Délután mentünk a házunkhoz (még szoknom kell a kifejezést:), a hidegben álldogáltunk,hogy leírjuk az óra állásokat,de még egy asztal se volt,ahova a papírt tehettük volna.
Megbeszéltünk még pár dolgot, majd közölték, még vágnak egy kis szőlőágat,mert ez nagyon jó fajta,de még lehet a medvetalpból is vinnének egyszer, aztán megköszöntük a közreműködést, én megköszöntem a házat, mert hát mit is lehet ilyenkor mondani?
A volt tulajnak fájt a szíve érte, még tervei is voltak vele, elmondta, hogy tervezte még kialakítani meg még egy plusz szobát beépíteni. De ez már a mi dolgunk és ötletelésünk lesz.
Szeretem a baglyokat, így hát örültem a hírnek, hogy azon a csodaszép meg nem mondom milyen fajtájú fenyőn fülesbaglyok szoktak tanyázni. Sünit is szeretnék majd, erre mit ad Isten, hátul a kertben szunyókál egy hibernálva. Micsoda furcsa "véletlenek" vannak. Az élet apró ajándékai.
Párom bezárta az ajtót, most először. És ott maradtunk a házzal, a gizgazos udvarral, a nagy kerttel. Csak a pénzünkön és fantáziánkon múlik, hogy teremtünk majd ebből az üres házból otthont. Azt se tudjuk, hol kezdjük. Festéssel? Javítással? A konvektorok és cserépkályha ellenőrzésével? Bútorok vételével? Nyilván idén még ebből nem sokminden lesz, és a hidegben, esőben a kerttel se lehet még kezdeni.
De már van egy alap, amire építhetünk. Amivel tervezhetünk.
Most még nem igazán érzem a súlyát az egésznek. Hiszen az életkörülményeim ugyanazok. Nem látom a párom, csak hétvégén. Hétköznap esténként egyedül vagyok, ezért vannak bennem kételyek, hogy mikor majd együtt élünk, hogy fogunk egymáshoz alkalmazkodni. Nem lesz könnyű a bejárás sem. Minden pénzünk erre fog elmenni, ami persze tök jó, hiszen minden, amit költünk, értünk van és hogy otthonosabban érezzük magunkat.
OTTHON. Számomra ennek nagy jelentősége van, ugyanis sosem voltam az a kimozdulós fajta.
Bármi is sebzett meg a hétköznapokon,az otthon volt az a hely, ahova bármikor visszatérhettem,a kuckóm,a szobám,ahol senki sem zavart. Vannak olyanok, akiknek nem adatott meg az otthon melege és sokan inkább menekülnek, mint hogy ott legyenek. Engem szinte alig lehetett kirángatni onnan, és ha nincs az egyetem, talán még mindig ott laknék.
Remélem, itt is jól fogom majd magam érezni.
Ma reformáció van és Halloween is. Ha tippelhetnék, hogy inkább mit ünnepelnek ma többen, lehet az utóbbi lenne.
Lakótársam még este is sütőtök után szaladgált, tegnap este 11ig pedig egy levágott emberi ujj alakú sütit sütött, de vagy órákon keresztül. Ma megkínált vele, elég morbid hatású volt a süti, bár bírom az ilyen dolgokat.
Na de kicsit borozok mostmár, mert néha az is kell. Legalább így egyedül is érezzem jól magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése