2021. május 9., vasárnap

2021. május 9.

 

Mostanában többször tört rám a vágy és a gondolat, hogy elmenjek innen. Tévedés ne essék, nem a kapcsolatommal vagy a házzal van bajom  vagy magával a vidéki, kertes ház gondolatával. Az egyik szomszéd a zenélésével kiakaszt, hangosan hallgatják a hangfal zenéjüket (bár most másik, kevésbé mély hangú hangfaluk van, de akkor is szar). És persze nem normális hangerőn hallgatják, vagy pl. rádión vagy csak akkor, amikor az udvarban, kertben munkálkodnak, mint ami pl. itt jellemző, és az nem is különösebben zavar. De ezek nem dolgoznak kint, sőt, csak bekapcsolják hangosan a zenét, a gyerekek közben üvöltöznek, ordítanak, sikoltoznak, és még mellette a hülye gyerekzene is szól max hangerőn. Igazából tavaly óta játsszuk ezt, akkor is lehetett hallani sokszor a zenét. Néha nyugalom van napokig és csend, máskor meg hangzavar, járkálás. Nem érik fel ésszel, hogy nem csak ők élnek itt, hanem mások is. Nem normális, primitív, alja emberek. Főleg a nő. Elméletileg elköltözött, gyakorlatilag itt szokott lenni időnként, nyilván a gyerek miatt. Utálja őt mindenki, tavaly ki is rúgták a munkahelyéről a kedves stílusa miatt, azóta nincs normális munkahelye. Még a vécére is kocsival jár mióta vett magának egy olcsó autót, sztem azzal is a felszarvazott férjét lejmolta le. Egyszóval gyűlölöm őket, talán ezért is van nulla tűrőképességem feléjük és a kölykük felé. Ha meghallom a zenét, görcsbe rándul a gyomrom, és inkább bemegyek a házba a jó idő ellenére is. Férjemet annyira nem zavarja állítólag, csak miattam, mert hogy mindig mondom neki, hogy szólni kellene ennek a csürhének. Jó, majd szól, ha többször hallgatják, meg ha még hangosabb lesz a zene. Ez megy már egy éve.  Én a rendőröket hívnám ki, nem beszélnék velük. Már csak azért is hangosan hallgatnák a zenét és sztem nekik állna feljebb. Szerencsére a törvény alapján már nem csak este 10 után van csendháborítás, ahogy ezek a majmok gondolhatják, hanem már napközben is. Úgyhogy érik a rendőrség kihívása. Ja persze nekik már több rendőri ügyük volt, magánlaksértés és a nőnek a kocsiját is összekarcolták valamivel. Én azt mondom megérdemelte, bár én tettem volna. Isten nem ver bottal.

Ma hosszú idő után ismét elmentem templomba. Szerencsére a régi lelkésznő végleg elment, most egy férfi helyettese van. Ő sokkal jófejebb és jobban is érdeklik az egyház dolgai, mint azt a nőt. Na és a mai prédikációban volt ez az Isten nem ver bottal, miszerint mindenki megkapja majd egy idő után, ami neki jár. Vagy legalábbis én ezt szűrtem ki belőle. Templomba csak férjem miatt mentem el, akivel kicsit össze is kaptunk emiatt. Rám akarja erőltetni, hogy elmenjek, én meg szerettem volna itthon főzni, bár végülis nyilván így is kész lett az ebéd, csak nem délben ettünk. Szóval össze is szoktunk kapni nem csak emiatt, hanem másért is. Engem pl. az is rettentően kezd idegesíteni, hogy az apja napjában vagy 6x hívja, főleg, amikor kórházban volt. De semmi nem történik az égvilágon azalatt az idő alatt, amikor újra hívja, csak többször elmondja ugyanazt. Nyilván máshogy szocializálódtunk, én pl. anyával egy héten egyszer, max kétszer beszélek, és ennyi. Még ekkor is van, hogy nem igazán tudunk mit mondani egymásnak. Én már ilyen szempontból elszakadtam a köldökzsinórtól, de ő nem igazán.

Apropó, köldökzsinór. Barátnőm, akinek tavaly voltunk az esküvőjén, megszülte kislányát a napokban. Egy volt egyetemi szobatársam meg szintén gyereket vár. Neki májusban lesz az esküvője. Szóval kezd egyre több terhesség, baba lenni körülöttünk. Én úgy vagyok ezzel, hogy egyik nap szeretnék, másik nap meg inkább még kiélném magam és utazgatnék. A szülés meg maga a terhesség gondolata egyáltalán nem vonz, csak maga a nevelés része. Meg persze érdekes lehet egy emberke, aki belőlünk és őseinkből áll össze. Hogy vajon kitől mit örökölne és kire hasonlítana jobban. Ezek mind érdekes, izgalmas dolgok. De úgy vagyok vele jelenleg, hogy lesz ami lesz. Ha Isten úgy akarja, hogy gyerekünk lehessen, úgyis lesz. Ha meg nem, akkor kínlódhatunk akárhogy.

Régi kolléganőm, akinek a helyére 2 és fél évvel ezelőtt kerültem, most hétfőn visszajött. Nem volt jó érzés átadni az irodámat, kipakolni a dolgaimat. És persze külön irodám volt, ahol ha nem volt kedvem az emberekhez (gyakran előfordult), akkor csak becsuktam az ajtót és zenét hallgattam, közben csináltam a dolgomat. Most pedig Cickánnyal kerültem egy irodába. Ő egy rettentően világi, felszínes, nagydarab nő, aki egész álló nap csak eszik, lángost, péksütit, chipset, csokit, és ha épp nem, akkor is azon jár az esze, hogy mit kéne rendelni, pl pizzát vagy hova kéne elmenni kajálni.

És persze egyáltalán nincs közös témánk a munkát leszámítva. Irtó unalmas sztem. Vagy túl átlagos hozzám képest, én pedig mindig a kicsit furább emberekkel jöttem ki jobban. És hát nem is túl intelligens, józan paraszti esze van ugyan, és irtó okosnak képzeli magát, de így ennyi. Egyetlen szempontból (na jó, talán többől is) jó, hogy más munkaköröm és helyem lett. Az egyik, hogy kevésbé ügyfelezős és stresszes. Amiket nem szerettem, átvette volt kolléganőm én meg kaptam új dolgokat, néhány régit megtartva. A másik meg, hogy mivel központi iroda és ott van közvetlen a polgármesteré mellett, így kb. mindent látok és hallok, első kézből tudom meg az infókat.

Másrészt azért kissé olyan érzés, mintha le lettem volna ejtve, 2 és fél évig csináltam valamit, aztán mintha mi se történt volna, félredobnak. Úgyhogy kicsit magam alatt voltam emiatt is. És persze sok pozitívat nem hallottam a régi kolléganőről. De végülis nem olyan rémes, viszont nem leszünk kebelbarátnők, az biztos.

A másik dolog, amiatt gondolkoztam mostanában sokat az elköltözésen, az maga a falu, ez az egész közeg. A primitív, buta, kétszínű, pletykás, önző emberek. Nem mind az, de többség igen. Férjemen kívül senki nincs, akit megkedveltem volna itt. A barátai is idegesítőek, néhány viccesebb pillanatot leszámítva. Anyóssal semmilyen kapcsolatom nincs, kb. 10 év után munkába állt (közmunka), amit nettó másfél hónapig bírt. Nagy teljesítmény. Sógorommal úgyszintén semmi kapcsolatom nincs, bár néha vele összefutunk. Apósom talán az egyedüli jófej, ő legalább segít is nekünk ebben-abban, de nyilván vele se beszélek sokat. Férjem eleget beszél vele helyettem is. J

Szóval igazság szerint én amúgy is nehezen barátkozok, introvertált vagyok, úgyhogy kizárt, hogy itt barátokat szereznék. De tulajdonképpen jobb is így. Munkából egy se kéne barátként, meg amúgy se keverném a kettőt egymással. Ja, meg arról nem is beszélve, hogy ezek mind érdekbarátságok.

Érdekes, Cickány 2 és fél évig kb. semmit se beszélt a régi kolléganővel, most meg már étterembe mennek. :)D Igazi őszinte kapcsolat.

Végülis sztem a laza embereknek van igazuk, akik inkább kiröhögik ezeket és nem foglalkoznak velük, csak azzal, ami fontos.

