Hetekig jó idő volt, igazi vénasszonyok nyara, persze mondanom se kell, mire felmentünk, már elromlott az idő.
Még nem láttam a kemencét,amit Apu nyáron épített, ezért már nagyon kíváncsi voltam rá. Képeket láttam róla, de érezni csak ott lehet. Sötétben értünk oda, egyből begyújtottunk. Sokáig tartja a meleget, még reggel is meleg volt az oldala. Egyszóval nagyon praktikus, sokáig tartja a meleget, sütni, főzni is lehet benne. És hát persze pont egy igazi parasztházba való, amilyen ez is.
Első nap kolbászt, hurkát sütöttünk benne, majd egész este a csülkös bableves főtt benne, aminek köszönhetően nagyon jól összeértek az ízek.
 |
| Szarvaskő |
Öcsémmel felmentünk a várba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre, a tarka fákra. Itt fent valahogy szebb az ősz, mint az Alföldön. Délután eleredt az eső, aztán ez kitartott egész nap, ezért hamar haza indultunk. Párom is megérkezett estére, így hát mindenki körülvett, akit szeretek, és ez igazán jó érzéssel töltött el. Barátom jól kijön a szüleimmel, nagyon alkalmazkodó, előzékeny, udvarias, és ha unja is az egészet vagy fáradt is, nem mondja. Persze azért hagytam pihenni is, hiszen nagyon sokat dolgozik, ráadásul emiatt a hétvége miatt, hogy velem lehessen, haza se ment, Bocsról indult vissza Visontára dolgozni.
 |
| Vadászles |
Délelőtt egy elhagyatott vadászlest találtunk a fák között, nem tűnt túl stabilnak ugyan, de elbírt minket, sokáig itt ücsörögtünk. Hallgattuk a csendet, a ritka madárcsicsergést. Elképzeltük, hogy mindjárt őzek fognak elhaladni előttünk. Színes faleveleket gyűjtöttem, amelyek igazán élénk színűek voltak. Egy erdei ösvényen megálltam, hallgattam, ahogy hullnak a falevelek. Egy kifejezés jutott eszembe erről: kegyelmi állapot.
Számomra ez egy olyan állapot volt, amibe visszatérnék bármikor, ha káosz van, ha valami nem jó, ha unom a várost. Bármikor és mindig.
Délután tehenekre és juhokra leltünk, akik a távolban egy domboldalon legeltek, és közben néha egy kutya terelte őket össze. Elképzeltem, hogy a gazdájuk valahol a fa alatt ül, pipázik, és teljes nyugalomban nézi az állatait. Nyilván számára ez nem csupán harmónia, hiszen munka is van velük bőven, de mégse olyan stresszes, mint mikor a főnök csesztet, hogy még ezt csináld meg, meg azt, teljesen feleslegesen.
Miért nem élhetünk ilyen nyugalomban, ilyen szép környezetben mind?
Belegondolva, hogy minden kötöttséget és hülyeséget az életben emberek találtak ki. A négy, öt órás keléseket, a 12 órákat, hogy az embernek csak huszonvalahány szabadsága lehet, amit jó esetben azzal tölthet el, amit szeret, rosszabb esetben azért veszi ki, hogy ügyet intézzen, amit a sok munka miatt nem tud. Elkeserítő, emberidegen.
Az ember szabad kellene legyen. És nem csak akkor, amikor gyerek és szünete lehet, vagy idős, amikor már azért nem tudja élvezni a nyugalmat, mert beteges. Hanem felnőttként is.
A munka szükséges, az igaz, de sokkal több szabad idő kellene jusson az embernek, kevesebb munkaidővel, amikor akár hatékonyabb is lehetne, mint 8-10 órákkal.
Több szabadság kellene jusson mindenkinek, amikor az ember csak magával foglalkozhat.Amikor kikapcsol.
Talán nem lenne ilyen rossz mindig visszatérni egy-egy hétvége után a munkába, ha minden sokkal emberibb lenne, és nem ilyen üzletközpontú.
Mindenesetre már most várom, hogy visszatérjek ide.
Hétvégén kulcsátadás lesz, végre miénk lesz a ház, mindent kifizettünk, kezdhetünk dolgozni rajta. Csak azt sajnálom, hogy nem a hegyekben van.
De mindegy is, legalább nem kell sokat mászni hozzá. És csak a miénk, ahol nem zavarhat meg minket senki, csak ha hívjuk.
 |
| A kemence |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése