Végre ez az időszak is eljött, amikor túl vagyunk az esküvőn. Ez a koronavírus-mizéria minden nap újabb bizonytalanságot hozott a szervezésünkbe, így az egyébként is idegességgel járó időszakot megkeserítette. 1 nappal esküvőnk előtt jött a hír, hogy a szórakozóhelyeknek 11 óráig be kell zárniuk. Persze jött a kérdés, ez vonatkozik-e ránk, de mivel étteremről lévén szó és nem szórakozóhelyről, ezért nem. Még az utolsó egyeztetések folytak a CM-el telefonon szerda este, ahol letisztáztuk az aznapi forgatókönyvet. Csütörtökön is egész nap pörgésben voltunk, vizeket vettünk a templomhoz, még reggel felhívtam az éttermet, mert nem volt tiszta, hogy lesz pontosan a terem elhelyezése, és a CM tőlünk kérdezte. Mi persze nem tudtunk rá válaszolni, mert nem néztük meg ilyen pontossággal, a pincéreknek meg fogalmuk sem volt, mikor a DJ odament, hogy akkor ki hol is lesz. Az étteremvezető amúgy is egy tök, aki még a saját alkalmazottaival sem kommunikál. Most mást mondott, mint a tavalyi egyeztetésünkkor, mostmár a bérleti díjat 10 után mondta, nem 12 után, illetve az italok bevitelére is azt mondta, hogy az eseményre vigyük, ne előtte napon vagy reggel, mondván ők nem tárolhatnak italt. Ez később nem is jött jól a vacsinál, mert nem voltak behűtve az italok kellőképpen és sokat kellett rá várni, hogy kihozzák. Egész délután, majdnem estig a templomot díszítettük, de nagyon szép lett az oltárdísszel, a rezgőkkel és az anya által készített szalagokkal. Odakészítettük az asztalt is, amire a pogácsák kerültek másnap.
Lassan elérkezett a péntek, nem aludtam anyáéknál előző este, úgy voltam vele, már amúgy sincs jelentősége, hiszen már rég a közös otthonunkban alszunk férjemmel és kikérőnk amúgy sem volt. Reggel 10-re mentem a fodrászhoz és sminkeshez, férjem ment a tanú és az ő kitűzőjéért. A sminkesnél kb. 2 és fél óra alatt végeztem, ezalatt megérkeztek nagymamám, keresztszüleim és unokatesóim. Apu rendelt hidegtálat ebédre, szintén onnan, ahol a lagzink is volt. Nekem nem volt sok étvágyam, és csak 2 jagert ittam indulás előtt. Én öltöztem fel utoljára, keresztmama és anya segítségével, de egész gyorsan ment. Vártam mindenkire, hogy elkészüljön, ott ültem köpenyben Szofi kutyus mellett, aki be volt tojva a sok vendégtől. Nagyon durván néztem ki már magamhoz képest, úgy éreztem magam, mint egy hercegnő és a ruha is csodaszép volt a spanyolfátyollal. Az udvaron is csináltunk pár közös képet. Majd elindultunk a feldíszített kocsikkal, dudaszóval a templomba 3 után. 15:40re meg is érkeztünk a faluba, ahogy elértük a település határát, már nyomtuk a dudákat, olyan jó volt, hogy most végre miattam szólnak :) Csomóan néztek minket és ahogy odaértünk a templomhoz, már láttam, hogy sok néni kint ül és nézelődik, köztük a hivatalból a takarítónéni is. :D Apával vonultunk be a templomba, sógorom nem tudta elindítani a zenét, így a vőlegény ügyködött :D, de végül sikerült a zenét megszólaltatni. Egy ideig ment, mire nagy nehezen meg sikerült kikapcsolni. A szertartás elején mama mondott menyasszony búcsúztató verset, ami meglepetés volt, férjem beszélte meg a lelkésszel, hogy mondhat verset, az „Addig menj haza, míg hazavárnak…” kezdetűt, nagyon megható volt és személyes. A lelkésznő, akitől tartottam, hogy mit fog alakítani, majdnem elsírta magát a beszéd elején, igaz, nem csoda, mert sose tartott még itt esküvőt. Egyébként nagyon megható volt az is, elmondta a Szeretet himnuszát, ami férjemmel a kedvencünk, majd a saját igehirdetését, szintén a szeretetről. Utána a fogadalom tételünk következett, amit sógorom videóra is felvett. Ott sztem fel se fogtuk a szavak értelmét, férjem annyira izgult, hogy a saját nevét elfelejtette kimondani, és koncentrált, hogy ne hibázzon. :D Nem volt hosszú, sem rövid a szertartás, kb. 40 perces. A végén kaptunk emléklapot és egy Bibliát is ajándékba. A kijáratnál buborékfújóval vártak minket, amit anyának adtam oda, hogy ossza ki. Csoportképet a közeli Ligetben csináltunk, majd meg is indultunk az autókkal az étterembe. Férjem telefonált a CM-nek, hogy elindultunk. Utána mi egyből a fotózásra mentünk, kb. fél 6kor el is tudtuk kezdeni, szegény apa vitt minket kocsival és várt vagy 1 órát, amíg fotózkodtunk. Gyopárosra mentünk ki, pont ment le a nap a tónál, ezért jó fotózási helyszínnek tartottam, a fotósunk nem is ismerte. Gyorsan letudtuk, nem lett volna rossz, de zavart, hogy a vendégek közben ránk várnak, és amúgy se szeretünk pózolni, fotózkodni.
Végül megérkeztünk az étteremhez, ahol a CM fogadott minket, összeterelte a vendégeket az érkezésünkre (akik úgy láttam, körbenéztek az étterem udvarán is), és amikor beléptünk, egy tök jó zenére vonultunk be amit ők választottak. Az valami felemelő pillanat volt, mikor mindenki nekünk tapsolt, fütyült, ahogy megérkeztünk, férjem haverjai már elkezdték a pálinkázást. A főasztalhoz leülve feltűnt, hogy anyós nincs ott. Állítólag fájt a foga, és feldagadt az arca, így nem jött el. De abszolút nem hiányzott, más kérdés, hogy ennyire nem szerette volna látni a fiát meg legalább az éttermet, na mindegy. Voltak, akik csak a templomba jöttek (bár nem is baj), végül mama testvére látva a rokonságot, mégiscsak csatlakoztak feleségével a vacsihoz is, pedig úgy volt, csak a templomba jönnek. Aztán már az ajándék átadás következett (én még akkor nem ittam semmit a templom óta), átadták a borítékokat, akik jöttek. Végre leülhettem, akkor anya panaszkodott a pincérekre, hogy nem jönnek, pedig italt kéne kínálgatniuk, plusz nem áll pálinka az asztalunknál, meg a bor sem, amit ki kellett volna önteni. Na be is gurultam, szóltam a pincér csajnak, aki azt mondta, hűtik az italt (ez is a tök vezető miatt volt, aki nem engedte, hogy hamarabb bevigyem az italt, de le kellett volna szarni és hamarabb bevinni), majd a CM-ünknek is, aki szintén rendezte a helyzetet. Úgyhogy aztán már jöttek a kancsó borok, meg az üvegek is, illetve kis poharas felesek. Egyből intéztem a dolgokat, anya azt mondta, ebben apára hasonlítok. :D
Vacsi előtt a vőlegény mondott egy rövid beszédet, amitől kissé tartottam, főleg, hogy már volt benne pálinka rendesen, de szerencsére tök jól sikerült. Kiemelte, hogy köszöni mindenkinek, aki eljött a vírus ellenére is, határon innen és túl. Fél 8kor kezdődött a vacsi, tyúkhúsleves volt sok hússal és zöldséggel, majd marhapörkölt, sültesek. A kaja jó volt, dicsérték a pörköltet, a kenyeret is, én pedig alig ettem valamit, egyszerűen nem volt étvágyam. Pedig a sós sütik is fincsik voltak, azokat a cukrász maga hozta ki, aki 2x is egyeztetett velem a Nagy Nap előtt. Vacsi alatt lassabb zenék mentek, de már itt meglepődtem, hogy a DJ-nk (aki egyben a CM is volt), milyen jókat választott. Pálinkát ittam és bort. Ja és vacsi előtt voltak csoportképek is. Aztán vacsi utána nyitótáncunk következett, bár én inkább csak andalgásnak nevezném, mert csütörtök este gyakoroltunk rá csak kb. 10 percet. Sztem meg is látszott :D Még jó, hogy volt bennem és a vőlegényben is pia, máskülönben nem tudom, hogy lett volna hozzá bátorságom ezzel kiállni. :D
