Elmúlt a nyár

Az idei nyár picit talán jobban sikerült és élménygazdagabb is volt, mint az elmúlt három évben. Mivel a kislányunk már nagyobb, ezért jobban ki tudunk mozdulni, több helyre és ő is élvezi. Fejlesztés kevesebb volt a nyári szünet miatt, de sokat csavarogtunk, shoppingoltunk. Persze a szokásos kánikula se maradt el, de legalább már van klímánk, így a melegtől bent nem szenvedtünk, csak unatkoztunk. És persze férjem is pont akkor dolgozott estig, amikor nekünk se volt semmi programunk. Ez a része kissé szenvedés volt. De aztán végre kimozdultunk, elmentünk a Balatonra, utoljára 2021-ben voltunk ott férjemmel. A kislány először látta a Balatont, bár különösebben nem hatotta meg, mert ott is csak a játszótér és az ugrálóvár érdekelte. De jó volt hajókázni, étterembe enni, a szállás se volt rossz, kaptunk reggelit és csendes helyen volt, de sajnos a parttól messze, igy oda autóval kellett menjünk. Mivel nem volt strandidő pont abban a három napban ,így a fürdés kimaradt, de annyira nem bántam. Helyette is volt azért program. Hajókázás, gömbkilátó, naplemente nézés, séták, de egyébként utólag belegondolva még több napot is ellettünk volna itt. Majd két hétre rá indultunk megint a nyaralóba, ahol elmentünk ismét Szilvásváradra, és most először sikerült anyáékkal is egy estét együtt töltenünk itt a kislánnyal, szalonnát sütöttünk, és férjemmel kettesben tudtunk kicsit a dombokon sétálni. Elmentünk a Szépasszonyvölgybe és Egerbe is sétálni, de nagyon meleg volt, ezért rövidre nyúlt az ott töltött idő. A harmadik utazás pedig a Tisza-tóhoz volt egy négycsillagos hotelbe (bár ez szeptemberben), de ez igazából anyáék ajándéka volt kettőnknek előszülinapi ajándék gyanánt. Utoljára a nászutunkon voltunk négycsillagos hotelben (az is apa ajándéka volt), ezért már kicsit elszoktunk az élménytől, de a svédasztalos reggelit és vacsorát azt hiszem, meg tudnám szokni. A hotelben wellness részleg is van, a kislány is rengeteget medencézett, nagyon tetszett neki, mi szaunáztunk is. Volt játszóház gyerekek részére, ezért volt, hogy vacsora alatt „beadtam” a kislányt, hogy ott játsszon, amíg mi „nyugodtan” megvacsorázunk. Persze ez se volt túl nyugodt, erről talán később majd írok. Részt vettünk egy motorcsónakos kiránduláson, ahol bevittek minket  a madár rezervátumba és a tó olyan részeire, amelyek csak vízi úton megközelíthetőek. Volt pár ösvény, ahol konkrétan azt néztem, mikor csapódik az arcunkba egy hatalmas faág, de végül sikeresen partot értünk és közben láttunk madarakat is. Hazafelé pedig ellátogattunk a poroszlói Öko-tavi centrumba, ahol egyszer mi már jártunk, de férjem és a kislányom nem. Ott az akváriumok a legérdekesebbek, a többi része hanyagolható. A Tisza-tó környékén is egyébként sok programlehetőség van, de egy hétvégébe ennyi fért bele.

Itt a faluban is elmentünk a búcsúba, ide eljöttek öcsémék is (előtte nálunk volt ebéd), de a majd 40 fokos hőség nem tette kellemessé a dolgot, és mintha évről évre kevesebb játék és kirakodó lenne. Majd a falunapra is elnéztünk, de a fellépők borzasztóak voltak, bár itt legalább ismerősökkel elbeszélgettünk. Kétszer pedig bulizni is eljutottam így sok-sok év után, az egyik egy szabadtéri pünkösdi vigasság alatt volt, a másik pedig egy retro party augusztus végén. Az elsőn jobb híján sógorommal lógtam, a másodikon meg ismerős anyukákkal, de az inkább unalmas volt. A buli része nem lett volna  rossz, ha kicsit többet iszok, de nem éreztem magam oldottnak túlzottan, sőt el is álmosodtam 1 körül, így inkább hazajöttem. Idén augusztus 20-án itthon volt férjem (az elmúlt 3 évben mindig dolgozott aznap), így ezt kihasználva elmentünk a közeli település búcsújába és egy koncertre is, amit végig ült a kislányom és nagyon tetszett neki.  De volt kétszer strandolás is, a kislány ezt is élvezte, sokat csúszdázott is. Biciklizések a naplementében, játszóterezés, buszozgatás,anyáéknál grillezés, szalonnasütés,  medencézés, szegedi csavargás , ja és mamámhoz is elnéztünk júniusban. Az ablak csere helyett végül csak redőny csere lett, az ablak csere még állami támogatással együtt is sok lett volna, főleg úgy, hogy én most nem is keresek pénzt. Úgyhogy talán majd legközelebb.  Mindent szépen apránként. 

Szóval végülis mondhatom, hogy tucatnyi élmény összegyűlt.

Most pedig már ott tartunk, hogy kislányom szeptember 1-jén kezdte az óvodát úgy, hogy még nem szobatiszta, de legalább néha már vécébe is pisil. De már nem húzhattuk tovább a kezdést. Eddig elvan, de a hétre lebetegedett így a beszoktatás alatt, így jövő héten kezdhetjük elölről a fokozatban haladást, igaz, akkor már én is dolgozni fogok. Várom is, meg nem is. Itthon is elvoltam ugyan, de egyrészt fogy a pénzem, másrészt meg amíg a kislány óvodában van, mit csinálok. Persze nyilván feltalálnám magam, de nem élhetek a férjem pénzén, ha semmi se indokolja. Hihetetlen, hogy pár éve még abban se voltam biztos, hogy kislányom járhat majd ebbe az óvodába, most meg már itt kezdi. Én részemről már most igyekszek csak túlélni a dolgokat, mert ez a gyereknevelés egyre nehezebb lesz, sosincs nyugtom és ugyanúgy állandó aggódás. Szinte csak én vagyok vele, pár óránál tovább nagyon senki se kér belőle, nekem még azt is furcsa volt megszokni, hogy oviban van több órát. Hirtelen nem is tudtam mit kezdeni a szabadidőmmel nélküle. Vannak anyukák, akik kint sírnak, hogy jaj, a picikéje kezdi az óvodát és nélküle van, hát nálunk egyik oldalról se volt sírás. Én részemről örülök, hogy már más is foglalkozik vele, vagy legalábbis vele van. Ő meg hátra se néz, úgy indul a csoportszobába. Hogy ez fog-e változni, nem tudom.

És még egy érdekesség:  2018-ban is szeptember 15-én kezdtem a munkát a hivatalban, és idén is ezen a napon térek ide vissza 4 év után. Az biztos, hogy még annyi időm se lesz ide írni, mint eddig, de tuti, hogy unatkozni nem fogok.

Fogyásom

 Az utóbbi három évben mondhatni szinte egyáltalán nem figyeltem arra,hogy mit eszek. Így rám nem terhesség előtt, hanem utána jöttek fel sorra a kilók. Nagyjából 15 kilót híztam ahhoz képest,mint amivel szülni mentem (bár ez ugye nem releváns annyira,mert 7 hónapra szültem,és valószínű még 2 hónapig jöttek volna fel kilók). Ettem unalmamban, este sorozat közben,mert megszoktam, ráadásul chipset,napközben sok édességet és fehér kenyeret is bőven.  Utáltam magam a képeken,sőt nem is csináltam magamról..az egyik képen akkora voltam,hogy már a nyakam sem látszott. Ez volt decemberben. 

Egyik újévi fogadalmam volt a fogyás, de ehhez kellett egy komoly program,ami keretet ad, így vissza tértem ahhoz,  amihez 2018-ban is. Csak más néven. A nevét nem írom le,de igazából mindegy is,mert szerintem ha figyelünk arra, mit eszünk és mellőzzük a cukrot és fehér lisztet teljesen,legalábbis egy darabig,már ez önmagában vezet némi fogyáshoz. 89 kilóról indultam január közepén, amire 6 hét múlva lement 10 kiló.  Ez volt az első diétám, ami méregtelenítő is volt egyben, rengeteg zöldséget kellett enni, lazacot, csirkemellet. Egy hétig ugyanaz a kaja, és nem csak ebédre, hanem vacsorára is főtt étel volt. Reggeltől estig csak főztem, pedig én könnyű helyzetben vagyok,mivel még itthon vagyok. Kitartó voltam,jó volt a Facebook közösség, és habár szinte folyton éhes voltam,kibírtam, vagy max egy almát ettem vagy magvakat. Az 5. ,6.héten már nem is voltam annyira éhes,a szervezetem hozzá szokott ezekhez a mennyiségekhez. 

Húsvétkor kicsit elengedtem magam,de aztán ismét visszatértem a diétához. Jelenleg mínusz 18, 19 kilónál tartok,bár par hete inkább csak stagnálok. De azt mondják, az utolsó pár kiló a legnehezebb.  Igaz,már sokat nem akarok fogyni, inkább figyelek arra, mit eszek. Jó lenne 70 kiló alá kerülni. De már kicsit bele fáradtam a diétákba, az állandó főzésbe, a sok vásárlásba, mert az alapanyagok többsége helyben persze nem igazán kapható,így mindig be kellett menni a városba. Szeretném végre azt enni, ami jól esik, persze figyelve arra,hogy azért egészséges is legyen. Meg persze nem úgy akartam dolgozni menni újra,hogy kocamalac vagyok, hanem az a vékonyabb nő legyek, ahogy megismertek. És persze így érzem jól magam. Rám jönnek korábbi ruháim, a tavalyiak pedig már lógnak rajtam. Sok kiló lement,de még több centi. Mostmár nem szeretnék nagydarab lenni,hiszen amúgy sosem voltam az korábbiakban. Ha fiatalabb már nem is leszek,legalább maradjak meg csinosnak.  :)

Néhány kép az étrendből: 

Évünk eddig

Ha minden a tervek szerint alakult volna,a kislányom már óvodába járna,én pedig már újra dolgoznék. De inkább úgy döntöttünk 2 ok miatt főleg,plusz még ugye nem óvoda köteles, hogy szeptemberig várunk az óvodával, én pedig addig is maradok fizetés nélküli szabadságon. Mivel a kislányom tartós beteg,gyest kapok még utána 3 éves kora után is,tehát bármikor elmehetek fizetés nélküli szabadságra, a munkáltató pedig köteles elengedni. A főnökömet különben nem igazán hatotta meg,hogy később megyek vissza a tervezettnél,szerintem örült, hogy addig se kell átszervezni semmit. Meg legalább volt egy kínos beszélgetésünk, én legalábbis kínosan éreztem magam . A kollégáim valószínűleg kevésbé örültek,de az meg pont nem érdekel, mert tudom,hogy mindegyik csak azt várja,hogy mikor sózhatja végre vissza rám a korábbi feladatkört. Egyedül az esküvők tartása hiányzik egy kicsit,de ez elenyésző része a munkakörömnek, így azért nem mondhatni, hogy annyira vissza vágyok.  Régebben azt hittem,hogy majd mennyire fogok itthon unatkozni gyes alatt,de ez abszolút nincs így. Minden napra van valami,vagy ha nincs, akkor meg kitalálok. Ja és visszatérve az ovihoz,hát ott se bánták,  hogy még nem viszem, mivel még amúgy se szobatiszta. Nem tudom,hogy fog ez alakulni, mert egyelőre még szinte semmilyen hajlandóság nincs a gyerekben ebben az ügyben. Fejlesztésre járunk,sőt az oviban is kellene majd kapjunk,mert SNI-s lesz,de erről még várjuk a hivatalos papírt. Szakértői vizsgálaton egy hónapja voltunk már, nem sietik el a levelet az biztos. De remélhetőleg az óvodai beiratkozásig meglesz.

Egészségügyileg sem vagyunk mostanában topon,tavalyi évben csupán egyszer volt beteg a kislány, idén meg már harmadjára, és csak április van. Mi lenne,ha oviba járna?
Januárban kezdődött egy influenzával és másfél napig tartó nagyon magas lázzal (40 fok,39 fok),ami alig akart lemenni lázcsillapítóval se,kb 1,2 óra volt,mire hatottak nagyjából. Utána pedig egy hétig fáradékony volt és bágyadt, volt,hogy majdnem egész nap csak aludni akart. Utána férjem februárban elkapta a hányós-hasmenős vírust,majd 4 napra rá a gyerek is,viszont nála csak hányás volt 3x, utána napokig alig evett és kaki is csak 4 nap után volt. Egyébként ezt én is elkaptam,de nálam 1 nap volt az egész csak. Amúgy hosszú évek óta nem voltam ilyen rosszul...most pedig meg van fázva, köhög és rosszul alszik emiatt. Ja és én is meg voltam fázva olyan 3 hete,3 napig egyfolytában orrot fújtam és tüsszögtem.  Ahhoz képest kislányom még egész enyhén megúszta. 
Szóval nem unatkozok.
Az újévi terveim közül egyet pedig már meg is valósítottam, mégpedig a  fogyást,immáron január közepe óta diétázok és mínusz 16 kilónál tartok. És ez még nem épp az álomsúlyom,de már legalább kezdek hasonlítani külsőleg a régi önmagamhoz, és nem undorodok magamtól.  A módszerről pedig majd esetleg egy következő bejegyzésben írok.

Család:
anyát megműtötték,kapott térd protézist, már elég ügyesen megy önállóan. Tesóm össze költözött a barátnőjével közös albérletbe,mostmár ő is mondhatni kirepült a fészekből.  Nemrég lett 30 éves. Ja, és májusban utaznak Egyiptomba egy hétre. Apa pedig már a nyugdíjt várja,még az idei évet végig dolgozza.
Végre vám nélkül juthatunk el Romániába mamámhoz.
Idén már két utazás is le van foglalva (belföld), egy hármasban, egy pedig anyáékkal.  Két hét múlva pedig húsvét, most viszont még télies idő van,reggel fagyott is.