Műelemzések - Lájk és Bulibáró

A Lájk-féle műelemzést két éve írtam, a Bulibárót most. Épp az előbb láttam a klipet és rájöttem, hogy micsoda lehetőségeket tartogat ez a szöveg. Persze mindez csak poén, de azért időtöltésnek nem volt rossz megírni. Csak hogy a humoros énemet is megmutassam.

Fluor-életérzés a Lájk című költeményben

A Lájk Fluor legújabb költeménye, amely hasonlóan a Mizu című vershez, mély filozófiai gondolatokat tartalmaz. A vers tematikája a pozitív (Fluor-féle) életérzés és a diszkrét tivornyák hangsúlyozása. Már maga a cím, (ami egy idegen eredetű szó magyar átírása) is ezt fejezi ki, miszerint a lírai én mindent kedvel, és hasonlóképpen szeretné – sőt, elvárja, - hogy őt is kedveljék.

Az első versszak megadja a mű alaphangulatát, elhelyezi időben a verset. „Buli volt az éjjel”, tehát a hangulat nagy valószínűséggel már akkor a tetőfokára hágott, ez pedig a mai napon csak fokozódni fog. A lírai én kedves szavakat fűz a másik nemhez (bár a műből nem derül ki egyértelműen, hogy a másik nemről van szó, ez csupán feltételezés). „Olyan szép a szemed”. A versszakban (ahogy a többiben is), a lájk szó refrénszerűen ismétlődik a strófák végén, undorító túlzásba halmozva az egyébként nem túl összetett költeményt. A lírai én identifikációja hangsúlyossá válik, hiszen kijelenti, hogy ő egy visszafogott fiú, holott az előzőek tekintetében mindezt nehéz elhinni. A szakasz központi mondanivalója az ünnepre való várakozás izgatottsága, amikor is megint buli készülődik.

A következő szakasz meglehetősen expresszív, újabb időmeghatározást ad, az idő csak telik, és már nem csak az órák, hanem a tél és a nyár is elmúlik. Méghozzá magányosan. „A szívem pont jó rád” érdekes képzavar a műben, amellyel a lírai én ruhaként aggatná magára a szerelmes női szíveket, ám mindezek után kijelenti, hogy „lépj tovább”, vagyis az ilyesfajta szívműtét csupán ideiglenes.

A következő szakasz visszatér a pozitív életérzéshez, úgy mutatva be azt, mintha ez előre meg lenne írva, tehát mintegy sorsszerű mindaz, amit a lírai én a bulizás címszava alatt minden éjjel elkövet. A tegnap tovatűnik, a ma veszi át a helyét, azzal az eleve meddő reménnyel, hogy az jobb lesz a múltnál. Remélhetőleg mindenki kedvelni fogja majd ezt az új életérzést, azaz belájkolja, amely, ha a további sorokat elolvassuk, a lehető leghalványabb mértékben sem tér el a korábbiaktól. Így a mától megváltozik az életem kijelentése eleve felesleges, a mű szempontjából felejthető szakasz.

A következő versszakban hosszasan ismétli a címet, ezzel mintegy keretet adva a költeménynek. Ahogy a vers vége felé közeledünk, úgy egyre kevésbé érthető, hogy végülis mi az, amit kedvelni (lájkolni) kell, és tulajdonképpen mennyire pozitív ez az életérzés. A vers talán az előző költeménynél is kevesebb mondanivalót tükröz, továbbviszi a buli motívumát, de nem ad új információkat. Így a vers csupán egy darabja a ciklusnak, kétségkívül nem éri el a Mizu, valamint a Nekem kukim  van, neked nunid van című költemények magas színvonalát.

Eszmei értéke nulla, további kifejtésre és elemzésre érdemtelen alkotás. Csak zenével együtt ajánlott. Vagy úgy sem. 

A Bulibáró

A vers Fluor költeményeihez hasonlóan a buli motívumát állítja középpontba.

A mű elején a Mulatási szó felütéssel ráhangolódhatunk a tematikára. A lírai én meghatározza önmagát, ő a „bulibáró”. Saját rangot ad magának, magával húzva mindent, ami ezzel jár, luxus, ékszerek. A mű idegen kifejezésektől sem mentes, ami elengedhetetlen a mulatozós stílushoz.

A szubjektum ruhát ölt magára „felöltöztem rajosan” és bulizni indul. Valahogy így beszélhetnek a tizenévesen először buliba induló fiatalok is, akik már izgatottan várják, milyen új kulturális élményekkel gazdagodhatnak az éj folyamán. Az én megjelöli partnerét, a Pixát, külön kihangsúlyozva határozott névelővel, amellyel tájnyelvi közeget is teremt a műnek.

A versben többször ismétlődik a  legyen „buli bárhol”, a helymeghatározás tehát mellékes, a hangsúly a csöppet sem diszkrét, exkluzív pezsgővel és konyakkal tarkított éjszakára terelődik.

Gyere mulass velünk,
nem sajnálom rá
Minden szép lány szíve csak miértünk fáj
Ahogy a Pixa húzza az nagyon király

Az alkoholgőzös elméből olykor-olykor előretörő és egész értelmes mondat összetételeket idézik elő a fenti sorok. A hangsúly a lányokon van – természetesen – és azon, ahogy a társa húzza, igaz, hegedű nélkül. És az se derül ki, hogy mit húz, hiszen gyakran maradnak ki az igék a sorokból (pl. „nem sajnálom rá”), rábízva az olvasóra, hogy mit képzel a szavak mögé.

Én a bulibáró, sálomálomálo
legyen buli bárhol Sálomdilomdálom,

Az én a Sálomálomálo birodalomban folytatja mókázását. A Sálom szó alapvetően "békét, békességet" jelent, ám a művet nem hatja át a békesség, sokkal inkább a gatya rohasztó bulizás élménye. A bulizást idéző szóismétlésekkel a költő sajátos ritmust ad a műnek.  Majd végül mindenkit, köztük az olvasót is belevonva „pam-pam” van, azaz mindenki bulizzon hajnalig, amíg ki nem folyik belőle minden.

A bulibáró az utolsó versszakban felértékeli önmagát, többször is kiemelve az „én” névmással önnön fontosságát.

Ez a  tízéves korosztály szókincsét  idéző és helyesírási hibáktól sem mentes mű sokaknak mutathat példát arra vonatkozóan, hogy a bulizásnál talán felemelőbb dolgok is léteznek.

Persze bulibárónak azért jó lehet lenni. Az élet nagyon változatos, egész éjjel pam-pam, zsámó, sálomálomálo. Bármit is jelentsen ez.

 

 

Szabadság

Végre egy hétig a munkahely közelébe se kell mennem.
Habár nem utazok sehová, de legalább jut időm azokra a dolgokra, amikre hétköznap nem. Elmentem vásárolni, vettem új mobiltokot (amit már hónapok óta szerettem volna), táskát, felsőt(utóbbi kettőből szeretem, ha minél több van, nem csak akkor veszek, ha már muszáj), és végre elintéztem az új szemüveget is, jövő hétre el is készül. Nem válogattam sokat az optikusok között, kolléganőm mondta, hol van az egyik legolcsóbb hely Szegeden, így én is oda mentem, így annyiba kerül a szemcsim kb., mint három éve. Sőt, ez még akciós is.
Kitaláltam, hogy megújulok, kívül-belül. Persze nem radikálisan, csak épp amennyire jól érzem majd magam.

Pár lépés mindehhez:

1. vettem magamnak pár új cuccot (lásd fentebb)

2. végre megnéztem azokat a filmeket, amikre egyébként nem volt időm / kedvem. Most pl. A beavatott című filmet, ami az Alkonyatnál ugyan jobb, de Az éhezők viadalát nem veri kenterbe. Az alapsztori jó, de a kivitelezés olyan Éhezők viadalás. Sajnos. Elolvastam Oravecz Nóra Összekötve című könyvét is. Nem mondom, hogy unalmas volt, tényleg pörögtek az események, de hogy őszinte legyek, sok pluszt nem adott. Érdekes volt benne ez a karkötős dolog, de már-már túlzásba vitt. A bölcs gondolatok pedig mind vagy Eckhart Tollétól vagy pedig Müller Pétertől származtak (vagy legalábbis olyan érzésem volt, mintha M.P. könyvéből olvastam volna, ő ír így). A könyvről összességében: Vagy túl cukormázas volt vagy pedig túl drámai. A blogja sokkal jobb.

3. takarítás a szobámban, szelektálás, ruhák (amiket majd elviszek egy gyűjtő konténerbe, remélem, valaki majd örülni fog nekik), füzetek és papírok, helyet csináltam magamnak és éreztem, hogy végre rend van és lélegzik a szoba, áramlik a chí. Még egy füstölőt is meggyújtottam.

Takarítás kívül és belül.
Próbálok kedves lenni, nem megbántani senkit, ha nem muszáj, fel akarok venni egy olyan alap lelki nyugalmat, hogy ezt nehéz legyen megtörni. Hogy a jóra gondoljak, hogy ne feszengjek a jövő miatt, és felejtsem el a múltat vagy legalábbis már ne rágódjak rajta.

Ha most jól érzem magam, annak örüljek. Remélem, ez a gondolkodásmód is ki fog tartani, mint a Facebook-elhagyásom.

Vicces, tavaly a barátom miatt tűntem el róla, most meg ő mondja, hogy hiányol onnan, nem tud megosztani a falamon semmit.

