Kulcsátadás

Október 29-én valami szörnyű időjárás volt, esett, fújt a szél, Szegeden villámlott és jégeső is esett.  Erre a napra esett a kulcsátadásunk.

Délután mentünk a házunkhoz (még szoknom kell a kifejezést:), a hidegben álldogáltunk,hogy leírjuk az óra állásokat,de még egy asztal se volt,ahova a papírt tehettük volna.

Megbeszéltünk még pár dolgot, majd közölték, még vágnak egy kis szőlőágat,mert ez nagyon jó fajta,de még lehet a medvetalpból is vinnének egyszer, aztán megköszöntük a közreműködést, én megköszöntem a házat, mert hát mit is lehet ilyenkor mondani?
A volt tulajnak fájt a szíve érte, még tervei is voltak vele, elmondta, hogy tervezte még kialakítani meg még egy plusz szobát beépíteni. De ez már a mi dolgunk és ötletelésünk lesz.

Szeretem a baglyokat, így hát örültem a hírnek, hogy azon a csodaszép meg nem mondom milyen fajtájú fenyőn fülesbaglyok szoktak tanyázni. Sünit is szeretnék majd, erre mit ad Isten, hátul a kertben szunyókál egy hibernálva. Micsoda furcsa "véletlenek" vannak. Az élet apró ajándékai.

Párom bezárta az ajtót, most először. És ott maradtunk a házzal, a gizgazos udvarral, a nagy kerttel. Csak a pénzünkön és fantáziánkon múlik, hogy teremtünk majd ebből az üres házból otthont. Azt se tudjuk, hol kezdjük. Festéssel? Javítással? A konvektorok és cserépkályha ellenőrzésével? Bútorok vételével? Nyilván idén még ebből nem sokminden lesz, és a hidegben, esőben a kerttel se lehet még kezdeni.

De már van egy alap, amire építhetünk. Amivel tervezhetünk.

Most még nem igazán érzem a súlyát az egésznek. Hiszen az életkörülményeim ugyanazok. Nem látom a párom, csak hétvégén. Hétköznap esténként egyedül vagyok, ezért vannak bennem kételyek, hogy mikor majd együtt élünk, hogy fogunk egymáshoz alkalmazkodni. Nem lesz könnyű a bejárás sem. Minden pénzünk erre fog elmenni, ami persze tök jó, hiszen minden, amit költünk, értünk van és hogy otthonosabban érezzük magunkat.

OTTHON. Számomra ennek nagy jelentősége van, ugyanis sosem voltam az a kimozdulós fajta.
Bármi is sebzett meg a hétköznapokon,az otthon volt az a hely, ahova bármikor visszatérhettem,a kuckóm,a szobám,ahol senki sem zavart. Vannak olyanok, akiknek nem adatott meg az otthon melege és sokan inkább menekülnek, mint hogy ott legyenek. Engem szinte alig lehetett kirángatni onnan, és ha nincs az egyetem, talán még mindig ott laknék.

Remélem, itt is jól fogom majd magam érezni.

Ma reformáció van és Halloween is. Ha tippelhetnék, hogy inkább mit ünnepelnek ma többen, lehet az utóbbi lenne.
Lakótársam még este is sütőtök után szaladgált, tegnap este 11ig pedig egy levágott emberi ujj alakú sütit sütött, de vagy órákon keresztül. Ma megkínált vele, elég morbid hatású volt a süti, bár bírom az ilyen dolgokat.

Na de kicsit borozok mostmár, mert néha az is kell. Legalább így egyedül is érezzem jól magam.

Háromnapos hétvége Egerbocson

Augusztus után most ismét visszatértünk Egerbocsra, kihasználva a háromnapos hétvégét.
Hetekig jó idő volt, igazi vénasszonyok nyara, persze mondanom se kell, mire felmentünk, már elromlott az idő.
Még nem láttam a kemencét,amit Apu nyáron épített, ezért már nagyon kíváncsi voltam rá. Képeket láttam róla, de érezni csak ott lehet. Sötétben értünk oda, egyből begyújtottunk. Sokáig tartja a meleget, még reggel is meleg volt az oldala. Egyszóval nagyon praktikus, sokáig tartja a meleget, sütni, főzni is lehet benne. És hát persze pont egy igazi parasztházba való, amilyen ez is.
Első nap kolbászt, hurkát sütöttünk benne, majd egész este a csülkös bableves főtt benne, aminek köszönhetően nagyon jól összeértek az ízek.

Szarvaskő

Szombaton elnéztünk a Szarvaskői Csipkebogyó Fesztiválra. Már másodjára voltam itt, legutóbb két éve, akkor szép idő volt. A legtöbb dolog, amit lehet venni, természetesen a csipkebogyóhoz kötődik, ennek örömére szinte minden stand tele volt csipkebogyó lekvárral. Két éve már vettem, jó íze van, nem túl édes, de finom. Idén sütőtöklekvárt vettem, nagyon szeretem a sütőtököt, és tök jól el lehet használni pl. muffinba, majd ki is fogom próbálni. És hát persze ilyen lekvárt se látok mindenhol.
Öcsémmel felmentünk a várba, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre, a tarka fákra. Itt fent valahogy szebb az ősz, mint az Alföldön. Délután eleredt az eső, aztán ez kitartott egész nap, ezért hamar haza indultunk. Párom is megérkezett estére, így hát mindenki körülvett, akit szeretek, és ez igazán jó érzéssel töltött el. Barátom jól kijön a szüleimmel, nagyon alkalmazkodó, előzékeny, udvarias, és ha unja is az egészet vagy fáradt is, nem mondja. Persze azért hagytam pihenni is, hiszen nagyon sokat dolgozik, ráadásul emiatt a hétvége miatt, hogy velem lehessen, haza se ment, Bocsról indult vissza Visontára dolgozni.

Vadászles

Vasárnap is borús idő volt, de legalább nem esett az eső, így kétszer is el tudtunk menni sétálni, mindkétszer más irányba indulva el.
Délelőtt egy elhagyatott vadászlest találtunk a fák között, nem tűnt túl stabilnak ugyan, de elbírt minket, sokáig itt ücsörögtünk. Hallgattuk a csendet, a ritka madárcsicsergést. Elképzeltük, hogy mindjárt őzek fognak elhaladni előttünk. Színes faleveleket gyűjtöttem, amelyek igazán élénk színűek voltak. Egy erdei ösvényen megálltam, hallgattam, ahogy hullnak a falevelek. Egy kifejezés jutott eszembe erről: kegyelmi állapot.
 Számomra ez egy olyan állapot volt, amibe visszatérnék bármikor, ha káosz van, ha valami nem jó, ha unom a várost. Bármikor és mindig.
Délután tehenekre és juhokra leltünk, akik a távolban egy domboldalon legeltek, és közben néha egy kutya terelte őket össze. Elképzeltem, hogy a gazdájuk valahol a fa alatt ül, pipázik, és teljes nyugalomban nézi az állatait. Nyilván számára ez nem csupán harmónia, hiszen munka is van velük bőven, de mégse olyan stresszes, mint mikor a főnök csesztet, hogy még ezt csináld meg, meg azt, teljesen feleslegesen.

Miért nem élhetünk ilyen nyugalomban, ilyen szép környezetben mind?
Belegondolva, hogy minden kötöttséget és hülyeséget az életben emberek találtak ki. A négy, öt órás keléseket, a 12 órákat, hogy az embernek csak huszonvalahány szabadsága lehet, amit jó esetben azzal tölthet el, amit szeret, rosszabb esetben azért veszi ki, hogy ügyet intézzen, amit a sok munka miatt nem tud. Elkeserítő, emberidegen.
Az ember szabad kellene legyen. És nem csak akkor, amikor gyerek és szünete lehet, vagy idős, amikor már azért nem tudja élvezni a nyugalmat, mert beteges. Hanem felnőttként is.
A munka szükséges, az igaz, de sokkal több szabad idő kellene jusson az embernek, kevesebb munkaidővel, amikor akár hatékonyabb is lehetne, mint 8-10 órákkal.
Több szabadság kellene jusson mindenkinek, amikor az ember csak magával foglalkozhat.Amikor kikapcsol.
Talán nem lenne ilyen rossz mindig visszatérni egy-egy hétvége után a munkába, ha minden sokkal emberibb lenne, és nem ilyen üzletközpontú.