Ugyanannyi pénzt kapok, mint eddig egy viszonylag nyugisabb munkáért. Ez az, ami számít. És a férjem persze. A szeretteink. A közös céljaink, vágyaink.

Minden másra hogy őszinte legyek, tojok magasról.

2021. március 30., kedd

Virágzik a vírus, éled a természet

 

Ahogy azt előre sejteni lehetett, a két hetes korlátozásokból újabb hetek lettek, most tartunk a 4. hétnél, és még a húsvét utáni hét is bele fog tartozni. Amíg nem lesz beoltva 2,5 millió ember, addig szóba sem jöhet a feloldás és bizonyos üzletek megnyitása.

Közel egy éve kezdődött ez a korlátozásokkal teli időszak. Mára ott tartok, hogy el se tudom képzelni, hogy maszk nélkül boltba menjek vagy hogy beüljünk egy moziba, étterembe. A jegyzőnk otthoni munkavégzést rendelt el, de ez abból áll sokaknál, hogy ugyanúgy bent vannak, csak max. hamarabb mennek haza. Egyik kolléganőm minden nap bejár. Én igyekszek minden benti dolgot és ügyfelet délig elintézni, utána jövök haza. Amikor nincs ügyfélfogadási nap, be sem megyek. Jó így, mert van időm sokmindenre, pl kutyát sétáltatni, főzni, takarítani, vagy csak úgy lenni. Csak sose lehet tudni, mikor hívnak be valami hülyeség miatt. És habár otthoni munkavégzést rendelt el a főnököm, mégis behívott múltkor egy olyan dolog miatt, amit telefonban is meg lehetett volna beszélni. Plusz elvileg az ügyfeleknek előre kellene egyeztetniük telefonon vagy emailben időpontot, ennek ellenére mindenki ugyanúgy bejár, mint eddig, előzetes egyeztetés nélkül. Kb. 2-3 ember van, aki egyeztet. Az itteni emberek, mondjuk ki, falusiak, nagyon nincsenek hozzá szokva, hogy előre megmondják nekik, mikor jöjjenek be. Ha már erre jár, bejön és elintézi, illetve megkérdezi azt, amit telefonban is tudna. Úgyhogy nagyon nehéz erre szocializálni őket. Az internetről vagy emailről, ügyfélkapuról pedig inkább ne is beszéljünk… Ám szerencsére sokan így sem jönnek, hozzám leginkább hagyaték és haláleset miatt. Most van egy köztemetésünk is először azóta, hogy itt vagyok. 8 napba telt a patológiának, hogy jelezze, senki sem ment az elhunyt papírjaiért, és nem intézi senki a temetést. És ugyebár ilyenkor a haláleset helye szerinti polgármester kell intézze az egészet. Pontosabban én, mint szociális ügyintéző. Felhalmoztam egy csomó iratmintát, a fejem is belefájdult abba, hogy összerakjam a nem túl egyszerű ügymenetet, hogy hozzátartozókat keressek, más hivatalnak írjak, hogy hallgassák meg őket… stb. De végülis ugyanott tartunk, úgyis mi temetjük el.. Nem beszélt 34 éve se testvéreivel, de még a feleségével sem. De még az élettársa, akivel együtt élt az utolsó életszakaszában is magasról tesz az egészre. Érdekes élethelyzetek vannak. Nem tudom, milyen embernek kell lenni ahhoz, hogy ennyire mindenki leszarja, hogy el kellene temessenek. Nem könnyű egyedül, majdnem hogy nulla szakmai segítség nélkül dolgozni, mert lássuk be, mióta elment a hárpia, ámbár szakmailag topon lévő jegyzőnk, azóta szakmailag senkihez se tudok fordulni. A mostani jegyzőnk még zöldfülű, ráadásul erőlteti ezt az ügyfélbarát hivatal vonalat, olyan embereknél, akiknek tökéletesen tisztában vagyunk a helyzetükkel és ott hazudnak a szemünkbe, ahol csak tudnak.

