Júliusi mindennapok

Úgy tűnik, hogy a nyár nem igazán akar jönni, eddig kb. 2 hét volt, ami nyáriasnak és melegnek volt tekinthető, aztán a hét szinte minden napján jött vagy eső vagy lehűlés. Valamelyik hétvégén is 18 fok  ha volt, hosszú ruhákban járkáltunk….

Az elmúlt hetekben gyümölcsöket, almát és meggyet szedtünk, amiből majd pálinka lesz. A meggy és az alma egy része már kész van, már be is öntöttük őket demizsonokba és üvegekbe, felcímkézve…

Férjem csinált kovászos uborkát, és meggy, valamint cseresznye befőttünk is van már. Lesz majd szilvánk és birsalmánk is,amiből szintén pálinkát tervezünk főzetni, ha meg sok összegyűlik, majd eladjuk. Literje azért, főleg egy tiszta pálinkának, több ezer Ft is lehet.

Hátköznapjaink munkával telnek, nekem augusztusban 7 esküvőm is lesz, egyik héten pl. 3-at tartok, az egyiket a 60 éves lelkész asszonynak, akit jobban érdekel a saját magánélete, mint a gyülekezet, meg úgy eleve bármi más…

Ráadásul elvárja, hogy 5 perces művelet miatt menjek át a parókiára, mert amúgy nem akarnak nagy felhajtást, sem pezsgőt, sem gyűrűt, semmit, azt mondja, még zene se lesz… Hát ezért igazán kár átmennem, de legalább pénzt kapok érte a hivataltól, hiszen hivatali helyiségen kívüli, még ha 1 percre van is a hivataltól. A jegyző egész normális, bár sokat nem beszélgetek vele, épp a kötelezőket. Kissé furcsa személyiség, lazának tűnik, de közben meg karótnyelt, már ami a szokásokat illeti. De legalább nincs minden nap gyomorgörcsöm a munka miatt, ráadásul kifejezetten örül, ha szabadságra megyünk, mert hogy nagyon sok van mindenkinek.Igaz, a munkámba nem lát bele, az alapján adott teljesítményértékelést is, de legalább a fizetésem nem ettől függ, így addig teszek rá magasról. Sok mindenbe nem szól bele és ez jól is van így. Egy darabig még kihúzom így.

Sokan kérdezik és ez a legidegesítőbb kérdés, hogy milyen a házasélet. Ja, meg a másik, amit kollégám és főnököm is megkérdezett, ami sztem elég pofátlan dolog, hogy mikorra tervezünk gyereket meg tervezünk-e egyáltalán. Sztem ez 2 ember magánügye amúgy, mellesleg meg úgy kérdezik, mintha ez egy kérvény lenne, amit egyből megkapunk. Honnan tudjuk, mennyire lesz könnyű, másrészt meg ahhoz aktívnak is kéne lenne az ágyban, ami hát finoman szólva sem valósul meg. Ami nem baj, mert mindkettőnknek jó így, szeretjük egymást, egy gyerekben jelenleg több nyűgöt látok, mint jót, plusz csak amiatt lehetne jó, hogy nem kell addig se dolgoznom… De közben meg elnézem a szomszéd gyereket, aki üvölt, akire nem figyelnek a szülei és szakadó esőben, mezítláb vagy napos időben full meztelen sétál az utcán és még csak rá se néznek a szülei.. És rájövök arra, hogy ilyeneknek van gyerekünk, én meg férjem azért mennyivel jobban figyelnénk erre.. Szóval ilyenkor mondom azt, hogy szaporodni könnyű, de gyereket felnevelni az a nehéz. Jelenleg úgy látom, hogy a neveléstől nem is félek vagy tartok, várom, hogy taníthassam a gyerekem, vegyek neki fejlesztő játékokat, foglalkozzak vele, együtt nézzük a mesét… Csak maga a szülés, meg terhesség része nincs egyáltalán ínyemre  és nem is igazán vágyok rá.

A házasélet pedig pont olyan, mint előtte, tök jól elvagyunk és jó érzés férjemnek hívnom Őt-

Idén nem mozdultunk ki szinte sehova, ezért valamennyire vártuk, hogy végre elmenjünk szüleim nyaralójába. Viszont rájöttünk arra, hogy ennek csak akkor volt igazán varázsa, amikor én még Szegeden éltem, illetve még távkapcsolatban voltunk párommal. Itt végre kettesben lehettünk férjemmel, nem zavart se lakótárs, se szülők. Most viszont, lévén hogy már megvan a saját kuckónk, ahol szintén ketten vagyunk, ráadásul vidéken és egy csendes környezetben, már szinte ugyanaz, csak a környezet más. Nem is olyan kényelmes, mivel ott közel van az út a házhoz és arra néz a vendégszoba, minden zaj felhallatszódik, plusz az ágy is nagyon recseg, ezért ha már megmozdul a másik, igen hangos. Persze az udvar szép, a parasztház is nagyon autentikus, mintha egy skanzenben lennénk. Első este szalonnát és kolbászt,meg virslit sütöttünk nyárson (ami alig akart meggyulladni), mellé saját zöldségeket vittünk, uborkát, paprikát és paradicsomot. Férjem a rossz fűnyíróval kínlódott, de aztán ráhagyta, így tudtunk kicsit sétálni a faluban. Másnap szerencsére jó idő volt, a füvet is sikerült lenyírni, így megindultunk Egerszalókra, ahol a sódombot néztük meg és a barlanglakásokat. Gondolkoztuk még, hogy bemegyünk Egerbe, de nem  volt hozzá kedvünk. Megebédeltünk egy étteremben Egerszalókon, ami egész jó volt. Majd mentünk is vissza Bocsira, de sajnos eleredt az eső, így az ottani sétából megint nem lett semmi… Mivel tudtuk, hogy másnapra esőt és szar időt mond, plusz mivel Spuri kutyus is nagyon hiányzott, akit otthon hagytunk (apósom adott neki enni meg napi 2x ránézett), így a tervezettnél egy nappal hamarabb indultunk haza. Még megálltunk a Szarvasi Halászcsárdában halászlevet enni, aztán indultunk is haza. Alig vártuk, hogy láthassuk a kutyust. Furcsa számunkra, hogy mennyire a szívünkhöz nőtt ez a kis lény, de férjem is teljesen kivolt, merthogy biztos ott vár minket a szőlők alatt a kapunál.. De hát hiába, akármilyen rossz is sokszor meg vakkant össze-vissza, mégiscsak szeretjük és nem tudunk rá haragudni….

Szóval így telnek napjaink. Közeledik barátnőm lánybúcsúja, ami sétahajókázás lesz, meg beülünk majd valahova, de asszem az anyja is jön, ami nekem elég furcsa, meg nem hiszem, hogy így túl nagy buli lesz a dolog.Én aznap esküvőt is tartok, bár délelőtt. Aztán meg az esküvő, de oda is egy itteni esküvőről megyek.Na nem baj, legalább az ő esküvőjük sínen van, ha már a miénk nem is.. Jelenleg egyikünket se érdekli a téma, szinte nem is tervezzük, nem beszélünk róla. Főleg hogy Románia jelenleg sárga zóna és macerás átjönni, így meg mégúgyse. Plusz lehet a lelkész se utazik el, de azt nem bírnám ki, hogy ő tartsa a templomi esküvőnket.. Ki nem állhatom szegényt. Gratulálni se tudott mai napig, kihasználja azt a kevés embert is, aki még segítene neki, de cserébe meg se hálálja nekik.A lelkészek szégyene. Zene tehetsége meg mínusz 2. Jegyesoktatást se hozta szóba, mi meg nem kérdezgetjük.Amúgy is a lényeg megvolt, házasok vagyunk. Egyetlen dolog miatt lenne rossz, ha az egészet lefújnánk, az pedig az,  hogy igazi  menyasszonyi ruhában nem voltam.De lehet még azt is elengedem.. Bizonytalan az egész megint.. Jövőre se akarjuk már, megint húzni az időt, szólni megint mindenkinek… stb.  Más terveink vannak és másra is kell a pénz. Felújítás, férjem új kocsit is akar venni, meg aztán esetleg ha tényleg babaprojekt lenne… De ez majd eldől egyszer….

Egyelőre jó így és nem hiányzik a banzáj.

Ui.: A polgári esküvős képeinkre igaz 3 hetet kellett várjunk, de nagyon jók lettek, minden fontos pillanat meg lett ragadva.

 

 

A polgári esküvőnk napja

1 évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ez a nap ilyen gyorsan eljön és főleg, hogy nem pont úgy lesz, ahogy azt megterveztük. A koronavírus a mi számításainkat is keresztülhúzta, ezért hosszas gondolkodás után ketté választottuk a két eseményt. Korábban el se tudtam volna képzelni, de a sok pozitív beszámoló a menyasszonyi csoportban és a tény, hogy két Nagy Napunk lehet és így nem lesz egy napba minden belezsúfolva, végül meggyőzött. És utólag már nem bántam. Sőt. Még óvatosan azt is mondanám, hogy ez is elég lett volna.

Viszont az idő miatt egyáltalán nem bántam, hogy nem ez lett a lagzis-menyasszonyi ruhás, fotózós napunk, ugyanis egész héten zuhogott az eső, spontán felhőszakadások voltak országszerte, nem sok nap sütött és meleg sem volt igazán. Olyan április végi időnek elment volna. Szombaton szerencsére nem esett (talán egyedül ezen a napon nem a héten), de be volt borulva, fújt a szél és csak néha sütött ki a nap. Viszont így legalább nem sültünk meg, a fiúk sem érezték magukat kellemetlenül az öltönyükben. Igaz az én ruhám rövid volt, de nem fáztam, vagy legalábbis nem éreztem, annyira el voltam foglalva minden mással. Reggel párom (mostmár férjem, még szokni kell :) átvitt szüleimhez, elmentünk a hivatalba bevinni a virágostól a szülőköszöntőket és elhoztam a kis csokromat, ami pont úgy nézett ki, ahogy elképzeltem. Még amikor kiválasztottam a fodrászt és egyben sminkesemet is, nem is tudtam, hogy csupán pár utcányira lakik szüleimtől, így kényelmesen még akár bicajjal is elmehettem volna hozzá, de a fiúk elvittek. A csaj barátságos volt. a szalon is kellemes. A hajam egyszerű volt, fonat oldalt és be volt göndörítve, bár nem tartott sokáig a hullám sajnos. Mivel nem sminkelem magam, csak minimálisan, furcsa volt rajtam az a sok vakolat és alapozó, mintha maszkot viselnék, de a végeredmény tetszett. Kb. két óra alatt meg is voltunk. Otthon ebédeltem. Anyu tök cuki volt, készült kisebb dekorációkkal, sóssal és golyókkal. Közben ment hangfalról a zene, mulatós meg amihez kedvünk volt. Kis szalagokat tettünk a kocsira, de nem akartunk nagy faksznit.  Én két ruha között vacilláltam, de végül a komolyabb csipkés győzött a kislányos tüllös helyett. Sokan dicsérték a ruhámat és én is olyan felnőttesnek, nőnek éreztem magam benne.

Kettő után már lázban voltam, ugyanis férjem elindult anyósékkal és a tanúval. Úgy terveztem, hogy majd én utoljára megyek ki, a Nyisd ki babám az ajtót zenére. Na párom meg is lepődött rendesen, még sose látott így kisminkelve, elkerekedtek a szemei, meg se tudott szólalni, amikor meglátott. Jó kis pillanat volt, a "first look." Mi lesz majd, ha a menyasszonyi ruhámban lát meg?

Volt egy kis beszélgetés, iszogatás, majd negyed 4-kor elkezdtek szüleim is öltözni, csináltunk pár képet az udvaron, Szofi kutyus mindig beleállt a képbe, irtó cuki volt a kis masnijával :)

Végül elindultunk, kíváncsiak voltunk, kik jönnek el, de párom részéről és az én részemről is egy barát jött el a párjával. Persze én nem is számítottam másra, de párom azért még örült volna egy-kettőnek, főleg, hogy mindegyik kb. a maga ura és nem is laknak messze, sőt említették is, hogy majd megnéznek minket. De egy tanulságnak legalább jó volt. Én csöppet se hiányoltam senkit, meghitt és családias volt a légkör így, hogy nem voltunk sokan. Érdekes módon nem izgultam, férjem öccse eléggé izgult, pedig még pálinkázott is előtte :D

Öcsém egész laza volt, mint mindig, én is csak humorizáltam, de férjem is feszengett :D Hát hiába, én, aki azt gondoltam hónapokkal ezelőtt, hogy kb be fogok tojni, halál nyugodt voltam és full nyugodtan, meghatódás nélkül vonultam be a zenénkre, a Rómeó és Júlia Szívből szeretni -re. Pedig amikor itthon válogattuk, akkor megkönnyeztem. Érdekes volt az egész szertartás, mert kicsit szakmailag is néztem, az anyakönyvvezető ugyan kedves  és mosolygós volt és jó beszédet tartott (mások szerint), de nekem közhelyes volt, hiszen én tucatnyi ilyen szöveget olvastam és hallottam már. Ráadásul verset se szőtt bele és a Szeretet himnuszát sem, pedig megemlítettem neki egyeztetéskor. De erről ennyit.. Férjem viszont azt mondta, mikor utólag kikérdeztem, hogy alig bírta ki, hogy ne könnyezzen, nagyon meg volt hatódva és azon drukkolt, ne csesszen el semmit... Én meg csak ültem és mosolyogtam, mint egy kő. Pedig mindennél jobban vártam ezt a pillanatot. Persze szép volt, jó volt, bármikor újrajátszanám, mert ez egy olyan pillanat, ami csak egyszer adódik (jó esetben) az ember életében. Anyu is szipogott, apus is meg volt hatódva, anyósékon nem vettem észre semmit, de ők azok a belülről érezzük típusok. A homokszórásunk vicces volt, alig ment le a tölcsérből a homok, férjem elkezdte rázogatni, mint egy jó ipari munkás és a praktikusság embere.  Ezen mindenki nevetett. A szülőköszöntőt vártam a legjobban, az is jól sikerült. A kiválasztott dal a Kárpátia: Örökségem volt. A gyűrűt kővel lefelé fordítva húzta a párom az ujjamra, és én is alig tudtam felhúzni az ujjára. :D De mindezeket leszámítva minden csodálatos volt. Utána fotózkodtunk, csoportképek és a Főtéren is lőttünk pár kreatív fotót. Fotós ismerősöm lelkes volt, még többet is csináltunk volna, csak nem akartuk, hogy addig a többiek a padon ülve unatkozzanak. Így elköszöntünk barátainktól és elindultunk az étterembe. Mindenki azt rendelt, amit szeretett volna. Én Jagert ittam és csirkét ettem, anyus is azt választotta, amit én. Minden kötetlen volt. Az étteremben lesz a lagzi is, a kertje nagyon szép, ott is csinált sógorom pár képet. A hivatalos képekre még várnunk kell, de már alig várom, hogy láthassam őket.

Még egy érdekesség: annyi lett a számlánk a végén, mint amennyit visszakaptunk a nászutas foglalásunkból előlegként előtte pár nappal, mivel lemondtuk a júniusi foglalást. Micsoda véletlen..

Hét körül haza is értünk és ez így pont elég volt. Pedig azt hittem, hogy majd hiányérzetem lesz, hogy nem iszunk, ünneplünk, de semmi. Az idő se volt a legjobb. Így is alig tudtuk feldolgozni a történéseket, de megállapítottuk, hogy jó kis nap volt és mindenki a maximumot hozta ki magából. Egész este beszélgettünk és pakoltam. Igaz, bennünk volt az, hogy ez nem a lagzi volt, de valahogy mégis elég volt ennyi, még azon is elgondolkoztunk, hogy még talán ez is sok volt a reflektorfényből.

Ám pár nap múlva azért én elkezdtem filózni azon, hogy ha csak ennyi lett volna, bántam volna.. Se menyasszonyi ruha, se egy kis mulatás.. Végülis házasok vagyunk.

De kihoztuk a maximumot a helyzetből. Este kitettük a Facebookra, sokan meglepődtek sztem, mert még azt se tudták, hogy tervben van vagy jegyesek lennénk, de hiába, mi nem vagyunk azok a magamutogató típusok. Rengeteg lájkot (már magunkhoz képest) és gratulációt kaptunk, csak másnap este kezdtünk válaszolni, miközben zuhogott az eső és ittuk a pálinkát.

Mindenesetre ez lesz életem egyik legszebb napja, ezt már most tudom.

Minden perce megérte.

2 hét múlva esküvő

Az előző bejegyzésem után 1 nappal a kormány bejelentette, hogy június 1-től vidéken lehet 200 főig lagzikat tartani. Végre kitaláltuk, hogy akkor csak polgári lesz aznap, erre egy újabb változás, amin gondolkozhatunk. Aznap 12 után fel is hívott a ceremóniamesterünk, hogy akkor mi lesz. Igaz,ez jó hír lett volna nekünk, ha nincsenek külföldi rokonaink, főként nekem.. Ezért végülis megállapodtunk abban, hogy marad a szeptemberi időpont a lagzira. Kicsit bánom is, meg nem is. Most, hogy közeleg az időpont, és pont 2 hét van a Nagy Napig, kissé keserű szájízzel gondolok arra, hogy ha nincs a vírus, pontosabban a körülötte zajló mizéria, már hamarosan túl lennénk az egészen, bulival, mindennel együtt.  De mivel a határok nem nyíltak meg, és kissé fura lenne nagymamám és keresztszüleim nélkül esküdni, ezért hát várnunk kell szeptemberig. Egyből meg is írtam a szolgáltatóknak és rokonoknak is, hogy mi a helyzet. A rokonok nem is válaszoltak, reagáltak, bár gondolom sejtették, hogy ez lesz. Romániában ráadásul még rosszabb is a helyzet, mint itt.. A szolgáltatók szerencsére mind visszajeleztek, hogy a B időpont is jó nekik továbbra is. Így még kicsit több idő lesz készülődni.. Az előtte és az utána lévő napokat szinte végig dolgozzuk, főleg párom, aki még az esküvőnk előtt egy nappal is délutános lesz, és éjfélre ér haza... Jófej a főnöke, hogy így osztotta be, pedig tudta, hogy másnap mi a helyzet... Én aznap 10-re megyek fodrászhoz, sminkeshez, majd elmegyünk a virágokért, ebédelünk, jönnek páromék és elindulunk a hivatalhoz. Aznap az eredeti lagzi helyszínen tartunk majd egy estebédet és ennyi. Néhány barátunk is mondta, hogy eljön, de nagyon kíváncsi leszek, mi lesz belőle. Igaz, nem várjuk el tőlük, hiszen most még nincs kaja utána, se semmi.. Így talán kicsit fura is lesz, még gondolkozok, hogy aznap este áthívjuk-e őket valami iszogatásra... Nagy felhajtást nem szeretnénk.. Ugyanakkor akkor leszünk hivatalosan is házasok.. Fura ez a helyzet. Igaz, annak idején szüleim is egy csütörtöki napon tartották a polgárit, és szombaton meg a lagzi volt, pedig az 1987-ben volt... Igaz, nekünk rá 3 hónapra lesz a lagzi...
A gyűrű már megvan a vőlegénynek, úgy értve, már jobban rámegy az ujjára, mint előtte..
Öltöny még mindig nincs, sem cipő.. Öltönyt még nem is szeretett volna, de mivel öcsém is elment öltönyt venni, így milyen már, hogy pont rajta nem lesz. Szóval szinte utolsó pillanatban, 1 héttel lagzi előtt elmegyünk öltönyt nézni, talán ez nem lesz túl korai időpont a vőlegénynek...

De az élet nem áll meg. Nekünk új főnökünk van, egy középkorú pasi. Magas, kifinomult, igazi jogász kinézet... Úgy megy és hordja a kabátját, mint Mr.Darcy, még az a szerencse, hogy nem annyira helyes :D
Eddig normálisnak tűnik, mindent megköszön, udvarias és köszön reggel és akkor is, mikor elmegy. Nekünk ez meglepő, az előző bunkó főnökünkhöz képest, aki köszönés nélkül rontott be az irodánkba, hogy az aznapi feladatokat kiossza.... Rosszat nem hallottam még róla, persze dolgozni nála is kell, de én eddig is dolgoztam, így ezzel nem lesz probléma. Egy másik kolléganőmnek meg nagyon kinyílt a csipája, nagyon oda akarja tenni magát az új főnöknek, de én úgy vagyok vele, csak magamat adom. Sose voltam nagyszájú, csendben teszem a dolgom, és ha ezt nem értékelik, így járt... Esküvőm is lesz pár, főleg augusztusban.. Minden szombatom foglalt lesz kb... Ráadásul a lelkész nőnk is odajött, hogy ő is házasodna a cirka 70 éves pasijával... És a parókián össze adnám-e őket.. Hát kissé meglepett a dolog, de végülis miért is ne, újabb kihívás. A jegyesoktatásunkat nem igazán erőlteti, de lényeg, hogy az ő magánélete rendben legyen :D Ami viszont szerencse, hogy nem ő fog minket esketni szeptemberben, amiért hálát adok az Úrnak..

Csütörtökön, június 4-én,  Trianon 100 éves évfordulóján a falunkban felgyulladt az Összetartozás Tüze. A polgármesternek csak pár napja volt felkészülni az eseményre, de ahhoz képest tök jó színvonalas műsor volt. Versmondás, ének és ő is mondott egy beszédet. 20:20kor meggyújtották a máglyát, közben pedig a Ismerős Arcok: Nélküled című száma ment, és mindenkit odahívott a polgármester, hogy álljunk össze körben és úgy énekeljünk. Ennyit a 1,5 méteres távolság megtartásáról... De senkit se érdekelt a dolog, maszk se volt senkin, mindenki ölelkezett mindenkivel... A tűzgyújtás közben Kárpátia és Kormorán dalok szóltak, és a Székely Himnuszt is elénekeltük a végén. Furcsa volt a székely himnuszt itt énekelni, eddig mindig Szentleányon énekeltük, mamám falujában, a falunapon. Engem mindig sokkal jobban meghat, mint a magyar himnusz... Persze volt biztos, aki üres fejjel nézett maga elé és csak a tűz miatt jött. Mit is várjunk tőlük.. Nem érezheti át mindenki ezt a helyzetet, csak aki szívében, lelkében is magyar.. Bár a polgármesterünk nem határon túli származású, mégis tele van honérzettel... A máglyagyújtás alatt előkerült a pálinkás üveg is,jó magyar módra... Párom is ivott, én meg haverja helyett, aki rájött, hogy amúgy kocsival jött és nem kéne innia... Szóval itt a faluban most először éreztem jól magam egy programon... Igaz, hogy 3 hónapja ki se mozdultunk kb, így emiatt is jó volt az egész.
Megérte elmenni.

Ma pedig tetőt cserélünk az előtérnél, párom az egyik tüzépes haverjára bízta az anyagok beszerzését, mint kiderült, rossz ötlet volt. Kb. 5x jött, mert mindig csak fele anyagot hozott, akkor se pontosan azt, amit párom kért, plusz vagy 20x egyeztettek telefonon, ráadásul a fickó csak megcsörgette, hogy majd hívja vissza őt... Hát inkább rendelt volna egy idegentől ... Ennyit a barátokról.  Mondom is sokszor páromnak, hogy nekem igazán nincsenek barátaim, amit nem is bánok úgy az esetek 90%-ában, mert csak macera és alkalmazkodás az egész.... Meg persze csalódások halmaza...

Várom az esküvőt, és valószínűleg mostmár csak akkor írok, amikor hivatalosan is feleség leszek :)
De természetesen arról a napról is részletesen beszámolok .:)


 

1 hónap az esküvőig

Tavaly még azt gondoltam, hogy ekkorra, amikor már picivel több mint 1 hónap van hátra a Nagy Napig, nagyon izgatott leszek és már kb. mindent elintézek. Ehhez képest teljes a bizonytalanság és ez napról napra növekszik. Bár mostmár ott tartok, hogy a kaotikus hangulatomat a rezignáltság hatja át, már nem feszengek az esküvő miatt – és talán pont ezért, mert olyan bizonytalan a helyzet. Mivel még mindig nem lehet rendezvényeket, mint pl. lakodalmat sem tartani, ezért vőlegényemmel úgy döntöttünk, hogy csak a polgári szertartást tartjuk meg június 20-án. Így legalább megmarad az eredeti dátum. Próbálom a negatívumok helyett a pozitívumokat keresni ebben és a kérdéseket megválaszolni magamban, illetve néha csak sodródok az árral, lesz ahogy lesz alapon. Pl. ha szűk körben tartjuk meg, akkor ez mind tök jó, de minek egyáltán igazán kiöltözni, plusz hova megyünk, ülünk be utána. Mégiscsak a hivatalos házasságkötésünk napja. Vagy gratulál mindenki, aztán megyünk haza a dolgunkra? Persze jó lenne akár egy étterem, de párom szülei nem ez a világ, sose járnak sehova, meg hát a kajálás egyébként is a lagzira lett tartogatva. Vagy kerti sütögetés jöhetne még szóba, de mégis hol? Nálunk? Ez terhet róna a szüleimre, nálunk meg nincs igazán hely meg asztal sem ehhez. A legjobb talán még mindig az lenne, ha kettesben ülnénk be valahova párommal, de mégiscsak jó lenne megosztani az örömünket…. Hiába is lesz a templomi és a lagzi 3 hónap múlva. Plusz párom azért hívja a barátait is, hogy jöjjenek el nyugodtan, mert max. 35 fő lehet jelenleg rajtunk kívül, de ez is milyen, hogy kb. mindenki csak párom barátja, részemről meg csak szülők vannak… Bár párom barátai már valahol az enyémek is..

A ruhán is gondolkoztam, de nem szeretném még lelőni a menyasszonyi ruhámat, hiába fontos nekem a polgári is, az mégiscsak jobban való egy templomi+lagzi kombóhoz… Úgyhogy most először rendeltem online ruhát, egy fehér rövidet, megnézem, hogy áll vagy tetszik-e… Párom se akar még öltönyt venni, esetleg majd egy elegánsabb inget vesz fel. De kiírjuk-e utána pl. Facebookra, hogy aznap házasodtunk, vagy majd szeptemberben kiírjuk? Lehet, ezek bagatell kérdésnek tűnnek meg apróságnak.. De őszintén nem hittem volna, hogy ilyenek járnak a fejemben majd 1 hónappal esküvő  előtt.

Sajnos a határokat ha meg is nyitják addig, csak alapos indokkal lehet átutazni valószínűleg, nem beszélve arról, hogy mi van, ha utána 2 hét karanténban kell legyenek otthon a rokonok.. Ha nem lennének külföldi vendégek, talán meg is tudnánk tartani az egészet, de így szinte biztos nem… A holnapi kormány bejelentést még megvárom, hátha mondanak valami biztatót, de a június 20-at már úgyis elengedtem a lagzi szempontjából.

Ami még hiányzik:

-Vőlegény gyűrűje. Gyűrűk meglettek 3 hónap után, az ékszerész szerencsére nemrég kinyitott. Párom gyűrűje kisebb lett, vagy az ujja lett nagyobb, így arra újabb pár hetet kell várni, hogy elkészüljön. De az enyém tökéletes lett. 😊

-Vőlegény öltönye, cipője. Valószínűleg nehéz szülés lesz összehozni, párom nem szeretne sokat költeni semmire, ez viszont biztos nem lesz olcsó mulatság…

-Köszönőajándékok, ültetés. – igaz, ezen ráér még egész nyáron gondolkozni.  

Nézzük a pozitívumokat:

-ha külön lesz a polgári, a Nagy Napon nem kell majd több helyre menni a násznépnek, csak egy szertartás lesz, így könnyebb lesz megszervezni az aznapi programot, előbb lehet a vacsora és aznap tarthatjuk a fotózást is.

-eloszlanak a költségek, pl. polgárira amit fizetünk, hamarabb ki lesz fizetve, plusz szülőköszöntő virág is…

-úgy fogjuk fel, hogy ez egy főpróba a Nagy napunk előtt, aznap így kevésbé fogunk feszengeni.

-a szeptemberi időpontunkon nem fog ráérni a helyi lelkész,aki egyébként sosem volt szimpatikus és elég bénácska, nevetséges szegény, plusz tojik a gyülekezetre és a templom életére… Aki viszont helyettesítené, szimpatikusabb, és nem röhögne rajta az egész násznép, már tartott istentiszteleteket itt korábban.

Egyéb pozitívumok:

Úgy tűnik, ha az esküvőm nem is lesz olyan, amilyenre terveztem, egyéb más, régebbről jövő problémák megoldódni látszanak.

