Ráébredés

Azt hiszed, könnyedén túllépsz a nehézségeken, és alig várod, hogy elteljenek a napok. Aztán rájössz, hogy a napok nem telnek olyan gyorsan, ahogy vártad, sőt, lassabban telik az idő, mint valaha. Aztán eltelik pár hét, pár hónap.

Újra önmagad vagy, vagy legalábbis azt hiszed. Történik valami, és felforgat körülötted mindent. Aztán rájössz, az is csak pár hét csupán, mert aztán minden visszakerül a régi kerékvágásba, és megint ugyanott vagy, mint a kezdetekkor. 

És utána megint jön valami, ami feldobja a napod, de másnap ráébredsz arra, hogy az is csak hiábavalóság volt, és csak hitted, hogy jó lesz.

Utána ahogy már nem hetek, hónapok, hanem évek telnek el, szépen lassan megérted, ez a sok rossz dolog miért történt. Hogy mégsem volt semmi hiábavalóság, és mindennek oka volt. Hogy ez az egész csak egyetlen célt szolgált. Azt, hogy valamikor, egyszer, valamikor a jövőben megkaphasd mindazt, ami igazán jó. 

Viszonyok és szerepek II. - Szerepek

Szerepek,amelyeket ránk osztanak.Rám és rád. Mindenkire.
Minden közegben más vagyok.Máshogy viselkedek otthon,a szüleim és öcsém előtt,máshogy a kollégák előtt és máshogy a baráti,ismerősebb közegben.
Talán minden egyes ember így van,más szerepet játszik,ha velem találkozik,de lehet,hogy otthon vagy a párjával teljesen más.

És ott van a szerep,amit én osztok ki másokra.Vagy ami csak úgy adódik.
Az édesanyám a barátnőm is,mert vele közös az érdeklődési köröm,a zenék,a könyvek vagy a filmek,amiket szeretek vagy általa szerettem meg.Nem beszélve az ezoterikus érdeklődésről.
Öcsém a haverom is,akivel viccelni tudok,filmet nézek,lazán elbeszélgetek vagy felidézzük a gyerekkorunkat.
Egyik barátnőmmel bulizni tudok menni,és együtt iszunk,táncolunk.A másikkal kocsmázni járok,ő iszik és cigizik is.A harmadikkal kulturális helyekre ülök be,kávézóba vagy csak átmegyünk egymáshoz,ő nem szokott inni.A negyedikkel melóhelyen futok össze és jót beszélgetünk,néha beülünk valahova.Az átfedés kevés,bár néha van,hogy a szerepek felcserélődnek,hogy a csendesebb,nem ivós felveszi a bulizós énjét,a kocsmázós előveszi a kulturális énjét.Vagy aki messze lakik,hirtelen mégis közel kerül hozzám,csupán egy kötetlenebb beszélgetés által.
A szerepek változnak,de azért állandóság is van.

Szerepek...így is alakulhatnak..minden viszony kérdése

Viszonyok és szerepek I...A tükör,amelyben látom magam

Nem vagyok könnyen megközelíthető,aki először találkozik velem,talán hidegnek,kimértnek,vagy egyszerűen csak komolynak hisz.Nem tudják,hogy valójában szeretek viccelődni,igaz,ironikus vagyok,de tudok bolond is lenni.Szókimondásom néha bántó lehet.Erre mondják a bölcsek,hogy ha nem tudsz jót mondani,inkább ne mondj semmit.

Én őszintén mondom,amit mondok,nem megbántásból.Természetesen sokan megsértődnek,természetemet összeférhetetlennek tartják a sajátjukkal.

Azt mindig is tudtam,hogy nem vagyok könnyen kiismerhető,hogy visszahúzódónak tűnök.De hogy igazán milyen vagyok,más szemében látom,tükröződik,oda-vissza.
Megismertem valakit,aki olyan tükröt tart elém,hogy magamat is elkezdem sokszor utálni.Dühös vagyok,mert tudom,hogy most utálatos vagyok.Érzem magamon.Ilyenkor megpróbálok lenyugodni.
De ő azt is megmondja,ha éppen kislányos vagyok,aranyos,szerethető,vagy éppen egy csinos és szexi nő.Mindent kimond,amit csak gondol,és így még jobban megismertem magamat,mint valaha.