Jelenleg úgy néz ki, hogy home office ide vagy oda, így is koronavírusos lett egy kollégám, pont az, aki nem is hitt az egészben és az oltásra sem regisztrált. És még be is jött a hivatalba, hogy lefertőzze a körülötte lévőket, úgyhogy most ketten-hárman ki is fognak dőlni valószínűleg. Csak azt nem értem, miért nem zártunk be egyből, ahogy ez kitudódott. Ehelyett gyorstesztek lettek rendelve, hogy leteszteljük magunkat. Igaz, hozzátette a polgi, hogy nem kötelező, a jegyzőnk mégis erőlteti. Én nem teszteltem le magam, mert nem is találkoztam az érintett kollégával, aznap otthon voltam, mikor feltehetően a többieket lefertőzte. És nem is érzek semmilyen tünetet. A semmiért pedig nem vagyok hajlandó itthon lenni napokig, hogy elrontsák a húsvétomat, mert lássuk be, nem mutat biztos eredményt a gyorsteszt. Próbálok mostmár itthon maradni és majd csak húsvét után bemenni. Kérdés, mennyire fog sikerülni. Közben haladni kéne a köztemetéssel is, de remélhetőleg mostmár intézi a dolgot a temetkezés, azért ők egész gyorsak.

Ami jelenleg örömet okoz és némi kikapcsolódást, az a kintlét és a kinti munkálatok. Elvetettem a magokat a kertben, férjem pedig gereblyézett és árkokat húzott. Megvoltunk nagyjából 3 óra alatt a vetéssel. Virágokat is ültettem, és kibújtak a nárciszok, jácintok is. Nagyon szép az udvar ezekkel a virágokkal. Rájöttem, hogy szeretem a tavaszt is, nem csak az őszt. Tökéletes az idő, éled a természet, minden virágzik, illatos, a madarak csicseregnek. Egy panelban azt hiszem, megőrülnék, főleg ilyenkor. Elég nagy portánk van, majd kerítést kell még csinálni. Minden évre jut valami, de hát végülis még csak kb. 2,5 éve lakunk itt. Mindent nem lehet egyszerre, nem is győznénk munka mellett. Hamarosan húsvét, megvan a sonka, a tojások, torma, már csak pár apróság hiányzik. Férjem dolgozik húsvétvasárnap, hétfőn nem, akkor ünnepeljük öcsém szülinapját anyáéknál.

 



 

2021. március 11., csütörtök

Korlátozások alatt

Heteink munkával és otthonléttel telnek. Nem mintha bárhova el lehetne menni mostanában a vásárláson kívül. Múlt héten bejelentették, hogy március 8-tól március 22-ig bezárnak bizonyos üzletek, az óvodák és általános sulik is, illetve a többi korlátozás is ugyanúgy marad, mint az éjjeli  kijárási tilalom, meg éttermek, mozik…stb zárva tartása. Illetve most még közterületen akár falun is hordani kell a maszkot, nem csak zárt térben. Mondjuk én az államig veszem fel, eszem ágában sincs a kihalt utcákon biciklizve orrig felhúzni a maszkot, kit fertőzök le, saját magamat legfeljebb. Plusz a szemüvegem párásodik, így nagyobb veszély, hogy nem látok semmit benne, mint hogy nincs rajtam maszk. Szóval ha valamit, ezt nagy hülyeségnek tartom. Valamit biztos véd a maszk, de hogy a vírus ettől függetlenül is ugyanúgy terjed, az biztos. Ott van pl. férjem haverja, aki konkrétan a barátnőjével együtt kb sose mozdulnak ki, mivel gazda, így úgymond nincs az se, hogy munkahelyen elkapja a vírust, a barátnője is szinte folyton otthon van, mégis elkapták. Én és férjem, akik naponta több idegen emberrel találkozunk, ha akarunk, ha nem, még nem kaptuk el. Persze nem is tervezzük. Persze van buszsofőr, aki már lélegeztetőgépen van… Szóval annyira kiszámíthatatlan hogy kit dönt le a lábáról és kit nem.

Mivel a kormányrendelet igencsak szorgalmazta az otthon töltött munkavégzés lehetőségét, ezért szerencsére mi is dolgozhatunk otthonról március 22-ig. Ja, amúgy új jegyzőnk van, egy harmincas, jó kiállású pasi, a régi úri ficsúr jegyző egyik ismerőse. A régit elküldte a polgármester (a nőt), mivel szakmailag enyhén szólva se volt topon. A végére már több kárt csinált, mint hasznot. Nem sajnálta igazán senki, örültünk, hogy elment. Elég fura nő volt, és nem is igazán értette sose, miről beszéltünk, legyen szó szakmai dolgokról vagy bármi másról.

