ÉV VÉGI BESZÁMOLÓM - 2020

 

Ahogy minden évben, idén is megírom a 2020-as beszámolómat. Lássuk hát, mi történt idén.

A nagyvilágban a koronavírus mindent felkavart, pedig január-februárban még vígan szaunáztunk, étterembe jártunk. terveztük az éves programokat, színházat, bált, és számunkra a legfontosabbat, az esküvőnket. Nem is gondoltuk volna, hogy bizonytalanná válik az egész helyzet, nem csak az, hogy kik tudnak eljönni, hanem hogy meg lehet-e egyáltalán tartani az eseményt. Tavasszal talán valamennyire még komolyan is vettük az intézkedéseket, bár a munkánkban nem sokminden változott. Volt pár óvintézkedés, de én nem mentem home office-ba, ahogy férjem sem. Igaz, buszsofőrként nehéz is lett volna. Eleinte nem kellett maszkot hordani, tavasszal kijelentették, hogy maszkot csak beteg ember hordjon. Mostanra már kötelezővé vált, de csak akkor vesszük fel, ha feltétlenül szükséges. Férjem munkahelyén nem hordja, holott kellene. Tegnap már a kijárási korlátozással se foglalkoztunk, és este 11-kor jöttünk haza, igaz, fél utcányira lakunk férjem haverjáéktól, akikkel még az év utolsó előtti napján összeültünk egyet iszogatni.

Én azt gondolom, hogy ez az egész koronavírus-mizéria az eszköze sokmindennek. Rá lehet fogni mindent. Intézkedéseket.  Modern korunk néma háborúja ez, ami nem fegyverekkel zajlik, hanem a média eszközeivel és agybutítással. Az biztos, hogy a környezetünkben eddig mindenki azt mondta, hogy nem fogja beoltatni magát, még ha kényszerítik se. Viszont sajnos rá fogják kényszeríteni az emberekre, mert majd kitalálják, hogy utazni csak úgy lehet, ha beoltattad magad, plusz majd munkába is úgy mehetsz… De ennyit erről. 

 

Vírus ide vagy oda, mi megtartottuk az esküvőnket, FÉRJHEZ MENTEM, amit még a koronavírus sem tudott megakadályozni. Igaz, két részletben tartottuk meg, bár egy napon is lehetett volna az egész, utólag meggondolva. Igaz, az idő szebb volt szeptemberben, mint júniusban. Ez volt az utolsó nagy buli mindenkinek, az újabb korlátozások előtt. Mert hát jó buli volt, azt meg kell hagyni, amit férjem barátai azóta is emlegetnek. Ő is megtudta, kik az igazi barátai, és én is, hogy kik azok a rokonok, akikre lehet számítani. Ha más nem, erre is jó volt ez az esküvő. A kapcsolatunkon mit se változtatott, sőt, jobb is lett, úgy érzem. Csodálatos, hogy ez a remek férfi, akit 7 évvel ezelőtt december 30-án ismertem meg, immáron a FÉRJEM lehet és én FELESÉG vagyok.

Egész évben jól elvoltunk a kuckónkban, férjem is egyre kevésbé vágyik a barátai társaságára, illetve az egyik haverjától talán végleg eltávolodott, aki nem jött el az esküvőnkre, de még a szertartásra sem.

  Volt egy kis utazás is,  az ország másik részébe utaztunk Sopronba, ahol egy csodás hotelben tölthettük a nászutunkat.

Csak a kutyus hiányzott most is, aki igazi kis családtaggá nőtte ki magát, imádjuk a kis lényét, mindenét. Egyre gyakrabban elvittük sétálni, most ez már heti rutinná vált. Muszáj foglalkozni vele, hogy alább hagyjon a szökési kedve.

Anyáék is szereztek egy tacsit, aki januárban született. Édes kis pofa ő is, igazi szeretetcsomag. Az évben papám megbetegedett, agyérgörcsöt kapott februárban, aminek következményeként egyre jobban leépült, plusz még ott van a betegsége is. Anyukám felmondott a munkahelyén, hogy otthon ápolja őt. Érdekes az élet, hogy pont most, amikor anyáéknak otthon kellett maradniuk, lett egy olyan év, amikor igazából sehova se lehet elmenni, így talán egy fokkal „könnyebb” elviselni az otthonlétet. Most évek óta először, ők is otthon szilvesztereznek.