·         A járványhelyzetnek köszönhetően nyelvvizsga nélkül is megkaphatom végre a mesterdiplomámat, amiért további 2 évet tanultam. Így lehet, hogy egyszerre lesz az esküvőm és a diplomaosztóm. 😊

·         Távozik a hivatalból a jegyzőnk, aki miatt az elmúlt 2 évben közel 18-an mondtak fel. Közös megegyezéssel, szerencsére ajánlottak neki más munkát, amit elfogadott. Biztos érezte, hogy itt már nem terem neki babér hosszú távon és bizonytalan is a helyzet. Nem tudni még, ki lesz az utód, de csak remélni merem, hogy emberségesebb lesz, mint amilyen ez volt és nem változik majd percenként a hangulata.

Tehát ahogy mondani szokás, minden rosszban van valami jó és ez így, a járványhelyzet alatt, többször is bebizonyosodott.

Áprilisi helyzet

A Húsvét csendesen telt, a kertet és udvart szépítettük, gazoltunk. Kaptunk ismerőstől eperpalántákat és jégsaláta palántát, azt is elültettük. Az udvarban és kertben gyönyörködtünk minden nap. Egyik délután bicikliztünk, amiből aztán visszafelé gyaloglás lett, mert leeresztett párom biciklijének a kereke. Így másnap csak sétálni indultunk a közeli  régi homokbányához, ahol jó kis dombok vannak és egész jól néz ki a táj. Csak sajnos crossmotorosok járnak oda csapatostul, ezért néha szemét is felfedezhető, nem beszélve a csodás hanghatásokról, ami hozzánk is elhallatszódik a hely közelsége miatt. Az egyik szomszéd szinte minden délután kirakta a hangfalat és bömböltette a zenét, egy másik a tűzgyújtási tilalom ellenére tüzelt, a szembe szomszéd a traktort bőgette, tehát ennyit a vidéki csendről. Persze azért többségében csend van, de a hangos zenétől már kivoltam.


Összességében elvoltunk, filmet és műsorokat néztünk este a tévében, sonkát, kolbászt, tojást ettünk, én azért jóval kevesebbet, illetve kalácsot is vettem. Életem első zserbója egész jól sikerült, de még kell rajta legközelebb némi finomítás. Apósomnak mindenesetre ízlett, a felét meg is kapták. Ők jöttek el egyedül ma párom öccsével locsolkodni, bár ehhez se ragaszkodtam volna. Megnézték a tetőt, az előszoba feletti cserepeket ki kell majd cserélni, mert sokszor beázott, amikor zuhogott az eső. Az előteret szépen meg akarjuk majd csinálni, új kültéri padlót is szeretnénk majd, mert a mostani elég régies. Aztán majd jöhetne az egyik szoba padlója, még mielőtt vennénk bele kanapét meg szekrényt. Legalábbis így lenne logikus, hogy ne kelljen majd olyan sokmindent kicipelni a szobából. Tehát vannak tervek és lesz majd még munka bőven a házzal. Anno minél előbb be akartunk költözni, és annyi pénzünk se volt, ezért pl. az egyik szobánál úgy hagytuk a régi padlót, aminek vannak szépséghibái, és hát oda is tölgyet szeretnénk, mint a hálószobánkba. Elkélne majd zárcsere is. De sok-sok év alatt remélhetőleg egyre szebb lesz majd minden. Hiába, egy kertes házban sose lehet unatkozni és mindig van tennivaló és szépíteni való is.

                                                                       ⧫

Az esküvő szervezésével jelenleg leálltunk, nincs hozzá motivációm, hangulatom sem. A kiválasztott időpontban szinte biztos, hogy nem tudjuk majd megtartani úgy, ahogy a terveinkben szerepelt.
A "nemszervezésből" a ceremóniamesterünk húzott ki, aki hosszas levélben fejtegette, hogy szerinte ideje lenne egy 'B' dátumot kitalálni, ha a június 20. nem jönne össze. Ezen felbuzdulva elkezdtünk mi is agyalni, sajnos nem túl sok időpontja volt szabad, nyilván a szombatok voltak előtérben, de azok is október végére estek, ami sztem már túl soká van, és hát egyre kevésbé garantált a jó idő. Végül a választásunk szeptember 18-ra esett, egy pénteki napra. Eleinte voltak fenntartásaim vele, de ekkor volt szabad minden már lefoglalt szolgáltatónk, fotós, dekoros, cukrász, fodrász, CM, DJ. Mindegyik tök rugalmasan állt hozzá a dolgokhoz és biztosítottak arról minket, hogy nem maradunk szolgáltató nélkül. Ez azért pozitív csalódás volt tőlük. Az éttermet nem kérdeztem meg, mivel nem hiszem, hogy ennyire előre be lennének táblázva, főleg nem a mostani helyzetben. A szeptember mellett szólt az is, hogy abban a hónapban van párom szülinapja, szüleim is akkor házasodtak össze (szept. 12.) és mint nemrég kiderült, nagyszüleim is szeptemberben házasodtak (szept. 24.). Így  mi pont a kettő közé esnénk a dátumunkkal, ha az egyikhez hozzáadunk 6-ot, a másikból meg elveszünk, pont kijön a 18. Ja,és 6 éve vagyunk együtt a párommal.  Így már sokkal szimpatikusabb lett a dátum, péntek ide vagy oda.... Ráadásul az utóbbi két évben a szeptember sokkal szebb és melegebb volt, mint a június a sok zivatarral...

