Egy hónap után

Közel egy hónapja költöztem el Szegedről és váltottam munkát, a nagyvárosi nyüzsgés és multicégek után egy község hivatalába kerültem.
Nehéz volt megszokni és még mai napig nem igazán találom a helyem. Itt mindenki ismer mindenkit, én szinte senkit. Még nem vagyok rutinos a munkámban, igaz egy hónap után ez aligha várható el sztem, viszont mivel maximalista vagyok magammal szemben, ezért frusztrációt okoz bennem, ha úgy érzem, nem vagyok az adott pillanatban penge. Mindig jönnek új kérelmek, helyzetek, amikkel még nem találkoztam és természetesen elmagyarázva sem lett, merthát a főnöknek minden más dolga van és csak hadarva darálja el az infókat anélkül, hogy azokat felfognám és többségében csak akkor, amikor az ügyfél már ott toporog az ajtóban. Ma a gyámhivatal megbízásából ki kellett menjek egy helyre, de utólag mondta el, mikor már visszaértünk, hogy ja, azzal is elvégezhettük volna a tanulmányt, akit ott találtunk. Kiismerhetetlen egy nő, a klimax jelentősen hamarabb érhette el, vagy csak szimplán nem volt megollózva régóta, merthogy gyaníthatóan leszbi, amivel nincs is gond, ha mellette egy kedves, szimpatikus alak lenne, nem egy kétszínű hárpia. Nem is lenne gond az sem, ha legalább az ügyintézőkben lenne némi humorérzék vagy úgy némi nyitottság. De összességében itt mindenkire az jellemző, hogy nagyon zárkózottak, nehezen nyílnak meg idegenek előtt, nehezen befogadóak és távolságtartással néznek az emberre. Nem csak a munkahelyen, a faluban is, kevés kivételtől eltekintve és ők is inkább a párom miatt nyíltak meg jobban, mivel őt régóta ismerik.
Hiába próbálok Cickánnyal is közlékenyebb lenni, kérdezgetem, ezt sose kapom vissza (legalábbis eddig), poénkodni is próbáltam, de nem igazán veszi az adást. Olyan semmilyen az a csaj vagy inkább fura. Mint a többség.
Talán még a polgival is jobban el lehet beszélgetni, mint itt némelyekkel.
Mindenesetre a napok gyorsan telnek, a tanfolyamom miatt legközelebb csak 6 nap múlva kell menjek a hivatalba, de ennyi elég is lesz belőle azt gondolom. És legalább sokmindenben tapasztalatot szerzek, ki tudja, ugródeszkának még jól jöhet...

De akkor nézzük a jó oldalát.
A páromhoz azt hiszem, egyre jobban kötődök, múltkor a másik szobában kezdtem el filmet nézni, nem kötött le és hiányzott is az uracskám, így inkább bementem hozzá. Jó dolog vele feküdni és hogy minden nap látom. Hogy mindenki teszi a maga dolgát, elvagyunk. Főzök, kipróbálok új ételeket, először csináltam szárazbablevest, zöldbab levest és főzeléket, fasírtot,tejbegrízt, mindezt azért, mert párom szereti az ilyen kajákat.  Megvan a kis rituálénk, gyógyteát főzök este, vacsizunk vagy együtt vagy külön, még jó idő volt, kiültünk este beszélgetni a fenyőfa alá.
A vendégszobában már itt van az íróasztalom, beizzítottuk a hangtechnikát, ezért tök jól szólnak a zenék is. A 4 napos hosszú hétvégén nem terveztünk semmi különöset, hiszen sok tervünk mégse úgy alakult, ahogy gondoltuk, így többségében inkább majd azt csináljuk sztem, amihez kedvünk lesz.
De legalább együtt vagyunk és ez az, ami számít.