Az új jegyző komolyabban veszi tehát a rendeletet, azt mondta, az lenne a lényeg, hogy kb. 80%-ban otthon legyünk, ezért nem is nagyon nézi és nem szól bele, mikor vagyunk otthon és mikor bent. Merthát azért mindent 100%-ban nem tudunk itthonról végezni. Az informatikusunk ugyan telepített egy programot és hozzáférek a munkahelyi mappáimhoz, de ügyfelek nélkül sok dolgom nincs. Szerencsére. De legalább fizetik. Amúgy eddig nem tűnik rossz fejnek az új jegyző, nem egy határozott jellem, rendesnek tűnik és értelmesebbnek is, mint a régi. Igaz, vele se lettünk túlzottan kisegítve, mert még nem volt jegyző korábban, ezért sok dolog új neki, rengeteg az új információ, és a jegyzőnek sok a hatásköre. De szerintem hamar beletanul majd. Csak kitartson és szeresse, amit csinál.

Az idő nagy részében itthoni dolgokkal foglalkozok, tudok hétköznap is mosni vagy takarítani, sütit sütni, főzni, valamint a Netflixen nézek műsorokat. Most újra elkezdtem nézni az Agymenők sorozatot is.

Online rendelek, amit csak lehet, pl. könyveket vagy ruhákat. Ez se nagy újdonság, hiszen mivel falun nem érhető el sok bolt, így kényelemből régebben is rendeltem. Sokkal praktikusabb, gyorsabb, egyszerűbb, időt spórolok vele. A boltok egyébként is tömve vannak, vírus ide vagy oda. A plázák tele, Tesco, Spar…stb tele. Az embereknek már csak ez maradt szórakozásként, a közös bevásárlás. Igaz, maszkban utálom, és már előtte se voltam az a nagy bevásárlós fajta, férjem meg mégúgyse. Viszolyog a tömegtől és a vásárlástól. Így számunkra nem nagy kikapcsolódás. inkább a kötelező letudása, hiszen enni kell és az itteni a boltokban extrább dolgok nem igazán kaphatóak.

Férjem ugyanúgy dolgozik, ha nem többet, mivel helyettesít folyton, ő a Jolly Joker, kb, minden járatot csinált már, és rá mernek bízni bármit. Inkább őt kérik meg dolgokra, mint a busz saját „gazdáját”. Ez persze egyfelől jó, mert elismerés, ugyanakkor más dolgát csinálja, pedig neki még saját fordája sincs. Fura a főnöke, annak ad állandó járatot, akit mindenki utál és mindenki számára ismert tény, hogy lopja a gázolajat. De inkább eltüntetik egy fordára, férjem meg menjen összevissza dolgozni. Szóval abszolút nem igazságos, de bízunk benne, hogy ennek előbb vagy utóbb meglesz az ára és hiszem, hogy az igazság győz majd.

Nem tudom, mikor leszünk túl ezen az egészen. Minket a hivatalban megkérdeztek pár hete, hogy oltakoznánk-e, és bár eleinte elutasítottam a dolgot, végül csak regisztráltam az oltásra. 9 emberből 7-en mondták azt, hogy beoltatnák magukat. Férjem elutasító volt a vakcinával szemben, de miután apósom is beoltatta magát, már ő is komolyan elgondolkodott rajta…. Persze az a tény, hogy én regisztráltam, nem döntötte le, de hogy az apja igen, az már igen…

Én jelenleg úgy gondolom, hogy ez a mostani korlátozás nem csak két hétig fog tartani. Túl szép lenne, ha húsvétra már minden a régi lenne. Addigra még sok embert be kellene oltani… De bízzunk a legjobbakban. Remélem, ahogy tavaly is, legalább nyárra eltűnik a vírus….

Augusztus - és új lehetőségek

 Gyorsan telik a nyár, immáron két hét, és kezdődhet az ovi. Nagyon nem várom, pedig korábban, amikor még itthon voltam a gyerekkel, alig vá...