Mindenesetre már most várom, hogy visszatérjek ide.
Hétvégén kulcsátadás lesz, végre miénk lesz a ház, mindent kifizettünk, kezdhetünk dolgozni rajta. Csak azt sajnálom, hogy nem a hegyekben van.
De mindegy is, legalább nem kell sokat mászni hozzá.  És csak a miénk, ahol nem zavarhat meg minket senki, csak ha hívjuk.

A kemence

 

Őszi hangulatok

Az ősz inspiráló, az ősz mitikus, az ősz színes. Olykor ugyan borús, esős, ködös, mégis ez a kedvenc évszakom. Na nem csak azért, mert akkor születtem.

Mikor beköszönt az őszi időszak, valahogy mindig jobban vágyok arra, hogy legyen egy saját otthonom, amit berendezhetek saját ízlésem szerint, és mindig az adott évszak szerint varázsolhatok szebbé. A cél már közelebb van, mint tavaly ilyenkor, de még mindig nem a miénk a ház.
(A bankra várunk, mint mindig, dehát ez már csak ilyen. A párom jelenleg is távol dolgozik tőlem, de a több fizetés miatt még egy ideig tűrni kell, pedig nem egy álommelója van. De inkább mindez most zárójeles helyzetjelentés volt, ennek a bejegyzésnek most nem ez a lényege.)

Imádom az őszi tájat, tavaly mikor a Mátrában voltam, elgyönyörködtem a színes, bronz és réz színű tájban.  Odavagyok a sütőtökért, a dísztökökért (most is vettem magamnak, csak úgy), a sült sütőtök, padlizsán vagy a friss almás-fahéjas rétes illatáért. A cappucinók, forró csokik időszakáért, amikor a gyertyák is előkerülnek. Anya  zakuszkát készített ez időtájt (és még idén is), amit frissen sült házi kenyérrel fogyasztottunk el.


Általános iskolás koromban a Halloweent mindig megünnepeltük otthon öcsémmel. Apu tököt faragott nekünk, én leteríttem fehér lepedővel a szobám bútorait, rengeteg gyertyát gyújtottam, füstölőt égettem. Öcsémnek egy Sikoly-álarcot is vettünk egyik évben, amit már az autóban kipróbált a lehúzott ablaknál a járókelők legnagyobb örömére. Mindig vettünk valami csemegét, azt hiszem, az tetszett a legjobban öcsémnek. Mivel volt tarot kártyám, ezért megpróbáltam belőle jósolni és sok más játékot is kitaláltam. Olyan volt, mint valami szeánsz. A szeánszunk végén pedig kimentünk az utca végére "sikítani", mintegy félelmet kölcsönözve az ünnep hangulatának. Talán így visszagondolva nem volt olyan szép dolog, de gyerekként izgalmas volt. Elkezdtek a kutyák ugatni, miközben már néhány ház kéményéből füst szállt.

A faragott tökünk

Mivel nagy Harry Potter fan voltam, ezért sokszor ennek jegyében telt a Halloween, valamint otthon van egy wiccás könyvem sok boszorkányos dologgal, amit szintén fel tudtam használni.És mivel angol-fan is voltam,így minden ezzel kapcsolatos szokást elolvastam, és este mindig megnéztem a Híradóban, hogy ünnepelték a Halloweent.
 Másnap pedig, Halottak Napján, amikor már sötétedni kezdett, ahogy sokan mások is, kimentünk a temetőbe mécsest gyújtani.

Halloween-dekoráció még a régi szobámban

Így, hogy már nem vagyok otthon vagy úgymond saját otthonom lesz, elkezdhetjük kialakítani saját szokásainkat. Csak remélni tudom, hogy a gyereke(i)mnek is olyan szép, hangulatos őszi estékkel gazdag gyerekkora lesz, mint nekünk volt.

 

Kedvenc kollázsom, Harry Potter könyvvel

Zenék a bejegyzés hangulatához:

• Loreena McKennitt: All Souls Night
• A Dream that only I can know (A tegnap gyermekei film zenéje) 
•  Celtic Woman: Caledonia
• Kövi Szabolcs: Tündértánc
• Enigma: Just for the day