Visszatérés az őszi hétköznapokba

Az esküvő és a nászút után kellemes volt visszatérni hétköznapi teendőinkhez, persze nem a munkahelyre gondolok, hanem az itthoni dolgokra. Végre elvégezhettük azokat, amiket már régebb óta szerettünk volna, csak épp nem volt időnk rá. Vettünk egy nagyobb ruhásszekrényt, amire már régóta szükség volt, hiszen nagyon sok kabátunk csak székeken hevert, nekem pedig több cuccom is szatyrokban. A másik szobánk úgy nézett ki, mint valami raktár. Most végre rendet tettünk benne, felesleges holmik felkerültek a padlásra, vagy épp a kukába, a maradékot pedig szekrénybe, polcokra tettem. Ha még lesz egy kanapéágyunk is, akkor teljes lesz a bútorzat a vendégszobában. A kamrában is igyekeztem rendet csinálni, a polcokra díszpapírt tettem, igazi parasztos hangulata lett így a kamránknak. Még a kinti kertnél lévő kerítést kell megcsináltatni (egy teljesen újat), de akit megkért férjem, az tele van munkával, úgyhogy sztem abból se mostanában lesz valami.

Mivel egész sok pénzünk összejött a várthoz képest az esküvőből, ezért úgy döntöttünk, hogy veszünk belőle egy új kocsit, persze nem az összeset elköltve. Hozzá tesszük a bankszámlánkról a mi részünket is, kicsit abból is elveszünk, és így kp-ban ki tudjuk fizetni. Nem szerettünk volna erre is hitelt felvenni, bőven elég a ház is. Férjem ki is nézett egy kocsit neten, amit ha minden jól megy, jövő héten már meg tudunk nézni. Már most szombaton elmentünk volna Kiskunhalasra, de pont aznap nem voltak nyitva. Reméljük, sikerül jó vásárt csinálnunk. A régit nem adjuk el, jó lesz az is futkározni, és persze annyira férjem szívéhez nőtt, hogy nem is tudna tőle megválni, mert már eszmei érték.

Itthon jól elvagyunk, de a munkát mindketten nyűgként éljük meg. Nyilván a pénzért csináljuk, mert ha lenne pénzünk, biztos nem dolgoznánk. Vagy legalábbis csak olyat, amit szeretünk és örömünket leljük benne. Nálunk is változni fog a helyzet, elmegy az új jegyzőnk, kb. fél évet volt csak itt. Kapott egy jobb ajánlatot. Nyilván sejthető volt, hogy az úri ficsúr, aki egyébként jófej és kedves volt, nem innen fog nyugdíjba menni. Úgyhogy ismét jöhet a bizonytalanság, hogy kit kapunk helyette. Mindenesetre a polgármesterünket szerényen megfenyegettük, hogyha rosszat hoz, mind dobbantunk. Az egyik kolléganőm, Cickány amúgy is el akar menni minél hamarabb, bár ő szülni szeretne. A munkából én is szívesen elmennék, de szülni még úgy érzem, nem szeretnék. Pedig igencsak benne vagyok a korban, de valahogy úgy érzem, nem hiányzik egy gyerek. 0-24 órát csak vele foglalkozni, közben magunkra semmi időnk, nyűg. Biztos sok öröm is, de én eleve nem vagyok nagy gyerekrajongó, engem idegesít a legtöbb gyerek, ez mindig is így volt. Nyilván azért a sajátom nem fog idegesíteni, remélhetőleg. :)

Most kiélvezzük a friss házasok életét, magunkba vagyunk, bár nagy különbség nincs, ahhoz képest, mint házasság előtt, hiszen már akkor is együtt éltünk. Levágattam a hajamat is, mos vállamig se ér, de így nagyon kényelmes, jól is áll, úgy érzem, ez vagyok én igazán. Amúgy se tudtam a hosszú hajammal bánni, zavart és mindig fel volt kötve.

