Gáz ilyen dolgokon pörögni,én bevallom. De mostmár legalább ilyesmin nem jár az agyam, nem esek kétségbe, ha nem kapok lájkot.Én ennél értelmesebb vagyok.
És hogy azóta ki vette észre, hogy nem vagyok fent?
Hát, szinte senki. Valakinek mondtam is,de most nem volt az, mint tavaly,amikor kerestek emiatt.Látszik,mennyire letojnak engem,dehát végülis magasról tettem rájuk én is,így nem is csoda.
Biztos nem tűnök szerethető embernek, ha most valaki engem olvas, biztos azt gondolja, mekkora hülye vagyok, meg amúgy is mit számít a facebook? Miért ez a mérce? Korunk megrontója.
Tehát nem sok vizet zavart az eltűnésem, ha észre is vették,senki se említette. Talán nem is baj.
Valamelyik nap megnéztem az Út a vadonba című filmet (Sean Penn rendezése). Egyszerűen lenyűgöző. Ritkán mondok ilyet, elég kritikus vagyok a filmekkel szemben, de ez... Egyszerűen nem akartam, hogy vége legyen.
Igaz történet, egy huszonéves srácról szól, aki úgy dönt, elszökik otthonról egyetem után, és elindul Alaszkába gyalog, stoppal, mikor hogy. Mintegy kivonul a társadalomból,a természet gyermeke lesz.A filmnek olyan hangulata van, ami egyből magába szippantja az embert. Szeretem, ha narrátor is van a filmben, egyébként is útikönyv és naplószerű az egész. A végét nem árulom el, ha valaki esetleg még nem látta,de az biztos,hogy kellemes két és fél órát fog eltölteni, ha megnézi ezt a filmet.
Tele van jó idézetekkel, én ezt írtam ki közben magamnak:
"Téved,ha azt hiszi,hogy az élet örömei csupán az emberi kapcsolatokból adódnak.Itt mindent Isten teremtett és ott van mindenben,amit megtapasztalhatunk.csak másképp kéne néznünk a dolgokra."
"Egyesek úgy érzik, nem érdemlik meg a szeretetet. Csak csendesen továbbállnak a semmibe, és próbálják lezárni a múltat."
A végén persze megcáfolni látszik az a gondolat, hogy nem fontos az emberi kapcsolat, hiszen az ember mégiscsak társas lény, mindamellett, hogy a természet része.
Biztos sokan gondolkoznak azon, hogy milyen lenne mindent magunk mögött hagyni,és megszökni, csak utazgatni a világban (a filmben az utazást a szökéssel hozzák összefüggésbe). Csak hát annyi társadalmi kötöttség van, meg kell felelni, iskolába, munkába kell járni, nem marad szabadsága az embernek, legszebb, legfiatalabb éveit pazarolja el taposómalomban, hogy aztán úgy haljon meg, hogy semmit sem élt, csak folyton a négy fal között volt. Én is félek ettől, és legszívesebben neki vágnék egy hoszú útnak.. Persze én szólnék előtte a számomra fontos embereknek, hogy ne aggódjanak,de ezt leszámítva senkinek. Mindenki gondoljon,amit csak akar.
Igazán az ember önmagát a természetben találja meg. Ott tisztul ki a feje, a csendben, nem a város vagy az emberek zajában.
És egy szuper zene ehhez a gondolatmenethez:
Eddie Vedder: Long Nights
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése