Nem azt kapod, akit elképzeltél... Elvárások és ideálok

Amikor gimis voltam, minden lány a helyes és népszerű srácokra bukott, akik vagányak voltak, na nem annyira, hogy kicsapják őket, de azért jó volt velük nevetni és időnként lázadozni. Saját motorral jártak, volt jogsijuk. Nagy dumákat nyomtak, a buliban ők jelentették a középpontot és az a csaj is menő lett velük, aki a barátnőjük volt. 

Amikor egyetemre jártam, már nem a jóképűség volt az elsődleges, hanem az intelligencia. Minél okosabbat mondott valaki az órán, annál többen néztek fel rá, és persze az is fontos volt azért, hogy ne legyen teljesen magának való, benne legyen a bulikban. Olyasvalaki, akivel együtt lehetett tanulni, bulizni, majd lustulni egész nap. Egy srác, aki tele volt önbizalommal, karrier tervekkel, és elképzelte, hogy milyen gazdag lesz majd, ha végre lediplomázik.

Majd következett a munka világa, amikor rájövünk arra, hogy 1. a tanulásodnak végre megérett a gyümölcse vagy 2. feleslegesen tanultál annyit, mert nem dolgozol jó helyen, és hogy egész életedben csak az a pár nap szabadság tesz függetlenné, ami évente adatott. És akkor rájössz arra, hogy fontos az egzisztencia, a saját lábra állás, méghozzá minél hamarabb. A pénzes pasik a nyerők, akikre fel lehet nézni, és akikkel ha szerencséd van, már saját lakásuk és persze kocsijuk is van és neked más dolgod sincs, mint bevágódni náluk és el van rendezve az életed. Az se fontos, ha nem néz ki jól, még jobb, ha a főnök az, ezért még talán irigyelni is fognak. Már megtaláltad önmagad, nem akarsz keresgélni, és reméled, hogy a pasinak is hasonló tervei vannak veled.

Ezután több verzió is lehetséges. Vagy valóban létrejön egy Csipkerózsika-álom, vagy kidobtak, megcsaltak, veszekedtetek, a pasinak fontosabb volt a pénz, mint te. És akivel azt hitted, közös életet tervezhetsz és gyerekeket, akár utcára is tenne. Vagy csak csendben elváltatok, mert valami hiányzott, nem volt meg az a plusz, és nem számíthattál már rá.

Utána már nem fog érdekelni, hogy ő legyen a leghelyesebb, a legintelligensebb, vagy neki legyen a legtöbb pénze. Már egyedül az fog számítani, hogy hűséges legyen, tisztességes, őszinte, megbízható, és legfőképpen olyan pasi legyen, aki jó férj lesz később és szerető apa. Akivel sokat nevetsz és jókat beszélgetsz,  és mindent megosztasz vele, aki jobban ismer téged, mint te magad. Aki egyben a legjobb barátod is és életed értelme.

És eljön az idő, amikor már beéred a gimi legérdektelenebb és legcsendesebb fiújával is, akit régen észre sem vettél, és nem azért, mert nincsenek mások, hanem mert rájössz arra, hogy mi jelenti az igazi értéket.

A külcsín és az anyagiak már nem számítanak, pedig ugyanúgy te vagy csak több évvel idősebb és bölcsebb…  

Már eldobtad ifjúkori elvárásaidat, hiszen csak az a fontos, hogy legyen valaki melletted, akinek kezedet nyújthatod.

És közben arra is rájössz, hogy teljesen felesleges elvárásokat támasztani, mert nem azt kapod, akit elképzeltél, hanem akire szükséged van.

Év végi összefoglaló 2017

Úgy tűnik, van ebben a hetes számban valami, ami miatt az ilyen végű évek igencsak izgalmasra sikerednek. Pl. a 2007-es évem volt mozgalmas, amikor érettségiztem és szeptembertől már Szegeden folytattam az életem.

Az idei évben sokminden történt, és ehhez költözködnöm és munkát váltanom sem kellett.

Tegnap végre megvolt az utolsó céges ajándékozás is, és az idei év utolsó munkanapja számomra.
Már három hete csak karácsonyi vacsik, ajándékozás megy, meg egy rakat karácsonyi üdvözlet, képeslap, szaloncukrok, tegnap még bejgli is volt a melóhelyen.
Két karácsonyi céges vacsink volt, két külön étteremben, más-más csoporttal. Mindkettő elég erőltetett volt, látszott, hogy szinte mindenki csak kényszerből ment el,  mert hát ingyen kaja (az italt nem állták),  de a hangulat pár vicces beszóláson kívül elég lapos volt. Három éve, mikor a cég még másik néven futott, volt egy tök jó partink, kajával, zenével, bulival, sajnos azóta nem rendeznek ilyet. Pedig nem kis cégről beszélünk. Több helyen is azt hallom, hogy nagy parti van ilyenkor, ingyen kaja, pia, zene, buli,  meglepetés sztárvendég...stb.  Ezek után nem is csoda, hogy senki sincs oda ezért a vacsis dologért. Persze örüljünk, hogy van valami. Ajándékot is kaptunk, díszgömböt a cég logójával és egy kalendáriumos tolltartót, ami végülis jól néz ki. A főnök is írt egy személyre szóló képeslapot mindenkinek, hát az enyém egyáltalán nem hatott meg, pedig kedveset írt, hogy sokat fejlődtem, és még pár hónap és én leszek a legjobb. Ez csak nekem hangzik úgy, mintha azt írta volna le, hogy mínuszból indultam, most vagyok nullán és pár hónap múlva jó leszek? Mindenesetre kidobtam a képeslapot, mert csak felhúztam magam rajta. Alapvetően jóindulatú a főnökünk, csak hát abszolút nem ismer, mert csak azt ismeri, aki odamegy hozzá nyalni, ő nem megy oda pl. hozzám, hogy na hogy vagy, mi újság.

Tegnap pedig a közelebbi kollégákkal ültünk be a Pixelbe inni, itt is volt ajándékozás, de már valamivel meghittebb, hiszen évek óta ismerjük egymást, és napi szinten beszélgetünk. Mindenki elég testhez álló ajándékot kapott és talán most először én is örültem az enyémnek. Baglyos hógömböt és egy karácsonyi karkötőt kaptam, ami igazán fancy. :) Bár itt is 11kor már asztalbontás volt.
Összességében a cégnél is voltak pozitív változások, kaptunk mobilt, lett céges számunk és laptopunk is, dolgozhatunk otthonról, home office-ban is.  Sok szarság is volt persze, de többé-kevésbé összetartottunk,a társaság néha fárasztó, de azért jó és legalább nem teszünk keresztbe egymásnak a közeli kollégákkal. Ami negatív volt, hogy elment az a kollégám, akivel a legjobban voltam, aki a legjobban ismert és sajnos azóta se lépett és nem is fog lépni a helyére hasonló személy a melóhelyen. Mai napig hiányzik onnan a jelenléte, de már annyira nem fájó, mint eleinte.



Magánélet terén is voltak változások. Májusban megkérték a kezem, menyasszony lettem, augusztusban pedig elkezdtük intézni a saját házunkat és novemberben a miénk is lett. Ha tavaly valaki azt mondja nekem, hogy ez fog velem történni idén, valószínűleg nem hittem volna neki.
Sok helyre utaztunk (már magunkhoz képest), és most először utasszállító repülőn is ülhettünk.


November végén igencsak lelkes szoktam lenni, várom a karácsonyt, így nem is csoda, hogy mire oda kerülök, hogy élvezzem az ünnepet, annyira telítődtem mindennel, karácsonyi fények, filmek, adventi vásár, munkahelyi karácsony, hogy már nincs is annyira extra kari hangulatom.Erre persze még az is "rásegít", hogy évek óta nincs normális hó errefelé karácsonykor, már csak a filmekben látok havazást. Azért a hó sokat dobna mindenki hangulatán.
Az ajándékokat már megvettem, én inkább az a típus vagyok, aki nem hagyja utolsó napokra a dolgokat, illetve már azt a nagy tömegnyomort is nehezebb elviselni a boltokban így kari előtt pár nappal. Holnap indulok haza, de jövőre valószínűleg már a saját házunkba és ott töltjük az ünnepeket.
Na de addig még van idő.

Aki véletlenül a blogomra tévedt év közben vagy elolvasta ezt a bejegyzést, annak köszönöm és kellemes ünnepeket kívánok neki! :)

Karácsonyi hangulat asztalka

Kedvenc karácsonyi filmjeim - ismertek és kevésbé ismertek

Nem tudom, ki hogy van vele, de én már december elején elkezdek hangolódni karácsonyi filmekkel. Igaz, a tévé is tömve játssza őket már novembertől, de azok mindig csak a szokásos filmek: Télapu, Kelekótya karácsony, Beethoven karácsonya.. stb. Nem mondom, hogy nem szeretem őket, de legalább elővehetnének valami újat is, amit mondjuk nem gyakran látni tévében.

Az én nagy karácsonyi film kedvencem az Igazából szerelem a sok angol színész meg az egész feeling miatt, de akár a Bridget Jones naplóját is ide sorolhatnám.
Mesében pedig a Polar Expresszt szeretem, annál jobb téli-karácsonyi hangulatú mesét nemigen láttam és még a zenék is szépek benne.
Vígjátékban a Tapló Télapó a kötelező nálam, nagyon jókat szoktam nevetni rajta, és a második rész sem lett rossz.

Kevésbé ismert filmek, de nagyon jól lehet velük hangolódni:


Csillaghercegnő - Journey to the Christmas Star 

Igazi családi mozi, amit a gyerekek is szerethetnek. Egy kislány mesebeli története. Sonja, az árva kislány, sanyarú körülmények között él. Mostohaszülei és mostohatestvérei folyton kihasználják, a legalantasabb munkákra kényszerítik és még a házuk küszöbét sem lépheti át. A kislány egy jobb élet reményében már régóta tervezi a szökést, amely a véletlenek szerencsés összejátszása révén sikerül is neki. Üldözői elől menekülve a királyi palotában találja magát, ahol fültanúja lesz a király elkeseredett fohászának, akinek birodalmát szörnyű veszély fenyegeti. Királysága felett a gonosz veszi át a hatalmat, ha karácsonyig nem találja meg, s nem gyújtja újra lángra a Karácsony csillagot, amely újra beragyoghatja a palotát és a királyságot. Sonja felajánlja, hogy vállalva a rá leselkedő veszélyek sorát, segít a királyon és megkeresi az elveszett Karácsony csillagot, ám kalandos útja során számos akadályt kell leküzdenie.


A Karácsony története - Joulutarina  

Szintén gyerekeknek ajánlott. Sok száz évvel ezelőtt, Lappföldön, a 7 éves Nikolas szülei és testvére egy tragikus balesetben meghalnak. Az árván maradt fiú így senkire nem számíthatna, de a falubeliek megsajnálják, és elhatározzák, hogy szűkős lehetőségeik ellenére felnevelik őt, úgy hogy minden család befogadja egy évre. Nikolas, amellett hogy jól viselkedik és szorgalmasan tanul, hálából apja bicskájával apró ajándékokat készít a többi gyereknek, amit karácsony este rak le a házaik elé. Amikor a fiú a mogorva asztaloshoz, Isakkihoz kerül, mégis úgy tűnik, hogy ismét rosszra fordul a sorsa. Hamarosan azonban kiderül, hogy a zord külső mögött érző szív rejtőzik, és Isakki úgy dönt, segít Nikolasnak a hagyományos ajándékosztásban...

Egy különös éjszaka 

 Inkább idősebb és felnőtt korosztály lelheti benne kedvét, a csodás Julie Andrews-al.
Két korosodó idegen véletlenül találkozik a karácsony előtti éjszakán. Eleinte sokat vitatkoznak, majd fokozatosan nyílnak meg egymás előtt egy hófútta, eltorlaszolt, ám mégis meleggé varázsolt elhagyatott hétvégi házban.

Karácsonyi angyal 


Egy habosmázas-és klisé halmazoktól mentes karácsonyi film, ami számomra valóban a szeretetről és adományozásról szól. Ashleynek, a magányos munkanélküli nőnek  egyik szomszédja munkát ajánl. Segít az új főnökének, aki névtelenül tesz jót másokkal. Amikor azonban egy helyi magazin újságírója megtudja, mit is csinál a páros, döntenie kell, hogy felfedje-e az igazságot, miközben a nőnek óvnia kell főnöke titkát és a saját szívét.




Fehér karácsony - White Christmas 

És végül egy valódi klasszikus 84-ből, Bing Crosby-val. Ebben a filmben hangzik el a mesés, mindenki által ismert White Christmas muzsika,  de sok zene, tánc van benne, hiszen két tehetséges énekes-táncos komikus párosról szól,  akik  egy téli napon két fiatal hölggyel találkoznak össze, és együtt indulnak Vermontba, hogy együtt töltsék a karácsonyt. Természetesen nagyon jól szórakoznak a hölgyek társaságában, de az igazi kaland akkor kezdődik el, amikor Wallace és Davis rájönnek, hogy a vendéglő tulajdonosa nem más, mint egykori tábornokuk. Az öregúr szörnyű anyagi gondokkal küzd. A kis csapat elhatározza, hogy egy show-műsorral megpróbálnak enyhíteni az öreg tábornok gondjain...

 

Persze ezeken kívül még sok filmet szeretek, de mindet szinte lehetetlen is lenne felsorolni, hiszen évente gyártanak kettőt-hármat legalább.Mindenesetre a Reszkessetek, betörők örök film marad már, sztem ez a végzetünk, hogy ezt minden karácsonykor lássuk, még ha csak kapcsolgatva is két csatorna között. Szerintem a kosztümös filmeket is ilyenkor a leghangulatosabb újra nézni, a Jane Austen-filmeket, a Kisasszonyokat, a Boldog karácsonyt, Hetty nénit, na és persze a Sissit vagy A muzsika hangjait. 

Mindenesetre, választék szerencsére van és biztos mindenkinél akad egy-két klasszikus, amit sosem hagyna ki. 

Decemberi kezdetek

Végre december van, Szegeden ma leesett az első hó is, és ma van Advent első vasárnapja. Az adventi koszorúm már múlt héten kész lett, és megvolt az első karácsonyi vásározás is, forralt borozással meg egy kevés ajándék vásárlással.

A karácsony a kedvenc ünnepem és ez a kedvenc időszakom, ahogy a zenében is van: "It's the most wonderful time of the year"

Habár még nem a házunkban ünnepelünk, de jövőre remélhetőleg, és ha Isten is úgy akarja, minden adott lesz hozzá.

Az év utolsó szakasza máris változással kezdődött. Párom végre felmondott azon a munkahelyen, ahol nem becsülték meg, ahol annak ellenére, hogy az egész napját ott töltötte, nem fizették meg, sokszor éjjel 2-kor kellett keljenek és négy órát utazzanak, hogy aztán 10 órákat dolgozzanak. Sosem volt itthon, ott aludt, hétvégén meg nem volt ideje, sem ereje semmihez. Kitalálta, hogy mit szeretne csinálni helyette, azt, ami már gyerekkori álma és habár még tanfolyamokon kell részt vegyen, hogy teljesüljön, én teljes mértékben mellette állok. Remélem, összejön neki és karácsonyra magamnak is azt kívánom, hogy egy olyan munkám legyen egyszer, amit szeretek és kamatoztathatom egyszer, amit évekig tanultam.
Már nem vágyok házra, hiszen van, igazából a munka része kellene már vége jó legyen, hogy azt csinálhassam, amiért úgy érzem, érdemes minden nap felkelnem.

Munkahelyen ismét húztunk neveket (jaj, de iskolás már ez), úgyhogy ismét egy embert legalább úgy kell megajándékozzak, hogy nem ismerem...Na mindegy, remélhetőleg utolsó ilyen karácsonyi bohóckodásom lesz ez. 
Örülük, ha a szeretteimnek megtalálom a megfelelő ajándékot, nem hogy egy idegennek..

Persze a karácsony a szeretetről szól, tehát nem kellene ilyennek lennem, tudom.

Lassan eljön a karácsony közeledtével csináljuk lista mellé a filmek megtekintése, amelyekkel igazi karácsonyi hangulatba hozhatjuk magunkat. Ezért következő bejegyzésben összegyűjtöm az én kedvenceimet.

Az idei adventi koszorúm

Kedvenc idézeteim képekbe foglalva

Néhány melankolikus, néhány olyan, ami valaha elgondolkodtatott vagy mert szeretem...

Ady Endre-idézet

Emily Bronte: Sorok

Egyedül-LÉT-ek

Szeretek egyedül lenni.Persze nem magányosan,  hogy azt érezzem, senkire se számíthatok, hanem úgy, hogy egyébként teljes a világ körülöttem. Amikor önként választom az egyedüllétet, és nem azért, mert muszáj.

Régebben is szerettem magamban lenni, személyiségtípusom melankolikus és introvertált vagyok. Sosem volt szükségem nagy társaságra, sőt, nem is érzem jól magam nagy társaságban. Barátok azért jó, hogy vannak, néha elmenni valahova, összefutni valakivel. De rájöttem, már erre sincs nagy szükségem. Vagy azért, mert idősödök vagy a munka miatt, hiszen örülök, ha jut magamra időm a sok ember után, akit nap mint nap látok, de biztos a személyiségemmel is jár, hogy már nem vágyok nagyon társaságra.
Van, hogy hívnak kollégák ide-oda, de szívesebben maradok otthon, egy sorozatot és filmet nézve vagy jó könyvet olvasva, mint hogy velük tartsak.
Vannak emberek, akikkel jól kijövök, de egyiküket sem mondanám barátnak. A volt kollégámat talán annak nevezhettem, és tulajdonképpen még most is beszélgetünk, de a találkozások száma nagyon kevés, csak chatre korlátozódik, ami egy idő után unalmassá, egysíkúvá válik a másik közelsége nélkül. Igaz, sok találkozót miattam mondtunk le, mert fáradt voltam vagy párommal találkoztam vagy itt se voltam hétvégén egyáltalán.
Egyébként az eltávolodás szinte biztos ilyen esetben, hiszen már nincs közös munkahely, ami összekössön minket, és hiába is vagyunk hasonlóak vagy tudunk a másik dolgairól, egy idő után nem lesznek közös élmények, nem oszt meg már mindent velem, megismer új embereket. És talán én is tovább lépek és egyébként is egy olyan párom van, akivel mindent megbeszélhetek, még ha olykor nem is ért meg engem.
Persze minden ember olyan, hogy bízik benne, nem felejtik el vagy fontos azoknak az embereknek, akiket ő is fontosnak tart.
Ez persze nem is biztos, hogy így lesz.
Mivel igencsak megszoktam, hogy magam vagyok, ezért biztos nehéz lesz az összeköltözés a párommal. Ő is szeret egyedül lenni a saját dolgaival meg én is.
Bár elég nagy a ház ahhoz, hogy ne legyünk egy szűk térbe szorítva, ezért talán valahogy csak elboldogulunk. És persze ott a nagy kert is.

Jövő hét a szülinapom hete, az utolsó szülinapom, aminek 2-essel kezdődik a száma.
Én sokakkal ellentétben sosem vágytam arra, hogy hamar felnőjek és dolgozhassak, szívesen maradtam volna gyerek.
Bár lélekben valahol talán mindig az maradok, teljesen mindegy, hány gyertyát kell elfújnom a  születésnapi tortámon.

A majki kolostor melletti tó. Az itt élt kamalduli rend tagjai némasági fogadalmat tettek.

Az első munkálatok

Amikor megveszel egy házat vagy lakást, berendezés nélkül, ami ráadásul nem mostanában volt karbantartva, festve, és az udvar, kert állapota is hagy kívánnivalót maga után, akkor nehéz eldönteni, hogy mivel kezdd.Csak állsz ott, mindent csinálnál. Persze nem egyszerre.

Mivel viszonylag jó idő volt hétvégén és a nap is sütött, ezért kezdtük az udvar rendbe rakásával.
Megmetszettük a fákat, párom felvágta a fenyők alját, hogy több fény jusson be a házba, a gallyakat egy tucatba gyűjtöttük, hogy majd később felvágjuk őket tűzifának. Összegereblyéztük a leveleket, gazoltam a szőlő alatt, mert a nagy gazok már ránőttek a szőlőre. A volt tulaj egy kisebb szeméthalmot hagyott az udvaron, mint akinek az utolsó éveiben nem is volt kukája. Kb. minden jellegű szemét volt ott, amit csak el lehet képzelni. Papírdarabok, korhadt fák, szivacs, konzervek,sörösüvegek, vasdarabok, ősrégi vasaló, számítógép. És ez persze csak töredéke. Megtöltöttünk három szemetes zsákot,a nagyobb vasdarabokat egy halomba gyűjtöttük, majd lomtalanítás idejére kitesszük őket.
Ennyi szemetet sztem még életemben nem szedtem, ezért hát eljátszottam a gondolattal, hogy a volt tulaj mostani udvarába beönteném az összes szemetet, amit neki kellett volna elvinni, nem nekünk szedegetni. Ja, és persze gazolni se gazoltam még gyerekként sem otthon ennyit, mint itt.


Jó hűvös, őszi idő volt, átjárt minket a földszag és az ázott falevelek, fenyő illata.  A szomszédból egy kis fekete cica is csatlakozott hozzánk, a nyakába egy kis csengő van kötve, ezért amerre csak megy, csilingel, ezért mindig hallod, ha követ. Majdnem összegereblyéztük, mert mindenhol ott volt. Mivel már nagyon kisállat hiányom van, hiszen a városi albérletben nem tarthattam állatokat, ezért jól esett a jelenléte, folyton csak simogattam és cipeltem jobbra-balra. Alig várom, hogy állataink legyenek.

Meglett az első bútordarab is a hétvégén, egy étkezőasztal négy székkel, ami le volt árazva a JYSK-ben. Párom haverja segített elhozni nekünk, illetve több mindenben is felajánlotta a segítségét, ami azért nem egy hátrány, jut itt munka bőven mindenkinek. :) Öcsémnek is felajánlottam, ha nagyon unatkozik, jöhet hozzánk gazolni, de valahogy annyira nem lelkesedett az ötletért.

Úgyhogy mondhatni hasznosan telt a hétvége. Elfáradtunk, de jó érzés volt végre a saját házunkon tevékenykedni. Amin látod az eredményt, ami a tiéd. És ez valóban olyan dolgokra sarkallja az embert és olyan munkára, amit korábban nem is gondolt volna, hogy végezni fog. Én legalábbis biztosan nem.

A most még gazos kert naplementében

 .