Én hiszek abban, hogy ez az egész dolog nem hiába van. Hiszen az egész csak egy dátum, egy világi dolog. Nem ettől függ majd a házasságunk, sőt maga a kapcsolatunk sem. Még az se biztos, hogy szeptemberben minden rendben lesz. De azért hinni hiszek, hiszünk benne, mást nem tudunk csinálni..

Régi idők Húsvétjai

Emlékszem, amikor még öcsémmel kicsik voltunk (értsd, ált.sulis korosztály), a többi gyerekhez hasonlóan mi is nagyon vártuk a tavaszi szünetet. Húsvét előtt közvetlenül  Apukám a sonkát és tojásokat főzte, általában szombaton, Anyukám pedig jobbnál jobb sütikkel rukkolt elő, többször kalácsot is sütött, egyszer egy nyúl formájút, amire Öcsém azt mondta, maci. A ház tele volt tavaszi virágokkal, akárcsak az udvar. Még tojást is színeztünk, és ragasztottunk rá húsvéti matricákat. Ezek egy kis fűvel teli fonott kosárba kerültek, hogy aztán az ünnep alatt ott díszelegjenek az asztalon. Kiegészültek sokszor csokitojással is. Szombat este tesómmal az udvaron fészkeket készítettünk fűből, különböző helyekre, hogy majd a Nyuszi "beletojja" az ajándékait. Aztán vasárnap reggel izgatottan siettünk ki az udvarra, a fészkek pedig (feltéve ha szüleim hamarabb keltek fel, mint mi), már tele voltak csokikkal, kisebb tárgyi ajándékokkal. Emlékszem, hogy egy Húsvét alkalmával kaptam meg az első Harry Potter könyvemet, ami nagy befolyást gyakorolt tinikoromra. Tesóm pedig a cumiját hagyta egy fészekbe a kicsi Nyuszi számára. Így próbálták anyáék leszoktatni a cumiról. Miután kiörömködtük magunkat az ajándékainkban, következett a bőséges sonka-tojás reggeli, sok-sok zöldséggel. Én általában, ahogy mostanában is, már egy evészetre jóllaktam a sonkából, így később már csak tojást és vajas kalácsot ettem. Utána maradt a jó kis pihenés otthon, másnap pedig tesóm locsolkodni ment Apával, én meg otthon maradtam Anyuval, várni a locsolókat. Régebben még sokan jöttek, szüleim munkatársai, szomszédok, nekem egyszer volt egy fiú locsolóm, aki felnőttként homoszexuális lett. Persze bírtam a csávót, és akkoriban sok lányhoz elment. De általában Anyának voltak locsolói. Sok lány utálta, hogy büdös lett a haja locsolkodás után, de nekem tetszett, hogy jó illatos  vagyok. Sokat tévéztünk, ilyenkor jó műsorok mentek mindig, sokszor Bibliai témájú filmek... Aztán irigykedtem öcsémre, amikor hazajött sok-sok tojással, csokival és pénzzel. Akkor én is szerettem volna fiú lenni. De persze csak akkor. :)

Szép időszak volt. De szép a mostani is, amikor a saját házunkban rendezkedünk, most párom főzi a sonkát, tojást, én pedig megpróbálkozok a zserbó sütéssel..

Kiteszem a húsvéti díszeket. A kertünk csodaszép, tele raktam mindent muskátlival, kinyíltak a nárciszok, amelyek tavaly még csak zöldelltek és jácintjaink is vannak. Minden gyümölcsfánk virágzik, bár a cseresznye később kezdett, a sárgabarack valószínűleg lefagyott. Plusz ültetek el további virágokat, árvácskát, százszorszépet, virágmagokból pedig kéknefelejcs és rezgő nyílna, ha sikerül.
A sziklakertet is megtisztítottuk, napelemmel és egy szintén napelemes békával díszítettem fel.

Most végre párom is itthon lesz, nem dolgozik, mint tavaly, csak Húsvéthétfőn indul meg, délután.

Írhatnám, hogy ez a Húsvét nem lesz olyan, mint a többi, a kijárási korlátozás és a járvány miatt, de hazudnék... Tavaly nem jött senki locsolkodni itt helyben hozzánk, és kettesben ünnepeltünk párommal. Annyi volt a különbség, hogy hétfőn elmentünk szüleimhez, látogatóba. Ezt a látogatást most előre hoztuk, tegnapra, hiszen nem tudtuk, Húsvétra jobban szigorodnak-e esetleg a korlátozások, hogy pl. még a lakóhelyet se lehet elhagyni, de úgy tűnik, az ünnepekre is marad egyelőre minden a régiben.

Na nem baj, legalább kipihenjük magunkat és lesz időnk gazolni... Is... 

Kellemes ünnepeket kívánok Mindenkinek!