nagyon szeretem, ha jönnek, inkább akkor már megyek, de akkor is nehezen indulok meg.
Örülök, hogy jobban jut időm dolgokra, elkezdtem a szülinapomra kapott Fábián Janka-könyvet is olvasni végre, filmeket nézek, mindig tevékenykedek valamit, feltalálom magam.
Párom inkább dolgos, nem tud egy helyben ülni és tévézni, max. csak már este, lefekvés előtt.
Gyorsan elteltek az ünnepek, holnap már vége a karácsonynak. Én már részemről tele ettem magam, nem épp diétásan étkeztem, de szerencsére visszahíznom, legalábbis jelentősen azóta sem tudtam, aminek örülök. Azért januárban sem szeretnék visszaállni a régi étrendre, vagy legalábbis azért figyelni próbálok, viszont a biciklizés sokat segít a szinten tartásban.
Holnap megyek dolgozni, nem mondanám, hogy hiányzik, de aztán már csak jövőre megyek ismét, remélhetőleg.
A szilveszteri programunk már megvan, egy házibuliba hívtak meg minket még októberben.
Ja,és amit nem írtam még meg, hogy a két kiscicánk eltűnt, még december elején, mielőtt a havazás lett volna. Azóta sincs nyomuk. Pedig szerettük, etettük őket, és mégis elcsatangoltak. Nem tudjuk, mi lehet velük, szomszédok se látták őket azóta, valaki befoghatta őket, de remélem, még élnek.
Mindenesetre ha akarnak és tudnak, ide vissza kell hogy találjanak. Tavasszal majd ismét megpróbáljuk a cica tartást és akkor már talán egy kutyát is beszerzünk.
Aki követte az oldalamat idén vagy akár csak e bejegyzés erejéig , kellemes ünnepeket kívánok Neked!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése