December 28.

Már csak pár nap van hátra az évből, de az év végi beszámolóm még egy kicsit várat magára.

Először írnék pár dolgot arról, ami legutóbbi bejegyzésem óta történt.

Végre szabadságon vagyok, igaz, ma 12-ig bent voltam a hivatalban (a jegyzővel együtt, de akár egyedül is lehettem volna).  A szén már karácsony előtt elfogyott szerencsére, ezért ezzel már nem lesz dolgom januárban. A szokásos adjunk segélyt a közmunkásoknak kör is megvolt, de most először mi is kaptunk egy kis bónuszt, igaz, 20 ezer Ft-ot egységesen. A semminél jobb, tavaly ennyi se volt. Illetve idén volt karácsonyi ebédünk is, szintén a hivatalban (nem mintha be lehetne ülni étterembe mostanában). Mindenki hozott valami kaját vagy üdítőt, én hókenyeret készítettem, amit sütni se kell, hamar megvan és finom. Más is hozott sütit, sósat, valaki salátát, a polgi pedig sült húst, sült krumplit és forralt bort. A tarjából nem ettem, mivel nem szeretem, de a bor finom volt. A hangulat meglepően jó volt, pedig azt hittem, erőltetett lesz. Csatlakozott hozzánk a katolikus atya is, aki tök jófej, közvetlen, fiatal pasi. Gyakran benéz hozzánk kávézni. Ő pálinkát hozott. Még ez is jobb, mivel a jegyzőnk meg nyers krumplit és gombát. Nem tudom, mit gondolt, hogy majd megsütjük a konyhában, ahol még tűzhely sincs? Nagyon fura az a nő, egyszerűen nem tudom megszokni a stílusát, és idegesít. De nem úgy, hogy gyomorgörcsöm van tőle, hanem egyszerűen butának tartom és rettentően furának. Nem tudom eldönteni, hogy barátságos vagy némileg gyengeelméjű az emberi kapcsolatokat illetően. Nem vagyok ezzel egyedül, kolléganőim se bírják, közigazgatási zseninek nevezi az egyik, mivel sajnos jegyző létére alap jogszabályokkal nincs tisztában és egy jogi fórumról tájékozódik, ahelyett, hogy a jogszabályokat olvasná el és saját maga értelmezné. Nem vagyok benne biztos, hogy csinál bármi hasznosat is az irodájában, amikor bezárkózik, ha ül is egy iraton vagy határozaton, azt csak azért, hogy kidíszítse a betűket vagy fejlécet csináljon. Én már meg se mutatok neki semmit. Egyszer teljesen átformázta a határozatomat, mintha ezt vártam volna tőle, szóval köszi, inkább maradok a sajátomnál. Esküvőt is tartottam a karácsony előtti szombatom, nemzeti színű szájmaszkban. Nagy élmény volt. Igaz, a beszédem dicsérték és most nem is volt olyan rövid, mint ahogy szoktam…

A karácsonyi készülődés hasonlóan telt, mint minden évben. Fát vettünk, ajándékokat, 24-én délelőtt férjem halászlét főzött, én sütöttem zserbót és Fanta-szeletet, és csináltam majonézes salátákat. Ebédre mákos guba volt, majd délután eljöttek anyósék ajándékozni. Kivételesen egész jó ajándékokat hoztak, bár anyósom és apósom szatyrokban, árcímkével ellátva adták ide. Bár amit após hozott, az tuti használt, elvileg hagymapucoló, de még nem próbáltam ki. Sógorom adta a legjobb ajándékot, a kedvenc cukormentes mogyorókrémemet, kis Fütyülőst, és egy levendulával megtöltött bagolyformát. Anyós vett egy könyvet férjemnek, A fény, ami összeköt-Történetek  a mennyből földi halandóknak, holott ő nem szeret olvasni, én viszont 2 nap alatt kiolvastam. Egy látnok és médium csajról szól (a médium, aki kapcsolatot tud teremteni a túlvilág és az élők között), és a képességeiről, valamint szeánszairól. Eléggé a hatása alatt voltam, ráadásul most jól is esett olvasni. Papám sajnos nincs túl jól, alig eszik, gyenge, morfiumot kap a fájdalmára. Nem tudjuk, még mennyi van hátra neki, de nehéz elfogadni ezt a tényt, hogy beteg és már nem lesz jobban. De sajnos ez az élet rendje, nem mi döntünk életről és halálról. Ez a könyv segített egy kicsit pozitívabban látni a körülöttünk zajló dolgokat.  