Kiélvezzük az őszt, ami a kedvenc évszakunk. Almás pitét sütök és kidíszítem tökökkel a lakást. A Halloweent is szerettem mindig is, erről már írtam korábbi bejegyzéseimben.

Első rácsos almás pitém :) 

 

 

Csak az a fránya munka ne lenne, de hát talán így tudjuk igazán értékelni az itthonlétet.

Nászút Sopronban

 

Tavaly még szóba jött külföld is nászutunk kapcsán, leginkább Nápoly és Amalfi-part, Capri szigete, de most már így utólag örülünk, hogy a koronavírus miatt belföldre eljutottunk. Mivel a SzÉP kártyámon is volt még pénz, ezért belföldi hoteleket kezdtünk el nézegetni, én leginkább kastélyszállókat, illetve pl. a bikali Puchner kastélyszállót, de végül a soproni Lövér Hotelre esett a választásunk apáék ajánlása miatt. Ez volt egyben az egyik nászajándékunk is tőlük. Nem bántuk meg a választásukat, bár nagyon messze volt, főleg egy régi kocsival, mint amilyen a miénk is. 8 órás volt az odaút, igaz, nem a legrövidebb útvonalon mentünk, kis szaros falvakon haladtunk keresztül, amelyek hiába voltak sokkal Nyugatabbra, sőt a legnyugatibb részén az országnak, mégse éreztük azt, hogy annyival fejlettebbek vagy szebbek lennének. Persze lehet, csak mi mentünk rossz felé. Zirc része és a Cseszneki vár látványa persze gyönyörű volt, illetve tök jó volt, hogy a Balaton partján kocsikáztunk végig. Aztán a végére már nagyon meguntuk az utat, ezért nagyon megkönnyebbültünk, amikor végre megpillantottuk a Hotel Lövér feliratot. A hotel tök jó fekvésű, egy erdő közepén, Sopron erdős részén található, ahol érezhetően is nagyon jó, tiszta a levegő. Csendes, nyugis környezet, sok sétalehetőséggel, kilátóval a közelben. Nem írom le, hogy minden nap hol jártunk és mit csináltunk, inkább csak nagy vonalakban.

Voltunk a Fertő-tavon hajókázni, megnéztük Fertőrákoson a középkori pellengért, majd a Páneurópai Piknik emlékhelyet, a Vasfüggöny és a Berlini fal egy darabkájával. Ironikus volt kissé a Vasfüggöny emlékművel a háttérben, ahol a normál világban még határ sem volt, simán át lehetett kocsikázni Ausztriába, most ideiglenesen felállított sátor és rendőrautók, rendőrök voltak. Sajnos nem mentünk át Ausztriába, mert már amúgy is elegünk van minden ilyen álintézkedésből.

Sopronba bebuszoztunk, révén hogy férjem buszsofőr, neki nagyobb kaland volt, plusz még kifogtunk egy tanulóvezetőt is, akinek férjem sok sikert kívánt. Idegenvezetővel mentünk, ami a hotel programjához tartozott, eleinte még tudtuk is követni, de aztán meguntuk és alig vártunk, hogy egyedül felfedezhessük a várost. Tetszett a sok templom, a rengeteg műemlék. Felmentünk a Tűztoronyba, ezt ki se lehetett hagyni természetesen. Még utolsó napunkon is bejöttünk egyszer körülnézni. 

 

 

Nekem a legjobban a fertődi Eszterházy-kastély tetszett, rengeteg képet csináltam, a termek lenyűgözőek voltak a pompájukkal, habár elég kevés termet lehetett sajnos megnézni, és nagy részében múzeum volt. A Rózsakert is tetszett, a franciapark is rendezett volt, és angolpark is tartozik a kastélyhoz, de nekem kevésbé tűnt angolosnak. Utána Sarródra mentünk a Lászlómajorba, ahol csak mi voltunk. Egy ittas állatgondozó bácsi tartott kiselőadást nekünk és engedte, hogy bemenjünk a tyúkok közé, miközben azok szökdöstek kifelé. Elég vicces volt, alig bírtuk lerázni. A major nem volt túlzottan rendben tartva, sok gaz volt és nagy fű, illetve az állatok se voltak meglepőek főleg nekünk falusiaknak :D De legalább férjem simogatott kis szürke marhát.