Az nyitótánc a közös zenénk volt Janicsák Veca és Hooligans: Halálos csók, ami a megbeszéltek ellenére végig szólt, nem csak kb. 2 percig, utána átváltott Dupla Kávé: A füredi Anna-bálonra, szintén kedvenc zeném,ebbe már mások is becsatlakozhattak. Utána egy 1 órás fantasztikus zeneválogatás kezdődött, mulatós zenékkel javarészt. Elég sokan táncoltak a kis létszám ellenére, mi is végig táncoltuk a vőlegénnyel, pedig nem vagyunk nagy táncosok, sőt. A tortáig táncoltam (10 óra), szinte mindenkivel, legalábbis úgy emlékeztem. A tortazenén sokat gondolkoztunk, de a CM segített a választásban, így a Europe: Final Countdown-ra érkezett be a trüffeltortánk élővirágokkal, tűzijátékkal. A pincércsaj kicsit furán tolta be, a DJ elé, nem oda, ahol mi álltunk… Közösen felvágtuk, megetettük egymást az első szelettel (egész jól ment ahhoz képest), majd a vendégeknek már a pincér szeletelte. A torta után többen haza indultak (ahogy ez általában lenni szokott), idősebbek és a Romániából érkező rokonok is lassan szedelőzködtek. Torta után a csokordobásom következett (egy női rokonom kapta el, aki ugyan házas, de kitaláltam, hogy házasok is beállhatnak, cserébe a férjük el kell vigye őket vacsizni) és a harisnyakötő dobás. Utóbbit nagyon élvezték a férjem haverjai, végül öcsém kapta el a harisnyakötőmet :D Öcsém nagyon élte a bulit, sose láttam még ilyen ittasnak :D Ezután érkeztek az igazi bulizenék, amiket férjem említett meg a DJ-nek, pl. Gigi d’Agostino, Prezioso. Sajnos addigra már barátnőmék is leléptek, pedig az ő férjének tetszettek volna ezek a zenék.
A férjem haverjait, sőt néha férjemet is úgy kellett összeszedni a tánchoz, de végülis a kemény maggal kitartottunk 1-ig. Sok videó készült rólunk, még jó, hogy külön nem fizettünk videósnak. Igaz, azok jobb minőségűek lettek volna valószínűleg, de azért pár dolog így is jobban feltűnt videón, mint ott. Összességében nagyon gyorsan elment az idő, sodródtunk az eseményekkel. Pont azok a barátaink tartottak ki végig, akikről nem is gondoltuk volna, férjem egyik haverja pl. hurcolta a násznépet, és végül minket is ő vitt haza 1 után. Sajnálhatja, aki nem jött el, mert jó kis családias házibuli kerekedett ki. A DJ-t még ott kifizettük, férjem barátja csak áradozott róla, hogy ennyi fővel is milyen jó bulit csinált és tuti hívni fogja majd őt bulikra. Mi is pozitívan csalódtunk benne is, pedig azt gondoltam, nem veszi annyira figyelembe a zenei kérésünket, de nagyon eltalálta, hogy milyen zenét szeretünk 1-2 kivétellel. És persze ahhoz képest, hogy egyébként a zenei listámról nem sok számot játszott le. A dekoros is kitett magáért, a főasztalunk tök jól nézett ki és a menyasszonyi, valamint a dobócsokrom is. A ruhámban eleinte alig tudtam járni, és beülni az autóba, de aztán megszoktam és már tök kényelmes volt. Pont rám öntötték, és videókról visszanézve is nagyon jól állt. Átöltöztem ugyan piros kisruhába, hogy ne a menya ruhámban menjek haza, és amúgy is a kínaiban vettem pár ezer Ft-ért :D, akárcsak a cipőt hozzá. De nem lett külön bekomferálva a dolog. Képek sajnos csak 1 hónap után lesznek. Igaz, jobb lenne hamarabb, amíg az emberben benne vannak a friss élmények, dehát jó munkához idő kell.