Én a szilvesztert sose szerettem, mi is itthon leszünk a férjemmel és a kutyussal. Csinálunk retró szendvicset, illetve csináltam majonézes krumplisalátát fasírttal ebédre.  Bár idén betiltották a tűzijáték árusítását, biztos lesz pár őrült, aki csakazértis fellő párat, mivel magánterületen lehet tűzijátékozni sajnos. Én részemről betiltanám, hogy magánszemély használja, még ha a saját kertjében is teszi ezt.

A munkahelyen jegyzőváltás volt végre, ami miatt fellélegezhettünk, vége a gyomorgörcsnek. Azt kell mondjam, az új polgármester is, bár vannak hiányosságai, sokminden jót is tett és egyébként bírom, még ha fura alak is. Egyre jobban átlátja a dolgokat és egyre több mindent tud megtenni, egyre több eszközt ismer. Bár nem maradt az úrificsúr jegyzőnk, talán jobb is, mert igencsak benyalták magukat nála kolléganőim, így legalább az új jegyzővel ismét egalban voltunk. Sajnos ez a nő se túl megfelelő, de erről írtam korábbi bejegyzésemben. Szerencsére a régi hárpia főnöknőnk annyi önállóságra nevelt, hogy nincs is szükségem segítségre, legalábbis ettől a mostani nőtől.

Feladataim ismét sokasodtak és 16 esküvőt tartottam idén, köztük hivatalon kívülit is. Azért ez nem semmi, főleg hogy volt kolléganőm olyan 5-6 esküvőt ha tartott egy évben. És már most jelentkeznek be januárra, februárra, holott még szezon sincs. Nem tudom, hogy lesz jövőre, hiszen visszajön régi kolléganőm, de az új jegyző nem pont oda akarja visszavenni, ahol egykor volt. Amit én őszintén szólva nem is bánok, mert nem szívesen adnám a saját irodámat és végülis tetszik az önállóság.

Nagyjából ennyit a fő eseményekről, a többit pedig majd jövőre.

Aki év közben a blogomra tévedt (valószínűleg véletlen), annak boldog új évet kívánok, legalábbis boldogabbat, 2021-re. 

 

 

December 28.

Már csak pár nap van hátra az évből, de az év végi beszámolóm még egy kicsit várat magára.

Először írnék pár dolgot arról, ami legutóbbi bejegyzésem óta történt.

Végre szabadságon vagyok, igaz, ma 12-ig bent voltam a hivatalban (a jegyzővel együtt, de akár egyedül is lehettem volna).  A szén már karácsony előtt elfogyott szerencsére, ezért ezzel már nem lesz dolgom januárban. A szokásos adjunk segélyt a közmunkásoknak kör is megvolt, de most először mi is kaptunk egy kis bónuszt, igaz, 20 ezer Ft-ot egységesen. A semminél jobb, tavaly ennyi se volt. Illetve idén volt karácsonyi ebédünk is, szintén a hivatalban (nem mintha be lehetne ülni étterembe mostanában). Mindenki hozott valami kaját vagy üdítőt, én hókenyeret készítettem, amit sütni se kell, hamar megvan és finom. Más is hozott sütit, sósat, valaki salátát, a polgi pedig sült húst, sült krumplit és forralt bort. A tarjából nem ettem, mivel nem szeretem, de a bor finom volt. A hangulat meglepően jó volt, pedig azt hittem, erőltetett lesz. Csatlakozott hozzánk a katolikus atya is, aki tök jófej, közvetlen, fiatal pasi. Gyakran benéz hozzánk kávézni. Ő pálinkát hozott. Még ez is jobb, mivel a jegyzőnk meg nyers krumplit és gombát. Nem tudom, mit gondolt, hogy majd megsütjük a konyhában, ahol még tűzhely sincs? Nagyon fura az a nő, egyszerűen nem tudom megszokni a stílusát, és idegesít. De nem úgy, hogy gyomorgörcsöm van tőle, hanem egyszerűen butának tartom és rettentően furának. Nem tudom eldönteni, hogy barátságos vagy némileg gyengeelméjű az emberi kapcsolatokat illetően. Nem vagyok ezzel egyedül, kolléganőim se bírják, közigazgatási zseninek nevezi az egyik, mivel sajnos jegyző létére alap jogszabályokkal nincs tisztában és egy jogi fórumról tájékozódik, ahelyett, hogy a jogszabályokat olvasná el és saját maga értelmezné. Nem vagyok benne biztos, hogy csinál bármi hasznosat is az irodájában, amikor bezárkózik, ha ül is egy iraton vagy határozaton, azt csak azért, hogy kidíszítse a betűket vagy fejlécet csináljon. Én már meg se mutatok neki semmit. Egyszer teljesen átformázta a határozatomat, mintha ezt vártam volna tőle, szóval köszi, inkább maradok a sajátomnál. Esküvőt is tartottam a karácsony előtti szombatom, nemzeti színű szájmaszkban. Nagy élmény volt. Igaz, a beszédem dicsérték és most nem is volt olyan rövid, mint ahogy szoktam…

A karácsonyi készülődés hasonlóan telt, mint minden évben. Fát vettünk, ajándékokat, 24-én délelőtt férjem halászlét főzött, én sütöttem zserbót és Fanta-szeletet, és csináltam majonézes salátákat. Ebédre mákos guba volt, majd délután eljöttek anyósék ajándékozni. Kivételesen egész jó ajándékokat hoztak, bár anyósom és apósom szatyrokban, árcímkével ellátva adták ide. Bár amit após hozott, az tuti használt, elvileg hagymapucoló, de még nem próbáltam ki. Sógorom adta a legjobb ajándékot, a kedvenc cukormentes mogyorókrémemet, kis Fütyülőst, és egy levendulával megtöltött bagolyformát. Anyós vett egy könyvet férjemnek, A fény, ami összeköt-Történetek  a mennyből földi halandóknak, holott ő nem szeret olvasni, én viszont 2 nap alatt kiolvastam. Egy látnok és médium csajról szól (a médium, aki kapcsolatot tud teremteni a túlvilág és az élők között), és a képességeiről, valamint szeánszairól. Eléggé a hatása alatt voltam, ráadásul most jól is esett olvasni. Papám sajnos nincs túl jól, alig eszik, gyenge, morfiumot kap a fájdalmára. Nem tudjuk, még mennyi van hátra neki, de nehéz elfogadni ezt a tényt, hogy beteg és már nem lesz jobban. De sajnos ez az élet rendje, nem mi döntünk életről és halálról. Ez a könyv segített egy kicsit pozitívabban látni a körülöttünk zajló dolgokat.  

 

 Nade visszatérve a Szentestére, 5re elmentünk a templomba, ahol maszkban voltunk, távolságot tartva. Bár így is bőben volt hely a templomban, kb. 20an, ha voltunk, gyerekekkel együtt. Nem voltak énekek, és 40 perces volt az istentisztelet, a járványhelyzet miatt. Elég nevetséges, mintha az a plusz 10-20 perc számítana, meg persze hogy énekekkel jobban terjed a vírus… Szóval nem volt egy nagy karácsonyi hangulat, de férjem miatt elmentem.

Esett az eső is. Utána elmentünk keresztfiunkhoz, átadtuk az ajándékokat neki és a tesójának. Ők tündéri, és értelmes gyerekek. Nem vagyok nagy gyerekbarát, de ezek a kölykök tényleg zabálnivalóak és egyáltalán nem idegesítőek. A kicsi most nem ijedt meg tőlünk, sőt, hurcolta oda a játékait, és folyton csintalankodott, hogy ráfigyeljünk. Tiszta olyan volt, mint öcsém kiskorában.  Jól elvoltunk ott egy másfél órát, de alig vártam, hogy hazaérjünk vacsizni. Itthon átadtuk az ajándékokat, férjemtől Jagermeistert kaptam, legalább nem kellett magamnak megvegyem. Én neki meleg papucsot, sapkát és Opeles kulcstartót vettem az új autónk slusszkulcsához. Utána következett a halászlé, előtte egy füstölt lazacos előétel. Szívesebben ettem volna lazacot, mint halászlét, jövőre már lehet, hogy nem is csinálunk. Legalábbis én így szálkákkal nem igazán szeretem. Sütiket azért ettem rendesen, sajnos a kilóimon is már meglátszik…

Este pedig megnéztük a szokásos Reszkessetek, betörőket, de most nem tudott úgy lekötni. Másnap a Télaput töltöttük le, na az pl. jobban tetszett most. 

 

Másnap, december 25-én anyáékhoz mentünk kajálni, ahol mint mindig, fenséges ebéd volt, de sajna alig tudtam enni, el voltam telve még a reggeli salátáktól. Aminek örültem, hogy Tata is kijött többször is a szobájából, beszélgettünk vele egész sokat és volt kedve is odaülni hozzánk. Lehet, hogy fáj neki és gyenge, de nagyon sokat számít, ha az emberrel beszélgetnek és biztatják. Persze mit lehet mondani egy beteg embernek… Mivel bátorítod.. De mindig meg lehet találni a pozitív dolgokat, ha más nem, a múlt emlékeit, amelyek többsége jó. Naptárat adtam neki, ami kicsit talán fura ebben a helyzetben, de a képek miatt tetszett neki. Mi is jó ajándékokat kaptunk, kuktát, én könyveket, férjem pedig egy üveg whisky-t. Valszeg a sok pálinka miatt is, amit Apunak vitt, mindenesetre meglepődött, mert nem igazán számított ajándékra. Szóval jól elbeszélgettünk ,tévéztünk nálunk, Szofi kutyus is tündéri volt, mint mindig, de valami miatt már az utóbbi pár alkalommal „félt” tőlem, holott eleinte nagyon rajongott értem. Nem is értem. Lehet, hogy Spuri szagát érzi rajtunk és vele nincsenek jó élményei.

26-án férjem dolgozott, nekem pedig végre volt egy egész napom,amikor semmit nem csináltam az ebéd melegítésen kívül, csak olvastam (Bogar bárd meséi) és sorozatokat néztem (Netflixen a Bridgerton családot). Ritka az ilyen, hogy nem kell valamit csinálnom, gyakrabban lehetne ilyen, bár alapvetően itthon is tevékeny vagyok és szeretem hasznosan tölteni az időmet.

Még egy hétig itthon leszek, most szerencsére a január 1. is péntekre esik, így még utána van egy egész hétvége és párom is sokat itthon lesz.

Szilveszterkor is még kijárási korlátozás lesz, nem mintha amúgy elmentünk volna bárhova is. Sajnos tűzijátékozni magánterületen idén is lehet, ezért rákészülünk a kutyus nyugtatására. Neki a Jézuska egy cuki Tappancs fekhelyet hozott, ami tetszett neki nagyon, így abban vészelheti át az óév utolsó napját.

 

 

December 06.

Már decembert írunk, de az idő nem mutatja téli arcát, valószínűleg, ahogy tavaly is, enyhe decemberünk lesz és a havat is elfelejthetjük karácsonykor. Egyébként az ajándékok többsége már megvan (fotókönyv, naptár), most javarészt online rendeltem mindent. Mivel november közepe óta korlátozások vannak, és kb már mindenhol kell maszk (pl. Szegeden az egész városban), ezért nem szívesen mozdulok ki. Nem is lehet hova, éttermek, mozik is bezártak. Este 8 után kijárási tilalom, hajnali 5-ig. Nem tudni, ünneppekkor fennmarad-e a korlátozás, de nem túl nagy a valószínűsége, hogy enyhítenek. Jövő héten kiderül. De igazából már úgyis mindegy. Annyi helyre mentünk volna, pl. étterembe Márton-nap körül, helyette rendeltünk libamájat és mellet, itthon megettük ,de nem volt ugyanaz a feeling. Szaunázni is szoktunk menni novemberben, most az is elmaradt. Karácsonyi vásárok se lehetnek, ezért idén nem megyünk Szegedre. Még a kivilágított várost csak-csak megnéznénk, de maszk kell az utcán is legyen rajtunk ,így elvetettük ezt a programot is. Örülök, hogy falun lakok, itt legalább csak a boltba kell maszk. A hivatalba is kellene, de csak akkor veszem fel, ha kopog az ügyfél, egyébként az államon van. Sajnos esküvőt is kell tartanom decemberben, úgyhogy megint kínlódhatok a maszkkal beszéd közben. Szülinapomkor se tudtunk már étterember menni. De legalább anyáék eljöttek, főztem gyöngyöslevest, sült karajt, édesburgonyapürét lilahagyma lekvárral. Anyu hozott gesztenyés roládot. Nem voltak túl jól már akkor sem, anyának hőemelkedése volt valszeg, fájt a torka. Aztán apának is. Kiderült, hogy apukám is koronavírusos, ezért ő és anya, tesóm, valamint tata is karanténab kerültek. Ők ma szabadultak a karanténból. Mi nem kaptuk el férjemmel, vagy legalábbis tüneteink nincsenek. Én ugyanúgy mentem dolgozni, mintha mi se történt volna, pedig találkoztam is velük. De nem éreztem magam szarul, plusz a munkám senki se csinálja meg helyettem, home office-ba nem tudok lenni, így mentem. Kolléganőm volt karanténba, de azért az nehéz lehet bírni. Ok, hogy itthon van az ember, de nem lehet boltba elugrani, kutyát sétáltatni, sőt, semmit. Úgyhogy egyelőre jó, hogy megúsztuk. Persze ha tesztelnének, nem kizárt, hogy pozitívak lennénk... Csakhogy én nem igazán bízok a tesztekben, főleg mikor full tünetmentes emberben is kimutatják. 

Napjainkat így nulla program híján kutyasétáltatással töltjük, csinosítgatjuk az otthont, én előszedtem pár karácsonyi dolgot, pl. rénszarvas ágynemű, rénszarvasos függöny. Most épp kipróbálom az ingyenes 1 hónapos Netflixet, de már most rá vagyok kattanva, találtam pár jó sorozatot, ami tetszik, és filmeket is. Plusz egy csomó újdonság jön mindig, több, mint a tévében. Főzőcskézek is, egyre több olyan kaját, amit előtte még nem készítettem és férjem csak dicséri őket folyton :) Szerencsére férjem haverjai se igen jelentkeznek, mindenki elvan magában. A nagy haverja, aki az esküvőnkün nem volt képes legalább a templomba eljönni, ígérte, hogy telefonál, de azóta se. A barátnője pitizett férjemnek a buszon, hogy ne haragudjunk, hogy nem jöttek meg ..stb. Valahogy nem bírom azt a csajt, sztem kétszínű. Bár ez a legtöbb emberről elmondható ebben a faluban. Dolgozunk ugyanúgy,mint eddig, ezt a vírus nem befolyásolta szerencsére. Férjem még bónuszt is kap, novemberbe már kapott és decemberbe állítólag dupla bónuszt kapnak. Legalább valamit. Mi a hivatalba semmit, örüljünk, hogy az 50ezres szociális keretet megkapjuk... Szülinapomra végre megvettem a rég áhitott huawei p30 lite telefonomat, mert a régi már nagyon gyorsan merült. 68ezer Ft-ba került Black Friday miatt (emag). Azóta se láttam sehol ilyen olcsón. 

 

 Mukahelyen: 

Új jegyzőnk van, ismét. Ezúttal egy nő, aki külsőre és korban kicsit olyan, mint a vérmes régi főnök, de belsőleg szerencsére nem, sőt. Emberileg nem lenne vele baj, de szakmailag nincs a topon, nagyon sok dologban. És ami a legjobb, hogy még csak nem is érdekli különösebben, elüldögél egy rendelet felett is 2 hétig, úgy, hogy a tavalyit csak át kellene írni, és tök felesleges dolgokon akad fenn, pl. nincs levélbontó, betűtípusok, fejléc...stb. De hogy megnézze, hogy helyesek-e a jogszabályi hivatkozásaim, na az nem megy... Úgyhogy ha itt valami újdonság lesz, eléggé meg leszek lőve, mert ő dolgozni helyettem nem fog, illetve hogy pontos legyek, az ő dolgát, de mindent, mi kell majd megcsináljunk. Amúgy legalább annyi pozitív van a dologban, hogy nem gyomorideggel járunk dolgozni, a munkaidőnk vége nem fél 5, hanem 4 óra. Cserébe hamarabb kellene beérni, úgy fél 8 körül, de mivel ő csak 9-re érkezik meg, ezért a kutya se nézi, ki hányra ér be. Ja, és elmenni is hamarabb szokott. Nem sajnálja a pénzt olyan dolgokra, amire a régi sajnálta. Csapatépítőt is akar szervezni. Azok persze annyira nem hiányoznak, főleg nem ezzel a társasággal. Nincs úgy velük baj, csak nem szeretem a társaságot, nem vagyunk egy világ, és ha ott van a nagydumás kolléganőnk, akkor csak az ő hangját hallani, más szóhoz se jut. Visszajön jövőre a kolléganőm, aki elment szülni és akinek a helyére kerültem, mint anyakönyvvezető. Az új jegyzőnek viszont más tervei vannak vele, nem biztos, hogy pont azt fogja csinálni, mint amikor elment. Ezt persze lehet, hogy ő nem tudja, de majd rájön. Én elvagyok az irodámban, berendeztem, ott vannak a baglyaim is már. Nem szívesen adnám oda neki. Ja és hogy teljes legyen a beszámoló, elkezdődött a szén támogatás és a karácsony előtt segélyt osztogat a polgármester szezon is. Viszont ha minden igaz, két ünnep között nem lesz hivatal, ezért egy hosszú pihi vár rám. Már alig várom. Nem tudom még, mennyiben lesz másabb az idei karácsony, talán a vásárt leszámítva semennyire, kivéve, ha utolsó adventet és karácsonyi istentiszteletet sem lehet majd tartani, az mondjuk elég gáz lenne... Már megszoktam, hogy elmegyünk 24-én... Legalább ezt ne vennék el tőlünk...

 Update: karácsonyi vásárokat sem lehetett tartani,így Szegeden is elmaradt idén.

November 01.

A hétvége ismét gyorsan eltelt, de ez már csak így szokott lenni. Semmi kedvem a holnapi munkához. Ismét új jegyzőnk lesz, új főnökünk, a másikat most pénteken elbúcsúztattuk. Vettek neki a többiek ajándékcsomagot (közös ajándék gyanánt), amiben valamilyen pia volt. Tény, én nem is tudtam róla, hogy kap búcsúajándékot, csak előtte pár perccel, hogy odaadtuk. Mostanában (meg úgy egyébként is) kimaradok infókból, nem osztanak meg velem semmit igazán. Bár lehet, jobb is így. Két kolléganőm jól be is nyalták magukat a régebbi jegyzőnek, most kezdhetik elölről. Igazából meg se lepődök már a stílusukon. Az esküvő után mikor visszajöttem a nászútról, annyit se mondtak, hogy telt, nem említették meg, hogy finom volt a süti,amit direkt bevittem nekik. De nem baj, igazából engem se érdekelnek a dolgaik. Meg hát dolgozni járok be, nem barátkozni. Egyre nehezebben bírom az ügyfeleket, nem érdekel a problémájuk, abszolút érdektelen vagyok. Pesze ezt igyekszem palástolni, de belül így érzek. Már rosszul vagyok, ha kopogtatnak. Szóval főnök ide vagy oda, az ügyfelek is zavarnak. Másnak persze alig vannak vagy nincsenek is, mert olyan munkaköre van. Én meg majd megszakadhatok a munkában, ha jön a szén támogatás. Jó lenne, ha az új jegyző felosztaná a feladatokat és más is kapna az én munkámból, persze hülye remény,tudom... 

 

De inkább nézzük az itthoni dolgokat. Végre megvettük az új autónkat, október 22-én hozta haza férjem. Jó állapotban van, kisebb-nagyobb finomítások kellenek majd rajta, de egyébként így is áron alul vettük. Alapvetően ezek a kocsik 500 ezerrel drágábbak (jó esetben), de mivel ez rendőrségi autó volt és anno liciten vette a kereskedés is (jóval olcsóbban, mint amennyi lenne egy ilyen kocsi), így jól megúsztuk. 2012-es Opel Astra H, szép fehér színben. Persze kényes a fehér szín, de tényleg ez adja vissza igazán az autó kinézetét. Kocsikáztunk vele, elmentünk Makóra a Lombkorona-sétányhoz is, október 23-án. Öröm vele kocsikázni. Tegnap anyáéknak is megmutattuk, apa és öcsém is kipróbálták. Utána a kedvenc éttermünkben vacsiztunk, ahol a lagzink is volt. Még kihasználtuk, hogy maszk nélkül lehet lenni, sajnos nov. 2-től már a vendéglátó helyeken is fel kell venni a maszkot, kivéve ha épp eszik vagy iszik az ember. Nevetséges már az az egész maszkosdi, elegünk is van belőle férjemmel. Mi tényleg csak akkor vesszük fel, ha nagyon muszáj, de ő nem használja a munkahelyén, és én is csak kis mértékben. Párásodik tőle a szemüvegem és alig kapok benne levegőt, nagyon rossz. Egyszer így tartottam esküvőt is, hát rémes volt, arról nem is beszélve, hogy teljesen elrontotta az esküvői hangulatot, legalábbis számomra. már nem is járunk sehova, jó lett volna színházba menni ősszel (tavaszról áttettük), de elvetettük azt is, mert színházban is kell a maszk. Ja és moziban is, de nem gond, mert premierek sincsenek, nincs mit nézni amúgy sem. Remélem, azért a karácsonyi vásár meg lesz tartva Szegeden, oda minden évben elmegyünk, mert olyan hangulatos. Tegnap volt Haloween, keresztfiunk eljött csokit vagy csalunk-ra, kapott egy kis édességet, aminek nagy részét egy ültő helyében be is tolta. Én pedig hangulatvilágításokat csináltam. Idén nem faragtunk tököt, elég macerás, nem is nagy a kézügyességem és hát magamnak kb. minek.

Végre kész lettek a képeink is majdnem 5 hét után, dehát a fotósunk is házasodott, így valamenyire elnéztük neki a kis csúszást. Választani se lehet a képeink közül, annyi tetszik. Facebookra nem sokat raktam fel, persze lehetett volna többet is, de férjem mg ezt is sokallta. Igaz, ő eleve nem rak ki semmit, és profilképet is kb. 2 évente cserél. A lájkok sokaságánál csak az tűnik fel jobban, aki nem lájkolja és még csak hozzá se szól. Nyilván az irigység. Van egy-két régi barátnőm, akik simán lájkolhatnák és biztos látják is, de csakazértse. Mondhatnánk, hohgy ez nem számít semmit, viszont a mai világban ebből sokmindent le lehet már szűrni, mondjon akárki akármit. Hiszen az emberek többsége napjában többször is felnéz Facebookra, mindent egyből lát, észrevesz, kutakodik, keresgél más emberek után. Még ha nem is vallják be. Én bevallom, szoktam nézelődni, kíváncsiskodni. Cserébe engem is biztos sokan megnéznek, rám keresnek, sőt ismeretlenül is írnak a lakosok, anyakönyvvezetői kérdésben, ám ezeket a megkereséseket figyelmen kívül hagyom. Ezekre a kérdésekre ott van a hivatal és a benti munkaidőm. Érdekes, azért előbb-utóbb mindegyik megtalál, csak úgy van vele, hogy rámír, az egyszerű, ki se kell mozdulni, én meg majd biztos válaszolok. Vannak kolléganőim, akik mindenkinek reagálnak messengeren is, de cserébe minden szarral meg is találják őket. Én elválasztom teljesen a magánéletem a munkától, én azt vallom, hogy az átjárásnak általában nincs jó vége. Kihasználhatják az embert, és meg is teszik. Főleg az itteni emberek. Nem mindenki, de sokan. Én sose leszek az a jópofizós, közvetlen személy, ha bejönnek a hivatalba, próbálok segíteni, tisztességesen elvégzem a dolgom, ez minden. Itthon pedig kikapcsolok, próbálok nem gondolni a benti dolgokra. Egyre inkább gondolkozok azon, hogy elkezdem szedni a Femibiont és rá kellene állnunk a baba projektre. Mikor, ha nem most. A munkából már úgy is elegem van. Egy ideig ellennék nélküle. Inkább írnék egy könyvet..