A természetem leginkább az emberi kapcsolataimban nyilvánul meg.
Én olyan vagyok,hogy sokszor engedek közel valakit magamhoz,majd aztán ugyanazzal a lendülettel eltaszítom.A kapcsolataim olyan se veled,se nélküled viszonyok.Vannak állandó szereplők,akik sokszor felbukkannak,majd aztán hetekre vagy hónapokra eltűnnek.

Őket hibáztattam.De rájöttem aztán,hogy nincs hiba senkiben.Mert ilyen a világ.És mert ilyen vagyok ÉN.

A világ olyan mostanában,hogy minden a közösségi oldalakon zajlik.A kapcsolatok felszínesek,mindenki elvan a saját világában.Néha összejönnek az emberek egy bulira vagy találkoznak.Ezt rendszerint ki is írják facebookra.Lehet,hogy csak havonta kétszer vagy negyedévente háromszor történik meg,de az biztos,hogy kikerül az oldalra.Álbarátságok,játszmák...ezek alakítanak mindent.
Eljátszod,hogy jó kedved van,hogy örömteli hangulatban vagy.Meddig tart? Pár percig? Örülhetsz,ha sokáig.
Persze biztos többen vannak olyanok,akik el se játsszák.
Van egy "barátnőm",aki saját elmondása szerint is többre becsül egy kutyát,és jobban szereti őket,mint az embereket.Meg se próbálja eljátszani.
Tehát egyrészt ilyen a világ mostanság.Meg persze vannak társadalmi elvárások,meg hogy na ő is elmegy ide-oda,akkor én is... stb.

Utána ott van az egyén,illetve én magam.Én se keresem sokszor a barátaim társaságát... ha ugyan nevezhetem őket barátaimnak.Mert azt hiszem,ők inkább közeli ismerősök.A barát olyan,akire számíthatsz,aki nem tűnik el hosszú időre,akivel mindent meg tudsz beszélni.
Voltak emberek,akikkel jót beszélgettem,de életem egy szakaszában voltak csak jelen.Mindig volt egy épp ügyeletes barátnő,akivel jóban voltam,többször beszélgettünk.
Most már nem akarok ilyen kényszer dolgot. 
 Nem akarom eljátszani,hogy barátok vagyunk.Ha a barátság mostanra már nem egy pátoszi fogalom,akkor igen,vannak barátaim.De ha a szó tiszta értelmét és jelentését nézzük,akkor nagyon kevés van.A párom nekem a legjobb barátom is egyben.Neki mindent elmondok,rá mindig számíthatok.Előbb kedveltem meg őt,mint barátot,mint embert,és csak utána úgy,mint férfit.

Ő a tükröm,általa ismerem meg magam és vele ismerek meg másokat.

Erdélyi gyökerek

Talán kevesen tudják,de negyedrészt székely vagyok apai ágon,illetve erdélyi magyar.
Aradon születtem,ott élnek a rokonaim,de szüleimmel és nagyszüleimmel Magyarországra költöztünk.
Mai napig visszamegyünk néha.
Ilyenkor különös érzések fognak el,és arra gondolok,hogy mi lett volna,ha ott növök fel? Vajon ugyanaz a lány lennék,aki ma vagyok?
Nyilván tudnék románul. Román iskolába jártam volna,románok lettek volna a barátaim,és talán a szerelmem is. De sosem felejtettem volna el,hogy magyar vagyok.Kisebbségben ugyan,de magyar. És örülök,ha magyarokkal találkozok,ha magyar szót hallok valahol.És büszke is lennék rá.
Mint ahogy most is büszke vagyok a származásomra,és tudom,hogy ez pluszt ad nekem.
Szüleim és nagyszüleim sokat meséltek arról az időről,a Ceausescu-diktatúráról,amikor alig volt mit enni,a boltok üresek voltak,már este tízkor leoltották a lámpákat.És a kis magyar faluról Arad mellett,ahol nagymamám mai napig  lakik.Ahol románok,németek és magyarok egy közösségben éltek,ahol a magyarok összetartottak,mindenki ismerte egymást,összejöveteleket tartottak,magyar nótákat énekeltek.Többen próbáltak megszökni,egy szebb és jobb világról álmodtak.Magyarokat fogtak el és lőttek le a határon,akik át akartak szökni.Apukám is meg akart szökni,de szerencsére mégsem tette.1989-ben zajlott a román forradalom,amikor a lövöldözéseket ebben a faluban is hallani lehetett.