 

 Nade visszatérve a Szentestére, 5re elmentünk a templomba, ahol maszkban voltunk, távolságot tartva. Bár így is bőben volt hely a templomban, kb. 20an, ha voltunk, gyerekekkel együtt. Nem voltak énekek, és 40 perces volt az istentisztelet, a járványhelyzet miatt. Elég nevetséges, mintha az a plusz 10-20 perc számítana, meg persze hogy énekekkel jobban terjed a vírus… Szóval nem volt egy nagy karácsonyi hangulat, de férjem miatt elmentem.

Esett az eső is. Utána elmentünk keresztfiunkhoz, átadtuk az ajándékokat neki és a tesójának. Ők tündéri, és értelmes gyerekek. Nem vagyok nagy gyerekbarát, de ezek a kölykök tényleg zabálnivalóak és egyáltalán nem idegesítőek. A kicsi most nem ijedt meg tőlünk, sőt, hurcolta oda a játékait, és folyton csintalankodott, hogy ráfigyeljünk. Tiszta olyan volt, mint öcsém kiskorában.  Jól elvoltunk ott egy másfél órát, de alig vártam, hogy hazaérjünk vacsizni. Itthon átadtuk az ajándékokat, férjemtől Jagermeistert kaptam, legalább nem kellett magamnak megvegyem. Én neki meleg papucsot, sapkát és Opeles kulcstartót vettem az új autónk slusszkulcsához. Utána következett a halászlé, előtte egy füstölt lazacos előétel. Szívesebben ettem volna lazacot, mint halászlét, jövőre már lehet, hogy nem is csinálunk. Legalábbis én így szálkákkal nem igazán szeretem. Sütiket azért ettem rendesen, sajnos a kilóimon is már meglátszik…

Este pedig megnéztük a szokásos Reszkessetek, betörőket, de most nem tudott úgy lekötni. Másnap a Télaput töltöttük le, na az pl. jobban tetszett most. 

 

Másnap, december 25-én anyáékhoz mentünk kajálni, ahol mint mindig, fenséges ebéd volt, de sajna alig tudtam enni, el voltam telve még a reggeli salátáktól. Aminek örültem, hogy Tata is kijött többször is a szobájából, beszélgettünk vele egész sokat és volt kedve is odaülni hozzánk. Lehet, hogy fáj neki és gyenge, de nagyon sokat számít, ha az emberrel beszélgetnek és biztatják. Persze mit lehet mondani egy beteg embernek… Mivel bátorítod.. De mindig meg lehet találni a pozitív dolgokat, ha más nem, a múlt emlékeit, amelyek többsége jó. Naptárat adtam neki, ami kicsit talán fura ebben a helyzetben, de a képek miatt tetszett neki. Mi is jó ajándékokat kaptunk, kuktát, én könyveket, férjem pedig egy üveg whisky-t. Valszeg a sok pálinka miatt is, amit Apunak vitt, mindenesetre meglepődött, mert nem igazán számított ajándékra. Szóval jól elbeszélgettünk ,tévéztünk nálunk, Szofi kutyus is tündéri volt, mint mindig, de valami miatt már az utóbbi pár alkalommal „félt” tőlem, holott eleinte nagyon rajongott értem. Nem is értem. Lehet, hogy Spuri szagát érzi rajtunk és vele nincsenek jó élményei.

26-án férjem dolgozott, nekem pedig végre volt egy egész napom,amikor semmit nem csináltam az ebéd melegítésen kívül, csak olvastam (Bogar bárd meséi) és sorozatokat néztem (Netflixen a Bridgerton családot). Ritka az ilyen, hogy nem kell valamit csinálnom, gyakrabban lehetne ilyen, bár alapvetően itthon is tevékeny vagyok és szeretem hasznosan tölteni az időmet.

Még egy hétig itthon leszek, most szerencsére a január 1. is péntekre esik, így még utána van egy egész hétvége és párom is sokat itthon lesz.

Szilveszterkor is még kijárási korlátozás lesz, nem mintha amúgy elmentünk volna bárhova is. Sajnos tűzijátékozni magánterületen idén is lehet, ezért rákészülünk a kutyus nyugtatására. Neki a Jézuska egy cuki Tappancs fekhelyet hozott, ami tetszett neki nagyon, így abban vészelheti át az óév utolsó napját.