Hétköznapok a babával

 

Már több, mint egy hónapja itthon vagyunk, nagyon gyorsan telik az idő és gyorsan telnek a napok is úgy, hogy szinte nem is történik semmi. Felkelünk, reggeli etetés, és már arra eszmélek, hogy délután van és lassan jön majd az esti fürdetés. Az etetések mindig máshogy jönnek ki, persze alapvetően 3 óránként, de ez nem ugyanaz az óra minden nap. Éjjel szokott kicsit felborulni, amikor van, hogy 4 óra múlva eszik, mert jót alszik, de van, hogy reggel már hamarabb kért enni másfél órával. A napokban elérte végre a 3 kg-t. Olvastam valahol, hogy ilyenkor talán már igény szerint lehet etetni a babát, amikor kér enni és annyit, amennyit szeretne. Hát nálunk ez a 3 óra tartja magát, az adagok pedig egyre nagyobbak. Többet eszik, mint amit súlya szerint kellene egyen, 60 ml helyett 70, 80-at, egyik nap 100 ml-t is bevágott. Az etetéseket nem szeretem, mert sokat nyűglődik közben. Előtte természetes, hogy sír (vagy inkább ordít), de ha közben büfiztetni akarom, akkor már ordít, így be kell szinte egyszerre nyomni neki az egészet, hogy ne ordítson. Az meg nem jó a pocaknak, mert feszíti, így nagy erőfeszítések árán próbálom büfiztetni legalább egyszer étkezés alatt. De van, hogy utána is sír, pedig már nem kér enni, aztán lassan lenyugszik. Azt gondoltam, hogy már túl vagyunk a pocakfájós időszakon, de pár napja megint nyűglődik késő délutántól és keservesen sír, ezért gondolom, hogy ismét a pocak lehet a ludas. De már gondoltam refluxra is, habár nem bukja vissza a kaját, de van úgynevezett csendes reflux is, amikor nem bukik. Ezt is csak onnan tudom, hogy benne vagyok pár babás Facebook-csoportban. Elvileg a hozzátáplálással megoldódik ez a probléma, meg ha már tud rendesen ülni, meg elindulnak a mozgások. Amúgy napról napra nyílik az értelme, sokat figyel, elkezdett gagyorászni, nem sokat mosolyog ugyan, csak idegenekre… Már leköti rövid időre a kiságy forgó és az elektromos hinta is, amin nézi a mozgó állatkákat. Azt vettem észre, hogy nagyon apás, imádja nézni őt, meg hallgat is rá valamennyire, már amennyire egy ilyen baba tud hallgatni a szép szóra :D Követi a tekintetével, igaz engem is, ha éppen nem fogom, keresgél. A Dévény tornán se vett észre a nő semmit rajta, hogy letapadt izmai lennének..stb. Pénteken megyünk fejlődés neurológiára, kíváncsi leszek, mit vesznek észre rajta vagy mit mondanak.

Igaz amúgy már 4 hónapos, korrigáltan csak 2, és inkább úgy is „viselkedik”, mint egy 2 hónapos baba. Számomra elég lassan nő, és amúgy még tényleg picike, 48 centi. mindenki ezt mondja rá, milyen pici. Hát egyszer csak utoléri a korát, legalábbis remélem. Már egyre kevesebbet alszik napközben, illetve változó, van, hogy szinte alig alszik, de van, hogy 2-3 órát etetések között. Szerencsére éjjel jobb az alvókája, de így is minimum 2x kelünk az etetés miatt. De szerintem ha nem lenne éhes, majdnem végig tudná aludni az éjszakát. Csak hát ennyi adagokkal nem lenne képes végig aludni, legalábbis gondolom.. Csak ha már többet bevágna, olyan 200 milliket, de az még odébb van…

A húsvét is gyorsan eltelt, nagyon készültem rá, hiszen karácsonyunk nem volt. Sütöttem kétféle sütit, amiket anno karácsonyra is terveztem, zserbót és Fanta-szeletet. Eljöttek húsvétvasárnap szüleim öcsémmel, elhozták a tévét Egerbocsról, mert ők vettek nagyobbat a parasztházba.. Itt voltak kb.két órát, megvárták férjemet is. Aztán meg tudtunk vacsizni is, mert a kislány lefáradt a látogatóktól .D Sonka, tojás, torma és sok-sok zöldség. A sonka és tojás is anyáéktól volt. Másnap vártunk látogatókat, illetve nyitva állt az ajtó, hogy jöjjön, aki szeretne, de „csak” azok jöttek, akik be is jelentkeztek előző napokban, így nem ért minket meglepetés. Jött apósom és sógorom locsolkodni, majd férjem régi haverja a barátnőjével (nem kifejezetten a locsolkodás miatt, hanem mert ők mindig eljönnek, ha Pestről hazajönnek), valamint a lelkész is eljött a menyasszonyával. Jót ettek a sonkából. :D Férjem még várta volna, hátha pár haverja felhívja, hogy eljönnének, de nem jöttek és nem is kerestek minket, hogy jönnének. Elég nagy csalódások… Persze én nem lepődtem meg rajtuk. Az egyik haverja a saját gyerekeit se látogatja, nem hogy megnézze a barátja gyerekét… Bár igazság szerint a picinek is elég volt bőven ennyi idegen arcot látnia egy nap. Mostmár inkább felosztjuk, hogy ki hogy jöjjön. Még jön férjem egy gyerekkori haverja a barátnőjével (akik nem jöttek el a lagzinkra, de azóta is próbálnak kicsit teperni, viszont legalább érdeklődnek), és kolléganőm is jön a férjével. Mások csak mondogatják, hogy majd eljönnek… Szóval elég megbízhatatlanok. És mi még gondolkoztunk bizonyos személyeken, hogy ők legyenek a keresztszülők… Aztán felénk se szagolnak … Igaz, mi se látogatjuk a keresztfiunkat túl gyakran, de ezek után meg végképp nem fogjuk, mert a baba tényleg leköti majdnem minden szabad időnket.. Vagy a vizsgálatok miatt, vagy csak úgy itthon. Férjem sokat segít és vigyáz rá, hogy el tudjak menni boltba vagy akár csak biciklizni. Vagy meg tudjak vacsizni, fürödni. Már az is nagy dolog… Nehéz, amikor egész nap oda van. Igazából segítség nem is nagyon kellene, nekem csak rá van szükségem, meg hát őt ismeri is már a pici. Hiába szólnék anyósnak, annak is csak sírna… Meg mint mondtam, nem is bíznám rá a gyereket…

Sokan azt mondják, észre se fogom venni szinte és már felnő a gyerek, meg hogy ez az időszak olyan rövid, mikor ilyen pici, de nekem olyan, mintha örökké tartana ez az időszak.. Főleg így, hogy ő hiába több hónapos, két hónappal „le van maradva” úgymond a kortársaihoz képest. De a lényeg az, hogy rendben legyen vele minden.

 Húsvéthétfő biciklizés, szépek voltak a felhők nagyon: 

83 nap kórház után otthon

 El se hittem, hogy végre elérkezett az a nap, amikor haza jöhettünk. Végre a pici is saját környezetébe, a kis dolgai köré kerülhetett, a kényelembe, a rideg kórház után. Nem volt bennem félsz, mert a baba-mama szobában töltött 2 hét alatt kellő magabiztosságot szereztem a baba ellátása körül. De furcsa volt itt látni a kislányt. Eleinte majdnem olyan volt a napirend és az étkezések ,mint a kórházban. Egész jól aludt is az első pár napban, így mellette másra is volt időm. Anyáék alig várták, hogy láthassák, így 2 nappal hazajövetelünk után el is jöttek öcsémmel. Hoztak sültes tálat, amiből ettünk is vacsira.Meg egy csomó XS-es pelenkát és kiságyforgót is. Nagyon meg voltak hatódva, hogy végre láthatták az unokájukat. Anya egyből fel is vette. Gondolkoztam is, hogy jó-e a babának, hogy ennyien veszik körül és egyből megfogják, talán kicsit nyűgösebb volt és fura volt neki a sok idegen arc egyszerre. Anyósék 3 egymást követő napon jöttek el, külön após, anyós és sógorom. Legalább beosztották. Mindegyikül hozott valami kaját is, persze a picinek egyikőjük se hozott semmit, ami azért elég furcsa. Legalább egy pelenkát, vagy popsitörlőt, vagy valamit. Anya folyamatosan köt a kislánynak, meg kézműveskedik, hozott neki kis díszt a nevével, amit az ágya felé tettünk, meg külön képet is akar csinálni, amire a kis dolgait felragasztjuk. Nem nagy összegű ajándékra gondolok anyósék esetében, de tényleg legalább valami apróságot hoznának a picinek. Mondjuk mióta haza jöttünk, szinte folyamatosan látnak el kajával, már szinte a hűtőbe se fér sokszor, de ez ugye a miénk, nem az unokáé. Na mindegy, azért remélem nagyobb ünnepekkor csak nem jönnek ide üres kézzel.. Bár ha anyóst nézem, amilyen ajándékot karácsonyra is kaptunk tőle, talán jobb is, hogy nem hoz semmit. WC papírból meg csomagoló papírból csinált ajándék dobozt, meg kis Mikulást, amire először azt hittem, hogy egy óvodás keze munkája. Elég vicces... Meg kijelentette, hogy ő akár minden nap eljönne.Bár nem igazán látom szükségét, sőt.. A kutyust se mertem rábízni,amikor nyaralni mentünk, nem hogy a kislányomat.. 

Anya itt volt tegnap,  az altatásban segített és egyszer meg is etette a kislányt. Addig én takarítottam meg feltettem a húsvéti függönyöket. Meg persze szeretném, ha azért megszokná anyát, tudjon rá vigyázni, ha bármi van vagy mi is el szeretnénk kicsit menni kettesben a férjemmel. Kettőnkre tény, hogy nem sok idő jut és azért ez hiányzik. Bár nyilván első a kicsi lány és az ő igényei.Férjem nagyon sokat segít, amikor itthon van, csak sokszor egész nap dolgozik, így csak estére ér haza, jó esetben fürdetésre, ha olyan járata van éppen. De eteti a kislányt, be is pelenkázza, ha úgy van, bár azt inkább kihagyja, ha nem muszáj :D Ringatja, hintáztatja, sokszor megnyugszik, csendben van a baba a kezében, pár nap alatt megszokta sztem az apját és már tudja is hová tenni. Amikor megfáztam (mikor máskor, mint pont hazajövetel után), ő virrasztott éjjel a picivel, azt mondta, nem aludt semmit. Nagyon szeret foglalkozni a kicsivel és nagyon szereti, látszik rajta. 

Vannak nyűgösebb esték, amikor fáj a pocak, vagy van, hogy csak úgy nyűglődik, de ők nagyon megérzik a frontot. Márpedig abból volt pár a napokban, pedig már kezdett gyönyörű szép tavaszi idő lenni. És persze nehéz, amikor nem tudjuk, miért sírhat. Úgy kell kisakkozni és próbálkozni. Örülünk, mikor rájövünk, mi a baj, de olyan is van, amikor nem derül ki. 

Szóval jól elvagyunk itthon, a pici is hízik, bár volt egy hét, hogy stagnált. A védőnő már kétszer volt nálunk, bár sok értelme nincs, mert beszélgetünk, amit a védőben is meg tudnánk tenni... Tanácsot semmit nem kaptunk, igaz, én már eléggé ki vagyok okosítva és sok újat nem tud mondani. A gyerekorvosunk is egy semmi, megjegyezte első alkalomkor, hogy csoda, hogy él a kicsi azok után, amin keresztül ment. Hát kösz szépen. Ja, és sztem ki is kellett volna neki is jönnie, de nem jött ki. Nem írt fel semmilyen gyógyszert, popsikrémet, fürdetőt a babának, amit azért szoktak. A kötelező védőoltásra is azt mondta, hogy majd ha eléri a baba a 4 kg-t, akkor beadja neki. Még jó, hogy közben voltunk Gyulán az RSV oltás miatt, ahol rákérdeztem, hogy is van ez. Nem a súly vagy korrigált kor szerint kell adni neki, hanem normál kora szerint, így a főorvosnő be is adta neki a 2 hónapos kötelező oltásokat. Mostmár nem mondhatja az orvosnő, hogy nem adja be a következőt. Szóval szörnyű, mennyire el van tájolva az a nő. Ő se mond vagy javasol semmit, csak némán vizsgálgatja a gyereket, nem reagál kb semmire, amit mondunk neki infót, hogy hol jártunk vagy valami. Persze választhatnánk más orvost is (a faluban ő az egyedüli), de akkor át kellene járkálni más településre, és anélkül is bőven elég a járkálásból. Így is már második héten fel kellett utaznunk Debrecenbe (az agyvérzése miatt, MR-t csinálni), de kiderült, hogy az MR-t még nem csinálják meg, külön meg kell kérni és az egy következő alkalom lesz. Szóval kb. a semmiért utaztunk 3 órát, mert itt is csak a hosszát nézték a babának, meg ultrahangozták és kérdeztek egy csomó dolgot. Az a baj, hogy az ilyen vizsgálatok alkalmával felborul a pici egész napirendje, sokszor nem tudom rendesen tisztába se tenni..Sokszor órákig váratják a szülőket a pici gyerekekkel...  Neki se jó a cűgölés, bár a kocsiban jól elalszik. Jövő héten is 3 vizsgálat vár ránk, illetve az egyik torna, ami talán egy az egyetlen hasznos a sok közül, ahova mennünk kell. Kíváncsi vagyok, mit lát rajta a gyógytornász. Őt már rég tornáztatni kellett volna Gyulán is, szomorú, hogy nem tették ... Ha a szülő nem kezdi el és járja ki ezeket az utakat, akkor lehet, csak akkor történne fejlesztés, ha már kiderül  az elmaradás, márpedig én nem szeretnék addig várni és sokszor akkor már késő, és sokkal több idő helyrehozni...

Jönnek majd látogatók is, sokan kíváncsiak a kislányra, a lelkész már volt itt, de őt és párját kértük meg keresztszülőknek. Az ő esküvőjükre vagyunk hivatalosak augusztusban. Mivel férjem barátaiban csalódtunk, és nem is igen lett volna kit megkérni keresztszülőnek, így maradt ez a választás. Legalább ők tényleg a vallásra, hitre fogják nevelni a picit és remélhetőleg nem fogják lesz.rni. 

Készülünk a húsvétra, hiszen nálunk a karácsony kimaradt. Igaz, férjem dolgozni fog két napot, de már ez se érdekel. Legalább együtt vagyunk/leszünk itthon, és ez a lényeg.