Román forradalom 1989.

A magyarok manapság külföldben látják a reményt,akkoriban a szüleim Magyarországban látták a reményt. Mindent arra tettek fel, hogy Magyarországon élhessenek.Ott hagyták rokonaikat,barátaikat,a munkájukat,és neki vágtak. Fiatalabbak voltak,mint én most.Irigylem a bátorságukat,ami nélkül ma nem lennék itt.

Ceausescu halála után átköltöztünk,és azt hiszem,ezt senki nem bánta meg a mai napig.
Itt van az otthonunk.Én magyar óvodába,iskolába járhattam,magyarok a barátaim,az ismerőseim.Öcsém már itt született.

 Nem értem azokat,akik Magyarországon a magyarokat szidják,magyar létükre.Hogy nem büszkék,hogy megtagadják nemzetisügeket.Talán a politikát nézik.
De én nem azt nézem.A múltat nézem,azt,hogy én ki vagyok,honnan jöttem.
Én azt nézem,hogy a  rokonaim mennyire örültek,amikor megkapták a magyar állampolgárságukat.És nem arra gondoltak,hogy de jó,szavazhatnak,hanem hogy dokumentálva van,hogy ők hova tartoznak.

Talán az sem véletlen,hogy magyar szakra vettek fel (habár a véletlenekben nem hiszek!).

El kell még mennem Erdélybe, Székelyföldre.Mert ismernem kell a hazámat. 

Gyakori kérdések gyöngyszemei

Amikor nagyon unatkozok, olvasgatom a gyakori kérdések oldalt.Van,hogy válaszolok is,bár én talán a nagy többséggel ellentétben igyekszem normális válaszokat adni,amiket saját tapasztalataimból merítek.

Íme néhány gyöngyszem,ahol vagy  a kérdező vagy  a válaszoló volt komplett idióta.

Kérdés: Meddig tartott a leghosszabb kapcsolatod és miért lett vége?

Komment: Körülbelül két napig, de utána újra kellett indítani a routert.

Kérdés: Milyen érzés, ha valakinek van párja?

Komment: Nem tudom, majd megkérdezem a zoknimat.

Kérdés: Valaki skypeon kiverné nekem?

Komment: Mit? Az ablakot vagy mit?

Kérdés: Milyen tapasztalaitok vannak az internetes társkereséssel kapcsolatban? 
Komment: Ahányszor találkoztam egy lánnyal, akit netről ismertem, mindig csalódott bennem, mert élőben még rondább vok, mint képen. Persze még mindig jobb, mint élőben ismerkedni, mert úgy eleve szóba se állnának velem.

Kérdés: Szerintetek milyen íze lehet egy pingvinnek?

Komment: Zsírosabb,mint a tukán.

Komment 2: Felfújható gumicsónak ízű.

Kérdés: Valentin napon mozi helyett tudnátok adni ötleteket, hogy hova vigyem el barátnőmet? Komment: Dögtelepre Kérdés: A bátyám lenyúlta a barátnőmet,akivel 3 éve jártunk és most készülnek összeházasodni.Hogy lehet ezt feldolgozni? Komment:Ipari hősdarálóval Kérdés: Ti belemennétek ilyen kapcsolatba? (Bővebben lent) Van egy nagy álmom. Van egy kőbánya, ami csak az enyém és benne több száz nő dolgozik, napi 12-14 óra munkát. Fizetést nem kapnak érte, csak a napi ellátást, de nem rabszolgák: bármikor elmenhetnek és csak azért vannak ott, mert rajonganak értem. Minden vágyuk, hogy amikor néha ellátogatok közéjük, megérinthessék a testem és megcsókolhassanak pont ott. A szorgalmasabb lányok közül minden hónapban kiválasztom a személyes cselédjeimet, az ő dolguk, a házimunka mellett, hogy kényeztessenek - ha értitek mire gondolok - akár órákon keresztül. Erre vágyik minden lány, ezért dolgoznak a bányában, hiszen elképesztően finom vagyok.   Komment: Te hülye vagy, indoklásnak meg ott van,amit írtál.

Na körülbelül ilyenek, és még durvábbak. Ha nevetni akarok egy jót,akkor ezen az oldalon mindig találok valami hihetetlen gyöngyszemet.