Örülök, hogy jól sikerült a buli, és hogy túl vagyunk az egészen. Az izgalmakon, a mindennapos fejtöréseken, hogy mi hogy legyen, és legfőképpen, hogy már bármilyen intézkedést is hoznak, nem kell aggódnunk miatta. Ugyanis 2 napra rá, hogy az esküvőnk volt, már csak 11ig tarthattuk volna a bulit, lévén étteremről szó. Úgyhogy 2napon múlt az egész. Az idő se romlott el annyira, mint jósolták, egész nap sütött a nap és kellemesen meleg volt, habár a szél eléggé fújt, de legalább nem esett az eső. Ez volt az egyik dolog, amiért drukkoltam a 3-ból (előző bejegyzés). A másik is bejött, a rokonaimnak nem volt gondjuk a határon és simán átjöttek. A harmadik nem jött össze, de hát minden nem sikerülhet ugyebár :D Sajnos pont megvolt aznap, csütörtökön jött meg és pont a második napom kritikus fájdalommal és erősebb vérzéssel járó, de aznap szerencsére alig vérzett és fájdalomcsillapítót sem kellett bevennem. Nem tudom, hogy a málnalevél teának köszönhető-e, amit előtte nap és aznap is iszogattam, mindenesetre ez a része nem okozott kellemetlenséget a lagzin, , csak vastagabban alá kellett öltöznöm a ruhának :D
Tanácsok leendő menyasszonyoknak: Ne stresszeljétek vagy gondoljátok túl a napot. Ha valamit nem éreztek magatokénak, ne csináljátok. Nálunk nem volt menyecske tánc, mert nem vagyok nagy táncolós (nem, nem az Operatív Törzs javaslata miatt:D , nem tanultunk be nyitótáncot, csak nyitózenénk volt, előző éjjel gyakoroltunk csak rá, szegény vőlegény ennyit se szeretett volna, de sztem nem volt rossz végül az eredmény. Egyedül csokordobás és harisnyakötő dobás volt, ami amúgy is szokott lenni. Játékunk sem volt, mert nem illett volna az esténkhez, ami inkább kötetlen házibuli hangulat volt egy vacsi után, mint az a kötelező játsszunk egy kocsizósat. Nem akartunk vendégkönyvet, sem ujjlenyomatfát vagy üdvözlő táblát, székszoknyát, ezeket mind felesleges pénzkidobásnak tartottuk. Dekor is minimál volt az asztalon, mert ezekre úgyse emlékszik senki, és zavaróak csak, amikor hozzák az ételeket. Főleg szűkös helyen.
Csak olyat hívjatok meg, akiket szívetek szerint éreztek, nekünk pont azok mondták le végül, akiken erősen vacilláltunk, hogy meghívjuk-e őket vagy muszájból lettek meghívva. Tehát ennek így kellett lennie.
Végül: bár nem ezért csináltuk, az esküvő ára visszajött, és maradt is tartalékunk.
