Szabadságolások

A nyárnál csak egyvalami telik gyorsabban, mégpedig a szabadság. Múlt héten kezdődött, de már holnap megyek dolgozni. A szabadság ideje nem telt haszontalanul, végre elmentünk időpontot kérni az anyakönyvvezetőhöz, tehát most már hivatalos: az esküvőnk 2020.06.20-án lesz 18 órakor. A dátum már olyan rég bekattant nálam, hogy ebből nem igazán akartam engedni, de még úgy is, hogy  11 hónappal előtte mentünk, már  nem volt korábbi időpont...Illetve lett volna fél 3-kor,de azt meg nagyon korainak tartottuk.. Persze én mondtam a páromnak, hogy már júniusi szabink alatt el kellett volna menni, de szerinte felfújtam a dolgot. Hát talán mostmár belátja, hogy időben kellene intézkedni.. Sajnos a helyszín még bizonytalan, egy csárdának írtunk, nem válaszoltak azóta sem (1 hete), amikor személyesen voltunk bent, nem volt bent a tulaj. Volt helyszín, amit eleve elvetettünk, nem volt szimpi vagy felesleges 100 ezret nem akartunk csak terembérlésre kidobni, amikor azt hasznosabb dolgokba fektethetnénk... Ami vicces, hogy a főbb dolgokon kívül mindenben biztos vagyok, mit vagy kit szeretnék, de a helyszín, illetve DJ vagy vőfély/ceremóniamester bizonytalan, vagy nem is lesz, vagy egybe a kettő.... Ami kicsit rosszabb, hogy a templomi mivel nem ott lenne, mint a polgári és lagzi, ezért valószínűleg más időpontra kellene tenni, pedig jobb lett volna egy nap alatt mindent letudni.... Utazgatni ide-oda nem igazán lenne értelme... Fotós és sminkes/fodrász már megvan, illetve a fotóssal most pénteken beszélünk, de 4ből egyedül ő volt szabad azok közül, akikre ráírtam..De egyelőre ennyit a lagzi témáról, amiről még mindig úgy gondolom, hogy többet beleadok lelkesedésben, mint a párom, dehát a férfiak többsége ilyen, meg párom amúgy se egy nagy szervező típus, inkább mindent halasztgat. Van, ahol előnyünkre vált a halasztgatás, de egy esküvő nem ide tartozik...

Nyaralni mint szinte minden évben, most is az egerbocsi nyaralóba mentünk. Valakinek persze ennyi se jut, de nekem már nem annyira nyaralás feeling, hiszen megszokott környezet...
Mégis próbáltam olyan helyeket találni, ahol még nem jártunk, pl. Noszvaj, ahol megnéztük a De La Motte-kastélyt, ami elég nagy csalódás volt, kb. 4 kisebb teremből állt és 2 perc alatt bejártuk, ami szép a dologban, hogy ezért még belépőt is szedtek...
Megnéztük a kísérteties külsejű Galassy-kriptát, ami egyébként már magánterületen állt, és ami ebben vicces, hogy a szemben lévő hotel 3 okos recepciós csaja sem tudta, hol található, pedig szembe van velük.. Utána a kaptárköveket néztük meg, ahol rajtunk kívül nem sokan voltak, majd egy kilátóra is felmentünk a közelben. A kaptárkövek nem volt nagy szám....

de la Motte-kastély

Galassy-kripta, mint egy szellemjárta hely

Kaptárkövek

Másnap Szilvásváradra mentünk, végre sikerült jó időben végigjárni a túra útvonalat és feljutottunk az ősember barlangba is. Lefelé már kisvasúttal jöttünk. Utána Dédestapolcsányra mentünk, ahol van egy szép víztározó. Szintén magánterület, egy csomó tábla, hogy mit tilos a területen, és rajtunk kívül itt se volt senki. Néhány képet azért sikerült csinálni, sztem nem sokan ismerik ezt a helyet a környéken, legalábbis a nyaralók....

Dédestapolcsány víztározó

Istállós-kői barlang

Szilvásvárad mindig varázslatos

Szombaton du. 5-ig esett az eső, igazán szenvedés volt, bár páromat megtanítottam römizni és Activity-ztünk is, de ha szar az idő, nem igazán van mit csinálni itt, internet sincs....
 A hátralévő kis időben a faluban sétálgattunk, de mivel minden vizes volt és sok helyen állt a sár, így nem mentünk be jobban az erdőbe.. A bográcsozás is a gáztűzhelyen zajlott. :)
De legalább szalonnát tudtunk sütni első este és grilleztünk is.
Igazság szerint bennem is volt, hogy hiányzik az otthon és persze a szüleimnek lepasszolt Spuri kutyuska is... Amikor még nem éltük együtt, akkor megvolt a varázsa, hogy itt csak ketten vagyunk.. De így, hogy majdnem egy éve már együtt élünk, kb. ugyanolyan, mint otthon, csak el tudunk menni innen túrázni, kirándulni....
Szóval most amondó vagyok, hogy legközelebb másfelé megyünk, ahol még nem voltunk.. Igaz, itt nem kell fizetni a szállásért. De füvet nyírni azért így is kellett, illetve bevárni papámékat vasárnap délután, elmenni értük Egerbe, holott mi már vasárnap reggel indultunk volna vissza szívünk szerint...
Szerencsénkre, habár az ország nagy részében zivatarok voltak, az útvonalunkon épp elkerültük, kis eső volt csak... Majd beugrottunk a kutyusért, és az utolsó útszakaszunkon viszont már olyan sötét felhők jöttek, amelyeket már rég láttunk... Valóságal féltem, főleg mikor a rengeteg villám feltűnt előttünk és vasárnap este lévén rajtunk kívül nem sokan voltak az úton.. Az eső elkezdett szakadni, az úton ágak hevertek, a szél szerencsére nem fújt durván, és jég sem esett... De félelmetes volt. Szakadó esőben értünk haza este negyed 9kor.
Jó volt egynek, kicsit kimozdulni, de nekem is hiányzott az otthon, pedig még teljes 1 hetet sem voltunk oda. Talán én is változok vagy csak párom hatása ez is, nem tudom. Mindenesetre én nem szeretném feladni az utazást, szeretek új helyeket megismerni, felfedezni...