Sokat sétálunk a hotel közelében, mivel ott volt a Ciklámen-tanösvény, felmentünk a Károlyi-kilátóba és a Sörházdombi-kilátóba is. Mindkét helyről lehetett volna látni tiszta időben a Schneeberget az Alpokban, de csak a körvonalait láttuk. Pár napra rá, hogy elmentünk, persze már lehetett látni és hó is fedte :D Tetszett a közelben lévő Villa-sor is, gyönyörű villákkal, amikhez hasonlót nem is láttam Magyarországon még.

És akkor a hotelről:

A kaja bőséges volt és változatos. Reggelire minden volt, amit az ember csak el tud képzelni, többféle tojás, bundáskenyér, többféle kenyér, abonett, pirítós, felvágottak, sajtok..stb. Rostos lé, tea, kakaó és kávék. Ebédelni nem ott ettünk (csak egyszer), de akkor csak leves van és valamilyen tészta, vagy főzelék. A vacsorán kétféle leves, előételek, desszertek és sokféle meleg kaja, salátákkal. Volt, hogy alig tudtunk választani és hiába szedtem mindenből egy keveset, így is volt, amit még megkóstoltam volna. Férjem alig tudta megemészteni azt a rengeteg kaját, mert persze ő nehezen fogta vissza magát :D 

 

A szoba és az ágy kényelmes volt, volt lapostévé, erdőre néző erkélyünk. Az idő is pont jó volt a szobában,  se túl hideg, se túl meleg. Alapvetően csendes. Rengeteg idős, és kevés velünk egyidős pár volt a hotelben abban az időben, szerencsére gyereke csak 1-2. A wellness nem túl nagy, 1 jacuzzi van és egy hideg vizű úszómedence, amibe én nem szívesen mentem bele, mivel a hideg víz miatt hamar felfázok. Így a jacuzziban üldögéltem, mikor épp volt hely, illetve szaunáztunk is. Wellness után jobban esett a vacsora, vacsi után pedig általában sétáltunk vagy leültünk a buszmegálló padra és nézelődtünk. Férjem a közelben alacsonyan szálló repülőket figyelte többnyire. Neki ez volt izgalmas :D

Szerencsénk volt, mert napos időt fogtunk ki, kb. 16-25 fokokkal, bár estére és reggelre lehűlt. Az eső csak csütörtök este fordult rosszabbra, és pénteken kezdődött a rossz idő sok esővel, amikor indultunk. (Már időben, 8-kor.). A hazaút csak 6 órás volt, de izgultunk, hogy a kocsi kibírja és hogy jófelé menjünk, ugyanis férjem még sosem járt ezen az útvonalon, pedig sokat ismer az országban (régi vidéki munkái révén).  

Én kissé elszontyolodtam utolsó este, hogy most eszünk ott utoljára (főleg, mikor még élőzene is volt-zongora), mert ezen a környéken nem hiszem, hogy mostanában járunk. Persze azért jó volt haza is indulni, egyrészt Spuri kutyus miatt, aki hiányzott, másrészt hogy végre legyen időnk a hétköznapi dolgokra, mivel 2 hete folyamatos pörgésben voltunk az esküvő, majd az utazás miatt.

Most először voltunk kettesben hotelben, és ezen a környéken is, úgyhogy jó volt ott és megérte elmenni. Nekem nagyon tetszett ez a hoteles dolog, így várom már, hogy menjünk a következőre, de valószínűleg már csak ennél közelebb.