Most már azon se aggódok, hogy nem tudok találkozni a barátommal. Lesz, ahogy lesz. Ha valóban egymásnak szánt minket a sors, akkor sok időt tölthetünk még el együtt. Ha meg nem, akkor ez a néhány kihagyott nap nem jelent semmit.

És végül egy idézet, Echkart Tollétól, akitől majd el akarom olvasni A most hatalmát. 

"Soha semmi nem történt a múltban: minden a mostban történt.
Soha semmi nem fog történni a jövőben: minden a mostban fog történni."

Belefáradtam...

Túl sok nyári mókáról nem számolhatok be. A munka lefoglalja a hétköznapjaimat, a hétvégéimet a barátommal való találkozások kötik le. Barátok szinte sehol, a netről megismert lánnyal se találkozok már, pedig azt mondta, ő nem olyan, hogy egyszer csak eltűnjön. Nos, úgy tűnik, de, pont olyan.
Már múltkor is volt köztünk feszültség, nem tetszik, mikor visszaszólnak, kioktatnak, alig ismer pár hete, és olyanokat kérdez, hogy a barátom előtt is ennyit nyavalygok-e? Persze voltak jófej beszólásai is, és persze én is voltam bunkó, ez igaz. Tehát mindent összevetve - amúgy is furcsa volt ez a netes barátság, és jobb is, hogy hanyagoljuk, mert nem vagyunk egy szinten. Életkorban sem, és néha gondolkozásban sem. Neki nem barátnő kellett, hanem valaki, akivel eljárogathat ide-oda, nem érdekelte, mi van velem, folyton csak ő beszélt. Meg amúgy is, hogy beszéljek meg bármit is egy tapasztalatlan lánnyal, aki mintha nem is ebben a dimenzióban élne?

Vannak csajok, akikre számíthatok, tudok velük találkozni, persze ritkábban, de már csak olyanokat tartok magam mellett, akikkel jól érzem magam, akik ismernek, akik kezdeményeznek is, nem csak én érdeklődök utánuk.

A napokban kaptam egy negatív kritikát, így a melóhelyen már szinte üldözési mániám lett, olyan érzésem van, hogy mindenki a hátam mögött kibeszél, ha nem is mindenki, néhányan, és hogy mindenből kimaradok.
Kollégám  - aki néha úgy viselkedik, mint egy pszichológus - elmondta őszintén, hogy van pár ember, aki úgy érzi, nem vagyok segítőkész, nem tudok mindent megmondani és nem is mindig mondok jó infókat.

Biztos van benne igazság, és tény, ha rossz passzban vagyok, akkor nagyon hárpiává tudok változni.
Kiakaszt az emberi butaság és a tiszteletlenség. Ha ez nincs meg, persze hogy nem leszek túl kedves. Aki kedves velem, annak szívesen segítek, aki egy eszköznek tart - hát szó, szó.
De igyekszek kedves lenni mindenkihez mostmár, ha valaki elkönyvelt magának, így jártam, de próbálom helyre hozni valahogy.
Minden héten felmond vagy négy-öt ember, tehát nem egy álommunkahely. Nem is értem, Szegeden hol találnak munkát.

A barátom hétvégén megint többféle tervvel jött a jövőre vonatkozóan, hogy ő németül tanul, külföldön akar dolgozni, pedig két hete még Szegedet emlegette. Annyira bírom, hogy ilyen határozott, komolyan. Ennek ellenére totál szerelmesnek éreztem magam hétvégén, és tényleg szeretem őt, de egyszerűen kiakaszt néha.
Jövő héten végre egy hétig szabadságon leszek. Direkt akkorra kértem, amikor ők is leállnak a cégnél, erre ma közli, hogy mégis kell menni jövő héten. Most komolyan! Teljesen kiakadtam, dühös lettem, régi sérelmek megint előjöttek, nála is,nálam is. Le írtam neki, hogy belefáradtam abba, hogy mást se csinálok ebben a kapcsolatban, csak várok. Így köszöntem el tőle. Kissé talán szakítós szöveg, de nem érdekel.
Kettőnk miatt akartam, hogy legyen egy hetünk együtt, de szabit se kér, mert ez milyen már, meg nem lehet..stb. Ha ennyi áldozatot nem tud hozni értünk, akkor az már rég rossz. És főleg az, hogy ezt az egészet áldozatnak veszi.  Nekem természetes, hogy hozzá igazítom magam, neki annyira nem, úgy tűnik. Arról már letettem, hogy nyaralásom lesz idén.

Persze lehetne rosszabb helyzet is. Nem lenne munkám, nem lenne pasim. Az egész egy napba kerülne, és mindkettő elszállna. Ha úgy akarnám.